nov 212012
 

Földes László nyilatkozatai alapján voltak előzetes elképzeléseim arról, hogy mire számíthatunk ezen a ködös keddi estén, a Művészetek Palotájában, ám az előadás messze felülmúlta várakozásaimat. Ifjúságom idején Hobo Blues Band koncertek tucatjain voltam, ezen felül könyvek, irodalmi estek, prózában és megzenésítve előadott versek, színházi produkciók, filmek Hobo művészi pályafutásának mérföldkövei. Arra számítottam, hogy a felsoroltak keresztmetszetét láthatjuk, hallhatjuk a Művészetek Palotájában, így történt, mégis lényegesen többet kaptunk ennél. Muzsika, irodalom és vizuális kultúra nem pusztán összeadódott, hanem új, nehezen meghatározható, magasabb minőségben egyesült.

Korábban soha nem voltam a Művészetek Palotájában. A Bartók Béla Hangversenyteremben tartották az előadást, a hatalmas tér zsúfolásig megtelt! Stúdió minőségű hang- és fénytechnika, remek akusztika, a színpad felett óriási kivetítő biztosították azokat a feltételeket, amelyek nélkül elképzelhetetlen a mai kor igényeinek megfelelő színvonalú előadás.

Hobo fantasztikus zenészekkel állt színpadra: ifj. Tornóczky Ferenc – gitár, Póka Egon – basszusgitár, Szakadáti Mátyás – dob, Fekete Kovács Kornél – trombita; amit a négy zenész produkált, az egyedülálló! Szenzációs volt az összhang közöttük, virtuozitással, csodálatos improvizációkat varázsoltak hangszereikből. Többször színpadon állt a magyar dzsesszművészet egyik ikonja, Babos Gyula, majd az előadás végén Tátrai Tibor is beszállt, a többszöri újrázás során a három zenész olyan gitárpárbajt produkált, amelyhez hasonlót még soha nem hallottam. Az előadás zenei alapja tökéletes volt.

A műsor két részből állt, a szünetig Viszockij, Pilinszky, Villon, József Attila, Jim Morrison, Tom Waits, Ginsberg, (talán) Kerouac szövegeinek megzenésítését és dalaikat adta elő Hobo és Bandája. Nekem különösen nagy élmény volt, a költők vetített portréinak látványa a színpad fölötti hatalmas vásznon, rendkívül kifejező fényképek voltak. Akadt egy csöpp hiányérzetem, hiszen ebből a blokkból kimaradt Baksa Soós János és Cseh Tamás, viszont a Nagyon fáj! és a Hetedik című József Attila versek előadása kárpótolt mindenért.

Szünet után Történelmi lecke fiúknak címmel néhány új szerzemény mellett, Hobo eddigi pályafutásának keresztmetszetét hallhattuk, láthattuk. Nem kevés keserűség áradt a színpadról, hiszen a „Másik Magyarország, félek tőled” ma is épp annyira aktuális, mint volt a dal születéskor. Hobo jó érzékkel emelkedett felül nemzetünket megosztó politikai szekértáborokon, volt, hogy összemosódott egymással az összemoshatatlan, ennek ellenére, az előadás végén elmondott négysorosa pontos látleletet adott életünket mérgező és már-már lehetetlenné tévő helyzetről: „Magyarország nagybeteg, rágja belülről a gyűlölet…”. Messzire vezetne ennek elemzése, nem akarok belemenni, de azt hiszem, Földes Lászlónak igaza van, rátapintott minden bajunk alapvető okára! A megoldás nem lehet más, mint a szeretet ősi parancsának elfogadása és gyakorlása, ahhoz, hogy visszataláljunk a helyes útra, kellenek az ilyen előadások is. Kellenek, mert elgondolkoztatnak, mert az a művészet, amely  zene, irodalom és vizuális kultúra szintéziséből egy magasabb minőséggé alakul, megoldást nem, ám gyógyírt adhat mindennapjaink keserűségére.

“Táncolj Matilda”! A koncert egyik forró pillanata volt!

Sze 252012
 

Szombat, 2012. szeptember 22., koncert Budapesten, a Barba Negrában. Ismerős Arcok. Tudom, ez túl kevés információ.

Annyi mindent kéne (még) elmondanom erről…

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott – hiszen kedvencem a nosztalgiázás, s a régi emlékek felidézése mai történések kapcsán – hogy annak idején a TF-en (ma már Testnevelési Egyetem) egy Kormorán Családi Nap keretében (már régóta ez is valami más, de erről itt most nem), szóval annak idején, talán 2006-ban ismertem meg őket. Valahogy úgy adódott, hogy az akkor még nem túl sűrű koncertjeiken eleinte mindig valami más is félrevonta a figyelmemet, így jó ideig nem jutott el hozzám igazán a zenéjük. Talán a Szélbe kiáltok volt az első lemez, amit tényleg agyonhallgattam, de csak jóval a megjelenést követően. És még akkor sem mondtam magamat IA-rajongónak. Tetszett, és “ennyi”. Később az Éberálom és a Lélekvesztő voltak meghatározóak. És még mindig nem éreztem úgy, hogy nekem minden koncerten ott kell lennem, vagy követnem kellene a zenekart ki tudja, hová, vagy az első sorokban kellene állnom a bulikon. (Persze, ebben biztosan közrejátszottak más körülmények is. Azóta sok mindent átgondoltam, és számomra – egy kivételével, akik már a szívem csücskei maradnak – egy zenekar az csupán zenekar, és a zenén kívül már nem igazán érdekel, ami mögötte van. Az is lehet (vagy biztos), hogy csak próbálom kizárni, és az is lehet, hogy talán ilyet nem szabadna mondani, de én nem szoktam kertelni: tetszik, nem tetszik, így van. Nem akarom már vizsgálni, hogy a mondandó, a dalok mögött mi húzódik, nekem bőven elég, hogy nekem, nekünk mit jelentenek ezek!)

Márpedig nekem az Ismerős Arcok két éve Csepreget (is) jelenti, az ott, a Táborban megismert embereket, érzést, légkört. Ami nehezen hasonlítható máshoz. Csak az tudja, milyen, aki legalább egyszer ott volt. Még akkor is, ha minden egyes tábor valami más, és biztos nem kizárólag én vagyok, akinek a saját első tábora az “etalon”.

Miért írok most ezekről? Hogy megvilágítsam, milyen kettős érzések kerítettek hatalmukba szombaton, a koncert során. Volt, akinek meg is fogalmaztam: egyszerre éreztem magamat kicsit kívülállónak, és mégis oda tartozónak. Nehéz ezt kifejezni, leírni, megmagyarázni. Talán mert másutt már rám sütötték a bélyeget, “csak” egy “újhullámos” vagyok, és itt is, mint nem “ősrégi”, hátha így néznek rám… Pedig kiderül, nem; egy normális közösségben nincsenek ilyen címkék és megkülönböztetések. Legyél jó ember, szeresd a zenét és kész!… “Csak tisztesség legyen és becsület”. A többi nem számít. A világ is ilyen kellene, hogy legyen. Ezt éreztem a koncert alatt.

Biztosan azért is varázslat nekem egy-egy ilyen este, mert nem jutok el túl gyakran a zenekar hangversenyeire. Nem ismerem jól, mi a megszokott repertoár, bár persze azért már nagyjából sejtem, mik lesznek a ráadásnóták, vagy mivel fejeződik be a koncert. Nekem még nem elcsépelt a Nélküled, és örülök, ha az Eső mossa alkalmával felidézhetem azt a két évvel ezelőtti csepregi estét, amikor először felhangzott…

Itt pedig egy kis ízelítő a szombati esténkből:

 

Ami most már nem ennyire szubjektív módon a koncert egyéb körülményeit illeti, mindenekelőtt a közreműködő, és sztárvendégként három számot előadó Hobóról kell szólni. Persze ez is kicsit személyes, de szerintem pont így volt jó, ahogy volt, három közismert nóta (Országút blues, Közép-Európai Hobo blues, végül a Tiszta szívvel), nagy siker; se nem sok, se nem kevés.

Aztán a fizikai közegről, vagyis a helyről. A Barba Negra az én mércém szerint egy igazi ideális koncerthelyszín. Kellő hely, mind bent, mind kint: az udvarban parkolóhelyek a kocsival érkezőknek, odabent nagy “küzdőtér” a hallgatóságnak, amit a kb. 350-talán 400 (?) ember szépen meg is töltött, hosszú kiszolgálópultok, hogy ne kelljen sokáig sorban állni az italokért, mérsékelt árak (igaz, csak a sörből tudok következtetni), s azoknak, aki nem akarják végigállni a koncertet, sörpadok, asztalok, ahonnan szintén élvezhető a zene. Még a mosdó is teljesen rendben van, ami – különösen nőként – nem elhanyagolható körülmény. S ami meg pláne nem az, elvégre koncertről beszélünk: tökéletes hang- és fénytechnika (már amennyire szerény képességeimmel ezt meg tudom ítélni). Úgy vélem, minden megfelelő egy jó rendezvényhez.

És nekem – mindent egybevetve – nagyon tetszett.


Fotó:Szakonyi Zoltán A kép forrása

Sze 122012
 

Könyvesbolti böngészés során, talán véletlenül akadt kezembe az az album, amelynek borítóját láthatjátok.

Másfél éve, a Papp László Sportarénában “A banda elmegy, de a zene itt marad” szavakkal búcsúzott Földes László, a Hobo Blues Band, több mint 30 éves zenei pályafutásának lezárásaként. (A koncertről A mi Pilvaxunkban részletesen beszámoltam akkor.)

A zene valóban itt maradt. Öröm kézbe venni az albumot és betolni a korongokat a lejátszóba. Felidéződnek a koncert felejthetetlen pillanatai és a HBB több mint harminc éve. A zenei anyag tökéletes keresztmetszete ennek az időszaknak, Hobo, Bill, Póka, Solti, Tátrai… a magyar a rock múltjának és jelenének és reméljük jövőjének meghatározó, csodálatos művészei. Mennyire éles a kontraszt a mai médiasztárok világával…

Az album az alábbi dalokat tartalmazza:

CD 1.

1. Rohadt Rock and Roll (Póka – Földes)
2. Mindenki sztár (Póka – Földes)
3. Moszkva tér blues (Póka – Földes)
4. Operett (Póka – Földes)
5. Középeurópai Hobo Blues I. (Muddy Waters-Földes-Póka-Presser-Tátrai-Pálmai)
6. Dőlnek a szobrok (Póka-Tátrai-Tóth J.-Földes)
7. Ki vagyok én? (Póka – Földes)
8. Országút blues (Pálmai – Deák – Földes)
9. Hosszúlábú asszony (Póka – Deák – Földes)
10. Tetovált lány (Póka – Földes)
11. 3.20-as blues (Póka – Földes)
12. Édes otthon (Póka – Deák – Földes)
13. Enyém, tiéd, miénk (Póka – Földes)
14. Mata Hari (Póka- Deák – Földes)
15. Oly sokáig voltunk lenn (Póka – Földes)
16. Mesél az erdő (Póka – Tátrai – Földes)

CD 2.

1. Egy Madarász sompolyog a Tátrai erdőben (Tátrai – Madarász)
2. Zöld sárga, zöld sárga (Baksa Soós János)
3. A hitetlenek dala (Póka – Földes)
4. Balladás barátaim (Póka-Tátrai-Tóth J.-Földes)
5. Nem hallod, üvöltök (Póka – Földes)
6. A bolond levele a kisfiúnak (Póka – Tátrai – Földes)
7. A fattyú reménytelen szerelme és halála (Póka – Tátrai – Földes)
8. Hajtók dala (Póka – Tátrai – Földes)
9. A vadászok bevonulása (Póka – Tátrai – Földes)
10. Fut a nyúl a mezőn (Póka – Tátrai – Földes)
11. Orgia (Póka-Tátrai-Földes, benne Pilinszky János: Négysoros)
12. Szabadíts fel! (Póka-Tátrai-Tóth J.-Földes)
13. Kőbánya blues (Póka – Földes)
14. Torta (Póka – Földes)
15. Kopaszkutya (Póka – Földes)
16. Tiszta szívvel (József Attila – Baksa Soós János)
17. A hetedik (József Attila – Póka – Földes)
18. 45-ös blues (Póka – Tóth J. – Földes)
19. Középeurópai Hobo Blues II. (Póka – Földes)

Az élet nem áll meg, Hobo a közeljövőben fellép az Ismerős Arcokkal, a Csík zenekarral és folytatódik a Fonóban tavaly indult klubja is.

(Forrás: hobo.hu)