Sze 272017
 

Egészségünk megtartásához, javításához és/vagy visszaszerzéséhez a napi rendszerességű testmozgás kulcsfontosságú. Közhely de igaz, mozgásszegény életmódot folytatunk, ezen soha sem késő változtatni! Nem holnapután, hanem már ma, itt és most!

 

Határozzuk el, hogy belevágunk! Nehéz lesz, mert az időhiánytól kezdve a fáradtságon át számtalan ellenvetés ötlik fel gondolatainkban, ám ha ezeket leküzdjük, pár heti néhány napos mozgás beiktatása után, érezni fogjuk a leírhatatlanul pozitív változásokat!

Arra nem térek ki, hogy milyen edzést keressünk, olyat válasszunk, amelyet szívesen csinálunk,  folyamatos, intenzív munkát igényel. Célokat azonban mindenképpen tűzzünk magunk elé, mind a heti edzések száma, mind az elérendő eredmények tekintetében. Utóbbi lehet fogyás, súlygyarapodás, erősödés, állóképesség javítása, mentális stressztűrőképességünk emelése stb. Tanácsért bátran forduljunk szakemberhez, kérdezzük meg háziorvosunkat, beszéljünk edzővel, dietetikussal.

Bármilyen mozgásformát választunk, alapvetően fontos, hogy az edzés hatékony legyen, ezt pulzusméréssel tudjuk nyomon követni. Hogyan mérjük pulzusunkat sportolás közben? Ma már ennek minden technikai feltétele elérhető, megfizethető áron hozzáférhető. Vannak olyan karórák, amelyek a csuklónkon mérik pulzusunkat (és figyelik egész napi aktivitásunkat, pl. mérik lépésszámunkat), vannak mellkasi jeladó pántok, amelyek folyamatosan EKG pontosságú jeleket küldenek telefonunkra, és/vagy karóránkra. Számtalan olyan telefonos applikáció létezik, amelyik kiszámolja az edzés alatti átlagpulzusunkat, maximális pulzusszámunkat, felhasznált kalóriát, grafikonon kirajzolja pulzusgörbénket, honlapon tárolja, így nyomon követhetjük edzésmunkánkat, fejlődésünket. Futók, kerékpározók a telefonjuk GPS-ének segítségével mérhetik a megtett távolságot, sebességet, akár térképen rögzíthetik útvonalukat. A felsoroltak azonban mellékesek a pulzusméréshez képest!

Milyen szívfrekvenciát célozzunk meg, ha már elkezdtük a mérést? Bár a legtöbb eszköz életkorunkat, nemünket, súlyunkat, magasságunkat figyelembe véve tesz erre javaslatot, magunk is könnyen kiszámíthatjuk! Egyszerű a képlet: 220 – életkorunk években a maximális pulzusszám, ebből kiindulva számoljuk a célként kitűzött zónát.

Egy 40 éves embernek 220-40=180/min a maximális pulzusa, de nem ez a frekvencia a cél! Felsorolt példáinkban, 40 éves emberről beszélünk, ám bárki könnyen behelyettesítheti saját életkorát és kiszámolhatja célpulzusát.

Könnyű intenzitással akkor mozog, ha a 180/min 50—60 százalékával ver a szíve (90-108/min). Kezdőknek ideális, hosszú edzésidő alatt is fenntartható.

Könnyű-közepes intenzitás: 180/min 60-70 százaléka (108-126/min) mérsékelt tempójú mozgás, a szervezet elsősorban a zsírraktárait használja energiaforrásként.

Közepes intenzitás: 180/min 70-80 százaléka (126-144/min) jó kondícióban lévő, edzett, napi rendszerességgel sportolók tartománya.

Van egy mindeddig nem említett előnye a pulzusmérésnek: rendkívül jó motivációs eszköz! Leggyakrabban önmagunkat kell legyőznünk, hogy edzeni induljunk, ha küzdünk magunkkal, előttünk a múltkori eredmény, érjük el, szárnyaljuk túl! Frissebbek, kipihentebbek, energikusabbak leszünk, nem kell megállnunk a lépcsőházban a második emeleten levegőért kapkodva, rövid idő múlva érezni fogjuk, hogy az erő velünk van.

 

aug 142017
 

Nagyon rossz érzés, hogy ismét mögöttünk maradt két csodálatos hét, amelyet íjászbarátainkkal töltöttünk. Az első táborozás óta eltelt kilenc esztendő, azóta nem kérdés, hogy újra és újra itt fogunk nyaralni. Nem sok kell ehhez! Jó társaság, csodálatos hely, olyan tevékenység, amely a szenvedélyünk, hobbink, sok örömünk forrása.

Minden évben elmesélem ezt a nyaralásunkat, de nem mindenki olvassa, így röviden összefoglalom a lényeget. Már jóval több, mint tíz esztendeje íjászunk. A versenyeken rengeteg embert megismertünk, így kaptunk meghívást a Dombóvári családtól, tartsunk velük Cserépváraljára. Van itt egy ifjúsági tábor, mellette focipálya, ideális helyszín, sok lövés és remek társaság. A falu a hegyek között van, Mezőkövesdtől északra, Bogács mellett, Eger közelében. Akkor elmentünk, majd azóta minden évben!

Idén az első hétre egyedül mentem, de nem voltam magányos, elvégre körmendi íjászbarátaimmal laktam a faluban, abban a házban, ahol szállásadónk is barátjává fogadott minket. (Nekem a tábori körülmények kissé nomádok, így minden kényelemmel ellátott házban szoktunk megszállni.)

A második hétre jött egész családunk, fiam  barátnőjével kiegészülve. Teljes volt a boldogság!

Az első héten sok régi táborozó mellett, sok új arc volt, íjászok Kabáról, Kiskunfélegyházáról. A napok úgy teltek, hogy délelőttönként és délutánonként is lőttünk, mindig más-más feladatot kellett leküzdenünk. Közben volt tollasbajnokság, lehetett pingpongozni, dobáltuk a möllky-t, amely egy nagyon szórakoztató ügyességi játék. Esténként tábortűz gyulladt, nagy beszélgetések, karaoke, filmnézés volt a program. Az idő pedig rohant. Ismét kifogtunk egy trópusi hőhullámot, megszenvedtük, de kibírtuk! Elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, hétfőn indult minden előröl…

A második hétre az a csapat érkezett, amelyet nyugodtan illethet a “törzsgárda” elnevezés. Évek óta együtt vagyunk, barátságot kötöttünk, lassan a kamaszkort is elhagyó gyermekeink is jönnek, mert ők is barátok. Ezekhez képest az íjászat már-már másodlagos.

A hét első két napjára az időjárás is megszelídült, nem volt több 30°C-nál, de szerdától ismét beköszöntött a forróság, igaz annyira nem volt elviselhetetlen, mint az első héten. Rohant az idő, eljött a szombat, amikor nyílt íjászversenyen vendégíjászokkal is összemérhettük tudásunkat. Jött a szombat éjszaka,  tábortűz mellett búcsúztunk, lecsapott közben a vihar, az ebédlőben folytattuk, miközben odakint ömlött az eső.

Barátok, remek társaság, íjászat, gyönyörű környezet. Ezek azok, amik mindennél többet érnek, nem cserélném el semmivel. Biztató, hogy már csak ötven hetet kell várnunk a következő tábornyitásig 🙂 !

aug 062017
 

Hétfőn,július 31-én indultunk útnak,reggel 6-kor,a szokásos útvonalon,de egy új tóparti helyre, Alsóörsre. Több indulási hely közül végül is itt sikerült biztonságba helyezni a járművet,ezért lett a körutunk kiinduló pontja Alsóörs. Másrészt optimális távolságra van tőlünk és a túra kezdetére is földrajzilag jó helyen fekszik. Rutinos lepakolás és a bringák feltáskázását követően újdonsült ismerőseinkkel váltottunk néhány szót,megbeszéltünk bizonyos részleteket az érkezéssel kapcsolatban,majd fél 10-kor nyeregbe szálltunk. Gyakorlatilag ekkor döntöttem el véglegesen,melyik irányba is induljunk el. Természetesen volt haditerv és napi kilométer-adag elképzelősünk,de mivel a kiindulópont változott,fennállt az a lehetőség,hogy a napi végállomások elcsúszhatnak a megtett távolság függvényében. Gyakorlatilag 5-6 kilométer pontossággal lőttem be a napi túraadagot!

 

1.nap,Alsóörs-Zamárdi, 55.6 km

Ez volt a napi terv,célállomás és kilométertáv.A valóságban Szántód-Balatonföldvárig jutottunk el és 61 kilométert tekertünk. Alsóörsöt elhagyva keletne vettük az irányt,Almádiig lakatlan területen vitt a kerékpárút minket, Almáditól viszont lakott,összefüggő községeken át tekertünk Keneséig.Itt tartottunk egy kis pihenőt rábukkantunk egy stégre,ahol bele tudtunk menni a vízbe és hűsíteni magunkon.Bár még nem volt elviselhetetlen a hőség,egy kis csobbanás jól esett. Keneséből továbbindulva várt ránk egy-már jól ismert-emelkedő Balatonakarattyán.Azt hiszem,a tavat övező körút leghosszabb,kb 800 méter hosszú kaptatóját kell leküzdenie a bringásoknak.Nem lehet kikerülni,az ellenkező irányból érkezve ugyanez a domb kerül elébünk.Jutalomként lehet süvíteni lefelé menet 40-es tempóval. Aligán is van egy rövid emelkedő,de az állomás után már leérve a partra kényelmesen lehet bringázni a viszonylag széles,de enyhe autós forgalmú úton.Világostól Szántódig lakott területen haladtunk,200-300 méterenként bejáratokkal a tóhoz-semmi gond a fürdéssel. Mi Siófok-Aranypartig tekertünk,ott pihentünk egy hosszabbat,megengedtünk magunknak egy sört is,hisz fürdés és 1 óra lazítás várt ránk. Siófok a bringásoknak nagy kihívás.Még nem volt rá példa,hogy ne tévedtünk volna el.Most viszont aránylag simán áttekertünk a zsúfolt városon és rátaláltunk a bicikliútra.Zamárdi-tervezett végállomás.A központi strandnál befordultunk a párhuzamos utcába és elkezdtük figyelni a szálláslehetőségeket.Végül egészen Szántódig kellett mennünk-ami egyébként nem volt baj-szállásért.Tiszta,mindenhez közel elhelyezkedő szállás,a szezonnak megfelelő áron és meglepően rövid utánajárással.Mi kell több? Talán 3 óra,fél négy lehetett,amikor lecuccoltunk és 61 kilométer után megpihentünk.Az éjszaka nagyon meleg volt…

2.nap Szántód(Balatonföldvár)-Balatonmáriafürdő,56.6 tervezett km.

Az időjárás jelentés nem volt túl kedvező,39 fokot jósoltak,ennek jegyében már negyed 9-kor elindultunk.Balatonszárszón megálltunk megnézni a József Attila emlékhelyet.Többször elmentünk már mellette,most volt időnk megállni és elgondolkodni egy kicsit a költő tragikus sorsa felett és megnézni közelről is a csodálatos emlékművet. Az volt a terv,hogy Balatonszemesen megkeressük a temetőben Latinovits Zoltán sírhelyét,de egy nem várt defekt közbejött és némi csúszást okozva lemondtunk erről a tervről.Majd legközelebb… Ahogy fogytak a kilométerek,egyre forrósodott a levegő,Többször mentünk a vízbe,többet pihentünk.Így is sikerült Máriafürdő-Balatonkeresztúrra érnünk már délután 2-kor.A cél teljesítve-gondoltuk-de kis kálvárián mentünk keresztül,míg sikerült szállást találnunk. Gyakorlatilag minden házba bementünk,ahol volt kiadó szoba,de mindenhol teltház és “semmi esélyük itt szállást találni” búcsúszó várt . Ekkor már a hőség és a fáradtság kezdett kínozni minket,mint derült égből a villámcsapás jött a megmentő kiadó lakás.Akkor,amikor mindenhol azt mondták,esélytelen,a központ közvetlen közelében találtam kiadó szobát! Megmenekültünk!igaz,hogy csak 51 kilométer tekertünk aznap,de nagyon belefáradtunk.Nem kell ecsetelni,milyen élvezettel toltunk le 15 perc alatt fejenként két doboz Sopronit… Az éjszaka itt is forró volt,csak pirkadatra enyhült a meleg annyira,hogy elviselhető legyen a klíma. A napi csúcs 39 fok volt.

3.nap,Balatonkeresztúr-Badacsonytomaj (betervezett célállomás és 51 kilométer)

Szintén korán indultunk útnak aznap,még melegebbre kellett számítanunk,és olyan szakaszon,ahol minimális a strandolási lehetőség.A déli partról indultunk,a nyugatin átsuhantunk,Keszthelyet érintve értünk a keleti partra.Balatongyörök és Badacsonytördemic között nagyon szép a táj,szeretek itt tekerni.Szigliget is gyönyörű.Talán itt sikerült feledtetni a forróság idézte nehézségeket.Badacsonytomajba érve.Itt pihentünk egyet,megebédeltünk,és úgy döntöttünk,hogy utunkat folytatjuk,de keressük más a szállást.Végülis a keresés eltolódott,mivel Badacsonyörs,Ábrahámhegy látókörön kívül esett,csak a tóparton kerekeztünk,ezekben a településekben nincs a bringaút körül lakóház,strandövezet.Végül Révfülöpön álltunk meg.Itt egy kis atrocitás tanui,picit résztvevői voltunk. Történt ugyanis,hogy a kijelölt bringúton haladva,egy szemben közlekedő kerékpározók férfi tagja nem épp szalonképes megjegyzéseket tett-akkor még nem tudtam,kire.pillanatok múlva megtudtam ezt is:szembe jött velünk egy gyalogos pár és teljes szélességben elfoglalták a bringautat.A féri volt az út közepén és nem volt hajlandó lehúzódni,elengedni a bringásokat.Nekünk is teljesen le kellett hajtanunk a fűbe.Érthetően,hangosan megköszöntemaz úrnak a semmit, “szívesen” -jött a válasz tőle. Egy gyalogost értünk utol,aki tanúja volt az esetnek,sőt az előző bringás kolléga esetét is látta.Őt is “leszorította” a kedves úriember a fűbe. Hát,ilyen is van.A sétány kezdetén,közvetlenül a mólónál leültünk pihenni egy terszra egy-egy Soproni társaságában.A felszolgáló fiútól kértünk segítséget szállás ügyben.Jó tippet kaptunk,fél órán belül már vissza is jöttünk hozzá megzuhanyozva,fáradtan,de boldogan egy újabb sörre annak tudatában,hogy korán megtaláltuk a szobánkat és az egész délután és az este a pihenésé. Kimentünk strandolni,vacsoráig ott voltunk,aztán este 8-kor felballagtunk a kilátóba. Ezt nem kellett volna.Háromnegyed órűt kullogtunk felfele a hőségben,merő vizesen,porosan,de a kilátóból pompás kép tárult elénk.megérte felmenni oda? Talán. Ez volt egyébként a legkönnyebb szakasz,annak ellenére,hogy Badacsonytomajon túlmentünk és a tervezettnél többet, 57 kilométert tekertünk. A legmelegebb éjszaka várt ránk.

4. nap,Révfülöp-Alsóörs,46 kilométer

Annak a tudatában,hogy nem kell szállást keresni,nem hajtott minket semmi,Kényelmesen haladtunk és értünk Akaliba,a tavalyi csillagtúránk kiindulójához.Megálltunk a mólónál fürdeni,de olyan komoly hullámok voltak a partnál és olyan zavaros volt a víz,hogy lemondtunk a csobbanásról.Meglepő módon a bringaúton alig érezhető széllel találkoztunk,ezért volt váratlan a sok hulláma kikötőben.Ismerve már a távolságokat Tihanyig,majd Füredig,az előbbinél “kivettük” a szokásos pihenőóránkat és Tihanynál csobbantunk egy jó nagyot.A félsziget takarásában sima,szélmentes víztükör és csodálatosan jó,frissítő víz várt ránk. Füreden le volt zárva sétány ezzel egyben a bringaát is.nem volt más megoldás,fel kellett kapaszkodnunk a városon áthaladó 71-es főútra,majd addig azon haladva, a forgalmas úton elérni a város határában a kijelölt kerékpárutat.Csopak,Paloznak és végül Alsóörs,célba értünk.Itt azért meg kellett mászni egy enyhe,de elég hosszú,talán 1 kilométer kapaszkodót az autónkig.Na,itt volt befejezve a túra,46 kilométer után. Felpakoltunk a kocsira és irány a csopaki strand. Jót ebédeltünk,fürödtünk,majd a kora esti órákban hazaindultunk.

***

Összegezve,túl vagyunk a 3., teljes Balaton körutunkon.Elmondhatom,ez volt a legnehezebb túra,az időjárás miatt.összesen 215.5 kilométert tekertünk,ebben benne vannak a rövidebb kitérők elbolygások és szálláskeresések miatt.legfeljebb 5-6 kilométerrel tekertünk többet a kelleténél. Végül is jó volt,a forróság ellenére élveztük,de így nem volt az igazi.Sőt még a strandolás sem ment nagyon,az alvásról már nem is beszélve,a hőség miatt. Sajnos nem tudjuk mozgatni a túra időpontját,akkor kell menni,amikor van rá lehetőség.Ezt leszámítva pozitívumként kell elkönyvelni azt,hogy a bringaút minősége a két évvel ezelőtti túránkhoz viszonyítva sokat javult.persze vannak még javítani való szakaszok,de sok helyen elhárították a zavaró felhólyagzásokat,befoltozták a lyukakat,kátyúkat,egy-két helyen teljesen új nyomvonalú utat építettek és a fű, gazbenövés,veszélyes faág-behajlások az úttestre el voltak hárítva,lekaszálva,szóval karban tartva.
Amin mindenképp lehetne javítani,az a bringaút jelölése.Több helyen rosszul,bagy egyáltalán nem volt feltüntetve az irány pl. útelágazást követően.Volt,hogy egyenes irányba “zsákutca” tábla volt feltüntetve,nem hajtottunk oda be,később kiderült,bizony arra vezet tovább a körút…Volt olyan,hogy a körút végét jelző táblát követően nem volt más választásunk (Ábrahámhegy,Balatonrendes),mint a 71-esen továbbmenni,ugyanis tényleg semmi más megoldás nem volt.kellemetlen,amikor hallod fékezni mögötted a kamiont,mert nem tud elmenni a kerékpáros mellett.

Szóval,lenne még néhány apróság,ami javításra szorul.Másik észrevételem az volt,hogy a szállásadók nem küldik ismerősökhöz és/vagy a konkurenciához a vendéget,ahogy azt néhány éve tapasztalhattam.A kocsmában,tereken megálltam és már kérdezték kell-e szállás,vagy,ha valahol teltházra akadtam,a tulaj már telefonált is és igyekezett az ismerőséhez küldeni. Révfülöp kivételével az előző két helyeken csak az ellenkezőjét tapasztaltam. “…nem ismerek senkit,nem tudom,kihez mehetnek…” Persze nem kötelesek erre,de valahogy furcsa. Az árak sem túl kedvezőek.Drágaság van a Balatonnál.Kétszer meg kell gondolni,kérj-e valamit a büfében úgy,hogy nem tudod az árát…

 

Legutoljára szeretném megköszönni a segítséget doktor Csizinek és a Petrohai házaspárnak.Megkönnyítették a dolgunkat,az előbbi a közbenjárásával,az utóbbiak szívességükkel érdemelték ki hálánkat-köszönjük!

Júl 142017
 

A mai napon, azaz július 14-én, 21 órakor, látványos megnyitóval kezdetét veszi a 17. Világbajnokság, úszás, vízilabda, műugrás és szinkronúszás sportágakban. Ezúttal nemcsak ezeken a versenyeken kiemelkedősen sikeres sportolóinkért szoríthatunk, hanem a rendezés sikeréért, gyönyörű Fővárosunk helytállásáért is! Nagyon szeretném, ha sikerülne, ha ismét akkora energiák szabadulnának föl, mint egy-egy olimpián, vagy a tavalyi foci EB sikeres szakaszában. Nekünk elsősorban magunknak és nem a világnak kell bebizonyítanunk, hogy ha merünk nagyok lenni, azzá is válunk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Természetesen követjük az eseményeket! A VB hivatalos honlapja itt található, figyelni fogjuk a versenyeket, eredményeket. Bízom benne, hogy bőven lesz témánk, egyúttal kérek mindenkit, aki a helyszíneken szurkol, ossza meg velünk élményeit. Huj huj hajrá!

 

jún 292017
 

Ha a helyi sajtó – elsősorban az útlezárások miatt – nem foglalkozott volna a “Tour de Hongrie” mezőnyének székesfehérvári áthaladásával, talán nem szereztem volna tudomást az eseményről. Így azonban, mivel munkahelyemtől száz méterre tekertek a versenyzők, kimentem, hogy megnézzem milyen, életemben először, nem képernyőn.

Ténykérdés, hogy csúcsforgalom idején gyakorlatilag az egész város megbénult, hiszen a legforgalmasabb utakon száguldottak a bringások. Morogtak is az emberek rendesen. A felvezető rendőrségi autók és motorosok után érkezett az öt tagú szökevény csoport, rá két percre a mezőny. Az egész egy szemvillanás volt, gépkocsik sebességével mentek el mellettem a versenyzők. Sikerült azért pár használható felvételt készítenem.

Minden esetre ez a néhány perc is közelebb hozta hozzám az országúti körversenyek világát. Egészen más volt karnyújtásnyira látni a mezőnyt, mint a képernyőn. Persze mentek a motorosok, csapatkocsik, mentők, rendőrség, média – egyszóval igen komoly munka egy ilyen versenyt megszervezni és lebonyolítani. Egyedül a “Tour de Hongrie” elnevezéssel van bajom, ha az olaszoknak jó a Giro, a spanyoloknak a Vuelta, nekünk sem kellene a franciákat majmolnunk. Ezzel együtt is örülök, hogy hazánkban egy pillanatra nézője lehettem egy ilyen versenynek, várom, hogy elkezdődjék az “igazi” Tour!

feb 232017
 

Spirit of Hungary. “Magyarország lelke” – ez Fa Nándor hajójának neve. A Vendeé Globe versenyen, a 63 esztendős Fa Nándor,  93 nap alatt megkerülte a Földet. Teljesítménye nagyságát rajta kívül más aligha ismerheti. 93 napig, egyedül egy vitorlás fedélzetén, a végtelen óceánon, kitéve az elemek játékának. “Nem volt biztos, hogy túlélem” – nyilatkozta. Kitűzött egy célt, elérte. Csodálat és köszönet illeti ezért!

Fotó: Török Brigi, forrás: feol.hu

Talán közhely, de akkor is igaz: sportnemzet vagyunk. Ha olimpiai érmeink számát Kárpáthazában élők számával arányosítjuk, talán világelsők is.

Budapest vezetése és a politikai hatalom úgy döntött, hogy megpályázza az olimpia rendezésének jogát. Ezúttal hatalmi arroganciával sem vádolhatók, elvégre mind a Fővárosi Közgyűlésben, mind a Parlamentben szavaztak erről, úgy látszott a pártok között egyetértés van, még az ellenzék nagyobb része is támogatta a tervet. Elindult az előkészítés, majd előkerült a semmiből egy ismeretlen szervezet, összegyűjtött több mint kétszázezer aláírást, hogy helyi népszavazás döntsön a kérdésben. Mindazok az ellenzékiek, akik szavakban kiálltak a rendezés mellett, ellene fordultak. Budapest vezetése és a politikai hatalom meghozta az egyetlen elfogadható döntést: visszaléptünk. Dióhéjban ennyi a szomorújáték története.

A híreket figyelve, bennem is egyfajta szkepszis élt, hogy vajon képesek lennénk-e rá? Úgy gondolom, hogy a világot irányító globális hatalmi elit kezében a döntés. Budapest rebellis, kicsi, szegény. Ám Los Angeles is büntetést érdemel, elvégre a jó amerikaiak nem kértek Clintonnéból… Párizs… zavargások, terrortámadások, káosz… ki tudja, ha Le Pen kerül hatalomra, akkor mi lesz ott? Így nem gondoltam, hogy teljesen esélytelenek vagyunk, a kommunista Kína, vagy a szegény Brazília is megkaphatta a rendezés jogát. Moszkváról nem is beszélve…

Kétségeim voltak afelől, hogy 2024-ben Európa és benne Magyarország még a jelenlegi formájában fog-e létezni, vagy iszlám kalifátusban, idegenek terrorja alatt tengődünk már akkor? Kétségeim voltak, hogy az élhetetlen Budapest (elnézést a lokálpatriótáktól), egyáltalán alkalmas helyszín volna? Az a város, ahol közlekedési káosz van, ahol se haladni, se megállni nem lehet, ahol az infrastruktúra elborzasztó, ahol az aluljárókban hajléktalanok laknak (alkotmányos joguk), a járókelők pedig húgy- és okádéktócsák között sasszéznak (szintén alkotmányos joguk). Kétségeim vannak, képesek lettünk volna rá?

Barcelona hatalmasat nyert, Athén hatalmasat bukott az olimpia rendezésével. Lehet így is, lehet úgy is. Ha arra gondolok, hogy mindazokat a létesítményeket és kiszolgáló egységeket megalkotni hány embernek jelentett volna munkát, megélhetést, nagyon sajnálom, hogy így alakult. Különösen sajnálom, hogy elveszett az a kincs, amely a sikeres rendezés társadalomlélektani hatása lehetett volna. Emlékezzünk rá, botladozó focistáink a tavalyi EB-én továbbjutottak  csoportjukból, mekkora népünnepély volt országszerte, vulkánként tört elő az öröm és boldogság. Ott él a vágy az emberekben, hogy merjünk nagyok lenni, hogy legyenek sikereink!

Szétfoszlott egy álom, egy cél. Fa Nándor megcsinálta, a Spirit of Hungary megcsinálta. Magyarország is képes lett volna megcsinálni! Lelkük rajta, akik ezt nem hagyták. Ám ne rájuk figyeljünk. Figyeljük Fa Nándor példáját, legyenek céljaink!

Ugye megcsináljuk?!?

A 2024-es olimpiára és paralimpiára kandidáló Budapest pályázati emblémája Budapesten, a Batthyány téren.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

Kettlebell (girya)

 Szerző: - 09:05  Vélemény? »
jan 312017
 

2009-ben, honlapunk indulásakor, létrehoztam egy rovatot “Sportvilág” címmel. Bár elsősorban a hazai és nemzetközi sporteseményekkel foglalkozunk, vagy éppen tippjátékot játszunk, nem titkolt célom volt, hogy szót ejtsünk olyan sportokról, amelyeket magunk is űzünk. Ebben a körben elsősorban az íjászat és a kerékpározás került eddig terítékre, ám szeretném bővíteni a kettlebell-lel, (eredeti neve girya), azzal a nem titkolt szándékkal, hátha valaki kedvet kap hozzá!

(A kép forrása)

Igazából nem tudom, hogyan találtam rá erre a sportra – pontosabban edzésformára -, majd arra a lehetőségre, hogy akár lakóhelyemen is elkezdhetem, ám 2015. májusában ráléptem a csak látszólag rögös útra.

A kettlebell füles vasgolyó, amelyet a cári Oroszországban mezőgazdasági termények mérésére használtak, ám a muzsikok virtuskodtak is vele. Súlya 8 kg-tól indul, 12, 16, 20, 24… felső határ a csillagos ég. “A kettlebell primitíven egyszerű és halálosan hatékony, akár egy AK-47.” Ez az idézet Pavel Tsatsouline -tól ered, aki kidolgozott egy egész rendszert a kettlebell-lel való edzésre. Megalkotta a StrongFirst képzést, amelyen olyan emberek vesznek részt, akik instruktorként foglalkoznak leendő tanítványaikkal. Rendkívül kemény, vizsgához kötött rendszer, folyamatosan meg kell újítani a megszerzett jogosultságot. Aki elvégezte, tudását számos helyen kamatoztathatja: konditermekben, fegyveres erők kiképzésében, stb. Magyarországon is komoly és folyamatos instruktorképzés folyik. Pavelnak több könyve is elérhető magyar fordításban, az elméleti alapokat meg lehet ismerni belőlük, remekül motiválnak, azonban elolvasásuktól még nem lesz izomlázunk 🙂 .

Igen jelentős túlsúllyal, ám – az íjászatnak köszönhetően – mégsem teljesen edzetlenül jelentkeztem az első edzésre. Bemelegítettünk, minden egyes ízületet és izomcsoportot felkészítve a munkára, emelkedő pulzus- és légzésszám, mentális ráhangolódás… Teljesen kezdőként edzésről edzésre kezdtem elsajátítani a súllyal végzett alapvető mozgásformákat, amennyire egyszerű az eszköz, ezeket közel jól csinálni is kifejezetten nehéz. Instruktorunk nagy türelemmel csiszolgatta a mozgást. A jól eső fáradtságot reggelenként komoly izomláz követte, olyan izomcsoportokban is, amelyek létezéséről csak anatómiai tanulmányaim során szereztem tudomást. Az edzésen a súllyal emeléseket, nyomásokat, szakításokat végeztünk, azonban a dolog mégsem elsősorban izomépítésről szólt, hanem a közbeiktatott ballisztikus gyakorlatok, a sportszer lengetése – szaknyelven swing – csodálatos módon javította az állóképességet, hasonlóan a kardió edzésekhez. Az egész testtudat, tartás, egyensúlyérzés látványosan javult. Minden edzés végén nyújtást, levezetést végeztünk. Az átlagpulzusom 100-110/min között volt, terhelhetőségem is ugrásszerűen javult. A kilók kezdtek leolvadni, kedvem szottyant bringára pattanni, s még az íjászatban is javultam. Különösen azért, mert utóbbi féloldali terheléssel, aszimmetrikus mozgással jár; ez is rámutat arra, hogy a kettlebell bármilyen sport remek kiegészítője. (Ha jól tudom, Hosszú Katinka is használja.) Ugyan férfias edzésforma, ám edzőtársaim között többen vannak a “gyengébb” nem tagjai!

Később jött a törés, új hely, nagyobb távolság, alkalmatlan edzésidőpont, fokozatosan elmaradtam. Ezzel együtt gyengültem, romlott az állóképességem, a kilók ahogy leolvadtak, újra feljöttek. Azután jött a hír, instruktorunk végleg távozik, ezért eljött az újrakezdés ideje, másik helyen, másik instruktorral. Túl három edzésen, most nem szabad, hogy győzzön a kényelem, a lustaság, a fáradtság!!!

Nagyon sok dolog történhet egy edzőteremben, nem túlzás fitnesziparról beszélni. Kondigépek, futópadok, TRX kötelek, spinning, aerobic, ezernyi mozgásforma, mindegyiknek vannak előnyei, hátrányai. A kettlebell az eszköz egyszerűségével, ám az edzésrendszer nagyszerűségével, egy ezek közül. Izmot épít, kondíciót javít, ám instruktor nélkül senki se vágjon bele! Az alapokat meg kell tanulni, akkor már otthon is gyakorolható, ám mégis olyan mint egy jó sörözés: igazából csapatban űzhető. Ha valaki kedvet érez hozzá, a világhálón bőven találhat anyagot, edzéslehetőséget. Egyszer el kell kezdeni, megtérül a ráfordított idő és energia. Újrakezdésem; kalandra fel!

Íme a hét legfontosabb gyakorlatot bemutató rövidfilm, a török-felállás talán az összes közül a legnehezebb feladat.