Júl 222018
 

Mint az utóbbi évek során többször, idén is a balatoni-bringaút mellett döntöttünk. Az igazat bevallva nem sok gondunk volt a választásban – nem tudom elképzelni, mi tudná überelni számunkra a kikapcsolódás e módját.

Az idei túra világbajnokra sikerült. Elsősorban az időjárás volt kedvező – kellemes, 25-27 C fok, igaz, délutánonként itt-ott volt 30 fok is, de ekkorra már letudtuk a napi távokat, úgyhogy nem volt gond a meleggel. Első esetben áztunk el, de még az esőben is mosollyal tekertük végig az aznapi távot. Még egy elsőséggel bírt az idei túra – 5 napot töltöttünk nyeregben. Felejthetetlen 5 napot, amelyet ezentúl szeretnénk megismételni, már ami a túra időtartamát illeti. Kellő tapasztalatokkal a hátunk mögött most már nyilvánvaló számunkra, hogy ezentúl egy nappal sem lesz rövidebb a következő körutunk.

Fotó: pixbay.com

A napi távolságok 40-42 kilométerek voltak, amit minden nehézség nélkül lehet megtenni és marad elég idő betérni mindenhová, amit azelőtt kihagytunk időhiány miatt. Voltak olyan helyek, látványosságok, amelyeket nem volt alkalmunk megnézni, voltak olyan dolgok, amelyek mellett simán elsuhantunk, mert nem vettük észre, de az idén pótoltunk sok ilyen elmaradást. Ennek ellenére sosem tekertünk ilyen sok kilométert – összesen 257 – a Balaton körül. Biztosan nem a bringautak nyúltak hosszabbra az évek során, de például hála a sok időnek, idén nem kerültük ki Tihanyt, hanem megmásztuk a kapaszkodót, ezzel mintegy 6-7 plusz kilométert generáltunk. Az ilyen szösszeneteknek hála lett a 208 kilométerből sokkal több, amit egyáltalán nem bántunk meg. A “lakhelyeink” feltérképezése is bringával történt, ezért a napi távok megtétele, szálláskeresés és pihenő után volt erőnk még tekergetni.

Az előkészületek a túrára viszont bonyodalmasak és anyagilag is eléggé megterhelőek voltak. Az eddig bevált szállítóeszközeinktől meg kellett válnunk – gépkocsi+kerékpárhordozó – és újat kellett beszerezni, beszereltetni, beiktatni stb. Az utolsó előtti pillanatokra sikerült mindent megtenni, a rendőrségi hercehurcával egyetemben. A mostani kerékpárhordozó vonóhorogra akasztható, ehhez kell egy 3.rendszámtábla is. Nem akarom elmesélni ezeket a kalandokat. Röviden annyit, a közlekedésrendészeti alosztály maga a KALAND.

1.nap, Alsóörs-Révfülöp kb.45 kilométer (valós megtett táv 54 km)

A Petrohai családnál a lepakolás és egy kávé után nyeregbe pattantunk és útra keltünk. Ott helyben döntöttük el, az idén fordítva tekerjük körbe a Balatont, tehát a bringaútra fordulva Tihany felé vettük az irányt. Komótos tekeréssel, enyhe szembe szélben faltuk a kilométereket, egészen a csopaki strandig, ahol megejtettük az elsőt a számos, további pihenőnk közül. Csopak szívügy, muszáj beiktatni egy megállót. Jelen esetben tízórai is belefért, majd élvezve a remek időt – semmi forróság – továbbindultunk.

Füreden nagy volt a nyüzsgés, de Ötvös Csöpinél is kötelező megállni egy újabb fotó kedvéért. Na meg egy tachométer beszerzése miatt is …ugyanis még a kipakolás során eltűnt a nejem gépe. Sajnos nem volt utunkban megfelelő bringa szaküzlet – tachométer nélkül tud az asszony tekerni – továbbindultunk.

Meglepetésemre a Tihanyi elágazásnál a nejem javasolta, hogy menjünk fel a faluba, ezért a napi távunk megugrott. Az élmény, amit Tihany nyújt, nekünk megérte ezt a plusz 6-7 kilométert és egy rendes kapaszkodót. Természetesen bejártuk az apátságot és a falut is, és úgy tetszett, mintha először járnánk itt… A faluból lefele 48 km/h rekordot döntöttem meg, némi halálfélelem kíséretében. Pillanatok alatt értünk le a 71-es útra, majd a jól ismert bringaúton haladtunk célunk felé. Révfülöpöt fél kettőre sikerült elérnünk. A település határában egy cirkusz volt, az elefánttal beszélgettünk egy kicsit, aki épp az ebédjét fogyasztotta. Révfülöpben a szálláskeresés további plusz kilométereket vont maga után, de egy fél órán belül már ezt is letudtuk és bekvártélyoztuk magunkat. A délután pihenéssel, az este strandolással és egy felejthető mozifilmmel ért véget.

2.nap,Révfülöp-Keszthely,42 km.

Elég korán, 9 körül már útra keltünk, de előtte el kellett intézni a nejem tachométer gondját. Volt helyben egy bolt, még az előző nap vásároltunk egy drót nélküli gépet. Még az este felszereltem, de nem tudtam bekalibrálni a berendezést, ezért kellett visszamenni a boltba, ahol a szakember potom fél óra alatt hozzáigazította a berendezést a nejem kerékméretéhez.

Az asszony is boldog volt, úgyhogy indulhatott a túra. Zánkát elhagyva, Badacsonyt elérve picit lehangoltan tapasztaltam, hogy az itteni illetékesek nem sokat törődnek a bringaúttal. Vannak szakaszok, ahol a ránőtt gaz elfedi az úttestet, annyira szűk, hogy csak egy kerékpár fér el rajta egyidejűleg. Ez tavaly is így volt. De legalább le volt kaszálva az útszéle ,nem úgy, mint tavaly. Tomajban eldöntöttük, hogy az előttünk álló 3-4 kilométer kapaszkodó után reggelizünk csak, ezért egy pici pihenőt követően nekivágtunk az előttünk álló Római-útnak.

Az egyik legszebb rész várt ránk az északi-parton. Hála az enyhe időjárásnak és annak, hogy kevés kilométert tekertünk, simán felkapaszkodtunk az emelkedőn. Tördemicben bevásároltunk és a parkban tízóraiztunk, majd mentünk tovább. Számomra az egyik kedvenc szakasz Szigliget után van, egészen Keszthelyig erdős, nádas helyeken vezet a bringaút. Keszthely előtt megengedhettünk magunknak egy sört is, tudván, hogy célközelben vagyunk és nem szándékozunk közúton tekerni. Keszthelyen azonnal szálláskeresése kezdtünk. Tíz perc alatt megvolt. Medencés panzió, tisztaság, megegyeztünk az árban, úgyhogy perceken belül becuccoltunk, én elmentem vásárolni, mire visszajöttem, az asszony már napozott, nekem csak a kezébe kellett tenni a sörös dobozt. Ekkor talán fél kettő lehetett. Később bringával bejártuk a város látnivalóit, lementünk a strandra vacsorázni. Itt néztem a Vidi produkcióját. Estére elfáradtunk, én megnéztem a focit, de az eredményt csak másnap tudtam meg, mert jól bealudtam rajta.

3.nap,Keszthely-Balatonboglár,42 km

Már éjszaka eleredt az eső, hol kicsit, hol sokat, de megállás nélkül . Reggelre sem állt el. Már előző nap mondát a házigazdáink, hogy esni fog, az időjósok a tv-ben is esőt jósoltak…Hát eljött ez a pillanat is. Mindkettőnknek van esőköpenye-ami 10 perc után átázott-a nejem szatyrára eleve adtak vízhatlan zsákot. Nekem nem volt.

Vadászattal indult a napunk. Az én zsákomat kellett vízbiztossá tenni, ezért irány a bringabolt. Hiába, nem kaptam takarót, de hála a piaci kofák leleményességének, olyan fóliát kaptam, ami teljes mértékben letakarta és hermetikusan elzárta a batyumat. Az asszony gyári vízhatlan takarója meg simán átázott. Innen üzenem minden leendő kollégának, a batyuhoz mellékelt takarót tessék kipróbálni mielőtt hosszabb útra indulnak!!!

Nem siettettük az indulást, vártuk, hátha eláll az eső, de végül is elindultunk a szemerkélő esőben. A Keleti part nem lakott terület, Balatonberény az első település, ahol nem hagyjuk ki a Hordó büfét. Berényig egy bringással találkoztunk, ebben az esőben nem volt tumultus, ezért is jó volt tekerni a szűnni nem akaró esőben. Egy kis frissítő után továbbmentünk, a szinte üres településeken átsuhanva valahol Balatonfenyves és Fonyód közt kénytelenek voltunk megállni és elbújni a szakadó eső elől. Véletlenül egy kis büfénél álltunk meg, a hideg ellen magunkba tettünk valami folyósat. Úgy fél óra múlva szűnt az eső, elindultunk és Boglárig talán nem is álltunk meg. Itt – még esőben – szállásra leltünk, hamarosan lecuccoltunk és bekvártélyoztunk. Még a sáros bringákat is lemoshattam, mert erősen ropogott a fogazat a sok felvert kosztól.

Aránylag jól megúsztuk a napot. Nem áztunk szét, a cuccaink a batyukban szárazak maradtak, ráadásul délutánra elállt az eső. Semmi akadálya nem volt tehát egy újabb fakultatív kirándulásnak. Jól bejártul Boglárt, felcaplattunk a Gömbkilátóhoz ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Ezzel egy újabb régi vágyunk teljesült. Az esőt követően friss volt a levegő, öröm volt kinn csatangolni. Bizony esteledett, mire mindezt bejártuk. Lassan kezdődött a meccs. Házigazdánk egy kis borpárlattal várt minket… A meccs végeredményét másnap tőle tudtam meg.

4.nap,Balatonboglár-Siófok,45 km

Bogláron reggel még felhős volt az égbolt. Meleg sem volt, hosszú ujjúban indultunk útnak. Balatonszemesnél a parton viszont már olyan meleg volt, hogy vetkőztünk. Olyan szép a panoráma az északi partra, hogy érdemes volt megállnunk, aminek végül egy csobbanás volt a vége. Olyan csábító volt a kristálytiszta víz, muszáj volt belemennünk.

Lellén átsuhantunk, viszont Balatonszemesen kitérőt tettünk a helyi temetőbe, hogy tisztelegjünk Latinovits Zoltán sírhelye előtt. Csak itt tudtuk meg, hogy ugyanitt nyugszik édesanyjuk és Bujtor István művész úr is. Nem gondoltam, hogy Csöpivel újra „találkozom” az utunk során…

A következő állomásunk Szárszón volt. Elsőnek a József Attila emlékhelyet néztük meg, majd némi útba igazítást követően felkerestük József Attila sírhelyét. Egy olyan temetőben van a költő első sírhelye, amelyben már évek óta nem temetnek. Megilletődve folytattuk utunkat Siófokig. Itt a város nyüzsgésében arra kellett koncentrálni,hogy ne tévedjünk el.

Bizony ám, hogy eltévedtünk, immáron negyedszer. Magyarul,Siófokon még mindig elszúrtuk és most sem volt másképp. De az is lehet,hogy még Zamárdiban történt a baki, mert egy kanyart követően nem biztos, hogy a kijelölt bringaútra jutottunk, innét kezdve rossz úton voltunk. Mint kiderült, két utcával arrébb volt a bringaút, de ez csak részletkérdés volt, nem történt semmi drámai gond ez miatt.

Egy megjegyzés Zamárdihoz. A rév felől érkezve,jobb kéz felől egy kemping szemét-teleppé  degradálódott. Bizonyára ott zajlott a fesztivál és romokban hevert bulizók után a terep. Néha el kell gondolkodnunk magunk felett. A buli=állattá vedlés? Siófokon szintén sikerült időben megfelelő szállást vadászni, ezért egy délutáni szieszta után volt energia betekerni a központi nyüzsibe várost nézni és vacsorázni. Még egy csobbanásra is futotta.

5.nap,Siófok-Alsóörs 41 km

Az utolsó szakaszt már reggel 8 órakor megkezdtük. Tagoltság miatt a legnehezebb útvonal várt ránk, tavaly a forróságban vért izzadva küzdöttük le a dombokat Kenesénél és Világosnál, pedig akkor az ellenkező irányból kevesebb volt a felmenet. Most pihentebben és ideális időjárási viszonyok mellett nem volt nehéz megmászni az emelkedőket a világosi vasútállomás előtt, a kenesei kaptatón (1700 m) és Fűzfőt elhagyva Almádi előtt (kb.1 km).

Ez a szakasz nem túl gazdag látnivalókban, a Világos-kilátó viszont a legszebb rálátást adja a tóra és a belátható panorámára. Aligától Akarattyáig csak a bokrok közt vezet az út, majd a házak, üdülők miatt nem látni túl sokat a táj szépségeiből. Fűzfő-Tobruknál viszont érdemes megállni pihenni a bringásoknak az új bringaútnál kiépített móló-pihenőhelynél. Almádiban már éreztük a végét az utunknak, seperc alatt Alsóörsre értünk. Ott megebédeltünk, majd elindultunk az autónkhoz, hogy végleg befejezettnek tekintsük az idei körutunkat.

Ha lenne rá mód, holnap indulnánk újra. Hosszú lesz ez az egy év a következő körutunkig.

jún 182018
 

Régi hagyományunkat felelevenítve, a Labdarúgó VB kapcsán tippelésre invitállak Benneteket! A játék nem véresen komoly, nincs nevezési díj, értékes jutalom sincs, viszont jó kis esélylatolgatás, játék a játékban! Bárki, bármikor bekapcsolódhat, nem kell előre nevezi, tippek küldése már magában nevezésnek számít.

Nem ez lesz ezen a honlapon az első ilyen játék, kialakult egy letisztult rendszer, amelyen nem szükséges változtatni. Még a VB kezdőrúgása előtt meg kell tippelni a csoportokból továbbjutókat, és az első négy helyezettet. Az ezekre adott helyes tippeket magas pontszámmal honoráljuk! Mind a 63 mérkőzés eredményére lehet tippelni, ezekhez még egy góltotót is beillesztettünk jutalompontokért! A tippverseny állását folyamatosan frissítem.

A VB meccseit csoportokra bontva ide kattintva találjátok, időrendben pedig itt tájékozódhattok.

A tippverseny végeredménye :

Mérkőzések Csoport továbbjutók 1-4. helyezett Összesen
Bence 104 (2)
260
0 364 (3)
Benedek és GBence
121 (1)
240
30 391 (1)
Kohus Peti 89 (4)
240
0 329 (5)
Rudipapa 97 (3)
220
30 347 (4)
Csizi 89 (4)
260
30 379 (2)

 

ÍGY TIPPELTÜNK!

 

A szabályok a következők:

1./ Legkésőbb június 14-ig meg kell tippelni a VB győztesét – 50 pont – és második, harmadik, negyedik helyezettjét, – eltalálásukat egyaránt 30 ponttal jutalmazzuk. Ugyancsak a torna kezdete előtt várom a nyolc csoportból továbbjutó csapatok megnevezését, ez találatonként 20 pontot ér, függetlenül attól, hogy az adott csapat első, vagy második helyről lép tovább.

2./ Várom a tippeket a mérkőzések eredményeire és gólkülönbségére, minden telitalálat 5 pontot ér, a meccs eredményének eltalálása (győztes, vagy döntetlen) 3 pont. (Pontosítva: győztes/döntetlen eltalálása 3 pont, gólkülönbség eltalálása 2 jutalompont, azaz a mérkőzésenként maximálisan elérhető pontszám 5.)

3./ A csoportkörök után (egyenes kieséses szakaszban), a végeredmény eltalálása 3 pont, a gólkülönbségé 2 jutalompont, függetlenül attól, hogy végeredmény 90 vagy 120 perc alatt alakult ki. Ha valaki döntetlent vár – értelemszerűen – jelölje meg a büntetőkkel továbbjutó csapatot, a találatért 2 bónuszpont jár. (Példákkal: eltalálod a győztest vagy a döntetlent – akár 90, akár 120 perc alatt alakul ki – 3 pont; eltalálod a gólkülönbséget, plusz 2 pont; döntetlent vársz és eltalálod melyik csapat nyeri a büntetőpárbajt újabb plusz 2 pont. Így az egyenes kiesés szakaszában 0, 3, 5, 7 a megszerezhető pontok száma.)

A tippelés teljesen nyilvános, a várt eredményeket ehhez az íráshoz, hozzászólásként tegyétek közzé. A játékba bármikor be lehet kapcsolódni, de az 1./ pontban felsoroltakra csak június 14-ig lehet tippelni. Mivel 48 csoportmeccs lesz, célszerű lenne, ha egyszerre 10-12 meccsre tippelnétek, mindig időben közzéteszem a soron következő meccseket.

Jó tépelődést, jó meccseket és jó szórakozást!

Emberfeletti!

 Szerző: - 16:16  Vélemény? »
máj 272018
 

Az országúti kerékpáros körversenyekből minden esztendőben nyomon követhetünk hármat: az itáliait (Giro), a franciát (Tour) és a spanyolt (Vuelta). A Tour-ral régóta foglalkozunk, ám a másik kettőről eddig alig esett szó. Mi több, a Giro vasárnap véget ér! Bár a második héttől követem: ha tehetem megnézem a közvetítést, vagy az esti összefoglalót, de mindeddig nem tartottam érdemesnek, hogy írjak róla.

 

Ennek nem maga a verseny volt az oka, hanem – legalábbis az egyéni összetett tekintetében – meglehetősen lefutottnak tűnt az egész. Yates szinte végig vezetett, úgy tűnt egyedül a tavalyi győztes Dumoulin érheti utol. Igaz, a mezőnyben tekert Chris Froome, de a legelején bukott, úgy tűnt nincs jó formában, igaz szorgalmasan gyűrte le a kilométereket, általában az esélyesek csoportjában tekerve. (Froome többször nyert Tour-t és egyszer Vuelta-t.)

Pénteken, a római befutót leszámítva, utolsó előtti szakaszon, azonban megtörtént a csoda, az alább látható, 180 km-es úton 100 km után beletaposott a pedálba, gyakorlatilag állva hagyta a mezőnyt, 3 perccel előbb ért be, mint a második helyezett!!! Ezért írtam a címbe, hogy “emberfeletti”. Ha megnézitek a grafikát, látható, hogy 110 km után közel 2200 m-es hegyre tekertek fel! Froome három percet adott annak a mezőnynek, amelyikben nagyon sok, igen tapasztalt bringás tekert! Hihetetlen!

A római befutó igazából versenyzés nélküli gála, így szombaton még elvi esélye volt, hogy Dumoulin ledolgozza Froome 40 másodperces előnyét, többször próbálkozott támadással, de Froome minden alkalommal visszaverte, így rajta maradt az egyéni összetett győztesének járó rózsaszín trikó.

Nagyon jó verseny volt! Gyönyörködhettünk a napfényes Itália városaiban, természeti csodáiban – a mezőny még az Etnához is felkapaszkodott -, mindeközben nagyon izgalmas versenyt láttunk. Froome feltámadása és Yates összeomlása ugyanarra napra esett. A győztes nagyon taktikusan versenyzett, gyakorlatilag eltűnt a mezőnyben, majd két hegyi szakaszt megnyerve, gyorsan fordított.

Elgondolkoztató, hogy hol van az emberi teljesítőképesség felső határa?  Froome alkatánál fogva kerékpárra született, magas, rendkívül hosszú végtagjai vannak, egy gramm felesleget sem cipel. Az sem kérdés, hogy felszerelése – beleértve biciklijét is – a mai technológiai fejlettség csúcsán van, de ezen a szinten ez az egész mezőnyre igaz! Láthattuk, hogy az olasz utak minősége a csapnivalótól a tükörsimáig terjed, az időjárás tekintetében sem volt pardon: hőség, szakadó eső, hófoltos környezet nehezítette a versenyzők dolgát. Valamennyi bringás, aki megtette a hosszú utat elismerést érdemel, emberfeletti mindaz, amit nyújtottak! Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy mindehhez doppingolásra sem volt szükség…

A Tour-ral folytatjuk, igaz addig még lesz egy foci VB is…

 

Chris Froome

 

ápr 232018
 

Mondják: hazánkban csak tízmillióan értenek a focihoz. A kosárlabdáról nem szól a fáma, ám ha magamból indulok ki, még annyira sem, mint egy átlagos fotelszurkoló… Jött a hír, hogy a soproni kosárlabdázó lányok – foci analógiával – BL döntőt játszanak hazai pályán! Ennek hallatán a vasárnap estémet a televízió előtt ülve töltöttem.

Fotó: Leczovics Zsolt

Bár a Sopron – mondhatjuk – sima vereséget szenvedett, egyáltalán nem bántam, hogy megnéztem a döntőt. Maga a játék elképesztően gyors, ezen a szinten a kitűnő állóképesség nem lehet kérdés, azonban ebben a sportágban a villámgyors helyzetfelismerésen nagyon sok múlik. No meg a szerencsén. Számtalan dobás volt, amelynek végén a gyűrűn szédelgett a labda, szinte gondolkodott, hogy beessen-e vagy ne…

Tapasztalatlan nézőként teljes mértékben a kommentátorok véleményére hagyatkozom, akik elmondták, hogy a Jekatyerinburg játékosai világklasszisok (alig akadt köztük orosz név), nagyon sikeresek az európai mezőnyben. Ez látszott is, mindvégig vezettek, uralták a játékot és biztos kézzel dobták a pontokat.

A Sopron mindvégig hősiesen küzdött, tartották a lépést az ellenféllel, de csodát nem tudtak tenni. Azt hiszem maximális teljesítményt nyújtottak, emelt fővel távozhattak a küzdőtérről. Ne feledkezzünk meg a közönségről sem, a zárt térben, bődületes hangerővel buzdították a magyar csapatot.

Örvendek, hogy láttam a meccset!

feb 232018
 

1924-ben rendezték az első téli olimpiát. A nyári olimpiákon nagyon sikeres Magyarországnak soha nem sikerült ezeken a világversenyeken a dobogó legfelső fokára állnia. 2018-ban megtört a jég, férfi gyorskorcsolyában (5000 méteres váltó) a Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű csapatunk aranyérmet szerzett! Szívből gratulálunk, köszönjük sportolóinknak és az őket felkészítő szakembereknek azt az örömöt, amelyet ez a siker jelent nagyon sokunk számára! Gratulálunk!

Fotó: Twitter

jan 082018
 

Íjjal, nyílvesszővel harcoltak és vadásztak évezredek óta. Világszerte nagyon sok képi és írásos emlék igazolja ezt. Mint a 900-as évek elején születhetett modenai himnusz sorai: „ab Ungerorum nos defendas iaculis” –  „védj meg minket a magyarok nyilaitól.” Régészeti feltárások  számtalan leletéből próbálják rekonstruálni, vajon milyen lehetett a régi korokban használt íj? Milyen volt formája, anyaga, hogyan készítették? Azonban a korabeli íjak elporladtak egykori tulajdonosukkal együtt, s egyedül csontok, nyílhegyek és az íjak szaruja maradt az utókorra. Ezek alapján próbálják rekonstruálni a fegyvert.

A technika fejlődésével az íj mint harci- és vadászeszköz elveszítette jelentőségét, azonban mint sportszer fennmaradt. Az élsportolók,  olimpikonok, karbon nyílvesszőket lőnek a célba, amelyek hossza, súlya, hajlékonysága minden paraméterében azonos; az íjak anyaga hasonlóan tökéletes, miként a célzóberendezések is. Az íjásznak nem kell a felszereléssel bajlódnia, a verseny során szinte csak a helyesen kivitelezett mozgássorozat elemeire, – az u.n. lövési ciklusra – kell összpontosítania. Így sincs könnyű dolga!

Hála néhány elhivatott embernek, Magyarországon és a szomszédos országok némelyikében, az íjászat tömegsporttá vált. Ezen a szinten is megtalálhatók a technikai íjak (csigás, olimpiai), azonban teret nyert a „pusztai-nomád”, azaz a „történelmi” szakág is. Ha jól belegondolunk, eleink íjai és nyilai csak természetes anyagból készülhettek, az íj fából, szaruból, az ideg bőrből, selyemből, a nyílvessző is fából, madártollból, fémhegyből állt. Aligha volt két egyforma fegyver, vessző. Vannak íjkészítő mesterek, akik gyártanak kizárólag természetes anyagból is íjakat, azonban ezek – érthetően – nagyon drágák, kevésbé alkalmasak pontos lövésre, mint azok a jóval elterjedtebb fegyverek, amelyek alakja feltételezhetően hasonlít az eleink által használtakhoz, a műgyantát borító bőrbevonat, vagy – laminált fából készült íjakon – az anyag erezetének játéka, az esetleges díszítés, bandázs szépíti, ugyanakkor viszonylag pontosabb lövést tesz lehetővé.

A vesszők idegre illeszkedő vége, az ajak (elterjedt kifejezéssel: nock) elfogadottan műanyag, a hegyek súlya és formája azonos, a vesszőtest hajlékonysága, vastagsága az íjhoz kalibrált. A „pusztai-nomád” kategóriában induló versenyzők íja egyedül formájában emlékeztethet eleink által használtakra. Számtalan ember van, akit néhány próbalövés megbabonázott, megérezte milyen kihúzni az íjat, kilőni a vesszőt! Ők az első verseny hangulatát, izgalmát átélve, egy erdőben eltöltött nap után, jóleső fáradtsággal eltelve, az íjászat rabjává váltak. Kár azon rágódni, hogy mennyire autentikus és mennyire hagyományőrző a mai „történelmi” íjászat, elvégre így is szebbé teszi napjainkat!

Azonban aki íjászatra adja a fejét, annak illik tisztában lennie mindazokkal az ismeretekkel, amelyeket a régi idők íjászatáról tudunk. A „Sokezret nyilakkal…” a 10. századi „honfoglaló” magyar íjfelszerelés című kiállítás ezek megszerzésére kiválóan alkalmas, tegnap mi is megnéztük. „…az íjászathoz kötődő teljes tárgyi anyag – íj, nyíl, tegzek, idegek, íjászgyűrűk, övek – rekonstrukcióját kívánjuk közérthető formában bemutatni. A kiállításon egyfelől szerepelnek a kiindulást képező alapok: régészeti leletek másolatai, egy sírrekonstrukció, néprajzi párhuzamok és kortárs – nem magyar – ábrázolások is. Be kívánjuk mutatni a lehetséges rekonstrukciós folyamatokat, annak anyagaival, fázisaival egyetemben…” Úgy láttam, hogy a kitűzött célt elérték, lenyűgöző élmény volt megtekinteni a kiállított anyagot. Február 25-ig bárki megteheti ezt, bátran merem ajánlani, íjászoknak, múltunk iránt érdeklődőknek, mindenkinek! AVE Kiállítóház, Budapest, VI. Hajós u. 21.

Ízelítőül néhány kép és egy rövidfilm:

***

dec 262017
 

Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy eseménytelen volt a lassan mögöttünk hagyott esztendő, annak ellenére, hogy sem olimpiát, sem labdarúgó világeseményt nem rendeztek. Az egész év történései közül néhány pillanatot tudok csak kiragadni, elsősorban az engem érdeklő sportágak közül.

“Magyarország Lelke (Spirit of Hungary)” volt annak a hajónak a neve, amellyel Fa Nándor sikerrel teljesítette a Vendée Globe versenyt, a Földet közel 94 nap alatt kerülte meg, kikötés nélkül, egymagában! Azt hiszem ehhez a teljesítményhez semmit nem kell hozzáfűzni, érdemes visszaemlékezni ezzel a hatperces rövidfilmmel.

Magyarország rendezte idén az Úszó- Vízilabda- (stb.) Világbajnokságot. Vitathatatlan volt a sikere, mind a vízben, mind az egész verseny szervezésének tekintetében. Óriási kihívás volt viszonylag rövid idő alatt megteremteni a szükséges infrastruktúrát, profi módon végigvinni az eseménydús két hetet! Úszóink sikerei mellett, vízilabdázóink is helytálltak, női csapatunk a padlóról felállva lett negyedik, a férfiak – bár a döntőben túlizgulták az első két negyedet a horvátok ellen – ezüstérmet szereztek. Ezekre a meccsekre az egész ország figyelt, vízilabda lázban égtünk, jó volt legalább a képernyő előtt sikerre esélyes sportolóinkért szurkolni!

Kardvívásban Szatmári András aranyának örülhettünk, bár az evezés nem tartozik a magyar sikersportágak közé, a Simon – Juhász párosunk győzött Floridában, fantasztikus hajrával.

Az országúti kerékpárversenyek csúcsát a háromhetes körversenyek jelentik, idén sem a Giro-t, sem a Vuelta-t nem tudtam nézni, a Tour-ból is csak az utolsó harmadot. Amit láttam, azok nagyon nehéz, emberfeletti teljesítményt igénylő szakaszok voltak, hegyi befutókkal. Úgy tűnik Froome verhetetlen a sárga trikóban, gyakorlatilag rajt – cél győzelmet aratott, rendkívül taktikusan, okosan, a riválisoknak esélyt sem hagyva versenyzett. Az is igaz, hogy neki volt a legerősebb, csak őt támogató csapata, a SKY. Borzolta a kedélyeket a sprinterek között legesélyesebb Sagan kizárása, a lassítva kikockázott felvételen nyoma sincs szándékosságnak, nagy sprint volt, azt gondolom, hogy a versenybírók hibás döntést hoztak. Kár érte! Nagy élmény volt testközelből nézni a “Tour de Hongrie” magyar körverseny mezőnyének székesfehérvári átsuhanását.

Végére hagytam a feketelevest, vagyis a labdarúgást. Nem voltam rest, megnéztem az MLSz honlapját, a válogatott 2017-ben kilenc mérkőzést játszott, hat vereség, három győzelem, 8-16-os gólkülönbség a mérleg. Kikaptunk Andorrától, Luxemburgtól… azt gondoljuk ennél már nincs lejjebb, félek van… Új, ismeretlen szövetségi kapitánnyal vághatunk bele a 2018 őszén esedékes EB selejtezőkbe, (legalább addig nyugtunk van). A rangos kupák előselejtezőiben klubcsapataink már júliusban elvéreztek, egyedül a Vidi érte meg az augusztust, ahol hazai pályán megsemmisítő vereséget szenvedett szerb ellenfelétől. Mindaz amit leírtam részben a rendkívül nívótlan, silány bajnokságból ered.

Mikor ezt a rovatot elindítottam, arra gondoltam, hogy saját sporttevékenységünkről is szó eshet, mert őszintén hiszem, teljes életet csak sportolva lehet élni. Éppen ezért 2017-ben írtam a kettlebell-ről, a cserépváraljai íjásztáborunkról, a sportolás közbeni pulzusmérés fontosságáról, nagyon köszönöm Kohus Peti beszámolóit kerékpáros túráikról!

Tavaly eltört az íjam, az ősz és a tavasz az új keresésével telt. Rengeteg gondom volt, ha az íj alkalmasnak látszott, rossz volt az ideg hozzá, azután a sors sajnos úgy hozta, hogy augusztus óta nem lehettem ott a versenyeken. Az biztos, a hibák és sikertelenség okait nem a sportszerben kell keresni, különösen nem a pusztai-nomád kategóriában. Remélem a tavasz folytatást hozó lesz! A nyár közepéig nagyon rendszertelenül jártam kettlebell edzésekre, azóta ez megváltozott, minimum heti 2×1 órában szakképzett instruktor irányításával gyúrom a vasat. Visszatértem az uszodába is, októbertől heti 1-2 alkalommal úsztam, ez decemberben megszakadt, de feltett szándékom januárban folytatni. Sajnos a kerékpárom a kamrában porosodik, ebben az évben egyszer sem ültem rá. A lustaságra mindig van mentség, bár ténykörülmény, sajnos egy nap csak huszonnégy órából áll… Akármennyire szorongva várom, hogy mit hoz 2018, jó lenne minél többet mozogni!

2018 … téli olimpia és foci VB éve lesz. Igaz utóbbi a magyar és olasz csapatok részvétele nélkül nem tölt el lelkesedéssel, remélem jó meccseket fogunk látni, talán Dél-Amerikából jönnek majd azok a csapatok, amelyek felkavarják a foci állóvizét, hoznak némi megújulást!