jan 202016
 

Idestova másfél évtizede követem Géczi Erika, Mr.Basary, Nagy László, Szabó Miklós pályafutását, függetlenül attól, hogy aktuálisan kikkel muzsikálnak együtt. Mielőtt belevágnék új albumuk bemutatásba, ezen a helyen is szeretném megköszönni nekik, hogy megszámolhatatlanul sok értéket alkottak és közvetítettek számunkra! Ugyancsak nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy volt erejük felállni, egymásba kapaszkodni, újrakezdeni, ily módon kibontakoztatni a bennük szunnyadó alkotóerőt! Éppen ezért nem tudok, de nem is akarok elfogulatlanul írni új albumukról.

Örökség logo

Természetesen nemcsak a négy Magyar Örökség Díjas zenészt illeti köszönet, hiszen az újrakezdés óta velük dolgozó Gulyás Ferenc, aki a Magyar Kultúra Lovagja, és a Junior Prima Primissima díjas Kovács Marci, a magyar népzene világából érkezve hozott tudását, örökségét, szemléletét ötvözte velük; Jelinek Zsu énekével, Szilva János basszusgitárjával, Kosz Szilveszter billentyűs hangszerekkel teszi teljessé az Örökség muzsikáját. Nem elfeledkezve a korábban velük zenélőkről sem, talán a jelenlegi felállásban találta meg a zenekar igazán önmagát, indult el a komoly sikerek felé vezető úton!

A karácsonyi koncerten is megtapasztalhattuk, de a korongra került dalokat hallgatva is érezhetjük, hogy milyen csodálatos szintézise az Örökség muzsikája az ősi dallamvilágnak és rockzenének! Előbbieket elsősorban Gulyás Ferenc számtalan – leginkább saját készítésű – népi hangszere, és Kovács Marci hegedűje szólaltatja meg, billentyűsök, szólógitár, basszusgitár, dob, klasszikus rockzenei hangzásával ötvöződve. Ám a nem népzenei ihletésű dalokba is nagyon jól beilleszthetők a népi hangszerek, erre is bizonyság az album! Végül az énekesek: Géczi Erika elbűvölő hangja és akusztikus gitárjátéka, Jelinek Zsu éneke és dorombjátéka, Mr. Basary rocktorka teszik fel a koronát a sokszínű zenei alapra.

Ahhoz, hogy az említett összhang kiteljesedjék, szükség volt kiváló hangszerelésre, az arányok megtalálására, az énekszólamok személyre szabására: mikor, kinek a hangja szólaljon meg, vagy mely’ pillanatokban halljunk vokált. Ezen a téren talán a bőség zavara is fennállhatott, hiszen számtalan lehetséges variációból kellett kiválasztani a legjobbat. A zenei anyagot hallgatva az is érezhetjük, hogy az alkotóművészek lelküket is hozzátették, a dalok nem összetákoltak, hanem nagyon alaposan átgondoltak, kidolgozottak. Az albumot átható harmónia igaz a szöveg- és dallamvilágra is, melyek kölcsönösen erősítik egymást. Összességében pozitív életérzést, az öröm és boldogság keresését és meglelését, hazaszeretet közvetítenek.

Tizenöt dalt hallgathatunk, valamennyi szerethető, némelyik dallama fülbemászó, szinte azonnal dúdolható. Ki-ki zenei ízlése szerint döntse el, hogy melyek szívének legkedvesebbek, nekem legjobban a Pogányos hitvallás, Csak azt mondd meg rózsám, Szerelem gyermekei, Fújjon a szél fújjon tetszik, azonban két dal jelenti a csúcsot: a Táltos ének és a Révészem.

Ha kezünkbe veszünk egy zenealbumot, először a borítóval találkozunk, ezen a téren úgy érzem, hogy a lovakat ábrázoló szép grafika nem tükrözi a lemez hangulatát; másrészt hiányolom a dalok szerzőinek feltüntetését. Ám legyenek ezek az album legnagyobb hiányosságai!

Az Örökség Ébredés című első zenealbuma is kiválóan sikerült, a Szabadság és Szerelem méltó folytatás, sok tekintetben előrelépés. Nagyon remélem, hogy mindazok akik ismerik és szeretik az Örökséget és mindazok akik talán éppen ezt az albumot meghallgatva zárják szívükbe, sok örömet találnak majd benne! Mivel az album beszerzése nem könnyű, íme egy hely ahol megvásárolható. De ne csak az én elfogult írásomat olvashassátok, itt található például egy kritika külső forrásból, amely részletesen bemutatja a dalokat is, és szakmai nézőpontból elemzi azokat.

Hallgassátok, szeressétek, vigyétek el jó hírét, mert érdemes arra! Ha előbb nem, akkor találkozzunk áprilisban a Club 202-ben, a lemezbemutatón!

nov 022015
 

Nagyon vártam ezt a napot, hiszen a rengeteget koncertező zenekar és közönsége életében az ilyen ünnepek kiemelkedőek! Kevéssel este nyolc után érkeztünk meg a szórakozóhelyre, talán az utolsók között sikerült a parkolóban az autónknak helyet találni. Odabenn is rengeteg ember volt, és csak jöttek, végeláthatatlan sorban…

Fotó: Barba Negra

(Fotó: Barba Negra Music Club)

Előzenekar a Szabó Leslie Band volt, bár egészen más műfajú muzsikát játszottak mint az Ismerős Arcok, remek hangulatot csináltak. Szerintem telitalálat volt őket felkérni!

Gyors átszerelés után, pontosan negyed tizenegykor csendült fel az első, az új albumon hallható instrumentális dal, sorra következett ragyogó ötvözete az új és a régebbi, az utóbbi idők koncertjein kevesebbet hallott daloknak. Leírhatatlan volt a hangulat, én közel a színpadhoz, a fal mellett álltam végig a majd’ két órás előadást. Nyilvánvaló volt, hogy a hatalmas létszámú közönség máris befogadta és megszerette az új album dalait, amelyek szinte kivétel nélkül elhangzottak! Sokadszor éltem át azt a csodát, hogy a színpadon álló zenészek és a közönség időnként eggyé válik, a dalok hangulata, mondanivalója ezzel hatványozottan megtöbbszöröződik! Ez az az érzés, amely miatt nem akartam az új lemezről eddig írni, mert így a most született dalok is egészen más nézőpontból látszanak, mint a korongot csupán a lejátszóba tolva hallgatva. Elszaladt az idő, a visszatapsolás után a régen hallott “Európa közepén” is megszólalt, az elmúlt hónapok eseményei különös aktualitást adtak ennek a dalnak. Befejezésül az immár himnusszá vált Nélküled, ahol a közönség és a zene megint úgy talált egymásra, hogy az érzés szavakkal leírhatatlan!

Ne menjünk el szó nélkül a koncert körülményei mellett sem! Hibátlan volt a hangosítás és a fénytechnika; maga a Barba Negra hangulatos, tágas, levegős. Becslésem sincs mennyien lehettünk, de a színpad előtt sem volt “daráló”, mindenki tökéletesen élvezhette az előadást. Természetesen ehhez kellett a közönség fegyelmezett viselkedése is. Egyszóval csodálatos koncert volt!

Számomra ezzel még nincs vége, hiszen november 6-án (pénteken) itt Székesfehérváron újra meghallgatom a zenekart, majd következik az erdélyi és felvidéki turnéjuk, mindenkinek ajánlom, ha teheti legyen ott Székelyudvarhelyen, Érsekújváron és a többi meghirdetett koncerthelyszínen, mert ezzel is épülnek azok a bizonyos hidak, tiszta szavakból, egymás felé…

(A fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélkül is indul a vetítés.)

okt 022015
 

Nem tudom, helyes volt-e a majd’ egy hónapig tartó záróra, de akárhogy is, túléltünk már egyet-mást, folytassuk, vagy legalábbis játsszuk el, mintha folytatnánk… Egy zenekar életében, új album megjelenése mindig mérföldkő, többé-kevésbé lezár egy korszakot, nyit egy újat. 2012-ben jelent meg az Ismerős Arcok utolsó sorlemeze, bár közben születtek új korongok, de ezeken a korábbi alkotásokat hallhatjuk átdolgozva. “Csak a zene” kizárólag új dalok gyűjteménye.

Hagyománnyá vált, hogy  annak megjelenésekor, a zenekar dedikálja új albumát. Idén a Mozaik Teaház galériája fogadta be a zenekar tagjait és közönségüket. Mi már a kezdetek kezdetén, 16 órakor ott voltunk, gondolom 19 óráig sokan éltek azzal a ritka lehetőséggel, hogy dedikált albumot birtokolhassanak.

Nagyon örülök, hogy hitvesemmel ott lehettünk, úton hazafelé máris megkezdődött az album ronggyá hallgatása, azonban korainak gondolom, hogy bármit is írjak, akár csak az első benyomásokról. Tudjuk, hogy az Ismerős Arcok mindig mívesen kidolgozott, kiérlelt alkotásokat jelentet csak meg, amelyek teljes befogadásához hetek, hónapok, egyes esetekben akár évek kellenek. Alighanem az október 30-i lemezbemutató koncert után lesz érdemes akár “első benyomások” szintjén visszatérni az albumhoz.

Júl 132015
 

Schuster Lóránt egyelőre még nem lehetett közöttünk, bár zenésztársai szerint egyre jobban van. Kérlek Benneteket, hogy egy gondolattal, fohásszal, imával segítségetek őt a gyógyulásban! Köztünk voltál Lóri, további jobbulást, erőt, kitartást!

lorant2

Az első nap – P.Mobil

Az Ottó kempingbe hazatértünk. Immár negyedik alkalommal vettünk részt a tábor koncertjein, a P. Mobil fellépésére különösen készültem, elvégre tavaly Csókakőn hallottam őket muzsikálni, a zenekar, mint a Főnixmadár, megint új életre kelt. Most sem volt ez máshogy.

Túlnyomórészt az én generációm tagjai várakoztak a koncert előtt, hiába, a Mobil 1973 május 1-én alakult (igaz előtte Gesarol néven már muzsikált). Azt, hogy mit jelentett a zenekar ennek a korosztálynak, azok értik igazán, akik fuldokoltak az akkori Magyarország posványában, számunkra olykor egy Mobil koncert tette elviselhetőbbé a kádárizmus hétköznapjait. Schuster Lóránt hihetetlen elszántsággal vitte magával a bandát, pedig a hatalom mindent elkövetett, hogy akadályokat támasszon. Ahol lehetett gáncsolták, albumok cenzúrázva, évekig tartó kilincselés, megaláztatások árán születhettek. Három kislemez után, 1981-ben (!) jelent meg a Mobilizmo, 1984-ben a Honfoglalás. Közben ilyen-olyan okokból rengeteg tagcsere történt, amelyek egy része egészen biztosan a hatalom aknamunkájának eredménye volt. Lóránt vasakarattal ment az úton, ment tovább, erőt adhatott számára a közönség szeretete, támogatása, kitartása. Elég végignézni a zenekarban megfordult tagok listáját, akik közül, Bencsik Sándor, Cserháti István, Tunyogi Péter, Herpai Sándor már az Égi Zenekarban muzsikálnak – legyen nekik könnyű a föld +!

A koncertet hallgatva arra gondoltam, hogy – Lóránt mellett -, az 1980-ban mobilossá vált Sárvári Vilmoson kívül, a jelenlegi zenekari tagok, talán még nem is éltek, amikor a P.Mobil megalakult! Pénteken este Csepregen, a napnál is világosabban megmutatkozott, hogy mindaz, amit Schuster Lóránt és zenésztársai évtizedek alatt alkottak, nemcsak kiállta az idő próbáját, hanem mit sem vesztett aktualitásából! Természetesen ehhez arra is szükség van, hogy a jelenlegi zenekari felállás fantasztikusan szólaltatja meg a régi és az újabb dalokat. Talán az énekes-gitáros Baranyi László – igaz ő is 2008 óta velük van – feladata a legnehezebb, hiszen frontemberként kell végigénekelnie a több mint két órás koncertet. Bár nagy a kísértés, hogy elődjeihez hasonlítsuk, én nem teszem, ő Baranyi László, aki tökéletesen énekel a P.Mobil zenekarban! A többi zenészen is látszott, hogy a csepregi éjszaka igazi életterük, fantasztikusan muzsikáltak.

Egy bitang jó koncerthez, bitang jó közönség is kell, ebben sem volt hiány! Magam is közvetlenül a színpad előtt tomboltam végig az előadást, sokad magammal, ismerős és ismeretlen arcok társaságában. A repertoár kétharmadát, háromnegyedét régi dalok alkották, ám a Farkasok völgye… című, tavaly ősszel megjelent album dalai is tökéletesen illeszkedtek a programba. A nagy számú közönség nem akarta leengedni a színpadról a zenekart, akusztikus blokkal – Kétforintos dal – zárult az előadás. Mint amikor a fekete-fehér papírképen rögzített pillanat kirajzolódik az előhívó oldatban, úgy törtek elő bennem a régi-régi emlékek, az Ifipark, a Fekete bárányok koncert, a pécsi Mobil bulik érzés- és érzelemvilága. Ez nem nosztalgiakoncert volt, a Mobil él, örökmozgó, volt van és lesz! Ami a legszebb volt ebben az estében, hogy Lóri egyelőre fizikailag még nem lehetett jelen, ám érezhettük, hogy mindvégig velünk van. Köszönjük!

A második nap – Ismerős Arcok

DSC09802

Előzenekarként a tábor állandó vendége, a Katapult gondoskodott a hangulat megalapozásáról, mint vendégmuzsikus, Tánczos Steve is segítette őket ebben. Remek koncertet adott a zenekar!

Az Ismerős Arcok rengeteget koncertezik, minden fellépés fontos, de Csepreg ezek közül is kiemelkedik. A 16. évébe lépett Ismerős Arcok és közönsége számára sorrendben nyolcadik alkalommal szerveztek tábort, amely nemcsak egy koncert a sok közül, hanem a zenekar tagjainak és közönségének együttléte. Nem akarok a dolgok elébe vágni, de Nyerges Attila a koncert végén elmondta, a legelső volt annyira jó, mint most, a nyolcadik. Akkor a zenekar tagjai fenyőket ültetettek itt, nyolcadik éve nőnek, vastagszanak…

Az esti koncert több mint két órás volt. A repertoár egyre inkább bővül az ősszel megjelenő sorlemez dalaival, olyan is elhangzott közülük, amelyet eddig még sehol máshol nem adtak elő. Annyi bizonyos, hogy október 30-án, Budapesten lemezbemutató koncert lesz! Milyen volt a szombati? Szavakkal lehetetlen visszaadni azt a hangulatot, amely a színpadon és a nézőtéren kialakult! Csodálatos volt a közönség, így a zenekarból is hatalmas energiák szabadultak fel, szóltak a jól ismert, és az új dalok, Attila, Steve, Vili énekeltek, Lecsó ujjai alatt életre keltek a billentyűk, a feszes ritmusokat Kovacsik Tamás dobjai és Galambos Nándi basszusgitárja alapozták meg. Remek volt a dalok sorrendje, érződött, hogy szinte egymásra épülnek, így kirajzolódott a zenekar tizenhat éve tartó munkájának keresztmetszete, az új dalok pedig bepillantást engedtek a jövőbe. Így volt kerek az egész, ahogyan a zenekar és a közönség együtt csinálták a bulit. Visszatapsolás után Fenyők, Építsünk hidat, majd következett a Nélküled, akkor megtörtént a csoda… A közönség egyre táguló, hatalmas kört alkotott, az emberek 3-4 sorban összekapaszkodtak, így mutattuk meg, hogy egy vérből valók vagyunk. Ha egyszer végre, a tizenötmillió magyar többsége megértené ezt, ebben a szellemben szervezné életét, mennyivel szebben, boldogabban, reményteljesebben telnének napjaink, a mi otthonunkban, Kárpáthazánkban! Ha mindeddig ez még nem tudatosodott bennünk, a csepregi éjszakában kristálytisztán kirajzolódott az égre! Fenyőt ültetni, hidat építeni, megtartani honunkat unokáinknak és az ő unokáiknak, csak akkor sikerülhet, ha az összetartozás, nemzettudat szellemében élünk és tesszük dolgunkat! Ez a csepregi éjszaka, ahogyan egymásba fonódva énekeltünk, felébresztette a reményt, hogy hazánkból soha nem lesz vizét vesztett patak…

„Csak a zene” a címe beszámolómnak. Akik ott voltak tudják, akik nem, rövidesen megtudhatják, hogy miért ezt a három szót választottam…

Köszönet a tábor szervezőinek – akik ezúttal kiválóan gondoskodtak a táborlakók éhének, szomjának enyhítéséről is -, a P.Mobil és az Ismerős Arcok zenekaroknak, valamint a táborozóknak, a koncerteken résztvevőknek ezért a felejthetetlen hétvégéért. Találkozzunk jövőre is!

DSC09905

A képeim olyanok amilyenek, de íme a bizonyság, Szaki mester nem tétlenkedett, szerintem hamarosan kiváló fényképekkel találkozhatunk 🙂 !

Hópihék

 Szerző: - 18:56  3 hozzászólás »
jan 242015
 

“Vajúdnak a hegyek, de egeret szülnek” – érzem ezen a télen, már ami az időjárást illeti. Gyermekkoromban, a három téli hónap alatt többször fedte fehér lepel a várost mint nem, a közeli Kis-Svábhegyen kiválóan lehetett szánkózni. Ma reggel végre elkezdett szakadni a hó, Benedeket vittük Csókakőre, a Vértes oldalába felkúszó községet komoly hótakaró fedte, a falu közepén már gyülekeztek a vállalkozó kedvű turisták, hogy részt vegyenek a 15 km-es Vincézés – Pincézés teljesítménytúrán, ahol a Móri borvidék pincéibe is be lehet térni útközben. De délutánra elvékonyodott a hóréteg, inkább gyenge havas eső, mint igazi téli hózápor fogadott, amikor elmentünk gyermekünkért.

Ebben a semmilyen időben, jól eső érzés, beülni egy kávéházba és elmorfondírozni néhány dolgon, amelyek az elmúlt napokban foglalkoztatnak…

*

1. Levelet hozott a posta, avagy az igazi Csíki sör…

 

Minap, egyik kedves barátom a fent látható képpel lepett meg 🙂

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor első székelyföldi látogatásunk alkalmával, a hosszú utazást követően Geigivel behatoltunk a szentegyházi kocsmába, majd gyorsan ledöntöttünk 1-2 (?) korsó sört. Csíkszeredára is a Sörgyár mellett vezetett utunk, ittuk a Ciuc nevűt, bár tudtuk, ez is a H. multi terméke, de legalább Székelyföldön főzik!

A képet látva először – én a naiv – azt gondoltam, hogy megkapta a sör az őt megillető nevet, de azután kiderült, hogy ez bizony nem a H. konszern terméke, hanem Csíkszentsimonban, manufaktúrában főzik. Van e körül mindenféle jogi, már-már politikai bonyodalom, de ha a szerencse újra Erdélyországba vezérel, én bizony csak az igazi Csíki sört fogom keresni 🙂 !

*

2. Merlot vakteszt…

 

Ha sörről esett szó, beszéljünk borról is! Kedvenc vinotékám vaktesztet szervezett, ahol merlot-k versenyeztek egymással. A 100 pontos bírálati rendszer alapján, valamivel több mint húszan – nem avatott ítészek – értékeltünk kb. 10 tételt, szekszárdi, villányi, egri, soproni neves termelők borait. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe száz pontos rendszerbe, a lényeg az, hogy a bor küllemét, illatát, ízét és még pár tulajdonságát pontozzuk, ha minden tökéletes, akkor a bor 100 pontot kap, igaz ilyenre még soha nem volt példa. De bortól és a pontozó ízlésétől függően, nagyjából 70-90 pont közötti tartományban oszlanak az értékek, majd a több mint húsz résztvevő egyes borokra adott pontszámait átlagolják, így alakul ki a végső sorrend. Természetesen azért “vakteszt”, mert nem tudjuk melyik pincészet borát kóstoljuk éppen.

A rossz nyelvek szerint 🙂 Villányban azt gondolják, hogy Szekszárd klimatikusan már túl északi fekvésű ahhoz, hogy jó vörösbor készüljön 🙂 , hogy Szekszárdon ugyanezt gondolják-e Sopronról, vagy Egerről arról nem szól a fáma… Hatalmas meglepetésre Szőke Mátyás 2009-es évjáratú, Amerlot nevű bora meggyőző fölénnyel győzött, nagy vörösborvidékek, nagy borait utasítva a sorban maga mögé. Mátraalja pedig elsősorban nem a vörösborairól híres..

A borról további információkat itt olvashattok. Még annyit, ez igazából egyfajta játék, de azért érdekes, hogy több mint húsz borkedvelő, köztük néhány hölgy, akiknek a véleményére mindig érdemes odafigyelni, szinte egyhangúan ezt a bort értékelte legtöbbre. Pedig… nem is vörösboros borvidéken termett a szőlő, mely ennyire ízletes borrá változott…

*

3. “Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói”…

 

…címet olvasva, ugye felcsigázza érdeklődésünket? Itt találjátok, hogy tizenegy rockzenei újságíró véleménye alapján milyen kép rajzolódott ki, de nem érdektelenek az olvasók hozzászólásai sem!

Tekinthetjük ezt is egyféle játéknak, de azt hiszem megosztó végeredmény született! Az Ördög álarcosbálja című Syrius album vezeti a listát, nem vitás, hogy az Ausztráliában felvett alkotás valóban a magyar rocktörténet egyik legfényesebb gyémántja, de nehezen hasonlítható össze az LGT, a Beatrice, vagy az East zenei világával. Az én ízlésemhez legközelebb álló East és Mini két-két albummal is szerepel a listán, azonban komoly hiányérzetem van, mert szerintem ha az underground zenei világát nézzük, az Európa Kiadó bármelyik albuma kihagyhatatlan, ugyanaz a véleményem a folk-rock tekintetében: nagyon sok Kormorán album bőven beleférne a legjobb harmincba, én talán a Forrás felé címűt tenném fel elsőként a listára.

A “legjobb” zenekarok húszas listája is alighanem megosztó, bár sok olyan szerepel közöttük, amelyeknek – zenei ízléstől függetlenül – valóban ott a helyük, ha sorrendbe akarjuk állítani azokat. A hangzatos cím: “Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói” mellé oda kellene írni, hogy “tizenegy szakújságíró szerint”… Ebben talán az a jó, hogy ahány ember, annyi zenei ízlés, még nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy igazából kikristályosodjék, hogy melyek a magyar rocktörténet időtálló értékei. Minden esetre, ha egy lakatlan szigetre kellene költöznöm, nagyrészt nem a cikkben említett előadók alkotásait és albumait vinném magammal.

*

4. Végül, de nem utolsó sorban… ismét koncertváró hangulatban

Pénteken este a Barba Negrában nagyszabású Ismerős Arcok koncert keretében ünnepeljük Práder Vilmos művész úr ötvenedik születésnapját! Illő ott lenni, hiszen pont egy hónap elrohant Révkomárom óta…

jan 142015
 

“… Nehéz válaszolni a felvidéki telefonokra, nehéz bármit mondani a Karkó Heniknek, súlyos felelősség akár csak két szót mondani a TramsyMániásoknak, akik igaz könnyekkel indultak haza december 5-én, de ugyanígy lehetetlen válaszolni a kárpátaljai sikolyokra, vagy a vajdasági értetlenségre. Nehéz választ találni az őszinte szavakkal megírt e-mail-ekre. A totális átverésre egyetlen ellenszer lehet. Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.(…)”

“Az utolsó nemzedék”,részlet Koltay Gergely 2004.december 8-án kelt, a Kormorán Baráti Körnek írt soraiból.

Előző este a Budai Várban hallottam először élőben zenélni a TransylManiát. Ez az élmény hatványozottan fájdalmassá tette a 2004 december 5-i “népszavazás” eredményét, ugyanakkor mégis elindult valami nagyon fontos, meghatározó változás az életünkben. El kellett menni Csíksomlyóba a Nyeregbe, szakadó esőben végigállni a Napba Öltözött Leány ősbemutatóját, azóta is el kell menni Pünkösdkor, hittel és reménnyel töltekezni.

Át kellett élni 2007-ben, a MOM-ban egy TransylMania koncert bombariadó miatti megszakadását, számtalan koncertet, amelyekről 2010-óta A mi Pilvaxunkban is beszámoltam, utoljára tavaly májusban, a zirciről. Már akkor megtudtuk, hogy készül az új album, a munka lassan befejeződött, kezünkbe vehetjük a XII. címet viselő művet.

A korong megvásárlásával egy gyönyörű tipográfiájú könyvecske is birtokunkba kerül, amelyben olvashatjuk a dalszövegeket. A külcsín méltó a belbecshez, tökéletesen illik az album rendkívül érett zenei világához. Tizenkét dalt hallgathatunk meg, hét népdal – illetve más közismert népi eredetű próza – zenei megszólaltatása, a többi dal szövegét Cseresznyés Szilamér írta, a zenék nagy részét is Csönye szerezte, egy-egy dalt jegyez Melkuhn Róbert és Gáspár Csaba.

Nem szeretnék mind a tizenkét dalon egyenként végigmenni, inkább az összképre helyezem a hangsúlyt. Adottak a rockzenei alapok – dob, basszus- és szólógitár -, mellettük Gáspár Csaba hegedűje és Melkuhn Róbert fúvóshangszerei, valamint az énekesek: Cseresznyés Emília és Máthé Melinda, valamint az albumon éneklő, de azóta a zenekarból kivált Pakot István. Két dalban (Kis kece lányom, Régi magyar áldás) a zenészek gyermekei is énekelnek.

A hangszerek sokszínűségét a zenekar gyönyörűen kihasználja, kemény rockos megszólalás és népzenei motívumok  csodálatosan, harmonikusan és egymást kiegészítve ötvöződnek. Óriási élmény végighallgatni az albumot, hiszen mind formailag, mind tartalmilag kiváló. Szívszorító, hogy több mint 700 kilométerre tőlünk, a gúnyhatár túloldalán, Baróton, milyen erősen él a magyar szó, a magyar muzsika, a magyar dal – a magyar életösztön. Némi gyógyír december ötödike égő fájdalmára…

Bár csak harmadik napja hallgatom az albumot, két dal máris kedvencemmé vált, a Régi magyar áldás és a Hiszünk Erdélyben. A TransylMania már eddig is nagyívű zenei pályafutását négy remek zenealbum őrzi. Közös bennük a zenei stílus, az egy irányba mutató, muzsikába öntött gondolatok sora. Mi, ennek a varázslatnak a befogadói is többé válunk általa,  nincsenek határok melyek elválasztanak, hidak épülnek, lassan megvalósulhatnak Koltay Gergely idézett gondolatai: “Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.” Hogy végül felérjen, ahhoz kellenek az ilyen láncszemek, mint a TransylMania legújabb albuma. Köszönet érte!

(Sztamassz lemezkritikáját itt olvashatjátok, az album pedig megvásárolható, megrendelhető.)

 

máj 252014
 

2009-ben Szent Istvánkor már voltunk Zircen TransylMania koncerten. Az együttes életében Zirc fontos állomás, hiszen a 12 esztendeje alapított zenekar, fennállásának második hangversenyét is ebben a Bakony hegyei közt megbúvó kisvárosban adta. Közel ennyi ideje követem magam is a zenekar útját, 2011-ben, Székelyszentkirályon, szintén Szent Istvánkor láttam őket utoljára színpadon. Milyen jó, hogy létezik “A mi Pilvaxunk”, hiszen itt egy egész csokorra való írást, beszámolót és rengeteg fényképet találhattok a baróti zenekarról!

Milyen volt a tegnapi koncert? Jó volt! Mert  igaz,  az első zenealbum alkotói közül már csak Cseresznyés Szilamér és Tókos Imre álltak a színpadon, sok szerzemény másképpen hangzott mint korábban, de a legfontosabb, hogy SZÓLNAK a dalok! Gondolhatnánk azt, hogy “Legyen úgy, mint régen volt!”, de tudjuk, úgy már soha nem lesz, fogadjuk ezt el. “Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – idéztem korábban Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató gondolatát. A messzi Baróton, a végeken, a TransylMania teljesíti küldetését!

Zircen megújult a színpad és a környező park, mintegy félszázan voltunk, régi arcokat nem láttam a közönség soraiban. Elkövettünk egy nagy hibát: szinte félkört alkotva, vagy 15-20 m-re sorakoztunk a színpadtól, csak az utolsó két dalnál merészkedtünk előre, azonnal megváltozott az egész koncert hangulata! A repertoár nagyon jó volt, ennek kapcsán megosztok egy örömteli hírt veletek: már az utómunkái folynak a negyedik TransylMania albumnak, a koncerten bemutatott új dalok sokat ígérőek, úgy tűnik, van folytatás, az új korong is a TransylMania saját maga által kijelölt útját járja, meghallgatva, ezt majd nem vethetjük össze a régebbi idők dalainak megszólalásával.

Amikor az utolsó dallamfoszlányt is elnyelték a Bakony völgyei, zenekar és közönsége együtt énekelte a Székely Himnuszt. Varázslatot éltünk át!

Még a fényképek megtekintése előtt olvassátok el azt a Régi magyar áldást, amelyet megzenésítve hallhattunk a koncerten, és hallhatjátok majd a negyedik TransylMania albumon is!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.