okt 162015
 

Az Alkotás útra merőleges keskeny zsákutca választotta el középiskolámat, a Táncsics Mihály Gimnáziumot, a Testnevelési Főiskolától. Évfolyamonként négy osztály járt ide, vagyis összesen tizenhat, ennyi tanuló tornaóráját volt hivatott kiszolgálni az egyetlen tornaterem és egy fél kézilabda-pályányi leaszfaltozott terület. Jól emlékszem, amíg az időjárás engedte, rendszeresen átjártunk a TF szabadtéri pályáira, testnevelés órákra. Akármennyire is próbálom előhívni agyam rejtett zugaiból, a csarnokra nem emlékszem. Lehet, hogy utána építették, nem tudom…

Elrohantak az évek, 2002-őt írtunk, országgyűlési választásokat tartottak. Úgy tűnt, lassan magunk mögött hagyjuk a kommunista múltat, közeledünk az annyira vágyott szabadsághoz. Senki sem akarta elhinni, hogy a kommunista őskövület D209-es legyőzheti a csírázó polgári demokráciát. Ma még nem tudjuk biztosan, de sejthetjük, hogy választási csalás és a globalista háttéruralom akarata érvényesült, ezek nélkül, nem történhetett volna meg! A két választási forduló között, 2002 április 9-én, a Testnevelési Főiskola Sportcsarnokában mondott Orbán Viktor történelmi beszédet – igaz már későn. Nemcsak a Sportcsarnok, hanem az Alkotás utca, a Déli pályaudvarig megtelt emberekkel. Ha jobban belegondolunk, ezek a pillanatok valami újnak voltak a kezdetei, bár akkor kudarcot vallottunk, így nyolc gennyes év következett. A polgári Magyarország azon a napon és helyen szembesült azzal, hogy mit veszíthet, mit vesztett 1945-től, az akkori időkig.

Ahogyan a polgári Magyarország felébredt, úgy kelt életre nemzeti kultúránk. Elmenni egy Kormorán, Ismerős Arcok, Transylmania, Kárpátia, Lord (stb.) koncertre ünnepnapok voltak, mindig adtak annyi erőt, hogy elviseljük a hétköznapok szellemi nyomorát!

2004 június 12-én volt először Kormorán Családi Nap, a most leégett Sportcsarnokban. Akkor Koltay Gergő is utalt rá, hogy „Mindannyian akik itt vagyunk, szerintem úgy gondoljuk, az újkori magyar történelem egy szakrális pontján ülünk, egy olyan ponton, ahonnan valami elindult, és ahonnan valahová el fogunk érni. Ehhez méltó tisztelettel játsszuk el dalainkat.” Íme az akkori koncert dupla albumának (amely tudomásom szerint nem került kereskedelmi forgalomba) a borítója:

Elszoruló szívvel gondolok vissza azokra Családi Napokra, amelyek leírhatatlanul pozitív energiákat hívtak elő belőlünk. Sokkal többet jelentettek, puszta kulturális eseménynél, rockkoncerteknél. Nagyon sokan itt találkoztunk először a Transylmaniával, a Szkítiával és az Ismerős Arcokkal. Vásári forgatag, íjászat, finom étkek, lovagoltatás színezték az eseményt, de a lényeg az együttléten és a baráti kézszorításokban, egy-egy elejtett szóban, a mindent átható szeretetben rejtőzött.

Nem tudok erről többet és mást írni, meséljenek az egykori fényképek, amelyek nagy részét nem én készítettem, köztük vannak Kriszta, a tatabányai Pisti felvételei is, köszönet értük! Ezúttal nem a koncertjelenetekre helyzetem a hangsúlyt, hanem a Családi Nap többi eseményére. (A képek 2006-ban és 2007-ben készültek.)

(A fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélül indul a vetítés.)

A Csarnok azokon a napokon a Reménység Templomává vált. Leégett, csak reménykedhetünk, hogy fatális rövidzárlat, elháríthatatlan baleset és nem emberi mulasztás, hanyagság volt a tűz oka. A Reménység Temploma újjá fog épülni, mert újjá kell épülnie! Ahogyan a Budapest Sportcsarnok üszkös romjaiból kinőtt a Papp László Sportaréna, úgy a Testnevelési Egyetem hallgatóinak is lesz új sportcsarnoka, ahová talán néha egy-egy koncertre is elmehetünk majd.

A Reménység Temploma pedig állni fog!

ápr 222015
 

Április 22-e a Föld napja. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította. A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Hallatán inkább bánat, félelem és rettegés tölthet el bennünket! A Föld ennyi ember eltartására alkalmatlan, mindennek következményei: globális felmelegedés, a termőföld kizsigerelése, az ózonpajzs elvékonyodása, a sarki jégmezők olvadása, üvegházhatás és még nagyon hosszan lehetne sorolni a káros és visszafordíthatatlannak látszó folyamatokat. A globalizáció és a profitéhség nem kíméli sem az egyént, sem a társadalmakat, sem a nemzeteket, sem a Földet. Minek kell még történnie ahhoz, hogy végre ébresztőt kiáltsunk, és megállítsuk a pusztítást? Egyáltalán, van erre esély?


Fotó:NASA

Köszöntsük Földanyát az Örökség és a TransylMania egy-egy gyönyörű dalával!

jan 142015
 

„… Nehéz válaszolni a felvidéki telefonokra, nehéz bármit mondani a Karkó Heniknek, súlyos felelősség akár csak két szót mondani a TramsyMániásoknak, akik igaz könnyekkel indultak haza december 5-én, de ugyanígy lehetetlen válaszolni a kárpátaljai sikolyokra, vagy a vajdasági értetlenségre. Nehéz választ találni az őszinte szavakkal megírt e-mail-ekre. A totális átverésre egyetlen ellenszer lehet. Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.(…)”

„Az utolsó nemzedék”,részlet Koltay Gergely 2004.december 8-án kelt, a Kormorán Baráti Körnek írt soraiból.

Előző este a Budai Várban hallottam először élőben zenélni a TransylManiát. Ez az élmény hatványozottan fájdalmassá tette a 2004 december 5-i „népszavazás” eredményét, ugyanakkor mégis elindult valami nagyon fontos, meghatározó változás az életünkben. El kellett menni Csíksomlyóba a Nyeregbe, szakadó esőben végigállni a Napba Öltözött Leány ősbemutatóját, azóta is el kell menni Pünkösdkor, hittel és reménnyel töltekezni.

Át kellett élni 2007-ben, a MOM-ban egy TransylMania koncert bombariadó miatti megszakadását, számtalan koncertet, amelyekről 2010-óta A mi Pilvaxunkban is beszámoltam, utoljára tavaly májusban, a zirciről. Már akkor megtudtuk, hogy készül az új album, a munka lassan befejeződött, kezünkbe vehetjük a XII. címet viselő művet.

A korong megvásárlásával egy gyönyörű tipográfiájú könyvecske is birtokunkba kerül, amelyben olvashatjuk a dalszövegeket. A külcsín méltó a belbecshez, tökéletesen illik az album rendkívül érett zenei világához. Tizenkét dalt hallgathatunk meg, hét népdal – illetve más közismert népi eredetű próza – zenei megszólaltatása, a többi dal szövegét Cseresznyés Szilamér írta, a zenék nagy részét is Csönye szerezte, egy-egy dalt jegyez Melkuhn Róbert és Gáspár Csaba.

Nem szeretnék mind a tizenkét dalon egyenként végigmenni, inkább az összképre helyezem a hangsúlyt. Adottak a rockzenei alapok – dob, basszus- és szólógitár -, mellettük Gáspár Csaba hegedűje és Melkuhn Róbert fúvóshangszerei, valamint az énekesek: Cseresznyés Emília és Máthé Melinda, valamint az albumon éneklő, de azóta a zenekarból kivált Pakot István. Két dalban (Kis kece lányom, Régi magyar áldás) a zenészek gyermekei is énekelnek.

A hangszerek sokszínűségét a zenekar gyönyörűen kihasználja, kemény rockos megszólalás és népzenei motívumok  csodálatosan, harmonikusan és egymást kiegészítve ötvöződnek. Óriási élmény végighallgatni az albumot, hiszen mind formailag, mind tartalmilag kiváló. Szívszorító, hogy több mint 700 kilométerre tőlünk, a gúnyhatár túloldalán, Baróton, milyen erősen él a magyar szó, a magyar muzsika, a magyar dal – a magyar életösztön. Némi gyógyír december ötödike égő fájdalmára…

Bár csak harmadik napja hallgatom az albumot, két dal máris kedvencemmé vált, a Régi magyar áldás és a Hiszünk Erdélyben. A TransylMania már eddig is nagyívű zenei pályafutását négy remek zenealbum őrzi. Közös bennük a zenei stílus, az egy irányba mutató, muzsikába öntött gondolatok sora. Mi, ennek a varázslatnak a befogadói is többé válunk általa,  nincsenek határok melyek elválasztanak, hidak épülnek, lassan megvalósulhatnak Koltay Gergely idézett gondolatai: „Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.” Hogy végül felérjen, ahhoz kellenek az ilyen láncszemek, mint a TransylMania legújabb albuma. Köszönet érte!

(Sztamassz lemezkritikáját itt olvashatjátok, az album pedig megvásárolható, megrendelhető.)

 

máj 252014
 

2009-ben Szent Istvánkor már voltunk Zircen TransylMania koncerten. Az együttes életében Zirc fontos állomás, hiszen a 12 esztendeje alapított zenekar, fennállásának második hangversenyét is ebben a Bakony hegyei közt megbúvó kisvárosban adta. Közel ennyi ideje követem magam is a zenekar útját, 2011-ben, Székelyszentkirályon, szintén Szent Istvánkor láttam őket utoljára színpadon. Milyen jó, hogy létezik „A mi Pilvaxunk”, hiszen itt egy egész csokorra való írást, beszámolót és rengeteg fényképet találhattok a baróti zenekarról!

Milyen volt a tegnapi koncert? Jó volt! Mert  igaz,  az első zenealbum alkotói közül már csak Cseresznyés Szilamér és Tókos Imre álltak a színpadon, sok szerzemény másképpen hangzott mint korábban, de a legfontosabb, hogy SZÓLNAK a dalok! Gondolhatnánk azt, hogy „Legyen úgy, mint régen volt!”, de tudjuk, úgy már soha nem lesz, fogadjuk ezt el. “Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – idéztem korábban Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató gondolatát. A messzi Baróton, a végeken, a TransylMania teljesíti küldetését!

Zircen megújult a színpad és a környező park, mintegy félszázan voltunk, régi arcokat nem láttam a közönség soraiban. Elkövettünk egy nagy hibát: szinte félkört alkotva, vagy 15-20 m-re sorakoztunk a színpadtól, csak az utolsó két dalnál merészkedtünk előre, azonnal megváltozott az egész koncert hangulata! A repertoár nagyon jó volt, ennek kapcsán megosztok egy örömteli hírt veletek: már az utómunkái folynak a negyedik TransylMania albumnak, a koncerten bemutatott új dalok sokat ígérőek, úgy tűnik, van folytatás, az új korong is a TransylMania saját maga által kijelölt útját járja, meghallgatva, ezt majd nem vethetjük össze a régebbi idők dalainak megszólalásával.

Amikor az utolsó dallamfoszlányt is elnyelték a Bakony völgyei, zenekar és közönsége együtt énekelte a Székely Himnuszt. Varázslatot éltünk át!

Még a fényképek megtekintése előtt olvassátok el azt a Régi magyar áldást, amelyet megzenésítve hallhattunk a koncerten, és hallhatjátok majd a negyedik TransylMania albumon is!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

máj 112013
 

37 év hosszú idő. Talán nem a Kormorán az egyetlen zenekar, amelyik ennyire hosszú ideje létezik, de termékenyebbet aligha találunk. Évente egy-két saját album, filmzenék, rockoperák, Szabadság Napjára írt előadások, tematikus alkotások (Wass Albert, József Attila, stb.) mind mind a 37 éve járt út mérföldkövei. A minap egy régi Kormorán zenész szájából hallhattuk, a zenekar alkotóműhely volt, amely – a teljesség igénye nélkül – szólóalbumokat készített Deák Bill Gyulától kezdve Zalatnay Saroltáig, pályatársaknak, színészeknek. Koltay Gergőtől megszokhattuk, hogy „…dal fakad”, sok korosztály élvezhette már gyümölcsét.

„Angyalok énekei” című albumról nehéz úgy írnom, hogy megőrizzem tárgyilagosságomat, hiszen összehasonlításért kiált, nemcsak a közelmúlt zenei anyagaival, hanem a 37 éven át ívelő Kormorán életművel. Nem szeretnék ebbe a csapdába lépni, hiszen egy esztendő is rengeteg változást hozhat, közel négy évtized hatványozottan többet. A Kormorán dalai egyfelől tükröt állítanak elénk, másfelől egyéni és nemzeti sorskérdéseinkről tesznek fel kérdéseket, vagy fogalmaznak meg válaszokat; akár zokogásig felkorbácsolják érzelmeinket. Sokan vagyunk passzív befogadók, és hála Istennek vannak Lámpás Emberek, akik kísérik a Kormoránt útján.

Az album borítóján sötétbarna alapon gyönyörű grafikát találunk, ősi tarsolyveret képét idézi bennem. A borító hátoldalán a zenekari tagok és a közreműködők népes listáját találjuk, köztük a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és a MÁV Szimfonikus zenekara szerepel. A lapot kihajtva Koltay Gergő köszönő levele mellett, a zenészek különös hangulatú portréit látjuk. A korong hófehér, rajta a dalok címei.

Tizenhat dal szárnyán utazhatunk  a Kormoránnal. Meg sem kísérlem, hogy részletesen bemutassam valamennyit, megpróbálok néhány általános benyomásomról szólni és kiemelném a nekem leginkább tetsző alkotásokat. 37 év alatt kialakult egy „kormorános” zenei stílus, hangszerelés; nem tudom, hogy korábban volt-e arra példa, hogy szimfonikus zenekarral közösen szólaltak meg a dalok. A közös muzsikálás – a Kormorán kirándult a szimfonikusok világába, vagy fordítva? -,  különleges zenei csemegét kínál. Természetesen a kormorános hangszerelést utóbbi sok helyen felülírja, ám ennek ellenére nem kell sokszor meghallgatnunk a korongot ahhoz, hogy ráleljünk a „színtiszta” kormorános hangzásra!

A Kormorán művészete dallamok és dalszövegek ötvözete, ezen az albumon sincs másképp. A világ fénysebességgel formálódik át, de mindig vannak olyan egyetemes értékek, amelyek bármilyen változás közepette állandók; amikor már magunk sem tudjuk, hogy honnan indultunk, merre haladunk, vagy hol állunk, mindig kapaszkodót kínálnak.

Az „Angyalok énekei” bonyolult struktúrájú album, talán több hónapig kell ahhoz hallgatni, hogy üzenetét mélyebben megértsük. Vannak nemzetünkről szóló dalok (Fohász a nemzetért, Ölelj át még egyszer); a címadó dal – amelynek hangszerelése és zenei motívuma talán az egyik „legkormoránosabb” a korongon – is érinti sorskérdéseinket. Érdekes alkotás a „Betyárdal”, amelynek nyitóakkordjait és refrénjét hallva szimfonikus zene dominál. „Összegyűlnek álmaink” az album egyik csúcspontja, nemcsak a dal szövege, hanem a dallama is varázslatos. A szimfonikus zenekari hangzás és a Kormorán muzsikája egymásra találnak, az összkép lenyűgöző. Belőlem a Napba Öltözött Leány emlékét is előhívta. „Így választottam” sodró lendületű, magyar népzenei motívumokat beépítő alkotás, ismét remekül kiegészülnek a Kormorán hangszerei a szimfonikus zenekarral, emellett a dallam fülbemászó, éneklésre csábító. Egészen különleges zenei csemege a „Sikolyok”, a francia sanzonokat idézi, sír a tangóharmonika… még Fehér Nóra éneke is helyenként franciául szól… vajon ismeri valaki a titkot, amelyből ez a dal fogant? Fehér Nóra éneke gyönyörű, érzelemgazdag. A TransylMania zenésítette meg Reményik Sándor „Elpártolt liliomszál” című versét, új hangszerelésben, a Kormorán előadásában az album záródala. Azt gondolom, hogy bármennyire is szép az átdolgozása, ez a dal, ahogyan Reményik verséből sarjadt, örökre egybeforrt Szélyes Margittal – Manyikával – úgy ahogyan ő, soha senki nem fogja előadni. Ettől függetlenül gyönyörű emlékeket idéz…

Az egész album nekem leginkább tetsző alkotása a „Pilisszántó”. Csodálatos dal… Előttünk Pünkösd, a Szentlélek kiáradása, Csíksomlyó és Pilisszántó között újra híd ível, szabad akaratunkon múlik átmegyünk-e rajta?

A közelgő ünnepre gondolva alább közzéteszem erre a pünkösdi találkozóra invitáló írást.

Csíksomlyói kegytemplom
és a
pilisszántói Boldogasszony kápolna
közös pünkösdi miséje

A keresztényi nemzet összetartozásának évszázados történelmi zarándokhelyén Csíksomlyón

2013. május 18-án szombaton,12 óra 30 perckor, a Somlyó hegy nyergében ünnepi misét mutatnak be.

A keresztaljak sora népesíti be ilyenkor a hegyoldalt, ahová erdélyi testvéreink hála imát jönnek mondani Szűzanyánkhoz megmaradásukért.Vágyaink ellenére, a távolság miatt sokan nem tudnak elzarándokolni Magyarországról Csíksomlyóra, hogy hazánk sorsdöntő időiben erős hittel együtt kérjük Szűzanya áldását édes hazánkra. Ezért itt a Pilis hegy sziklái közt, a pilisszántói Boldogasszony kegyelmével, a csíksomlyói misével egy időben, irántuk való tiszteletünket kifejezve szintén misét tartunk, az idő eltolódás miatt, az itteni idő szerint 11 óra 30 perckor.

A szántói misét bemutatja:
Berszán Lajos atya /papbácsi/
Gyimesfelsőlokról, testvérfalunkból

Hasonlóan a Somlyóhegyhez, az itteni keresztaljak a Pilishegy lábánál induló, és kápolnához vezető Csillagösvényen érkeznek a misére imával, énekléssel. Ezen a misén Pünkösd Szentlelkének szabadsága köt össze erdélyi testvéreinkkel és árasztja el kegyelmével nemzetünket. Együtt imádkozunk a Szent Korona és Szent István szellemében édes hazánk tisztább erkölcsű jövőjéért, az Istentől eltávolodott világ gyógyulásáért! A szentmise részeként Maczkó Mária énekhangja tölti be Pilis szikláit. Terveink szerint a két mise bevezetéseként itt a Pilis hegy oldalában kihangosítjuk Csíksomlyón elhangzó Pilisszántónak szóló üzenetét. Így rövidül meg a 700 km. távolság testvéri ölelés közelségére.

Bár testünket Trianon tépte szét, de lelkünket az Isten tartja még!

Így találkozik egymással Kárpát-medence két szent hegye, Hargita és Pilis, így duplázódik meg közös imáink által a két azonos lelki tartalmú keresztényi zarándokhely nemzet egyesítő akaratának ereje, és így kérünk védelmet Égi Édesanyánktól az erkölcstelen pénzvilág hazánk elleni támadásaitól. Ezen a misén keresztényi szeretet öleli át Kárpát-medence népeit, önti el szívünket a csíksomlyói Babba Mária, és a szántói Boldogasszony édesanyai szeretete, amely megóvja Mária országát, a szeretetre éhező,erkölcsileg kiüresedett világ pusztító bajaitól.

Forrás

Évbúcsúztató

 Szerző: - 09:51  Vélemény? »
dec 292012
 

Új naptár kerül a falra, a fedlapon 2013 a szám, kedden fordítunk egyet rajta, hiszen elérkezik január. Ennyi. Még egy papírtrombita megfújására, nemhogy méregdrága tűzijáték fellövésére sem érdemes dolog… 2013… mégis valamennyiünk számára fogyatkozó időt jelzi, mindannyian cipeljük mögöttünk hagyott esztendőink súlyát. Kérdések tolulnak fel, kettőt mindenképpen érdemes föltennünk: „Milyen volt?”; „Milyen lesz?”

Elsősorban magunk, családunk és nemzetünk életére gondolunk, utóbbit is elsősorban saját sorsunkon keresztül érzékeljük. Ha röviden szeretném megválaszolni mindkét kérdést, annyit mondhatok: rosszabb soha ne legyen! Persze, amikor az ember egy végigdolgozott, fárasztó nap után esik haza, másképp lát dolgokat, mégis kizárólag a munka és a tanulás az, amely előreviheti akár saját, akár nemzetünk életét. Örülnünk kell, hogy van munkánk, hogy hitvesem visszatért eredeti hivatásához, így reggelenként boldogan indul dolgozni, nem összeszorult, görcsbe rándult gyomorral! Azt végzi amit mindig is szeretett: létezik nemesebb feladat annál, mint áldott állapotban lévő édesanyák és újszülöttek, csecsemők, kisdedek – egyszóval bimbódzó életek – gondozása? Benedek fiam is egyre inkább megtalálja helyét a már nem csak nevében, hanem szellemiségében is keresztényebbé váló Ciszterci Gimnáziumában!

A munka és tanulás teszi ki életünk nagy részét. A bankárokkal szövetkezett politika és a saját butaságunk minket is belevitt adósságcsapdába, pedig nem házat, vagy lakást vettünk, „csak” hőszigeteltünk. A politika (lehet más?) segítségével sikerült kimásznunk belőle, levonva a dolog minden tanulságát. 2012-ben rendbe tettük elhanyagolt csókakői kertünket, a gyümölcsfák termésükkel köszönték meg. Tavasszal újakkal pótoljuk a néhány kiszáradt régit. Idén kétszer is eljutottunk Erdélyországba, Csíksomlyó Pünkösdkor – életünkben először – több volt, mint felemelő találkozás az Úrral és magyar testvéreinkkel. Meghatározó lelki ajándékot kaptunk a Nyeregben… Ott lehettünk Alsóörsön az íjász-edzőtáborban és két hetet tölthettünk Cserépváralján íjászbarátainkkal. Eljutottunk sok versenyre is – igaz annál sokkal kevesebbre, mint amennyire szerettem volna.

Ugyanez igaz a koncertekre, jó néhányon ott voltunk; immár harmadszor jártunk Csepregen az Ismerős Arcok táborában, a legnagyobb Örökség koncerteken is jelen lehettünk. Remélem ez jövőre sem lesz másképp, ám szeretném ha bővülne komolyzenei koncertekkel és színházi előadásokkal ez a kör. 2012-ben három fantasztikus zenealbum született: tavasszal jelent meg az Ismerős Arcok Kerítést bontok című lemeze, ősszel Margit Józsefé, Karácsonyra pedig „Ébredés” az Örökségtől.

Itt van A mi Pilvaxunk, amelyben ugyanolyan örömmel szövöm a mesék fonalát, mint amikor elindítottam! Az idő kereke forog tovább, a kávéházi asztalok márványának mintázata egyfajta tükre életünknek. Nem tekintek messzire, hiszen ma este a Csík zenekar koncertjére megyünk, ám lehet, hogy a beszámolót erről majd csak januárban olvashatjátok, hiszen az óév utolsó óráit íjászbarátaink társaságában töltjük majd. Illő lenne megemlékezni Petőfi Sándor születésének napjáról… majd következik Vízkereszt, amellyel lezárul a karácsonyi ünnepkör és egy igen rövid farsangnak vet véget már februárban Hamvazószerda, hogy elkezdődjék a húsvéti készülődés hat hete… Januárban indul szűkebb pátriámban, Székesfehérváron a Szent István Emlékév, még ebben a hónapban ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Nem leszünk témaszűkében!

Búcsút intve 2012-nek, néhány fényképpel és két zenefilmmel szeretném megköszönni Nektek, hogy sokan betértek egy kávéra, briósra hozzánk :-)! A diák a felejthetetlen december 21-i Örökség koncerten készültek, köszönet a képekért Tóth Attilának! Az idén 20 esztendős Duna televízió gálaműsorán két áthangszerelt dallal láthattuk képernyőn az Ismerős Arcok zenekart; elkészült Erdélyországban a TransylMania újabb zenefilmje. Búcsúzzunk ezekkel az óévtől és köszöntsük velük az új esztendőt! Mi mást kívánhatnék Nektek: legyen 2013 sokkal jobb, de semmiképpen sem rosszabb 2012-nél!

nov 272012
 

„Ez a világ olyan világ, hogy nem árt néha felkeresni egy helyet távol mindentől, s felszabadítani magunkból lelkünket, szellemünket, hogy felfrissüljön egyet, lerázza magáról az út szürke porát, megtisztuljon, erőre kapjon, s örökké színekben pompázzon. Erdélyben a Vargyas-szorosnál, Hatod-tetőn, Uzonkafürdő környékén ilyen helyekre leltünk, s bánatunk, akármennyire is volt nehéz, mint egy szellő, tovatűnt…”

(Szombathelyi Tamás, „Ez a világ” klip forgatása kapcsán, 2012 őszén )

Szereplők:

Cseresznyés Emília (Ceci) ének

Tókos Imre ének

Gáspár Csaba hegedű

Melkuhn Róbert furulya

zene: Cseresznyés Szilamér

A felvételeket készítette a filmet rendezte és vágta:

Fábián Gábor (Ösvény Film)

Technikai stáb:

Összekötő, werk: Szombathelyi Tamás (Csillagösvény zenekar)

Asszisztens: Borhy Éva

Segítők még:

TransylMania zenekar tagjai

 

(További részletek: www.transylmania.hu)