Sze 272017
 

Egészségünk megtartásához, javításához és/vagy visszaszerzéséhez a napi rendszerességű testmozgás kulcsfontosságú. Közhely de igaz, mozgásszegény életmódot folytatunk, ezen soha sem késő változtatni! Nem holnapután, hanem már ma, itt és most!

 

Határozzuk el, hogy belevágunk! Nehéz lesz, mert az időhiánytól kezdve a fáradtságon át számtalan ellenvetés ötlik fel gondolatainkban, ám ha ezeket leküzdjük, pár heti néhány napos mozgás beiktatása után, érezni fogjuk a leírhatatlanul pozitív változásokat!

Arra nem térek ki, hogy milyen edzést keressünk, olyat válasszunk, amelyet szívesen csinálunk,  folyamatos, intenzív munkát igényel. Célokat azonban mindenképpen tűzzünk magunk elé, mind a heti edzések száma, mind az elérendő eredmények tekintetében. Utóbbi lehet fogyás, súlygyarapodás, erősödés, állóképesség javítása, mentális stressztűrőképességünk emelése stb. Tanácsért bátran forduljunk szakemberhez, kérdezzük meg háziorvosunkat, beszéljünk edzővel, dietetikussal.

Bármilyen mozgásformát választunk, alapvetően fontos, hogy az edzés hatékony legyen, ezt pulzusméréssel tudjuk nyomon követni. Hogyan mérjük pulzusunkat sportolás közben? Ma már ennek minden technikai feltétele elérhető, megfizethető áron hozzáférhető. Vannak olyan karórák, amelyek a csuklónkon mérik pulzusunkat (és figyelik egész napi aktivitásunkat, pl. mérik lépésszámunkat), vannak mellkasi jeladó pántok, amelyek folyamatosan EKG pontosságú jeleket küldenek telefonunkra, és/vagy karóránkra. Számtalan olyan telefonos applikáció létezik, amelyik kiszámolja az edzés alatti átlagpulzusunkat, maximális pulzusszámunkat, felhasznált kalóriát, grafikonon kirajzolja pulzusgörbénket, honlapon tárolja, így nyomon követhetjük edzésmunkánkat, fejlődésünket. Futók, kerékpározók a telefonjuk GPS-ének segítségével mérhetik a megtett távolságot, sebességet, akár térképen rögzíthetik útvonalukat. A felsoroltak azonban mellékesek a pulzusméréshez képest!

Milyen szívfrekvenciát célozzunk meg, ha már elkezdtük a mérést? Bár a legtöbb eszköz életkorunkat, nemünket, súlyunkat, magasságunkat figyelembe véve tesz erre javaslatot, magunk is könnyen kiszámíthatjuk! Egyszerű a képlet: 220 – életkorunk években a maximális pulzusszám, ebből kiindulva számoljuk a célként kitűzött zónát.

Egy 40 éves embernek 220-40=180/min a maximális pulzusa, de nem ez a frekvencia a cél! Felsorolt példáinkban, 40 éves emberről beszélünk, ám bárki könnyen behelyettesítheti saját életkorát és kiszámolhatja célpulzusát.

Könnyű intenzitással akkor mozog, ha a 180/min 50—60 százalékával ver a szíve (90-108/min). Kezdőknek ideális, hosszú edzésidő alatt is fenntartható.

Könnyű-közepes intenzitás: 180/min 60-70 százaléka (108-126/min) mérsékelt tempójú mozgás, a szervezet elsősorban a zsírraktárait használja energiaforrásként.

Közepes intenzitás: 180/min 70-80 százaléka (126-144/min) jó kondícióban lévő, edzett, napi rendszerességgel sportolók tartománya.

Van egy mindeddig nem említett előnye a pulzusmérésnek: rendkívül jó motivációs eszköz! Leggyakrabban önmagunkat kell legyőznünk, hogy edzeni induljunk, ha küzdünk magunkkal, előttünk a múltkori eredmény, érjük el, szárnyaljuk túl! Frissebbek, kipihentebbek, energikusabbak leszünk, nem kell megállnunk a lépcsőházban a második emeleten levegőért kapkodva, rövid idő múlva érezni fogjuk, hogy az erő velünk van.

 

Sze 082017
 

Nő és férfi egymásra találnak, szerelembe esnek,  életüket így vagy úgy összekötik. Családot alkotnak, gyermekeket nemzenek, felnevelik őket. Minden élőlényben dominál a faj- és önfenntartás ösztöne, a szerelem szeretkezésben kiteljesül, két sejt eggyé válik, új élet fogan. Azt gondolom, abban a pillanatban, amikor a sejtek osztódni kezdnek, és otthonra lelnek az anyaméhben, akkor a Jóisten lélekkel ajándékozza meg azt az akkor még pár milliméteres embert. Nincs két egyforma lélek, még az egypetéjű ikrek között sem. Lélek nélkül, ember az ember?

Tizenhat hetes magzat

A fogantatás pillanatában kódolva van  halálunk. Ha valaki hívő, számára az a pillanat nem pusztán az anyag életfunkcióinak leállása, hanem egy új, túlvilági élet kezdete. Jézus kereszthalála és feltámadása, vagy Lázár visszahívása a halálból bizonyít. Hitem szerint túlvilági sorsunkat földi cselekedeteink határozzák meg.

Élet és halál összetartozik, ám utóbbit tudatunkkal nehezen tudjuk felfogni. Szeretteink űrt hagynak maguk után, bennünk olyan fájdalom lobban, amely szinte porrá éget. Azután letudjuk ami még itt hátravan, bizakodhatunk az égi viszontlátásban. Önáltatás? Lehetséges. De hitünk még erőt ad.

Iszonyatos ez a világ, amelyben élünk. Lassan lepereg a XXI. sz. első negyede, talán annyira nem förtelmes ma még, mint a XX. volt. Nem égnek el másodpercek alatt százezrek termonukleáris támadásban – ártatlan civilek, nem felfegyverezett haderő -, nem fagynak meg magyarok százezrei a Donnál, de mégis a levegőben lóg valami szörnyű pusztulás előszele, akár politikára, akár a Föld gyógyíthatatlan sebeire gondolunk. Túlnépesedés, járványok, éhínségek, fogyó ivóvíz, Európa idegen megszállása. A történelem kegyetlen dolog, az idő folyamán úszva, borzalmakkal szembesülünk.

Itt állunk önmagunkban, tizenötmillióan, akik magyarul beszélünk, részekre szakítva alkotunk nemzetet. Településeken élünk, tesszük a dolgunkat. Sokan családi körben, gyermeket nevelünk, vagy elképzeljük milyen lesz majd, ha egyszer világra jön, Gondozzuk időseinket, – már ha gondozzuk őket -, s ha egyszer letelik az időnk, 40 felett, vagy 90 felett nagyon fájdalmas a búcsú. Az a búcsú, amely kikerülhetetlenül közeledik… Mindezeket azért írtam le, mert foglalkoztat a gondolat, hogy mi lesz az itt maradókkal és az elmenőkkel. A halálnak és a hozzá vezető útnak sokak által bejárt ösvényei vannak, ha betegség mutatja az irányt. Háborúra, természeti katasztrófákra nehezebb felkészülnünk. A halálnak ezer arca van, de jön, feltartóztathatatlanul ideér…

Megénekelték: “Ha szólít az Úr, légy készen, indulnod kell!” Legyünk készen mindahányan, kérem az Urat, segítsen a ránk váró fájdalom elviselésében.

aug 142017
 

Nagyon rossz érzés, hogy ismét mögöttünk maradt két csodálatos hét, amelyet íjászbarátainkkal töltöttünk. Az első táborozás óta eltelt kilenc esztendő, azóta nem kérdés, hogy újra és újra itt fogunk nyaralni. Nem sok kell ehhez! Jó társaság, csodálatos hely, olyan tevékenység, amely a szenvedélyünk, hobbink, sok örömünk forrása.

Minden évben elmesélem ezt a nyaralásunkat, de nem mindenki olvassa, így röviden összefoglalom a lényeget. Már jóval több, mint tíz esztendeje íjászunk. A versenyeken rengeteg embert megismertünk, így kaptunk meghívást a Dombóvári családtól, tartsunk velük Cserépváraljára. Van itt egy ifjúsági tábor, mellette focipálya, ideális helyszín, sok lövés és remek társaság. A falu a hegyek között van, Mezőkövesdtől északra, Bogács mellett, Eger közelében. Akkor elmentünk, majd azóta minden évben!

Idén az első hétre egyedül mentem, de nem voltam magányos, elvégre körmendi íjászbarátaimmal laktam a faluban, abban a házban, ahol szállásadónk is barátjává fogadott minket. (Nekem a tábori körülmények kissé nomádok, így minden kényelemmel ellátott házban szoktunk megszállni.)

A második hétre jött egész családunk, fiam  barátnőjével kiegészülve. Teljes volt a boldogság!

Az első héten sok régi táborozó mellett, sok új arc volt, íjászok Kabáról, Kiskunfélegyházáról. A napok úgy teltek, hogy délelőttönként és délutánonként is lőttünk, mindig más-más feladatot kellett leküzdenünk. Közben volt tollasbajnokság, lehetett pingpongozni, dobáltuk a möllky-t, amely egy nagyon szórakoztató ügyességi játék. Esténként tábortűz gyulladt, nagy beszélgetések, karaoke, filmnézés volt a program. Az idő pedig rohant. Ismét kifogtunk egy trópusi hőhullámot, megszenvedtük, de kibírtuk! Elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, hétfőn indult minden előröl…

A második hétre az a csapat érkezett, amelyet nyugodtan illethet a “törzsgárda” elnevezés. Évek óta együtt vagyunk, barátságot kötöttünk, lassan a kamaszkort is elhagyó gyermekeink is jönnek, mert ők is barátok. Ezekhez képest az íjászat már-már másodlagos.

A hét első két napjára az időjárás is megszelídült, nem volt több 30°C-nál, de szerdától ismét beköszöntött a forróság, igaz annyira nem volt elviselhetetlen, mint az első héten. Rohant az idő, eljött a szombat, amikor nyílt íjászversenyen vendégíjászokkal is összemérhettük tudásunkat. Jött a szombat éjszaka,  tábortűz mellett búcsúztunk, lecsapott közben a vihar, az ebédlőben folytattuk, miközben odakint ömlött az eső.

Barátok, remek társaság, íjászat, gyönyörű környezet. Ezek azok, amik mindennél többet érnek, nem cserélném el semmivel. Biztató, hogy már csak ötven hetet kell várnunk a következő tábornyitásig 🙂 !

Hőségriadó!!!

 Szerző: - 16:13  Vélemény? »
aug 022017
 

Az biztos, hogy borzalmasan meleg van! Mi más lenne nyáron, emlékszem nehezen kibírható napokra a múltból is. Két dolog azonban lényegesen megváltozott. Egyrészt nem volt ennyire meleg, másrészt nem tartott ilyen hosszú ideig. Egy-egy akkoriban forrónak nevezett nyár után, voltak kifejezetten hűvösek is. Most pedig évről évre egyre keményebb a helyzet. Kárpáthazában nem vagyunk ehhez szokva, mi nem sziesztázunk mint a mediterrán népek, építészetünk is inkább a téli hideget, mint a nyárit hőséget próbálja kívül tartani otthonainkból, munkahelyeinkről. Most már egészen biztos, hogy a globális felmelegedés tézisei nem légből kapottak, valamit nagyon gyorsan lépni kellene, ahhoz, hogy a Föld ne váljék élhetetlenné!

Mi nem tehetünk mást, túlélésre játszunk, s várjuk a megváltó hidegfrontot. S ha valaki kávéházi asztaloknál keres enyhülést, egy képpel és egy ide illő dallal próbálunk ebben segíteni 🙂 !

 

ápr 192017
 

Mily’ gyakran, rohanunk el vakon a szép mellett! Észre sem vesszük, a bennünket övező világ mennyi ajándékkal halmoz el. Április felén túljutva, visszaköszön a tél, odakint havas eső zuhog, a hőmérséklet alig fagypont fölött.

Több mint két évtizede élünk jelenlegi otthonunkban, de kertünkre annyi gondot, mind ebben az évben, még soha nem fordítottunk. Ősszel hagymás virágokat ültettünk, amint elmúltak a fagyok, kíváncsian vártuk, vajon életre kelnek? Előbb csak egy kis zöld kúpocska, abból – pár nap múlva – színpompás tulipán lett jutalmunk. Közben elvirágoztak a gyümölcsfák, az aranyvessző, az első tavaszi hírhozó hóvirág, krókuszok… Ám én legjobban az árvácskát tisztelem. Ősszel még egy csöpp színt vitt a frissen megmunkált csupasz földre, majd jött a hosszú, nagyon-nagyon fagyos tél, eggyé vált környezetével, tetszhalott lett, de a tavasz hívó szavára most szebben pompázik, mint bármikor előtte.

Mondják, virágot fényképezni hálás feladat. Hozzáteszem: lehet hogy hálás, ám roppant nehéz. Egyáltalán nem vagyok megelégedve a képekkel, mégis azt gondolom, ha ennyire erőlködik a tél hogy visszatérjen, mutassuk meg neki, bár károkat még okozhat, de az igazság a virágok oldalán áll…

Már 302017
 

A ’90-es évek legelején egy orvoscsoporttal tanulmányúton voltunk Finnországban. Az egyik idősebb kolléganő (azóta már elment, Isten nyugosztalja), örvendezett – lévén Helsinki másik időzónában van -, hogy neki nem kell a karóráját tekergetnie, mert annyira utálja a nyári időszámítást, hogy ő juszt se állítja át az óráját, s így erre a hétre számára helyre állt a világ rendje. Harminc évesen nem nagyon értettem, nekem meg sem kottyant az évi kétszeri óratekergetés.

Még az sem borította fel a ritmusomat, hogy június lévén, ott északon, este 11-kor még sütött a Nap, hajnali 3-4 óra körül pedig felkelt, a köztes időben is világos, amolyan szürkület volt. Persze annyi benyomás ért bennünket, olyan jó volt az elhelyezésünk, hogy keveset, de azt nagyon mélyen aludtam.

Sok-sok évig nem zavart az átállás, de ahogy öregszem, egyre jobban idegesít, mi több, irritál! Most különösen balszerencsém volt, hiszen vasárnap reggel hétkor kellett leváltanom az ügyeleten az éjszakás kollégát, bár szombaton íjászversenyen voltam (mozgás, jó levegő), fél éjszaka bennem volt, mi lesz, ha nem ébredek fel időben? Sikerült beérnem, de azt láttam, hogy minden ott dolgozó laposakat pislog, kóvályog és tömi magába a kávékat… Hogy miket mondtunk, inkább nem idézem, elvégre ez egy kávéház és nem matrózkocsma :-)…

Ma már csütörtök van, mégsem bírok sínre kerülni, s a körülöttem élőktől is csak ezt hallom. A digitális kütyük világában sok minden mérhetővé vált, így az alvásminőség is. Egészen jópofa és meglepően pontos applikációkkal monitorozhatjuk alvásunkat, én is ezt teszem, érdekes dolgok jönnek ki! Közel 60 óra/hét az ágyban töltött idő. Az nagyon nem mindegy, hogy milyen az ágy fekvőfelülete, az ágynemű, a szoba hőmérséklete, páratartalma, szellőzése, elsötítéthetősége, mennyire zavarók a bekúszó külvilág hangjai, fényei. Milyen lelkiállapotban fekszünk le, sikerül kívül rekeszteni a nap során felgyűlt stresszt, képesek vagyunk-e ellazulni, gyorsan álomra szenderülni, átalusszuk-e az éjszakát, pihenten ébredünk-e? A felsoroltak meghatározzák elkövetkező napunkat. Ha halmozódó alvásproblémáink vannak, előbb-utóbb eljutunk a teljes kimerültséghez, mentális és testi betegségekhez! Rengeteg ember szenved ettől, közben fogynak az altatók, amelyek pótmegoldások, inkább rontanak, mint javítanak a helyzeten.

Magamon is azt látom, bár sokkal többet mozgok, mint bármikor korábban, nagyon keveset vacsorázom, igyekszünk a jó alvás feltételeit megteremteni, mégis iszonyúan megvisel ennek az egy órának a hiánya. A mért alvásminőségem 70-80 százalékról 50-60 százalékra zuhant, fáradtabban ébredek, mint térek nyugovóra. Évek óta mérem ezzel a programmal szellemi teljesítőképességemet, a hét elején 10 százalékkal zuhant! Ugyanakkor ezen a héten érezhetően megnőtt a betegforgalmunk, igaz azt nem állíthatom, hogy az óraállítás ennek a közvetlen oka. Azt azonban érdemes lenne megnézni, hogy emelkednek-e az akut történések (infarktus, stroke, stb.); a krónikus betegeknél beáll-e állapotrosszabbodás? Mindennapi életben: mi van a három műszakban, a nem kötött munkaidőben dolgozók teljesítőképességével, hogyan teljesítenek a diákok?

Végül tegyük fel a legfontosabb kérdést: megéri-e az óraállítás? Azt halljuk, egy kisváros áramfogyasztását takarítjuk meg így. Rendben van. De azt méri valaki, hogy mennyi kárt okoz?!? Ha már megtakarítás. Egy háztartás áramfogyasztása nagyon jelentős mértékben csökkenthető, ha a lámpákat LED-esre cseréljük, csakhogy… az áruk még mindig az égben van. Miért nem támogatja a cserét az állam? Nem beszélve arról, ha háztartási gépet kell leváltani, nem nagy és bőven megtérülő befektetés, ha A+, A++-os készüléket vásárolunk. A megújuló energiaforrások kérdését pedig ne feszegessük, mert az már túl messzire vezetne. (Az energetikai lobbi érdekébe gázol, amely véres háborúktól sem riad vissza például a kőolajért.)

Minden nappal fogy az időnk. Ha megvonjuk a szaldót a nyári idő(sz)ámítás előnye és kára között, szerintem utóbbi a nagyobb. Hagyjuk békén az órát, ne borítsuk fel milliók bioritmusát! Félreértés ne essék: ez nem politika, mérlegeljen a józan ész!

Már 212017
 

Lassú léptekkel, meg-megtorpanva, ideért a tavasz. Senki sem mondhatja, hogy Kikelet hava forradalmi hevülettel tört ránk, sem nagy meleget, sem szibériai időt nem hozott, mint pár esztendeje, a természet zsendül, a hóvirág lassan elnyílik, a krókuszok még tartják magukat, egyre több ágon bomlanak a rügyek. A hosszú sötét, és ezúttal hideg tél után, nagy kedvvel megyünk ki a természetbe, kertekbe, erdőkbe.

A szabadban étkeket készíteni varázslatos dolog. Olyan ízeket tudunk alkotni, amelyeket bent a konyhában képtelenség. A rövid történet szálai nem nyúlnak messzire: Karácsonyra kaptam hitvesemtől egy sütődiszkoszt. Az ajándék némiképpen zsákbamacska volt, elvégre korábban soha nem ettünk ilyen eszközben készült ételt, állítólag a mátrai favágók használták előszeretettel. Ahogy az időjárás megengedte, nekiláttunk, hogy kipróbáljuk. A világhálón bőséges irodalma van használatának és recepteket is szép számmal lehet találni. A képen láthatjátok, kovácsmester által készített, diszkosz alakú edényt, amely tökéletesen zárható. Első használat előtt beavatást kell végezni, azaz zsírral megkenve, kinyitva, parázsra tesszük, amíg el nem éri kékesfekete színét.

Az elkészíthető étkeknek csak a fantáziánk szabhat határt, első alkalommal csirkecombokat sütöttünk, majd rakott krumpli készült, vasárnap, vendégeket várva, bátran nekiláttunk komolyabb étek elkészítésének. Tarját pácoltunk, a diszkoszt alufóliával kibélelve szalonnával, karikára vágott krumplival és vöröshagymával ágyaztunk a húsnak, majd így rétegeztük, amíg az edény meg nem telt, a tetejére krumpli és szalonna került. Ilyen adagnál a 50-60 perc a parázson töltött idő.

Talán utóbbi a siker titka, hiszen olyan vastag parazsat kell biztosítani, amely a sütési idő végéig forró, nem hamvad el hamarább. Erre csak keményfa alkalmas, bőségesen kell rakni kellően vastag parázshoz. Miután a diszkoszt elhelyezzük, nem kell hozzányúlni, akár egy kis kerti munka, akár egy íjászedzés belefér az időnkbe. Ha valakinek van cserépkályhája, kemencéje, vagy lemezkandallója, akár abban is süthet!

Tálalni a terített asztalnál kell, a diszkoszt ott nyitjuk fel, a felcsapó illatok előkészítik a kulináris élvezetet. Az ízek átjárják az összetevőket, az étek omlik a szánkban, minden egyes falat valóságos ízorgia. Lehetne ezt még ragozni, de minek? Ki kell próbálni, meg kell kóstolni! Mi a diszkoszt fiam egyik iskolatársának édesapjától vásároltuk megfizethető áron, ha valakit érdekel szívesen megírom elérhetőségét.

Kikívánkozik belőlem, hogy milyen borokat kínáltam hozzá. Illenek a testes fehérborok (olasz- vagy rajnai idősebb évjáratok, vagy könnyedebb vörösek – kadarka, kékfrankos, Pinot noire, Zweigelt.)

Egészségetekre!