Csizi

jún 182018
 

Régi hagyományunkat felelevenítve, a Labdarúgó VB kapcsán tippelésre invitállak Benneteket! A játék nem véresen komoly, nincs nevezési díj, értékes jutalom sincs, viszont jó kis esélylatolgatás, játék a játékban! Bárki, bármikor bekapcsolódhat, nem kell előre nevezi, tippek küldése már magában nevezésnek számít.

Nem ez lesz ezen a honlapon az első ilyen játék, kialakult egy letisztult rendszer, amelyen nem szükséges változtatni. Még a VB kezdőrúgása előtt meg kell tippelni a csoportokból továbbjutókat, és az első négy helyezettet. Az ezekre adott helyes tippeket magas pontszámmal honoráljuk! Mind a 63 mérkőzés eredményére lehet tippelni, ezekhez még egy góltotót is beillesztettünk jutalompontokért! A tippverseny állását folyamatosan frissítem.

A VB meccseit csoportokra bontva ide kattintva találjátok, időrendben pedig itt tájékozódhattok.

A tippverseny végeredménye :

Mérkőzések Csoport továbbjutók 1-4. helyezett Összesen
Bence 104 (2)
260
0 364 (3)
Benedek és GBence
121 (1)
240
30 391 (1)
Kohus Peti 89 (4)
240
0 329 (5)
Rudipapa 97 (3)
220
30 347 (4)
Csizi 89 (4)
260
30 379 (2)

 

ÍGY TIPPELTÜNK!

 

A szabályok a következők:

1./ Legkésőbb június 14-ig meg kell tippelni a VB győztesét – 50 pont – és második, harmadik, negyedik helyezettjét, – eltalálásukat egyaránt 30 ponttal jutalmazzuk. Ugyancsak a torna kezdete előtt várom a nyolc csoportból továbbjutó csapatok megnevezését, ez találatonként 20 pontot ér, függetlenül attól, hogy az adott csapat első, vagy második helyről lép tovább.

2./ Várom a tippeket a mérkőzések eredményeire és gólkülönbségére, minden telitalálat 5 pontot ér, a meccs eredményének eltalálása (győztes, vagy döntetlen) 3 pont. (Pontosítva: győztes/döntetlen eltalálása 3 pont, gólkülönbség eltalálása 2 jutalompont, azaz a mérkőzésenként maximálisan elérhető pontszám 5.)

3./ A csoportkörök után (egyenes kieséses szakaszban), a végeredmény eltalálása 3 pont, a gólkülönbségé 2 jutalompont, függetlenül attól, hogy végeredmény 90 vagy 120 perc alatt alakult ki. Ha valaki döntetlent vár – értelemszerűen – jelölje meg a büntetőkkel továbbjutó csapatot, a találatért 2 bónuszpont jár. (Példákkal: eltalálod a győztest vagy a döntetlent – akár 90, akár 120 perc alatt alakul ki – 3 pont; eltalálod a gólkülönbséget, plusz 2 pont; döntetlent vársz és eltalálod melyik csapat nyeri a büntetőpárbajt újabb plusz 2 pont. Így az egyenes kiesés szakaszában 0, 3, 5, 7 a megszerezhető pontok száma.)

A tippelés teljesen nyilvános, a várt eredményeket ehhez az íráshoz, hozzászólásként tegyétek közzé. A játékba bármikor be lehet kapcsolódni, de az 1./ pontban felsoroltakra csak június 14-ig lehet tippelni. Mivel 48 csoportmeccs lesz, célszerű lenne, ha egyszerre 10-12 meccsre tippelnétek, mindig időben közzéteszem a soron következő meccseket.

Jó tépelődést, jó meccseket és jó szórakozást!

jún 172018
 

“Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben.”

(Horthy Miklós)

 

Horthy
Horthy Miklós szobra Csókakőn

Emlékezzünk rá, Koltay Gábor  filmjével. Soha ne felejtsük el: ha Horthy Miklóshoz a legkisebb bűn tapadna, ott ült volna a vádlottak padján Nürnbergben. Az utolsó olyan magyar államférfi volt, aki egy rendkívül szerencsétlen történelmi helyzetben megtette, amit megtehetett azért, hogy a Trianonban megcsonkított, pusztulásra ítélt ország megmaradjon. A háborúban elvesztette elsőszülött fiát, emigrációban, hazájától távol, Portugáliában adta vissza lelkét Teremtőjének. “Mély a tenger és végtelen… De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!” – írta. 1992-ben hazatért Kenderesre. Bár a mindenkori hatalom nem engedi, hogy szobrok, közterületek nevei őrizzék emlékét, sokan vagyunk még, akik szívünkbe zárva őt, minden nap imádkozunk érte és hazánkért, nemzetünkért!

jún 122018
 

„Reggel nem küldte el a nemzetközi sajtószemléjét sem az ECHO TV-nek, sem a Magyar Időknek. Egész nap kerestük telefonon, de nem vette fel. Aztán nem jelent meg a ma esti Sajtóklub felvételén. Meghalt a Pista? – kérdezgettük egymástól még a stúdióban, és nevettünk, mert úgy voltunk ővele, hogy nem hal meg soha. Lovas Pista nem az az ember, aki csak úgy meghal. Ugyanis lényegesen erősebb a halálnál. Este aztán megtudtuk a felfoghatatlan hírt. Lovas Pista nincs többé” – írja Bayer Zsolt a blogjában.

Forrás

Hiányérzetem volt a tegnapesti Sajtóklub alatt, bár beszélgetőtársai sem értesültek akkor még haláláról, nélküle nem ugyanaz volt a vita, mint ővele.

Lovas István kiváló publicista volt, annak a nemzedéknek a tagja, amely még jól tudta, hogy a hír szent, a vélemény szabad. Minden megnyilvánulása, írása, sajtószemléje tárgyilagos volt, széles rálátással bírt a világsajtóra, tökéletesen ismerte a manipulációkat. A sajtó hatalmi ággá vált, az információs hatalom ereje a pénzhatalommal vetekszik, s jól tudjuk, a kettő között széles átfedések vannak.

A tárgyilagos Lovas István soha nem rejtette véka alá véleményét. A Sajtóklubban olyan összefüggésekről rántotta le a leplet, amelyre az átlag hírfogyasztó nem nagyon gondolhatott. Ha szükségét érezte, a jelenlegi hazai politikai hatalmat is bírálta, véleményére még távozása után sem ártana figyelni! Felvetette, hogy S.György Magyarországon született milliárdost ne “György” néven említsük, hiszen “George”-ként vált azzá, amivé… Akik ma tájékozódni szeretnének a világ dolgairól, többé-kevésbé manipulációk célpontjai. A személytelen “közösségi háló” politikaformálóvá vált, kormányokat buktat, “forradalmakat” robbant ki, választásokat dönt el. A nyomtatott és elektronikus média sem marad le, – tisztelet a kivételnek – politikai és pénzhatalmak zsoldjában áll.

Ebben a médiakáoszban, Lovas Istvánhoz hasonló, a sajtótisztességet mindenek felett állónak tartó újságírók és véleményformálók hangja egyre halkul. Túl egy emberi élet befejeződése iránti fájdalmunkon, ezért is hagyott hatalmas űrt Lovas István halála.

Hogy Lovas István a magyar jobboldal ikonja lett (és marad most már örökre), azt leginkább bátorságának, szorgalmának, igazságszeretetének köszönheti, ráadásul az ellene irányuló támadások is őt erősítették. Tabukat nem ismerő szókimondása legendás volt, amitől ellenfelei – miként a Véralgebra-ügy is bizonyította – szinte dührohamot kaptak.  Ám az igazsággal nemcsak őket, hanem barátait is szembesítette. Értünk haragudott, nem ellenünk. ” (Pilhál Tamás)

“Nehéz nem észrevenni a hasonlóságot Csurka és Lovas személyes sorsa és nézetei között. A maguk módján Kasszandrák voltak, hiszen jóslataikat kevesen hitték el, pedig szinte mindig beváltak. Mindketten botránykövek voltak a balliberális véleményvezérek szemében, főként azért, mert leleplezték a velünk élő kommunistákat, akik csak logót és lobogót változtattak, jellemet, szándékot viszont nem. Egyáltalán nem véletlen, hogy életükben kölcsönösen nagyra becsülték egymást. ” (Aristo)

 

jún 112018
 

Élet úr kegyetlen rabszolgatartó… rövid ideje még gyakran indultunk koncertre, s mi tagadás, az Ismerős Arcok fellépései voltak az elsődleges célpontok. Művészetük iránti rajongásunkon túl, rengeteg koncertjüknek köszönhetően, a zenekarral máig nem nehéz találkozni. Sajnos tavaly júliusban, Csepregen voltunk utoljára nemcsak Arcok koncerten, de egyáltalán koncerten.

Nagyon örültem, hogy tőlünk tíz perc autóútra, a jól ismert dinnyési helyszínen lépett fel a zenekar. 2010. május 31-én adták át a szabadtéri színpadot, a székelyföldi TransylMania zenekar felejthetetlen koncertjével, amelyről A mi Pilvaxunkban részletesen beszámoltam akkor.

Majd’ egy év eltelt a csepregi találkozás óta, ám mi sem változott! Illetve… helyi szinten erős volt a rendezvény promóciója, az egyik székesfehérvári kereskedelmi rádióban még koncertjegyeket is lehetett nyerni, a helyi lapnak interjút adott Galambos Nándor, javaslom, hogy olvassátok el!

Nyilatkozatában elmondta, hogy a majd’ húsz éves zenekar régebbi alkotásait is elővették, a nyári fellépéseken az agárdi műsor adja a koncertek vázát. Véleményem szerint, az Ismerős Arcok dalaiból több, egész estét betöltő válogatást lehetne előadni a mindenkori közönség teljes megelégedettségére! Így óhatatlanul kimaradnak fontos alkotások, ezzel együtt sincs hiányérzetem, a régi és újabb dalok pontos keresztmetszetét adták a tizenkilenc esztendőnek, a repertoárral nagyon jól sikerült eltalálni az arányokat, mindvégig izgalmas, figyelmet ébren tartó volt ez a koncert is. Egyáltalán nem éreztem fáradtságot, vagy fásultságot, pontos, nagyszerű előadás volt! Köszönet érte!

Remélem sikerül felvenni a fonalat, s legközelebb talán Somogyvár, hiszen fantasztikus koncertélményeim vannak arról a szakrális helyről,  a Kormorán jóvoltából.

Emberfeletti!

 Szerző: - 16:16  Vélemény? »
máj 272018
 

Az országúti kerékpáros körversenyekből minden esztendőben nyomon követhetünk hármat: az itáliait (Giro), a franciát (Tour) és a spanyolt (Vuelta). A Tour-ral régóta foglalkozunk, ám a másik kettőről eddig alig esett szó. Mi több, a Giro vasárnap véget ér! Bár a második héttől követem: ha tehetem megnézem a közvetítést, vagy az esti összefoglalót, de mindeddig nem tartottam érdemesnek, hogy írjak róla.

 

Ennek nem maga a verseny volt az oka, hanem – legalábbis az egyéni összetett tekintetében – meglehetősen lefutottnak tűnt az egész. Yates szinte végig vezetett, úgy tűnt egyedül a tavalyi győztes Dumoulin érheti utol. Igaz, a mezőnyben tekert Chris Froome, de a legelején bukott, úgy tűnt nincs jó formában, igaz szorgalmasan gyűrte le a kilométereket, általában az esélyesek csoportjában tekerve. (Froome többször nyert Tour-t és egyszer Vuelta-t.)

Pénteken, a római befutót leszámítva, utolsó előtti szakaszon, azonban megtörtént a csoda, az alább látható, 180 km-es úton 100 km után beletaposott a pedálba, gyakorlatilag állva hagyta a mezőnyt, 3 perccel előbb ért be, mint a második helyezett!!! Ezért írtam a címbe, hogy “emberfeletti”. Ha megnézitek a grafikát, látható, hogy 110 km után közel 2200 m-es hegyre tekertek fel! Froome három percet adott annak a mezőnynek, amelyikben nagyon sok, igen tapasztalt bringás tekert! Hihetetlen!

A római befutó igazából versenyzés nélküli gála, így szombaton még elvi esélye volt, hogy Dumoulin ledolgozza Froome 40 másodperces előnyét, többször próbálkozott támadással, de Froome minden alkalommal visszaverte, így rajta maradt az egyéni összetett győztesének járó rózsaszín trikó.

Nagyon jó verseny volt! Gyönyörködhettünk a napfényes Itália városaiban, természeti csodáiban – a mezőny még az Etnához is felkapaszkodott -, mindeközben nagyon izgalmas versenyt láttunk. Froome feltámadása és Yates összeomlása ugyanarra napra esett. A győztes nagyon taktikusan versenyzett, gyakorlatilag eltűnt a mezőnyben, majd két hegyi szakaszt megnyerve, gyorsan fordított.

Elgondolkoztató, hogy hol van az emberi teljesítőképesség felső határa?  Froome alkatánál fogva kerékpárra született, magas, rendkívül hosszú végtagjai vannak, egy gramm felesleget sem cipel. Az sem kérdés, hogy felszerelése – beleértve biciklijét is – a mai technológiai fejlettség csúcsán van, de ezen a szinten ez az egész mezőnyre igaz! Láthattuk, hogy az olasz utak minősége a csapnivalótól a tükörsimáig terjed, az időjárás tekintetében sem volt pardon: hőség, szakadó eső, hófoltos környezet nehezítette a versenyzők dolgát. Valamennyi bringás, aki megtette a hosszú utat elismerést érdemel, emberfeletti mindaz, amit nyújtottak! Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy mindehhez doppingolásra sem volt szükség…

A Tour-ral folytatjuk, igaz addig még lesz egy foci VB is…

 

Chris Froome

 

máj 152018
 

Csak az tudhatja milyen érzés Székelyföldön lenni, aki azt valaha átélte! Legyen szó nyaralásról, kirándulásról, pünkösdi zarándoklatról, lenyűgöző, örök élményekkel térhetünk haza. Az érzést elsősorban a székelyeknek köszönhetjük, de szorosan hozzátartozik a gyönyörű táj, a meseszép települések, a kulináris élvezetek és a számtalan népművészeti élmény, legyen szó táncról, muzsikáról, tárgyakról.

Negyedik alkalommal hirdettek háromnapos Székely Fesztivált Budapesten, akik már jártak Székelyföldön felfrissíthették emlékeiket, akik eddig még nem jutottak el, azok talán most kaptak kedvet hozzá.

A fesztivál három részre különült: a színpadon muzsikusok és táncosok léptek fel; a Millenáris külső terén találtuk a székely ízeket; zárt térben pedig kézművesek portékáiból válogathattunk. Fafaragók, nemezesek, ruhakészítők, könyvárusok, cserepezők árultak szebbnél szebb tárgyakat. Kulináris élményekben is bőven lehetett részünk: sajtkészítők, hentesek, kürtőskalácsosok mellett megjelent a Csíki sör egyre bővülő termékkínálata, kóstolhattunk gyümölcspárlatokat és Ménesről Balla Géza borászata is részt vett a rendezvényen.

Néhány fénykép és egy riportfilm a rendezvényről:

máj 112018
 

“Igen, az ivás művészetében Halászt tekintettem tanítómesteremnek; szem előtt tartottam ivószokásait, pl. a szétcsapatást (töményet sörrel felhígítani), az összerántást (borozás vagy sörözés közben egy fél töményet ledönteni), ivás közben mindig haraptam valamit a konyhán vagy az osztály tálalójában, a másnaposságot sörrel gyógyítottam, a köhögést konyakkal, a kézremegést hirtelen lehajtott két deci borral… Szóval: képzett, a szabályokat betartó piás lett belőlem…”

(Bólya Péter: A védőirat, 1984)

kepkonyvtar.hu

Dolgozatunk második részében a “mit fogyasszunk felelősséggel” kérdést igyekszünk körbejárni. A mámorhoz sínpár vezet: a hosszú fém egyik oldala a sör, a másik a bor, közöttük a tömény a talpfa.

A sör volt mindennek fundamentuma. Mint szomjoltó, mint nyáron enyhülést adó ital a mindennapok része. Abban az időben is jól elkülönült a csapolt és az üveges (a dobozos a rothadó imperializmus dögbűzét jelentette, vagy túl a Lajtán, vagy kizárólag dolláros boltokban volt kapható). Az üveg formavilága egységes volt, színe zöld, vagy sötétbarna, űrtartalma fél liter, koronazár határolta a külvilágtól.

Az üveges sör mind az otthoni ivók, mind a csapolt sört nem forgalmazó vendéglátóipari egységek igényeit kielégítette. Elérhetőségük respektálta a régiókat, soproni, borsodi, kőbányai, pécsi, kanizsai gyárak lefedték Csonkaország teljes területét. Importáltak is, csehszlovák, endékás, délszláv sörök voltak elérhetők azokban a forró nyári hónapokban, amikor a hazai gyártókapacitás nem elégítette ki a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a szövetséges értelmiség igényét. Talán nem túlzunk, ha a lengyel “táncos” sört helyezzük mélypontra, a csehszlovák és a keletnémet sörök pedig egészen kiválóak voltak, Radeberger, Wernesgrüner, Sternburg a csúcskategóriát jelentették, megfizethető áron!

A csapolt sör egészen más volt. Sarki kocsmáktól, a szépen berendezett sörözőkig lehetett a nedűt fogyasztani. Alapvetően két probléma volt vele: szinte mindenhol vizezték, illetve abban az időben a hűtés megoldatlan volt. De! Igény mutatkozott rá, így lassan bevezették a hűtött csapolást, a felvizezés sem érte meg, hiszen ilyen helyekről a vendégek elpárologtak. Abban az időben a vastagfalú, füles, félliteres korsók voltak a söntésekben. Három mértékegység volt: korsó (0,5 l), pohár (0,3 l), pikoló (0,2 l). A magukra valamit adó sarki böfögőkben a korsók elmosása szimbolikus gesztus volt; aki találkozott rúzsfoltos korsóval, amíg él, nem felejti el…

A borról nem érdemes sok szót ejteni, elvégre nagyon szűkös volt a kínálat. Itt is találkozhattunk folyóborral; gyaníthatóan sok közülük szőlőt soha nem látott. A szőlészetek egy-két típust palackoztak, a tömegtermelés uniformizálta a borokat. (Persze szőlőhegyen, borosgazdáknál gyémántot is lehetett találni). Az említett lőrék leginkább szódával hígítva voltak élvezhetők, a különböző fröccsök keverési arányaiba nem mennék bele, de ide kattintva részletes leírás olvasható.

Bornak nem nevezném az almabort, literes üvegben árulták, koronazárral. Az ára volt az egészben a legvonzóbb, de önmagában nehezen lehetett fogyasztani, ellenben 2 dl Diána sósborszesszel feljavítva – ez volt a csövescsinzánó – mennyei ital kerekedett, könnyű mámorral, hosszú fájdalmas másnapossággal. Ifiparki koncertek ráhangolódásának kihagyhatatlan itala volt.

Átmenetet képeztek a bor és a töményitalok között a vermutok. A két olasz (Martini, Cinzano) jól behűtve iható volt, no de a magyar Éva vermut… a ragacsos löttyöt olajozottan lehetett kihányni, a fogyasztása utáni harmadik-negyedik napon is érezhetőek voltak a másnaposság tünetei. Saját találmányunk volt az “indián”: fél cseresznye és fél hubi (jól összerázva), ütős szörnyűség lett belőle.

Hasonló volt a kevert (rum és császárkörte elegye), a rumpuncs, valamint sok különféle likőr.

Whisky is volt nem egy hazai gyártású, sok pénzért lehetett skótot is vásárolni. A brandyk közül a Lánchíd egészen iható volt, ugyancsak elérhetők voltak francia párlatok is.

A pálinkák a förtelmes krumpliszeszektől a kellemes gyümölcspárlatokig kaphatók voltak; a titokzatos, lakótelepi konyhákban működő zugfőzdék ritkán szültek felejthetetlen élményt adó italt.

Az ivás következménye a másnaposság volt: fejfájás, hányinger, szájszárazság, rossz közérzet. Lerövidítésének számtalan praktikáját próbálhattuk, azonban célszerű volt hallgatni az alkoholundorra és napokig absztinensnek maradni; azok akik alkoholba fojtották részegségüket, gyorsabban váltak alkoholistává.

Az ivás dominanciáját a sör és a bor jelentette, a röviditalok inkább gyorsítók voltak. Igaz egy hajnali rum télen, valamelyik csapszékben nemcsak a külvilág hűvösségét enyhítette, hanem egyszerre űzte el a másnaposságot és ígért csodálatos napkezdetet.

Voltak a nagy találkozások. A sörözőben egy hűvös korsó és fél Unicum… utóbbit ledöntve egy pillanat volt, amíg lezúdult a gyomorba, ott elhelyezkedett, majd egy kellemes forróságérzés kúszott a nyelőcsövön át, a garat felé… ez volt az a pillanat, amikor meg kellett ragadni a korsót és leküldeni a hideg sört… amikor félúton összeölelkezett az Unicummal, a felelősséggel fogyasztót átjárta a mennyei béke érzete.

kepkonyvtar.hu