jan 082018
 

Íjjal, nyílvesszővel harcoltak és vadásztak évezredek óta. Világszerte nagyon sok képi és írásos emlék igazolja ezt. Mint a 900-as évek elején születhetett modenai himnusz sorai: „ab Ungerorum nos defendas iaculis” –  „védj meg minket a magyarok nyilaitól.” Régészeti feltárások  számtalan leletéből próbálják rekonstruálni, vajon milyen lehetett a régi korokban használt íj? Milyen volt formája, anyaga, hogyan készítették? Azonban a korabeli íjak elporladtak egykori tulajdonosukkal együtt, s egyedül csontok, nyílhegyek és az íjak szaruja maradt az utókorra. Ezek alapján próbálják rekonstruálni a fegyvert.

A technika fejlődésével az íj mint harci- és vadászeszköz elveszítette jelentőségét, azonban mint sportszer fennmaradt. Az élsportolók,  olimpikonok, karbon nyílvesszőket lőnek a célba, amelyek hossza, súlya, hajlékonysága minden paraméterében azonos; az íjak anyaga hasonlóan tökéletes, miként a célzóberendezések is. Az íjásznak nem kell a felszereléssel bajlódnia, a verseny során szinte csak a helyesen kivitelezett mozgássorozat elemeire, – az u.n. lövési ciklusra – kell összpontosítania. Így sincs könnyű dolga!

Hála néhány elhivatott embernek, Magyarországon és a szomszédos országok némelyikében, az íjászat tömegsporttá vált. Ezen a szinten is megtalálhatók a technikai íjak (csigás, olimpiai), azonban teret nyert a „pusztai-nomád”, azaz a „történelmi” szakág is. Ha jól belegondolunk, eleink íjai és nyilai csak természetes anyagból készülhettek, az íj fából, szaruból, az ideg bőrből, selyemből, a nyílvessző is fából, madártollból, fémhegyből állt. Aligha volt két egyforma fegyver, vessző. Vannak íjkészítő mesterek, akik gyártanak kizárólag természetes anyagból is íjakat, azonban ezek – érthetően – nagyon drágák, kevésbé alkalmasak pontos lövésre, mint azok a jóval elterjedtebb fegyverek, amelyek alakja feltételezhetően hasonlít az eleink által használtakhoz, a műgyantát borító bőrbevonat, vagy – laminált fából készült íjakon – az anyag erezetének játéka, az esetleges díszítés, bandázs szépíti, ugyanakkor viszonylag pontosabb lövést tesz lehetővé.

A vesszők idegre illeszkedő vége, az ajak (elterjedt kifejezéssel: nock) elfogadottan műanyag, a hegyek súlya és formája azonos, a vesszőtest hajlékonysága, vastagsága az íjhoz kalibrált. A „pusztai-nomád” kategóriában induló versenyzők íja egyedül formájában emlékeztethet eleink által használtakra. Számtalan ember van, akit néhány próbalövés megbabonázott, megérezte milyen kihúzni az íjat, kilőni a vesszőt! Ők az első verseny hangulatát, izgalmát átélve, egy erdőben eltöltött nap után, jóleső fáradtsággal eltelve, az íjászat rabjává váltak. Kár azon rágódni, hogy mennyire autentikus és mennyire hagyományőrző a mai „történelmi” íjászat, elvégre így is szebbé teszi napjainkat!

Azonban aki íjászatra adja a fejét, annak illik tisztában lennie mindazokkal az ismeretekkel, amelyeket a régi idők íjászatáról tudunk. A „Sokezret nyilakkal…” a 10. századi „honfoglaló” magyar íjfelszerelés című kiállítás ezek megszerzésére kiválóan alkalmas, tegnap mi is megnéztük. „…az íjászathoz kötődő teljes tárgyi anyag – íj, nyíl, tegzek, idegek, íjászgyűrűk, övek – rekonstrukcióját kívánjuk közérthető formában bemutatni. A kiállításon egyfelől szerepelnek a kiindulást képező alapok: régészeti leletek másolatai, egy sírrekonstrukció, néprajzi párhuzamok és kortárs – nem magyar – ábrázolások is. Be kívánjuk mutatni a lehetséges rekonstrukciós folyamatokat, annak anyagaival, fázisaival egyetemben…” Úgy láttam, hogy a kitűzött célt elérték, lenyűgöző élmény volt megtekinteni a kiállított anyagot. Február 25-ig bárki megteheti ezt, bátran merem ajánlani, íjászoknak, múltunk iránt érdeklődőknek, mindenkinek! AVE Kiállítóház, Budapest, VI. Hajós u. 21.

Ízelítőül néhány kép és egy rövidfilm:

***

dec 102017
 

Úgy terveztem, ott leszek, beszámolok róla, de azután az Élet másképp rendezte… Annyit tudok, jól sikerült, szép este volt, vendégként fellépett Tóth Reni, Margit József és Makrai Pál. Jelen voltak a kobakosok is.

Fájdalom és keserűség tölt el, hogy távol maradtam és nem tudok nektek semmit, még egy fényképet sem mutatni. De ha esetleg valaki ott volt, benéz ide, ha érez némi késztetést, hogy pár mondatban megossza mindazt, amit azon estén átélt, számomra gyönyörű karácsonyi ajándék volna…

dec 212016
 

December 27-én és január 3-án este, nyolc óra előtt öt perccel, az m5 tévécsatornán még bárki megnézheti a júniusi előadás felvételét! Magam tegnap megtettem, s nehezen találom a szavakat! Az 1956-os Forradalom és szabadságharc hatvanéves évfordulóján, az Esztrád Színház méltó emlékezést tartott. Mint helyszín, adva volt a Hősök tere, ahol nagyívű zenés, táncos, prózai utazást tehettünk a honfoglalástól a rendszerváltozásig.

Biztos vagyok benne, hogy a felvétel nem adja vissza mindazt, amit a nézők a helyszínen átéltek, ennek ellenére érdemes megnézni. Sok ismerős dal hallható, s olyan művészek léptek színpadra, mint Deák Bill Gyula, Demjén Ferenc, Varga Miklós, Vikidál Gyula – a teljesség igénye nélkül. Remélem egyszer majd megjelenik korongon is, akkor bárki, bármikor megnézheti.

feb 162016
 

Bálint Elemér, a székelyföldi Oroszhegy polgármestere három szóban fogalmazta meg a lényeget: “Magyarnak lenni hivatásunk!” Kárpáthazában azért maradt a tánc úgy ahogyan járják, azért maradt a szó úgy, ahogyan mondják, mert a Teremtő mindig adott nemzetünknek  olyan embereket, akik életének vezérelve ez a három szó. Ott voltak és vannak a harcmezőkön, az egri bástyákon, a Corvin-közben; a gátakon, a mezőkön, szántóföldeken; a tudomány műhelyeiben, a műtőasztal mellett; a kultúra hajlékaiban, színpadokon állva; templomi szószékeken; hosszú, csendes éjszakákon az íróasztal mellett dalokat, Szózatot, Himnuszt, regényeket írva; épületeket megálmodva; festékkel, ecsettel vászonra feszítve a pillanatot;  edzőtermekben és sportpályákon küzdve. Összeillesztve a mozaikdarabokat érthetjük meg, túlélésünk titkait. Kassai Lajos lovasíjász egy a Lámpás Emberek közül, mindennapjait Kaszás Géza dokumentumfilmjében láthatjuk.

Kassai_L

Az alkotás több dimenzióban mozog és nagyon mélyre tekint. Kaposmérőn, a Völgyben háborítatlan természeti környezetben él együtt ember és jószág, a társaink, akiket szeretnünk kell. Szeretnünk kell a bivalyt akkor is, ha el akar taposni, ha szarvával ketté akar hasítani, mert szeretettel célt érünk, szeretettel hegyeket mozdíthatunk, még az oktalan állat is ráérez és idővel szelíddé válik, barátságába fogad.

Szeretnünk és ismernünk kell múltunkat! Azokat az eleinket, akikről hazugságokat tanító, cinkossá lett tanítók vagy nem beszéltek, vagy hazudtak róluk, vagy a mindenkori hatalom szájíze szerint mutatják őket. A pusztai nomád népek félelmetes harcmodora volt a lovasíjászat. Kassai Lajossal és a film alkotóival eljutunk a távoli Kínába, ahol egy helyi professzor vezeti őket a Hun Múzeumban, a tárgyi és nyelvi emlékek felszínre kerülnek, mindenki elgondolkozhat azon, valójában kik lehettek valódi eleink?

A magasból láthatjuk az egykori hun romváros Tungvacseng szabályos védfalait, bástyákat, lőréseket, hófehér falmaradványokat. Fentről nézve a zárt tér kirajzolódik, Kína a Világörökség részévé és zarándokhellyé szeretné tenni.

Elkísérjük a Lovasíjászt Kanadába, ahol indián rezervátumban, magyar lovasíjásszal együtt élnek az ország őslakóiból megmaradt hírmondók; a felvidéki Gútába, ahol a Kassai-iskola rendszerében folyik a lovasíjászok tanítása.

Visszatérünk a Völgybe, az ott zajló élet legfőbb vezérelve a munka! A film alkotói nagyszerűen láttatják azt a sziklákat mozdító erőfeszítést, amely azon pillanat mögött áll, amikor a lovasíjász nyílvesszője a vágtató lóról a levegőben úszó korongba fúródik. A lovakat tartani és tanítani, alkalmas íjakat készíteni, megtanulni lovagolni és lőni évek, évtizedek fáradtságos munkája. Alapja a fizikai állóképesség, a fegyelem, az együtt mozgás és gondolkodás, érzelmi összhang ember és állat, ember és ember között. Futni derékig jeges vízben, sárban, fagyott hóban; vastag gumit ütve, fatörzseket cipelve, szigorú formagyakorlatokat végezve közeledünk a vágyva vágyott pillanathoz, hogy vesszőnket vágtató lóról is oda lőjük, ahová szeretnénk! A munka célhoz vezet és életben tart.

Tanítani kell a gyerekeket. Táborba, lovasíjász edzésre hívva őket, a csillagos ég alatt, tábortűznél beszélgetve; embert próbáló és jellemformáló életiskola ez. Nem elég futni, lovagolni és lőni, ismerni kell verseket, népdalokat, járni a táncot, étkeket készíteni. Életiskola.

Elismerés illeti az alkotókat, hogy a Lovasíjászhoz méltóan, megalkuvás nélkül vezetnek el bennünket ebbe a lenyűgöző világba! Kaszás Géza rendező és operatőrei, varázslatos beállításokkal mutatják a Völgyet a hó leple alatt megbújva, a nyílvessző röptét lassítva, a tábortűzbe tekintő gyermekarcokat, Tungvacseng falait. A filmzene magával ragadó, Gulya Róbert nevét olvashatjuk a stáblistán, ám azt gondolom több alkotó hozzájárult ahhoz, hogy a dallamok mélyítsék a vizuális élményt.

Az alkotást az Uránia Nemzeti Filmszínházban láttam. Szokatlan volt, hogy miután kihunytak a fények, azonnal elkezdődött vetítés, nem kellett tucatnyi reklámot és filmelőzetest megnéznünk; a gyönyörű teremben teltház volt. Amit én mindeddig moziban még soha nem tapasztaltam: ameddig a stáblista futott, a közönség vastapssal köszönte meg az alkotást. Az Uránia Nemzeti Filmszínház méltó helyszín a filmhez.

Szánjatok rá két órát, menjetek el, nézzétek meg! A film honlapján megtaláljátok a vetítések helyszíneit, időpontjait. Íme néhány perc a filmről, Kaszás Géza rendezővel:

jún 052015
 

A mai napon elektronikus levél érkezett az Örökség Zenekartól, amelyet nagy örömmel teszek közzé A mi Pilvaxunk valamennyi olvasója számára!

Örökség

“Kedves Barátaink!

Egy kisebb fajta csodát szeretnénk Veletek megosztani.

Kelet-magyarországi barátaink, berettyói vezetéssel meseszép környezetben közönségtalálkozót szerveznek minden kedves az Örökséget ismerő, szerető, vagy csak egy jó közösség iránt érdeklődő embernek.

A “Szász tanya” mint helyszín garantálja a koncertek, és egyéb zenekarunkkal kapcsolatos programok mellett a kikapcsolódás egyéb formáit is. A skanzeni környezet, az őshonos állatok közelsége (gyermekeknek állatsimogató) a tanyasi hangulat, kemencés ételek a minőségi pohár bor, pálinka vagy az esti tábortűz… maradandó emlékeket hagynak mindenkiben.

A közönségtalálkozó nyilvános, díjtalan, de regisztrációhoz kötött, melyet a berettyoorokseg@freemail.hu címen lehet megtenni, név, e-mail cím és telefonszám megadásával. A regisztráció során a szervezők további információkat is adnak.

Akik az “ott alvós” lehetőséget választják, a szervezők ingyenes sátorozási lehetőséget (fürdő és wc használattal) biztosítanak. Az Örökség zenekar folyamatosan a helyszínen tartózkodik, kötetlen beszélgetésekkel, péntek este egy tábortüzes koncerttel, szombat este egy igazi nagy-koncerttel várja az érdeklődőket.

Ugye jöttök? 🙂

Szeretettel várunk!

az Örökség

PROGRAM:

2015. JÚNIUS 12.
18:00-tól közönség találkozó: A zenekar tagjaival kötetlen beszélgetés, mely az este folyamán tábortűz melletti zenéléssel és közös énekléssel folytatódik.

2015. JÚNIUS 13.

15:00-tól közönség találkozó: A zenekar tagjai a Szász tanyán tartózkodnak és minden kerek órakor a Teremburába mennek ahol lehetőség van bármelyikükkel egy kötetlen beszélgetésre.
Lehetőség van CD, DVD vásárlásra és dedikáltatásra is.
17:30-tól ZENEVONAT koncert:
Kövér Laciék elő zenekara a saját számaik mellet közkedvelt rock klasszikusokat játszik.
19:00-tól ÖRÖKSÉG koncert

HELYSZÍN: Szász tanya, Berettyóújfalu – Berettyószentmárton, Morotva út”

Hópihék

 Szerző: - 18:56  3 hozzászólás »
jan 242015
 

“Vajúdnak a hegyek, de egeret szülnek” – érzem ezen a télen, már ami az időjárást illeti. Gyermekkoromban, a három téli hónap alatt többször fedte fehér lepel a várost mint nem, a közeli Kis-Svábhegyen kiválóan lehetett szánkózni. Ma reggel végre elkezdett szakadni a hó, Benedeket vittük Csókakőre, a Vértes oldalába felkúszó községet komoly hótakaró fedte, a falu közepén már gyülekeztek a vállalkozó kedvű turisták, hogy részt vegyenek a 15 km-es Vincézés – Pincézés teljesítménytúrán, ahol a Móri borvidék pincéibe is be lehet térni útközben. De délutánra elvékonyodott a hóréteg, inkább gyenge havas eső, mint igazi téli hózápor fogadott, amikor elmentünk gyermekünkért.

Ebben a semmilyen időben, jól eső érzés, beülni egy kávéházba és elmorfondírozni néhány dolgon, amelyek az elmúlt napokban foglalkoztatnak…

*

1. Levelet hozott a posta, avagy az igazi Csíki sör…

 

Minap, egyik kedves barátom a fent látható képpel lepett meg 🙂

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor első székelyföldi látogatásunk alkalmával, a hosszú utazást követően Geigivel behatoltunk a szentegyházi kocsmába, majd gyorsan ledöntöttünk 1-2 (?) korsó sört. Csíkszeredára is a Sörgyár mellett vezetett utunk, ittuk a Ciuc nevűt, bár tudtuk, ez is a H. multi terméke, de legalább Székelyföldön főzik!

A képet látva először – én a naiv – azt gondoltam, hogy megkapta a sör az őt megillető nevet, de azután kiderült, hogy ez bizony nem a H. konszern terméke, hanem Csíkszentsimonban, manufaktúrában főzik. Van e körül mindenféle jogi, már-már politikai bonyodalom, de ha a szerencse újra Erdélyországba vezérel, én bizony csak az igazi Csíki sört fogom keresni 🙂 !

*

2. Merlot vakteszt…

 

Ha sörről esett szó, beszéljünk borról is! Kedvenc vinotékám vaktesztet szervezett, ahol merlot-k versenyeztek egymással. A 100 pontos bírálati rendszer alapján, valamivel több mint húszan – nem avatott ítészek – értékeltünk kb. 10 tételt, szekszárdi, villányi, egri, soproni neves termelők borait. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe száz pontos rendszerbe, a lényeg az, hogy a bor küllemét, illatát, ízét és még pár tulajdonságát pontozzuk, ha minden tökéletes, akkor a bor 100 pontot kap, igaz ilyenre még soha nem volt példa. De bortól és a pontozó ízlésétől függően, nagyjából 70-90 pont közötti tartományban oszlanak az értékek, majd a több mint húsz résztvevő egyes borokra adott pontszámait átlagolják, így alakul ki a végső sorrend. Természetesen azért “vakteszt”, mert nem tudjuk melyik pincészet borát kóstoljuk éppen.

A rossz nyelvek szerint 🙂 Villányban azt gondolják, hogy Szekszárd klimatikusan már túl északi fekvésű ahhoz, hogy jó vörösbor készüljön 🙂 , hogy Szekszárdon ugyanezt gondolják-e Sopronról, vagy Egerről arról nem szól a fáma… Hatalmas meglepetésre Szőke Mátyás 2009-es évjáratú, Amerlot nevű bora meggyőző fölénnyel győzött, nagy vörösborvidékek, nagy borait utasítva a sorban maga mögé. Mátraalja pedig elsősorban nem a vörösborairól híres..

A borról további információkat itt olvashattok. Még annyit, ez igazából egyfajta játék, de azért érdekes, hogy több mint húsz borkedvelő, köztük néhány hölgy, akiknek a véleményére mindig érdemes odafigyelni, szinte egyhangúan ezt a bort értékelte legtöbbre. Pedig… nem is vörösboros borvidéken termett a szőlő, mely ennyire ízletes borrá változott…

*

3. “Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói”…

 

…címet olvasva, ugye felcsigázza érdeklődésünket? Itt találjátok, hogy tizenegy rockzenei újságíró véleménye alapján milyen kép rajzolódott ki, de nem érdektelenek az olvasók hozzászólásai sem!

Tekinthetjük ezt is egyféle játéknak, de azt hiszem megosztó végeredmény született! Az Ördög álarcosbálja című Syrius album vezeti a listát, nem vitás, hogy az Ausztráliában felvett alkotás valóban a magyar rocktörténet egyik legfényesebb gyémántja, de nehezen hasonlítható össze az LGT, a Beatrice, vagy az East zenei világával. Az én ízlésemhez legközelebb álló East és Mini két-két albummal is szerepel a listán, azonban komoly hiányérzetem van, mert szerintem ha az underground zenei világát nézzük, az Európa Kiadó bármelyik albuma kihagyhatatlan, ugyanaz a véleményem a folk-rock tekintetében: nagyon sok Kormorán album bőven beleférne a legjobb harmincba, én talán a Forrás felé címűt tenném fel elsőként a listára.

A “legjobb” zenekarok húszas listája is alighanem megosztó, bár sok olyan szerepel közöttük, amelyeknek – zenei ízléstől függetlenül – valóban ott a helyük, ha sorrendbe akarjuk állítani azokat. A hangzatos cím: “Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói” mellé oda kellene írni, hogy “tizenegy szakújságíró szerint”… Ebben talán az a jó, hogy ahány ember, annyi zenei ízlés, még nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy igazából kikristályosodjék, hogy melyek a magyar rocktörténet időtálló értékei. Minden esetre, ha egy lakatlan szigetre kellene költöznöm, nagyrészt nem a cikkben említett előadók alkotásait és albumait vinném magammal.

*

4. Végül, de nem utolsó sorban… ismét koncertváró hangulatban

Pénteken este a Barba Negrában nagyszabású Ismerős Arcok koncert keretében ünnepeljük Práder Vilmos művész úr ötvenedik születésnapját! Illő ott lenni, hiszen pont egy hónap elrohant Révkomárom óta…

jan 042015
 

Bár már októberben megnyitották, csak tegnap jutottunk el a múzeumba, hogy megtekintsük , Székesfehérváron kiállított Seuso-kincseket, amelyek még január 15-ig láthatók ezen a helyen.

“Hec Sevso tibi durent per saecula multa
Posteris ut prosint vascula digna tuis”

“Bár ezek – oh Seuso – tieid sok-sok éve már,
kicsiny hajókként méltán szolgálni fogják utódaid”

A Szent István Király Múzeum Dísztermében hat vitrinben, kiváló megvilágítással és tájékoztató szöveggel nézhettük meg a hánytatott sorsú műtárgyakat. Egészen közelről megfigyelhettük a korabeli ötvösmesterek finom munkáit, a tekintélyes súlyú, várakozáson felül épen maradt ezüstedényeken. Mesélnek a tárgyak késő-római kultúráról, fényűző életről, vadászatokról. Felejthetetlen élmény, így pillantani a régmúltba; aki teheti nézze meg Székesfehérváron, vagy a következő kiállítási helyszínen, fényképeken pedig ide látogatva lehet gyönyörködni bennük.

A mai napig rejtély övezi a kincs megtalálójának (és több társának) titokzatos halálát, mint ahogyan azt is, hogy a tekintélyes súlyú és térfogatú műtárgyak hogyan jutottak át a vasfüggönyön túlra, illetve hol időztek, amíg feltűntek a műkincskereskedők kínálatában.

Akit érdekel a történet, bőven talál irodalmat a világhálón, vagy a könyvtárakban, ám a műkincsek megtekintése, semmivel sem pótolható élményt nyújt! További részletek: