okt 132018
 

Éjszakákon átsegít, ha álmod fel a Holdra száll
Melléd bújik, simogat a csillagarcú kék leány.
Könnyít ő a lelkeden, ruhája nincs, csak holdsugár
Ne kívánd, ne tudd nevét, a csillagarcú kék leány.

Om mani padme hum (8x)

Nem látható, nem hívható, ő hegy és völgy és vad virág
Ő a múlt és mi várható, a csillagarcú kék leány.
A pusztulás, ha végleges, milliók imája száll
Ősi dallal hívja őt, a csillagarcú kék leányt.

Om mani padme hum (8x)

Om mani padme hum (8x)

Közösségi fényképmegosztó oldalon Kékleány idézte emlékezetembe a Kormorán koncertek elmaradhatatlan énekét… Om Mani Padme Hum, zenéjét és szövegét Koltay Gergő szerezte. Sodró lendületű dal, míves munka! Emlékezetem mélyéről elemi erővel törtek rám az emlékek, s nem nosztalgiából. Az a rengeteg Kormorán dal, amelyeket meghallgatni akár Erdélyországba is képesek voltunk elzarándokolni, mind jelentett valamit, talán mindenkinek kicsit mást, s lelkünk apró rezdülései jelezték ezt. Sokáig magam sem tudtam, hogy mit jelent a címben és a refrénben szereplő négy szó!

„Nézd csak a drágakövet a lótuszban!” a mantra jelentése szó szerinti fordításban, azonban kicsit elmélyedve a kérdésben mélyebb tartalom bontakozik ki.

Laár András így foglalja össze:

Ez a buddhista vallás legalapvetőbb mantrája, amely magában hordozza a buddhizmus lényegét. Hat szótagból áll: OM – MA – NI – PAD – ME – HUM. Mindegyik szótag a Létezés egy-egy világát szólítja meg. Az OM az istenek világát, a MA a félistenekét, a NI az emberekét, a PAD az állatokét, a ME a szomjazó lelkekét, a HUM pedig a poklok lakóinak világát. A buddhisták szerint az egész Létezés e világok szerint oszlik meg. Minden lény, aki létezik, ezek közül, valamely világban létezik, a fentieknek megfelelően. Amikor az ember az Om Mani Padme Hum-ot mondja, avval mind a hat világba jóindulatot, szeretetet, békét küld a mantra másik értelmének megfelelően. Ha ugyanis szavak szerint értelmezzük ezt a formulát, a jelentése magyarul: Om, Ékszer(Drágakő) a Lótuszban, Hum! Az Om és a Hum lefordíthatatlanok, nincs rájuk magyar szó, jelentésüket csak körülírni lehet. Az Om ebben a megközelítésben a legfelsőbb tudati dimenziót, az Eredetet jelenti, a Hum pedig az itt és most világát, tehát a hétköznapi anyagi valóságot. Az Ékszer a Megvilágosodott Tudatra utal, a Lótusz pedig a Testi valóságra. Ugyanakkor az Ékszer a Férfi istenség teremtő erejét is jelképezi, a Lótusz pedig a Női istenség befogadó, megvalósító képességét, amely kettősség itt éppen egyensúlyban, a legnagyobb egységben, teljes harmóniában jelenik meg. Ennek megfelelően a mantra egyszerre jelenti a férfi-női polaritás legnagyobb harmóniáját, és a testi-szellemi lét legteljesebb egységét. Ha tehát ezt a mantrát ismételgetjük, azzal éppen minden létező világba elküldjük ezt a beteljesedett harmóniát. Minden létező lény felé azt küldjük, ami éppen neki kell ahhoz, hogy ezt a beteljesedést megvalósíthassa. Ez tehát az Egyetemes Jóindulat mantrája.” Forrás

A Wikipédia szerint:

„Nagyon jó, ha gyakran ismételjük az Om Mani Peme Hung mantrát, de miközben ezt tesszük, figyelnünk kell a jelentésére is. Arra a hat szótagra, amely nagyszerű és egyben hatalmas is. Az első az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Peme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Peme Hung hat szótagja azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.”

A mantrát Koltay Gergő dalba öntötte, a Kormorán varázslatos muzsikáját hallgatva érezhetjük az Egyetemes Jóindulat áradását, amelyet magunk is továbbíthatunk az arra szomjazóknak!

dec 102017
 

Úgy terveztem, ott leszek, beszámolok róla, de azután az Élet másképp rendezte… Annyit tudok, jól sikerült, szép este volt, vendégként fellépett Tóth Reni, Margit József és Makrai Pál. Jelen voltak a kobakosok is.

Fájdalom és keserűség tölt el, hogy távol maradtam és nem tudok nektek semmit, még egy fényképet sem mutatni. De ha esetleg valaki ott volt, benéz ide, ha érez némi késztetést, hogy pár mondatban megossza mindazt, amit azon estén átélt, számomra gyönyörű karácsonyi ajándék volna…

máj 242017
 

Fiam iskolája, az abai Atilla Király Gimnázium, 2017 május 23-án ünnepelte névadóját. Erre az alkalomra, már január végén meghívták Koltay Gergelyt, a Kormorán zenekar vezetőjét, aki első szóra igent mondott. Izgalommal vártuk a találkozást! Szilasy György igazgató úrtól én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy néhány kérdést fogalmazzak meg, amely a beszélgetés vezérfonala lehet.

Miután bemutattuk az iskolát, majd bejártuk Gergővel, a jurta melletti árnyat adó fa tövébe telepedtünk, kört alkotva ültünk. A diákok muzsikálásával kezdődött a találkozó és a beszélgetés. Kísérletet sem teszek arra, hogy részletesen idézzem mindazokat a gondolatokat, amelyeket Gergőtől hallottunk. Elmesélte pályájának indulását, ahogyan gyermekszínészként kezdte, majd zenét tanulva eljutott a Kormorán megalapításáig, elmondta, hogy milyen hatások vezették a folk-rock műfaj irányába. Szó esett rockoperákról és filmzenékről is. Amíg ezeket felidézte, számtalan fontos gondolatot osztott meg velünk. Körbejártuk Bálint Elemér oroszhegyi polgármester “Hivatásunk magyarnak lenni” mondatából miként született dal, majd zenealbum, hogyan tehetünk eleget feladatunknak. Ha jól belegondolunk, mit jelent ez a három szóba sűrített mondat, csodálatos világ tárul fel előttünk… Szó esett még Lámpás Emberekről, Táltosok Fiairól, őseink világáról. Még órákig tudtuk volna folytatni a beszélgetést, de időnkbe ennyi fért bele.

Elnéztem a diákokat, nagy figyelemmel, nyitott szívvel és ésszel fogadtak be Gergő szavait. Ebben az iskolában, ahol tanár, diák hivatása magyarnak lenni, ahol a muzsika, a tánc, a népi kézműves mesterségek művelése a mindennapok része, hiszem, ők megértették Gergő szavainak mélyebb értelmét. Bizonyára mindannyian lélekben gazdagodva búcsúztak el vendégüktől. Befejezésül még elénekelték Gergőnek az iskola Himnuszát, majd íjászattal folytatták a napot .

Felemelő perceket éltünk át, köszönjük Gergő, hogy megajándékoztál minket jelenléteddel, szavaiddal, gondolataiddal!

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
Éljen örök boldogságban.
Éljen örök boldogságban!

Töltse békében napjait,
Egyezve lássa fiait.
Tatár, török, s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék.
Minket meg ne rendíthessék!

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
Minden igaz magyar embert.
Minden igaz magyar embert!

feb 052017
 

2016 december 16-án ünnepeltük az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Kormán zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Régi szokás szerint, a nagy eseményeket, évfordulókat ünnepélyesen, terített asztal mellett ülve, méltó étkekkel koronázzuk meg. S nem volt ez másként 2017 január 29-én sem, Pilisszentivánon, a Csali csárdában sem.

Összegyűltünk, a Kormorán zenekar jelenlegi tagjai, szeretteik, sokan a Kormorán Baráti Körből, hogy ünnepeljünk. Volt mit… negyven évet, amelynek gazdag termése immár örökre beégett a magyar kultúra történetébe. Függöny választja el színpadot a nézőtértől, muzsikust közönségtől, de amikor véget ér a hangverseny, ideje lehet a szónak. Ennyi történt ezen a vasárnap estén. Terített asztalhoz ültünk, jókat beszélgettünk, jól éreztük magunkat.

Köszönet Koltay Gergőnek és valamennyi zenésztársának ezért a negyven esztendőért, azokért a dallamokért és gondolatokért, amelyek nélkül valamennyien sokkal szegényebbek lennénk. Köszönet mindazoknak a lelkes kobakos társainknak, akik megszervezték az ünnepi együttlétet!

(Fotó: Székely György)

okt 092016
 

Két telefonhívás, majd egy elektronikus levél invitált:

„Kedves  Kormoránt szerető, egykori szimpatizáns, volt KoBaK-os, vagy egyszerűen csak barátunk… Azért jutott el ez a levél hozzád, mert a fent felsoroltak közé tartozol. Biztos te is hallottál róla, idén 40 éves az együttes. Ebből az alkalomból szeretnénk felidézni a „régi” időket egy hétvégén, aminek az ideje 2016. október 8 – 9. Helye – Verőce, Csattogó völgy, – a Magyar sziget  – … Ha megmozdult benned valami, ne várj, az idő kevés, jelentkezz még ma…”.

Megmozdult bennem valami, úgy éreztem a hívó szó nem lehet véletlen, mint ahogy az sem volt véletlen, hogy 2002. Adventjén a MOM Kupolatermébe vezette Isten léptünket.

Verőcén varázslatos környezetben, hűvös, ám verőfényes őszi idő várt. Régen látott ismerősökkel szorítottunk kezet, köztük azokkal, akikkel még mindig szorosan őrizzük barátságunkat. Ott voltak a muzsikusok, Isten adta tehetségükkel annyi értékkel halmoznak el minket: Nóra, Álmos, Gergő, Pisti, Tomi… Nem volt közöttünk színpadot nézőtértől elválasztó tér, amíg főtt a gulyás, volt időnk felidézni a múltat, koncerteket, kirándulásokat, kobakos élményeket. Lassan elkészültek az étkek, leszállt az este, csípős hideg búcsúztatta a napfényt, behúzódtunk a tábor ebédlőjébe, jóízűen kanalaztuk a gulyást. Kötött volt indulásunk ideje, az utolsó komp Visegrádra, így fél nyolc felé elköszöntünk.

Sok baráti beszélgetés között kaptam néhány kérdést, olyanokat, amelyeket mindeddig azért nem tettem fel magamnak, mert a válasz  magától értetődőnek tűnt. Mitől jó egy Kormorán koncert, mit jelent számomra a KOBAK? Érdemes ezeket átgondolni és megfogalmazni a válaszokat!

Most annyi tűnik biztosnak, hogy december 16-án, az Uránia Nemzeti Filmszínházban ott a helyünk a 40 éves Kormorán zenekar ünnepi hangversenyén. Komoly indíttatást kaptam, hogy elővegyem a régi fényképeket, s közkinccsé tegyem. Abban maradtunk, évente megismételjük a tegnapi találkozást, remélem nem lesz akadálya!

Nyitott kérdések tornyosulnak, válaszra várva. S a válaszok bennem élnek, pontosak, tiszták, csak szavakká, mondatokká kell formálni azokat. Ez a közeljövő fontos feladata!

Júl 032016
 

Miért pont ezt a kisfiút választottam címadó képnek? Mert Benedek fiam talán éppen ennyi idős lehetett, amikor megtörtént a varázslat velünk! Ő is ilyen lelkesen lengette hazánk zászlóját…

Lengette, mert amit a Kormorán negyven év alatt alkotott, bár nagyon sokrétű, mégis, egyben biztosak lehetünk: muzsikája sokféle érzést, érzelmet csalogat elő lelkünkből, olykor elmosolyodunk, olykor könnyünk csordul, de az a zászló… annak mindig ott a helye! Mert akikre a muzsika rátalál, arról megbizonyosodhatnak, hogy a világok világa Magyarország! Hitet adni kevesek kiváltsága, Lámpás Embereké, akikhez elvezetett bennünket az Úr… Hála néki ezért!

Nosztalgiáztunk a hajdani KOBAK táborokon, ahogyan minden változik, ez sem olyan, mint azok voltak egykor. Szűts Pisti vezetésével, és néhány “őskobakos” részvételével, az ifjak számára művészeti alkotótáborrá változott, ahol az egész heti munkát, gyakorlást, együttlétet zárta le ez a közös koncert.

Az első órában ifjú zenészek és táncosok adták elő programjukat, amelyben Bach muzsikájának ugyanúgy helye volt, mint magyar népzenének, néptáncnak. Mikor a Kormorán is színpadra lépett, jó néhány dalt a táborozókkal közösen adtak elő.

A koncert is nagyon jó volt, két órán keresztül szóltak a jól ismert, megunhatatlan dalok. A végén, a Honfoglalásra visszajöttek a gyermekek, a zenekarral együtt adták elő a dalt.

Kunszállás település a tábornak igazi otthont adott, a koncert végén a polgármester úr megajándékozta a zenekart egy molinóval, amelyet a negyven éves fennállását ünneplő Kormorán, tegnap megkezdett koncertkörútjára magával visz majd.

Mint annyiszor, most is varászlatos estével ajándékoztak meg minket, köszönet érte!

jún 282016
 

Sokszor szembesül az ember azzal, hogy elszúrta. (Nem kicsit, nagyon!) Nem most kellett volna … elkezdeni. Hála Megyeridoki barátomnak fordult figyelmünk a Tour felé, hála Kohus Peti barátomnak, aki idestova két éve mesélt ezen honlapon saját “Tour de Őrség” nyaralásukról, kedvet kaptunk a kerékpározáshoz. Eleinte csak a Velencei-tó körül tekerve ébredtem rá arra, mennyivel többet mutat a világ magából két keréken, mint négy keréken, így tettünk egy elhatározást egy majdani (augusztusi) hosszabb túra teljesítéséhez. De van más is, mindjárt elmondom, hogy kapcsolódik ehhez a Kormorán zenekari logója.

Azt, hogy mit jelent számunkra a Kormorán varázslatos muzsikája és a Kormorán Baráti Kör, aligha kell elmondanom. Jött a hír, ezen a héten Kunszálláson lesz az évek óta megrendezett Kormorán-KOBAK tábor, amelyben ma már az ifjak művészeti képzése került előtérbe. Próbáltam ott szállást szerezni, nem ment, így adódott a lehetőség, hogy Bugacon Mártikámmal a Márta vendégházban múlassuk időnket. Ha már itt vagyunk, akkor legyen kerékpározás is. Néhány kép a szállásról, majd folytatom.

A kerékpárok adottak voltak, no de szállításuk? Senkit nem akarok azzal untatni, hogyan történt az ehhez szükséges kellékek beszerzése (csomagtartó és hozzá való kerékpárhordozó), az árukat pedig le sem merem írni, igaz utóbbiakat Megyeridoki barátom jóvoltából kölcsönkaptuk. Áron unokaöcsénk segítsége nélkül aligha kerültek volna fel az autó tetejére a bringák, bár zuhogott az eső amikor elindultunk, a soltvadkerti fagyizás idejére megszáradtak a járművek is.

A szállás elfoglalása és a napfényes Itália mérkőzésének végigszurkolása után, jól megérdemelt, mély álomba zuhantunk.

Reggel felébredve, “ide nekem az oroszlánt” alapon nyomás Kunszállásra. Hölgyek, urak, a digitalizált világban sem árt, ha az embernél van térkép. Mert ha nincs 4G térerő, akkor az bizony egy navigációs programra sem töltődik le… A kerékpáros applikáció pedig jelölt bringaútvonalon úgy ráhajtott az 54-es főútra, hogy még most is érzem a mellettünk elhúzó kamionok zajából a közelgő halál jeges leheletét…

Azért csak megérkeztünk Kunszállásra, ahol nagy öröm volt újra látni Beáékat, Bucsupetiéket, Angiet, kezet szorítani Álmossal, Pistivel és Imivel! Nemcsak látni őket, hanem élőszóban beszélni és hallgatni egymást! Elrohantak a percek, 16 órakor visszaindultunk, immár egy másik, sokkal kevésbé forgalmas útvonalon. Azért oda-vissza 51 km-t nyomtuk a pedált oda és vissza !

“Mit hoz a holnap, nem tudhatod…” énekli a P.Mobil, de abban biztosak lehettek, hogy el fogom mesélni! Vagyis: folyt.köv.!

3.Nap: Magyarkert, Pétermonostora, no és a pacal…

Magyarkert érdekes vállalkozás, a puszta közepén megalkották Csonka-Magyarország 1:1000 méretarányú terepasztalát. A gyúnyhatárokat fehér murva jelzi, tavaink, folyamjaink valódi vizek. Budapest helyén egy nemzeti trikolor lobog, látható a Margit- és Csepel-sziget is. A hegységek helyén cserjék találhatók, ezek alá talán nem ártott volna némi szintet emelni, jobban jeleznék elhelyezkedésüket. Tokaj helyét szőlőprés is mutatja.

Az épület pedig Lakitelek helyén áll. Egykor Kati nénié volt, akárcsak az egész terület. Testamentumában azt kérte, hogy őrizze az utókor házát és előtte álló több mint száz éves szederfáját. A ház gyönyörűen felújítva áll, de a fa leélte életét, szobrászmester kapta a törzsét, faragja ki belőle, amit gondol. Elindultak útjukon a szerszámok… először egy vésőt talált benne, majd ahogy formálódott a szobor, egy emberi szívre lelt…

Áll egy nagy halom a területen, hogy az alföldi gyerekek tudjanak egy kicsit szánkózni. Talán majd egyszer beköszönt a tél, az igazi, a sok havat hozó…

Sok fantázia van Magyarkertben, folyamatosan alakítják, egyszer majd bazaltkockák jelölik a településeket, lehet akár iskolai földrajzórák helyszíne is.

***

Akkor következzék a pacal. Gyógyszergyári orvoslátogató barátom, aki folyton úton volt mondta, hogy ebédelni ott kell, ahol sok kamion áll. Akkor jó a pacal és/vagy csinos a pincérlány 🙂 .

Jakabszálláson láttunk a feltételeknek megfelelő helyet, bementünk. Sorba kellett állnunk, a pultnál adtuk fel a rendelést és fizettünk, majd kaptuk meg hitvesem rántott velőjét és az én pacalomat. Tudom, megosztó étel, van aki rá sem bír nézni, mások rajonganak érte. Jól elkészíteni viszont (konyha)művészet! Én a rajongók közé tartozom, igaz évi egy-két alkalommal beérem fogyasztásának élvezetével. Ez a pöri… talán túlzás nélkül, a legfinomabb volt, amit valaha ettem.

***

Pétermonostora szállásunktól 8 km-re, nem messze Bugac határán található. Kerékpárra pattantunk, bár a bekötőúton eltévedtünk, végül megtaláltuk. Igazából a katedrális-kolostor épületegyüttesének alapkövei láthatók, a magyarázó táblák szövege részletesen bemutatja a kort, amikor ez virágzó település volt, majd a tatárok dúlása után lassan az enyészeté lett. Történészek, régészek számára kincsesbánya, különösen a Kecskeméti Múzeumban őrzött Szent Péter ereklyetartó értékes ásatási lelet.

Lassan visszatekertünk, nem volt más hátra, mint egy kis lazulás a dézsa sós vízében…

4. Nap: A lovak álma nem eladó !

Élénken él sokunkban a “tsikosch-romantika”, amely egy grandiózus pénzlehúzás volt a német turistákról. Ezek az idők elmúltak, tegnap azt kaptuk, amiért belépőjegyet váltottunk. Szállásunktól alig 3 km-re lévő Karikás csárdához kerékpárral mentünk, megvásároltuk a karszalagot, lovaskocsi vitt az istállókhoz. Megnéztük a ménest, mangalicákat, szürke marhákat, majd egy fél órás műsort. Híres ügyességi szám az ötösfogat, ahol a csikós a két hátsó lovon állva hajtja a paripákat. Aki próbált karikás ostorral pattintani, tudhatja, nem könnyű. A csikósok kezében nem tűnt nehéznek. Mutattak néhány korabeli játékot, majd behajtották a ménest. Ennyi volt, láttuk a gyönyörű lovakat, a lovasok ügyességét, ahogyan nyereg nélkül lovagoltak. Visszafelé betértünk a Pásztor-múzeumba, majd lovaskocsival visszatértünk a csárdához, kényelmesen szállásunkra karikáztunk.

5. nap: Naplemente

Úgy terveztük, hogy bringával megyünk Kiskunmajsára strandolni, de a hőségriadó, az extrém UV sugárzás és az oda-vissza 50 km miatt négy kerék mellett döntöttünk. Ez a strand valami díjat kapott, nem tudom milyenek lehettek a versenytársai? Minden esetre, egy kánikulai napon azért nyújtott némi enyhülést, árak kifejezetten barátiak voltak, de attól még nem kellene, hogy a mellékhelyiségben a húgyszag csípje a betérő szemét…

Ennél sokkal nagyobb élmény volt a naplemente! Kimentünk a rónához, végignéztük, amint a napkorong eltűnik a horizonton. Sokat fotóztunk, de egyetlen kép sem tükrözi a látványt, ahogyan az eltűnő Nap aranysárgából narancssárgára vált, mikor eltűnik, egy ragyogó kupola emlékeztet a mögöttünk hagyott időre…

6. nap: Jászszentlászló és egy varázslatos Kormorán koncert Kunszálláson

Szerintem ezt már sokan nem fogjátok elolvasni, de befejezem. Szombaton iszonyú meleg volt, de elkarikáztunk Jászszentlászlóra és vissza Bugacra, kb. 36 km volt. Végig kerékpárúton haladtunk, amely Bugactól – Kiskunmajsáig egészen biztosan, de lehet folytatódik még – szépen ki van építve. Igen ám, de senki sem viseli gondját! Az akác gyökere felnyomja a betont, helyenként csoda, ha nincs durrdefekt! Érthetetlen, hogy felépítenek sok-sok milliós költséggel egy nagyszerű dolgot, akkor miért nem gondozzák?

Szieszta után ismét Kunszállásra vettük az irányt, ám a Kormorán koncertről külön írásban számolok be.

Másnap már irány haza! Az idő kellemesen lehűlt, megismételtük Soltvadkerten a csodálatos fagyizást, Kiskőrösön megnéztük a házat, melyben Petőfi Sándor született, majd ebédre már otthon voltunk.

Tanulságok? Érdemes néha elmenni ritkábban látott helyekre is. Kerékpár pedig különösen alkalmas arra, hogy alaposabban felfedezzük hazánk, otthonunk egy-egy kisebb részét. Belekóstoltunk a tanyasi élet szebbik oldalába: a csendbe, nyugalomba, a fölénk boruló csillagos égbolt varázsába. Menni kell!