Általában kevés időt töltök a televízió előtt, immár 25 éve sugározták a Twin Peaks című amerikai sorozatot, amely annyira tetszett, hogy olykor ügyeletet cseréltem, hogy megnézhessem a következő epizódot is.
Azt gondolom, az akkori televíziós sorozatok műfajában valódi különlegességet kaptunk. Isaura bárgyúsága, a Dallas milliomosainak konfliktusai nem érték el ingerküszöbömet, de Twin Peaksben lenni teljesen más volt. A történetet nyugodtan tekinthetjük kriminek, elvégre Laura Palmer meggyilkolásának nyomozását követhetjük, amelybe a helyi rendőrség mellett bekapcsolódik az FBI is, Dale Cooper ügynök személyében. A történet egyszerre több szálon fut, néha belegabalyodtunk a forgatókönyvbe, maradtak bőven elvarratlan fonalak a sorozat végére. Mit láttunk? Nyomozást, amelyben sorra bukkannak fel a kisváros jellegzetes figurái. Folyik a cselekmény, ám a történetet átszövi egyféle misztikus homály, megelevenedő álmok, olykor már a sci-fi világát súroló történések. Kiváló karaktereket, remek színészek elevenítik meg, az események olykor váratlan fordulatot öltenek, figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat. Mindezeket megkoronázta Angelo Badalamenti filmzenéje, amely tökéletesen festi alá hangulatilag is a cselekményt. Végül, egy ismeretlen dimenzióban, túl a vörös függönyön, a meggyilkolt Laura Palmer Cooper ügynök fülébe súgja: „…találkozunk 25 év múlva…”.
Eltelt 25 év, a Twin Peaks 2017 címen sugározzák a történet folytatását. A 18-ból 8 rész ment eddig, számomra hatalmas csalódást okoztak az eddig látottak! Ez egész elképesztően vontatottá vált, a cselekményben iszonyatosan nehéz bármilyen koherenciát találni, bátran leírom, hogy összefüggéstelen! Egy-egy régi szereplő ugyan feltűnik pillanatokra – például a két különböző színű szemüveglencsét viselő pszichiáter (akit alighanem valós személyről, vagy elmegyógyászok halmazáról mintáztak…) – ennyi elég is ahhoz, hogy lássuk, hogy 25 év, jó esetben egy emberi élet harmada, mekkora rontást ejt rajtunk… A nyolcadik részben vagy 20 percig csak színes ködfelhők villódznak a képernyőn, eljutunk egy 1945-ben végrehajtott kísérleti atomrobbantáshoz – a film fekete-fehérre vált – majd ugorva az időben, 1956-ba kerülünk, ahol egy eddig ismeretlen szereplő, szintén ismeretlen embereket gyilkol. A kép teljesen szétesett, úgy tűnik, Twin Peaks belehalt a huszonöt évbe… Persze 10 epizód még hátra van, lehet, hogy a kaleidoszkóp formái a végére összeállnak, de tegnap este közel jártam ahhoz a ponthoz, hogy megszakítom a film nézését! Figyelni fogom, lássuk a végét, s ha mégis érdemtelenül bíráltam volna, javítani fogom.
12 hozzászólás - “„Tűz jöjj velem” – visszatérés Twin Peaksbe”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Sugározták mind a 18 részt – harmadik évad -, az egyik olyan filmcsatornán, amelyen nincs reklám, a film feliratos volt. Nagyon furcsa érzések keveregnek bennem, nem tudom megfogalmazni, hogy tetszett-e vagy sem. Furcsa érzés… az tény, hogy a mai filmekhez szokott néző egy iszonyatosan vontatott cselekményt látott, lazán bele lehetett volna három epizódba sűríteni a történteket, de a vontatottság önmagában is egy dramaturgiai, rendezői eszköz! A cselekményen rengeteg mellékszállal – amelyek egy része elvarratlan – a végén visszajutottunk Laura Palmer halálához (?). Ezt a zárójeles kérdőjelet azért nem magyarázom, mert alighanem előbb-utóbb más csatornák is sugározzák – talán szinkronizálva – a sorozatot. A történet kétharmada vagy zavaros, vagy érthetetlen, de olykor 4-5 epizód múlva valahogy összeáll a kép.
Minden esetre, számomra az első évad marad az „igazi” Twin Peaks, a második felejthető, a 25 évvel későbbit pedig pár hónap múlva újra meg kellene néznem. Még egy kiegészítés: a befejező – tizennyolcadik – epizód pedig végképp kilóg a sorból, cselekmény jóformán semmi, ellenben indokolja azt a zárójeles kérdőjelet néhány sorral feljebb. Ha valaki 25 esztendeje nyomon követte a sorozatot, annak egészen mást mutat, mint azoknak, akik akkor születtek és ma nézik. Vannak lehetőségek a világhálón hogy megnézzétek az első két évadot, mielőtt nézettebb adókon is elkezdenék sugározni.
Twin Peaks bárhonnan is nézzük, mély nyomot hagyott az egyetemes filmtörténetben, ugyan más műfaj, de én a Nagyítás cíművel helyezném egy polcra. Mert lehet szeretni, vagy nem szeretni, érteni, vagy nem érteni, de aki végignézi, abban nyomot hagy. Van egy egészen részletes kritika, véleménycikk egy általam nem túl kedvelt sajtótermékből, de ezt érdemes elolvasni, mert míves munka, alaposan körbe járja Twin Peaks-et.
Akárhogy is legyen, számomra élmény volt ez a három évad.
A 13. epizód után lassan, mint ahogyan az előhívó oldatban régen a fénykép, kezd kirajzolódni a történet, bár még most is számtalan érthetetlen és követhetetlen mellékszál van. Az egész cselekmény nagyon vontatott, gyanítom nem véletlenül. A 25 évvel ezelőtti szereplők csöpögtetve bukkannak fel. De kezdem magam újra a régi Twin Peaksben érezni.
S egy dal, amely már akkor is elhangzott, ma így szól…
https://youtu.be/7sd4EOXMDgc
Kösz Peti, kevés olyan sorozat van, amely elgondolkoztató, a legtöbb egy fárasztó nap végi agyzsibbasztásra jó csak…
Twin Peaks még ebben a romos állapotában is jóval több ennél. Majd még visszatérek rá.
Ha már film: azon nem csodálkoztam, hogy C. Eastwood újra forgat, de az életkorán annál inkább! Aligha akad olyan filmkedvelő a mi korosztályunkban, aki ne szeretné őt, nálam Bud Spencerrel van egy polcon. Örülök, hogy ennyire jó erőben van, biztos a koltot sem lassabban rántja elő 🙂 !
Nem annyira új,már 2 évad lement,igaz,csak 6-6 epizóddal.A Cool-on minden este 10-től látható.
Ha nem is egetrengető sorozat,de el lehet gondolkodni az életszituációkon,amelyek férfi-nő között kialakulhatnak,nem csak a házaséletben.
Na, erről most hallok először 😀 – mindig van új a nap alatt… 🙂
…nehogy kihagyjuk a Válótársakat…milyenek vagyunk és/vagy lehetünk,mi,férjek,és a hölgytársaink,kedveseink,akkor,amikor „helyzet van”.
Őszintén szólva, nekem először Santana zenealbuma ugrott be, a címet olvasva 🙂 , a sorozatot nem láttam. Egyébként rengeteget ismételnek, néha, amikor „szörfözök” a csatornák között, látom megy a Szomszédok, Derrick, Rex felügyelő – egyszóval visszaköszönnek a régi dolgok, ez nem baj! Talán jó lett volna leragadni a Tenkes Kapitánya és a Tüskevár világánál…
Az újabb sorozatok közül a Hacktion-t ismétlik, elég bugyuta krimi, de jó karakterek és kiváló színészi alakítások teszik élvezhetővé. Szoktam nézni az NCIS Los Angelest is, nagyon pörgős, szintén kiváló színészek, karakterek, alapvetően jó forgatókönyvek miatt nézhető.
Ami pedig Twin Peaks-et illeti, lement a tizedik epizód is, egyre inkább úgy érzem, hogy szándékosan lett ennyire vontatott, összefüggéstelen – reklámidő? Még mindig nem rímel az első két évad epizódjaira, pedig kár érte!
Én az Odaát(Supernatural) című sorozatot nézem most, minden hétköznap 22:40 – kor az m2 – n.
Ez a sorozat jó és rossz harcáról szól, belevonva az angyalokat, Lucifert, a démonokat és az embereket is. A tét: a világunk.
A sorozat wikipédia – oldala:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Oda%C3%A1t
A kilencedik részben visszazökkentünk egy kicsit, mintha kezdene a köd felszállni, de így sem vagyok maradéktalanul elégedett 🙁 .
Az az igazság,hogy a részletek elvesztek számomra.Olyan régen volt már és annyi gagyi filmet láttam,hogy nem tudok visszaemlékezni pontosan.
De az megvan,hogy minden részben szinte új részletek láttak napvillágot és a gyanúsítottak is változtak-ha nem tévedek.
Azzal nem értek egyet, hogy sima gyilkosság volt! Éppen hogy nem, erre épül az egész történet.
Néztem a sorozatot,de érteni nem nagyon értettem.Mindig maradtak kérdőjelek a történetben és az igazság még mindig odaát van….Számomra idegesítő volt későbbiekben a dolog.
Ha már az FBI nem old meg egy sima gyilkosságot,ott baj van.Viszont a címzene,a basszugitár nagyon oké.Az ismerős Arcok egyik dala a Kerítést bontokról (Nándi) ezt a címdalt idézte fel nekem.