ápr 232018
 

Mondják: hazánkban csak tízmillióan értenek a focihoz. A kosárlabdáról nem szól a fáma, ám ha magamból indulok ki, még annyira sem, mint egy átlagos fotelszurkoló… Jött a hír, hogy a soproni kosárlabdázó lányok – foci analógiával – BL döntőt játszanak hazai pályán! Ennek hallatán a vasárnap estémet a televízió előtt ülve töltöttem.

Fotó: Leczovics Zsolt

Bár a Sopron – mondhatjuk – sima vereséget szenvedett, egyáltalán nem bántam, hogy megnéztem a döntőt. Maga a játék elképesztően gyors, ezen a szinten a kitűnő állóképesség nem lehet kérdés, azonban ebben a sportágban a villámgyors helyzetfelismerésen nagyon sok múlik. No meg a szerencsén. Számtalan dobás volt, amelynek végén a gyűrűn szédelgett a labda, szinte gondolkodott, hogy beessen-e vagy ne…

Tapasztalatlan nézőként teljes mértékben a kommentátorok véleményére hagyatkozom, akik elmondták, hogy a Jekatyerinburg játékosai világklasszisok (alig akadt köztük orosz név), nagyon sikeresek az európai mezőnyben. Ez látszott is, mindvégig vezettek, uralták a játékot és biztos kézzel dobták a pontokat.

A Sopron mindvégig hősiesen küzdött, tartották a lépést az ellenféllel, de csodát nem tudtak tenni. Azt hiszem maximális teljesítményt nyújtottak, emelt fővel távozhattak a küzdőtérről. Ne feledkezzünk meg a közönségről sem, a zárt térben, bődületes hangerővel buzdították a magyar csapatot.

Örvendek, hogy láttam a meccset!

feb 232018
 

1924-ben rendezték az első téli olimpiát. A nyári olimpiákon nagyon sikeres Magyarországnak soha nem sikerült ezeken a világversenyeken a dobogó legfelső fokára állnia. 2018-ban megtört a jég, férfi gyorskorcsolyában (5000 méteres váltó) a Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű csapatunk aranyérmet szerzett! Szívből gratulálunk, köszönjük sportolóinknak és az őket felkészítő szakembereknek azt az örömöt, amelyet ez a siker jelent nagyon sokunk számára! Gratulálunk!

Fotó: Twitter

jan 082018
 

Íjjal, nyílvesszővel harcoltak és vadásztak évezredek óta. Világszerte nagyon sok képi és írásos emlék igazolja ezt. Mint a 900-as évek elején születhetett modenai himnusz sorai: „ab Ungerorum nos defendas iaculis” –  „védj meg minket a magyarok nyilaitól.” Régészeti feltárások  számtalan leletéből próbálják rekonstruálni, vajon milyen lehetett a régi korokban használt íj? Milyen volt formája, anyaga, hogyan készítették? Azonban a korabeli íjak elporladtak egykori tulajdonosukkal együtt, s egyedül csontok, nyílhegyek és az íjak szaruja maradt az utókorra. Ezek alapján próbálják rekonstruálni a fegyvert.

A technika fejlődésével az íj mint harci- és vadászeszköz elveszítette jelentőségét, azonban mint sportszer fennmaradt. Az élsportolók,  olimpikonok, karbon nyílvesszőket lőnek a célba, amelyek hossza, súlya, hajlékonysága minden paraméterében azonos; az íjak anyaga hasonlóan tökéletes, miként a célzóberendezések is. Az íjásznak nem kell a felszereléssel bajlódnia, a verseny során szinte csak a helyesen kivitelezett mozgássorozat elemeire, – az u.n. lövési ciklusra – kell összpontosítania. Így sincs könnyű dolga!

Hála néhány elhivatott embernek, Magyarországon és a szomszédos országok némelyikében, az íjászat tömegsporttá vált. Ezen a szinten is megtalálhatók a technikai íjak (csigás, olimpiai), azonban teret nyert a „pusztai-nomád”, azaz a „történelmi” szakág is. Ha jól belegondolunk, eleink íjai és nyilai csak természetes anyagból készülhettek, az íj fából, szaruból, az ideg bőrből, selyemből, a nyílvessző is fából, madártollból, fémhegyből állt. Aligha volt két egyforma fegyver, vessző. Vannak íjkészítő mesterek, akik gyártanak kizárólag természetes anyagból is íjakat, azonban ezek – érthetően – nagyon drágák, kevésbé alkalmasak pontos lövésre, mint azok a jóval elterjedtebb fegyverek, amelyek alakja feltételezhetően hasonlít az eleink által használtakhoz, a műgyantát borító bőrbevonat, vagy – laminált fából készült íjakon – az anyag erezetének játéka, az esetleges díszítés, bandázs szépíti, ugyanakkor viszonylag pontosabb lövést tesz lehetővé.

A vesszők idegre illeszkedő vége, az ajak (elterjedt kifejezéssel: nock) elfogadottan műanyag, a hegyek súlya és formája azonos, a vesszőtest hajlékonysága, vastagsága az íjhoz kalibrált. A „pusztai-nomád” kategóriában induló versenyzők íja egyedül formájában emlékeztethet eleink által használtakra. Számtalan ember van, akit néhány próbalövés megbabonázott, megérezte milyen kihúzni az íjat, kilőni a vesszőt! Ők az első verseny hangulatát, izgalmát átélve, egy erdőben eltöltött nap után, jóleső fáradtsággal eltelve, az íjászat rabjává váltak. Kár azon rágódni, hogy mennyire autentikus és mennyire hagyományőrző a mai „történelmi” íjászat, elvégre így is szebbé teszi napjainkat!

Azonban aki íjászatra adja a fejét, annak illik tisztában lennie mindazokkal az ismeretekkel, amelyeket a régi idők íjászatáról tudunk. A „Sokezret nyilakkal…” a 10. századi „honfoglaló” magyar íjfelszerelés című kiállítás ezek megszerzésére kiválóan alkalmas, tegnap mi is megnéztük. „…az íjászathoz kötődő teljes tárgyi anyag – íj, nyíl, tegzek, idegek, íjászgyűrűk, övek – rekonstrukcióját kívánjuk közérthető formában bemutatni. A kiállításon egyfelől szerepelnek a kiindulást képező alapok: régészeti leletek másolatai, egy sírrekonstrukció, néprajzi párhuzamok és kortárs – nem magyar – ábrázolások is. Be kívánjuk mutatni a lehetséges rekonstrukciós folyamatokat, annak anyagaival, fázisaival egyetemben…” Úgy láttam, hogy a kitűzött célt elérték, lenyűgöző élmény volt megtekinteni a kiállított anyagot. Február 25-ig bárki megteheti ezt, bátran merem ajánlani, íjászoknak, múltunk iránt érdeklődőknek, mindenkinek! AVE Kiállítóház, Budapest, VI. Hajós u. 21.

Ízelítőül néhány kép és egy rövidfilm:

***

dec 262017
 

Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy eseménytelen volt a lassan mögöttünk hagyott esztendő, annak ellenére, hogy sem olimpiát, sem labdarúgó világeseményt nem rendeztek. Az egész év történései közül néhány pillanatot tudok csak kiragadni, elsősorban az engem érdeklő sportágak közül.

“Magyarország Lelke (Spirit of Hungary)” volt annak a hajónak a neve, amellyel Fa Nándor sikerrel teljesítette a Vendée Globe versenyt, a Földet közel 94 nap alatt kerülte meg, kikötés nélkül, egymagában! Azt hiszem ehhez a teljesítményhez semmit nem kell hozzáfűzni, érdemes visszaemlékezni ezzel a hatperces rövidfilmmel.

Magyarország rendezte idén az Úszó- Vízilabda- (stb.) Világbajnokságot. Vitathatatlan volt a sikere, mind a vízben, mind az egész verseny szervezésének tekintetében. Óriási kihívás volt viszonylag rövid idő alatt megteremteni a szükséges infrastruktúrát, profi módon végigvinni az eseménydús két hetet! Úszóink sikerei mellett, vízilabdázóink is helytálltak, női csapatunk a padlóról felállva lett negyedik, a férfiak – bár a döntőben túlizgulták az első két negyedet a horvátok ellen – ezüstérmet szereztek. Ezekre a meccsekre az egész ország figyelt, vízilabda lázban égtünk, jó volt legalább a képernyő előtt sikerre esélyes sportolóinkért szurkolni!

Kardvívásban Szatmári András aranyának örülhettünk, bár az evezés nem tartozik a magyar sikersportágak közé, a Simon – Juhász párosunk győzött Floridában, fantasztikus hajrával.

Az országúti kerékpárversenyek csúcsát a háromhetes körversenyek jelentik, idén sem a Giro-t, sem a Vuelta-t nem tudtam nézni, a Tour-ból is csak az utolsó harmadot. Amit láttam, azok nagyon nehéz, emberfeletti teljesítményt igénylő szakaszok voltak, hegyi befutókkal. Úgy tűnik Froome verhetetlen a sárga trikóban, gyakorlatilag rajt – cél győzelmet aratott, rendkívül taktikusan, okosan, a riválisoknak esélyt sem hagyva versenyzett. Az is igaz, hogy neki volt a legerősebb, csak őt támogató csapata, a SKY. Borzolta a kedélyeket a sprinterek között legesélyesebb Sagan kizárása, a lassítva kikockázott felvételen nyoma sincs szándékosságnak, nagy sprint volt, azt gondolom, hogy a versenybírók hibás döntést hoztak. Kár érte! Nagy élmény volt testközelből nézni a “Tour de Hongrie” magyar körverseny mezőnyének székesfehérvári átsuhanását.

Végére hagytam a feketelevest, vagyis a labdarúgást. Nem voltam rest, megnéztem az MLSz honlapját, a válogatott 2017-ben kilenc mérkőzést játszott, hat vereség, három győzelem, 8-16-os gólkülönbség a mérleg. Kikaptunk Andorrától, Luxemburgtól… azt gondoljuk ennél már nincs lejjebb, félek van… Új, ismeretlen szövetségi kapitánnyal vághatunk bele a 2018 őszén esedékes EB selejtezőkbe, (legalább addig nyugtunk van). A rangos kupák előselejtezőiben klubcsapataink már júliusban elvéreztek, egyedül a Vidi érte meg az augusztust, ahol hazai pályán megsemmisítő vereséget szenvedett szerb ellenfelétől. Mindaz amit leírtam részben a rendkívül nívótlan, silány bajnokságból ered.

Mikor ezt a rovatot elindítottam, arra gondoltam, hogy saját sporttevékenységünkről is szó eshet, mert őszintén hiszem, teljes életet csak sportolva lehet élni. Éppen ezért 2017-ben írtam a kettlebell-ről, a cserépváraljai íjásztáborunkról, a sportolás közbeni pulzusmérés fontosságáról, nagyon köszönöm Kohus Peti beszámolóit kerékpáros túráikról!

Tavaly eltört az íjam, az ősz és a tavasz az új keresésével telt. Rengeteg gondom volt, ha az íj alkalmasnak látszott, rossz volt az ideg hozzá, azután a sors sajnos úgy hozta, hogy augusztus óta nem lehettem ott a versenyeken. Az biztos, a hibák és sikertelenség okait nem a sportszerben kell keresni, különösen nem a pusztai-nomád kategóriában. Remélem a tavasz folytatást hozó lesz! A nyár közepéig nagyon rendszertelenül jártam kettlebell edzésekre, azóta ez megváltozott, minimum heti 2×1 órában szakképzett instruktor irányításával gyúrom a vasat. Visszatértem az uszodába is, októbertől heti 1-2 alkalommal úsztam, ez decemberben megszakadt, de feltett szándékom januárban folytatni. Sajnos a kerékpárom a kamrában porosodik, ebben az évben egyszer sem ültem rá. A lustaságra mindig van mentség, bár ténykörülmény, sajnos egy nap csak huszonnégy órából áll… Akármennyire szorongva várom, hogy mit hoz 2018, jó lenne minél többet mozogni!

2018 … téli olimpia és foci VB éve lesz. Igaz utóbbi a magyar és olasz csapatok részvétele nélkül nem tölt el lelkesedéssel, remélem jó meccseket fogunk látni, talán Dél-Amerikából jönnek majd azok a csapatok, amelyek felkavarják a foci állóvizét, hoznak némi megújulást!

Sze 272017
 

Egészségünk megtartásához, javításához és/vagy visszaszerzéséhez a napi rendszerességű testmozgás kulcsfontosságú. Közhely de igaz, mozgásszegény életmódot folytatunk, ezen soha sem késő változtatni! Nem holnapután, hanem már ma, itt és most!

 

Határozzuk el, hogy belevágunk! Nehéz lesz, mert az időhiánytól kezdve a fáradtságon át számtalan ellenvetés ötlik fel gondolatainkban, ám ha ezeket leküzdjük, pár heti néhány napos mozgás beiktatása után, érezni fogjuk a leírhatatlanul pozitív változásokat!

Arra nem térek ki, hogy milyen edzést keressünk, olyat válasszunk, amelyet szívesen csinálunk,  folyamatos, intenzív munkát igényel. Célokat azonban mindenképpen tűzzünk magunk elé, mind a heti edzések száma, mind az elérendő eredmények tekintetében. Utóbbi lehet fogyás, súlygyarapodás, erősödés, állóképesség javítása, mentális stressztűrőképességünk emelése stb. Tanácsért bátran forduljunk szakemberhez, kérdezzük meg háziorvosunkat, beszéljünk edzővel, dietetikussal.

Bármilyen mozgásformát választunk, alapvetően fontos, hogy az edzés hatékony legyen, ezt pulzusméréssel tudjuk nyomon követni. Hogyan mérjük pulzusunkat sportolás közben? Ma már ennek minden technikai feltétele elérhető, megfizethető áron hozzáférhető. Vannak olyan karórák, amelyek a csuklónkon mérik pulzusunkat (és figyelik egész napi aktivitásunkat, pl. mérik lépésszámunkat), vannak mellkasi jeladó pántok, amelyek folyamatosan EKG pontosságú jeleket küldenek telefonunkra, és/vagy karóránkra. Számtalan olyan telefonos applikáció létezik, amelyik kiszámolja az edzés alatti átlagpulzusunkat, maximális pulzusszámunkat, felhasznált kalóriát, grafikonon kirajzolja pulzusgörbénket, honlapon tárolja, így nyomon követhetjük edzésmunkánkat, fejlődésünket. Futók, kerékpározók a telefonjuk GPS-ének segítségével mérhetik a megtett távolságot, sebességet, akár térképen rögzíthetik útvonalukat. A felsoroltak azonban mellékesek a pulzusméréshez képest!

Milyen szívfrekvenciát célozzunk meg, ha már elkezdtük a mérést? Bár a legtöbb eszköz életkorunkat, nemünket, súlyunkat, magasságunkat figyelembe véve tesz erre javaslatot, magunk is könnyen kiszámíthatjuk! Egyszerű a képlet: 220 – életkorunk években a maximális pulzusszám, ebből kiindulva számoljuk a célként kitűzött zónát.

Egy 40 éves embernek 220-40=180/min a maximális pulzusa, de nem ez a frekvencia a cél! Felsorolt példáinkban, 40 éves emberről beszélünk, ám bárki könnyen behelyettesítheti saját életkorát és kiszámolhatja célpulzusát.

Könnyű intenzitással akkor mozog, ha a 180/min 50—60 százalékával ver a szíve (90-108/min). Kezdőknek ideális, hosszú edzésidő alatt is fenntartható.

Könnyű-közepes intenzitás: 180/min 60-70 százaléka (108-126/min) mérsékelt tempójú mozgás, a szervezet elsősorban a zsírraktárait használja energiaforrásként.

Közepes intenzitás: 180/min 70-80 százaléka (126-144/min) jó kondícióban lévő, edzett, napi rendszerességgel sportolók tartománya.

Van egy mindeddig nem említett előnye a pulzusmérésnek: rendkívül jó motivációs eszköz! Leggyakrabban önmagunkat kell legyőznünk, hogy edzeni induljunk, ha küzdünk magunkkal, előttünk a múltkori eredmény, érjük el, szárnyaljuk túl! Frissebbek, kipihentebbek, energikusabbak leszünk, nem kell megállnunk a lépcsőházban a második emeleten levegőért kapkodva, rövid idő múlva érezni fogjuk, hogy az erő velünk van.

 

aug 142017
 

Nagyon rossz érzés, hogy ismét mögöttünk maradt két csodálatos hét, amelyet íjászbarátainkkal töltöttünk. Az első táborozás óta eltelt kilenc esztendő, azóta nem kérdés, hogy újra és újra itt fogunk nyaralni. Nem sok kell ehhez! Jó társaság, csodálatos hely, olyan tevékenység, amely a szenvedélyünk, hobbink, sok örömünk forrása.

Minden évben elmesélem ezt a nyaralásunkat, de nem mindenki olvassa, így röviden összefoglalom a lényeget. Már jóval több, mint tíz esztendeje íjászunk. A versenyeken rengeteg embert megismertünk, így kaptunk meghívást a Dombóvári családtól, tartsunk velük Cserépváraljára. Van itt egy ifjúsági tábor, mellette focipálya, ideális helyszín, sok lövés és remek társaság. A falu a hegyek között van, Mezőkövesdtől északra, Bogács mellett, Eger közelében. Akkor elmentünk, majd azóta minden évben!

Idén az első hétre egyedül mentem, de nem voltam magányos, elvégre körmendi íjászbarátaimmal laktam a faluban, abban a házban, ahol szállásadónk is barátjává fogadott minket. (Nekem a tábori körülmények kissé nomádok, így minden kényelemmel ellátott házban szoktunk megszállni.)

A második hétre jött egész családunk, fiam  barátnőjével kiegészülve. Teljes volt a boldogság!

Az első héten sok régi táborozó mellett, sok új arc volt, íjászok Kabáról, Kiskunfélegyházáról. A napok úgy teltek, hogy délelőttönként és délutánonként is lőttünk, mindig más-más feladatot kellett leküzdenünk. Közben volt tollasbajnokság, lehetett pingpongozni, dobáltuk a möllky-t, amely egy nagyon szórakoztató ügyességi játék. Esténként tábortűz gyulladt, nagy beszélgetések, karaoke, filmnézés volt a program. Az idő pedig rohant. Ismét kifogtunk egy trópusi hőhullámot, megszenvedtük, de kibírtuk! Elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, hétfőn indult minden előröl…

A második hétre az a csapat érkezett, amelyet nyugodtan illethet a “törzsgárda” elnevezés. Évek óta együtt vagyunk, barátságot kötöttünk, lassan a kamaszkort is elhagyó gyermekeink is jönnek, mert ők is barátok. Ezekhez képest az íjászat már-már másodlagos.

A hét első két napjára az időjárás is megszelídült, nem volt több 30°C-nál, de szerdától ismét beköszöntött a forróság, igaz annyira nem volt elviselhetetlen, mint az első héten. Rohant az idő, eljött a szombat, amikor nyílt íjászversenyen vendégíjászokkal is összemérhettük tudásunkat. Jött a szombat éjszaka,  tábortűz mellett búcsúztunk, lecsapott közben a vihar, az ebédlőben folytattuk, miközben odakint ömlött az eső.

Barátok, remek társaság, íjászat, gyönyörű környezet. Ezek azok, amik mindennél többet érnek, nem cserélném el semmivel. Biztató, hogy már csak ötven hetet kell várnunk a következő tábornyitásig 🙂 !

aug 062017
 

Hétfőn,július 31-én indultunk útnak,reggel 6-kor,a szokásos útvonalon,de egy új tóparti helyre, Alsóörsre. Több indulási hely közül végül is itt sikerült biztonságba helyezni a járművet,ezért lett a körutunk kiinduló pontja Alsóörs. Másrészt optimális távolságra van tőlünk és a túra kezdetére is földrajzilag jó helyen fekszik. Rutinos lepakolás és a bringák feltáskázását követően újdonsült ismerőseinkkel váltottunk néhány szót,megbeszéltünk bizonyos részleteket az érkezéssel kapcsolatban,majd fél 10-kor nyeregbe szálltunk. Gyakorlatilag ekkor döntöttem el véglegesen,melyik irányba is induljunk el. Természetesen volt haditerv és napi kilométer-adag elképzelősünk,de mivel a kiindulópont változott,fennállt az a lehetőség,hogy a napi végállomások elcsúszhatnak a megtett távolság függvényében. Gyakorlatilag 5-6 kilométer pontossággal lőttem be a napi túraadagot!

 

1.nap,Alsóörs-Zamárdi, 55.6 km

Ez volt a napi terv,célállomás és kilométertáv.A valóságban Szántód-Balatonföldvárig jutottunk el és 61 kilométert tekertünk. Alsóörsöt elhagyva keletne vettük az irányt,Almádiig lakatlan területen vitt a kerékpárút minket, Almáditól viszont lakott,összefüggő községeken át tekertünk Keneséig.Itt tartottunk egy kis pihenőt rábukkantunk egy stégre,ahol bele tudtunk menni a vízbe és hűsíteni magunkon.Bár még nem volt elviselhetetlen a hőség,egy kis csobbanás jól esett. Keneséből továbbindulva várt ránk egy-már jól ismert-emelkedő Balatonakarattyán.Azt hiszem,a tavat övező körút leghosszabb,kb 800 méter hosszú kaptatóját kell leküzdenie a bringásoknak.Nem lehet kikerülni,az ellenkező irányból érkezve ugyanez a domb kerül elébünk.Jutalomként lehet süvíteni lefelé menet 40-es tempóval. Aligán is van egy rövid emelkedő,de az állomás után már leérve a partra kényelmesen lehet bringázni a viszonylag széles,de enyhe autós forgalmú úton.Világostól Szántódig lakott területen haladtunk,200-300 méterenként bejáratokkal a tóhoz-semmi gond a fürdéssel. Mi Siófok-Aranypartig tekertünk,ott pihentünk egy hosszabbat,megengedtünk magunknak egy sört is,hisz fürdés és 1 óra lazítás várt ránk. Siófok a bringásoknak nagy kihívás.Még nem volt rá példa,hogy ne tévedtünk volna el.Most viszont aránylag simán áttekertünk a zsúfolt városon és rátaláltunk a bicikliútra.Zamárdi-tervezett végállomás.A központi strandnál befordultunk a párhuzamos utcába és elkezdtük figyelni a szálláslehetőségeket.Végül egészen Szántódig kellett mennünk-ami egyébként nem volt baj-szállásért.Tiszta,mindenhez közel elhelyezkedő szállás,a szezonnak megfelelő áron és meglepően rövid utánajárással.Mi kell több? Talán 3 óra,fél négy lehetett,amikor lecuccoltunk és 61 kilométer után megpihentünk.Az éjszaka nagyon meleg volt…

2.nap Szántód(Balatonföldvár)-Balatonmáriafürdő,56.6 tervezett km.

Az időjárás jelentés nem volt túl kedvező,39 fokot jósoltak,ennek jegyében már negyed 9-kor elindultunk.Balatonszárszón megálltunk megnézni a József Attila emlékhelyet.Többször elmentünk már mellette,most volt időnk megállni és elgondolkodni egy kicsit a költő tragikus sorsa felett és megnézni közelről is a csodálatos emlékművet. Az volt a terv,hogy Balatonszemesen megkeressük a temetőben Latinovits Zoltán sírhelyét,de egy nem várt defekt közbejött és némi csúszást okozva lemondtunk erről a tervről.Majd legközelebb… Ahogy fogytak a kilométerek,egyre forrósodott a levegő,Többször mentünk a vízbe,többet pihentünk.Így is sikerült Máriafürdő-Balatonkeresztúrra érnünk már délután 2-kor.A cél teljesítve-gondoltuk-de kis kálvárián mentünk keresztül,míg sikerült szállást találnunk. Gyakorlatilag minden házba bementünk,ahol volt kiadó szoba,de mindenhol teltház és “semmi esélyük itt szállást találni” búcsúszó várt . Ekkor már a hőség és a fáradtság kezdett kínozni minket,mint derült égből a villámcsapás jött a megmentő kiadó lakás.Akkor,amikor mindenhol azt mondták,esélytelen,a központ közvetlen közelében találtam kiadó szobát! Megmenekültünk!igaz,hogy csak 51 kilométer tekertünk aznap,de nagyon belefáradtunk.Nem kell ecsetelni,milyen élvezettel toltunk le 15 perc alatt fejenként két doboz Sopronit… Az éjszaka itt is forró volt,csak pirkadatra enyhült a meleg annyira,hogy elviselhető legyen a klíma. A napi csúcs 39 fok volt.

3.nap,Balatonkeresztúr-Badacsonytomaj (betervezett célállomás és 51 kilométer)

Szintén korán indultunk útnak aznap,még melegebbre kellett számítanunk,és olyan szakaszon,ahol minimális a strandolási lehetőség.A déli partról indultunk,a nyugatin átsuhantunk,Keszthelyet érintve értünk a keleti partra.Balatongyörök és Badacsonytördemic között nagyon szép a táj,szeretek itt tekerni.Szigliget is gyönyörű.Talán itt sikerült feledtetni a forróság idézte nehézségeket.Badacsonytomajba érve.Itt pihentünk egyet,megebédeltünk,és úgy döntöttünk,hogy utunkat folytatjuk,de keressük más a szállást.Végülis a keresés eltolódott,mivel Badacsonyörs,Ábrahámhegy látókörön kívül esett,csak a tóparton kerekeztünk,ezekben a településekben nincs a bringaút körül lakóház,strandövezet.Végül Révfülöpön álltunk meg.Itt egy kis atrocitás tanui,picit résztvevői voltunk. Történt ugyanis,hogy a kijelölt bringúton haladva,egy szemben közlekedő kerékpározók férfi tagja nem épp szalonképes megjegyzéseket tett-akkor még nem tudtam,kire.pillanatok múlva megtudtam ezt is:szembe jött velünk egy gyalogos pár és teljes szélességben elfoglalták a bringautat.A féri volt az út közepén és nem volt hajlandó lehúzódni,elengedni a bringásokat.Nekünk is teljesen le kellett hajtanunk a fűbe.Érthetően,hangosan megköszöntemaz úrnak a semmit, “szívesen” -jött a válasz tőle. Egy gyalogost értünk utol,aki tanúja volt az esetnek,sőt az előző bringás kolléga esetét is látta.Őt is “leszorította” a kedves úriember a fűbe. Hát,ilyen is van.A sétány kezdetén,közvetlenül a mólónál leültünk pihenni egy terszra egy-egy Soproni társaságában.A felszolgáló fiútól kértünk segítséget szállás ügyben.Jó tippet kaptunk,fél órán belül már vissza is jöttünk hozzá megzuhanyozva,fáradtan,de boldogan egy újabb sörre annak tudatában,hogy korán megtaláltuk a szobánkat és az egész délután és az este a pihenésé. Kimentünk strandolni,vacsoráig ott voltunk,aztán este 8-kor felballagtunk a kilátóba. Ezt nem kellett volna.Háromnegyed órűt kullogtunk felfele a hőségben,merő vizesen,porosan,de a kilátóból pompás kép tárult elénk.megérte felmenni oda? Talán. Ez volt egyébként a legkönnyebb szakasz,annak ellenére,hogy Badacsonytomajon túlmentünk és a tervezettnél többet, 57 kilométert tekertünk. A legmelegebb éjszaka várt ránk.

4. nap,Révfülöp-Alsóörs,46 kilométer

Annak a tudatában,hogy nem kell szállást keresni,nem hajtott minket semmi,Kényelmesen haladtunk és értünk Akaliba,a tavalyi csillagtúránk kiindulójához.Megálltunk a mólónál fürdeni,de olyan komoly hullámok voltak a partnál és olyan zavaros volt a víz,hogy lemondtunk a csobbanásról.Meglepő módon a bringaúton alig érezhető széllel találkoztunk,ezért volt váratlan a sok hulláma kikötőben.Ismerve már a távolságokat Tihanyig,majd Füredig,az előbbinél “kivettük” a szokásos pihenőóránkat és Tihanynál csobbantunk egy jó nagyot.A félsziget takarásában sima,szélmentes víztükör és csodálatosan jó,frissítő víz várt ránk. Füreden le volt zárva sétány ezzel egyben a bringaát is.nem volt más megoldás,fel kellett kapaszkodnunk a városon áthaladó 71-es főútra,majd addig azon haladva, a forgalmas úton elérni a város határában a kijelölt kerékpárutat.Csopak,Paloznak és végül Alsóörs,célba értünk.Itt azért meg kellett mászni egy enyhe,de elég hosszú,talán 1 kilométer kapaszkodót az autónkig.Na,itt volt befejezve a túra,46 kilométer után. Felpakoltunk a kocsira és irány a csopaki strand. Jót ebédeltünk,fürödtünk,majd a kora esti órákban hazaindultunk.

***

Összegezve,túl vagyunk a 3., teljes Balaton körutunkon.Elmondhatom,ez volt a legnehezebb túra,az időjárás miatt.összesen 215.5 kilométert tekertünk,ebben benne vannak a rövidebb kitérők elbolygások és szálláskeresések miatt.legfeljebb 5-6 kilométerrel tekertünk többet a kelleténél. Végül is jó volt,a forróság ellenére élveztük,de így nem volt az igazi.Sőt még a strandolás sem ment nagyon,az alvásról már nem is beszélve,a hőség miatt. Sajnos nem tudjuk mozgatni a túra időpontját,akkor kell menni,amikor van rá lehetőség.Ezt leszámítva pozitívumként kell elkönyvelni azt,hogy a bringaút minősége a két évvel ezelőtti túránkhoz viszonyítva sokat javult.persze vannak még javítani való szakaszok,de sok helyen elhárították a zavaró felhólyagzásokat,befoltozták a lyukakat,kátyúkat,egy-két helyen teljesen új nyomvonalú utat építettek és a fű, gazbenövés,veszélyes faág-behajlások az úttestre el voltak hárítva,lekaszálva,szóval karban tartva.
Amin mindenképp lehetne javítani,az a bringaút jelölése.Több helyen rosszul,bagy egyáltalán nem volt feltüntetve az irány pl. útelágazást követően.Volt,hogy egyenes irányba “zsákutca” tábla volt feltüntetve,nem hajtottunk oda be,később kiderült,bizony arra vezet tovább a körút…Volt olyan,hogy a körút végét jelző táblát követően nem volt más választásunk (Ábrahámhegy,Balatonrendes),mint a 71-esen továbbmenni,ugyanis tényleg semmi más megoldás nem volt.kellemetlen,amikor hallod fékezni mögötted a kamiont,mert nem tud elmenni a kerékpáros mellett.

Szóval,lenne még néhány apróság,ami javításra szorul.Másik észrevételem az volt,hogy a szállásadók nem küldik ismerősökhöz és/vagy a konkurenciához a vendéget,ahogy azt néhány éve tapasztalhattam.A kocsmában,tereken megálltam és már kérdezték kell-e szállás,vagy,ha valahol teltházra akadtam,a tulaj már telefonált is és igyekezett az ismerőséhez küldeni. Révfülöp kivételével az előző két helyeken csak az ellenkezőjét tapasztaltam. “…nem ismerek senkit,nem tudom,kihez mehetnek…” Persze nem kötelesek erre,de valahogy furcsa. Az árak sem túl kedvezőek.Drágaság van a Balatonnál.Kétszer meg kell gondolni,kérj-e valamit a büfében úgy,hogy nem tudod az árát…

 

Legutoljára szeretném megköszönni a segítséget doktor Csizinek és a Petrohai házaspárnak.Megkönnyítették a dolgunkat,az előbbi a közbenjárásával,az utóbbiak szívességükkel érdemelték ki hálánkat-köszönjük!