lemezkiadás » A mi Pilvaxunk

Újra Magyar Nemzet (és egyebek)

Szerző: Csizi - 10:53 Vélemény? »

febr 082019

Kávéházi fogasokon, nyeles olvasókereteken minden időben függtek újságok. Lomha reggeleken, gőzölgő kapucíner és briós mellé, a törzsasztaloknál ülők elolvashatták a napi híreket, megtárgyalhatták azokat. Újságot olvasni jó!

dav

Kép: magyarnemzet.hu

Az 1938-ban alapított Magyar Nemzetet Nagyapám is olvasta. Ahogy felcseperedtem, magam is ezzel kezdtem máig tartó újságolvasói életemet. Szüleim polgári, keresztény szellemben igyekeztek felnevelni, bár akkoriban az ezt támogató sajtómuníció nem volt elérhető, azért a Magyar Nemzet még akkor is picit kilógott a sorból. A Hazafias Népfront lapjaként aposztrofálták, lényegében ugyanazt írta, mint a többi országos (és megyei) napilap, mégis árnyalatnyit más volt. Viszont a hétvégi mellékletek! Kiváló tollú publicisták, a kortárs irodalom nagyjai publikáltak írásokat. Karácsonykor olyan vastag volt a lap, hogy kiolvasása elhúzódott január közepéig. Még az egyetemi évek alatt is előfizettem rá, mindig járt nekünk.

Az általam ismert története során, legfontosabb megnyilatkozása mégis a Lakiteleki Nyilatkozat közreadása volt! Kivágtam, nagyon sok évig Nagyanyám gobelinezte Kossuth-címer üvegére ragasztva olvasgattam. Bár a Nyilatkozat szeptemberben született, 1987. november 14-én jelent meg a Magyar Nemzetben.

„A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.

Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.

Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg.

Az a véleményük, hogy csak a társadalom részvételével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése.

Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javaslatok elkészítésére.

A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását.

Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból.

Lakitelek, 1987. szeptember 27.”

Azt gondolom, nem lehet ennek a találkozónak és Nyilatkozatnak a jelentőségét túlbecsülni!

Azután jöttek a választások, kitört a médiaháború, annak viharában sodródott az újság is, de mindig megőrzött valamennyit a konzervatív, polgári, keresztény világnézetből. Nemcsak a médiaháború, hanem a gazdaság viharainak is kárvallottja volt. Eljött az a bizonyos négy évvel ezelőtti nap, újra pártsajtóvá vált, hogy tavaly tavaszi választások után végleg lehúzza redőnyt. A változások után azonnal lemondtam, előfizettem a Magyar Időkre. Tegnapelőtt ez az újság Magyar Nemzetté változott, örültem a hírnek, nagyon remélem, hogy a lapalapítók célkitűzéseinek megfelelve, immár megmarad örök szerelemnek…

***

Mindig szerettem rádiót hallgatni. Az utóbbi években leginkább autót vezetve hódoltam ennek a szokásomnak, még akkor is, ha igazán nekem tetsző állomást nem találtam a bőséges kínálatban. Néhány hónapja bukkantam a Rock FM 95,8-ra, bár Székesfehérvár egyes részein kissé zajosan szólt, vezetés közben kizárólag őket hallgattam. Az éteren át rokonszenves műsorvezetők szólaltak meg, húszpercenként voltak közlekedési hírek, valódi, klasszikus rockzenét sugároztak. Ma egy hete, munkából hazafelé meghallottam az Ismerős Arcoktól a Nélküled című dalt – na végre, megtört a jég, gondoltam -, másnap a Rock FM hűlt helyét találtam, helyette valami SlágerFM (?) szólalt meg, egy Boney M. szerzeménnyel…

Tudom, hogy a kereskedelmi rádiózást a profit tartja életben. Nem nagyon értem, hogy a csapból folyó Retró Rádió mellé szükség van egy jóformán teljesen azonos profilú adóra? Kár érte, mert most azután teljesen homogén lett a kínálat… Azt értem, hogy nincs tömegigény egy tematikus dzsesszt játszó adóra, de azt kétlem, hogy rockzenét sugárzó csatornára ne lenne igény! Mindegy, előre kell menekülni…

Már egy éve előfizetek a Tidal nevű szolgáltatóra. Havi 3000 Ft-ért, Hifi minőségben tetszőleges albumokat hallgathatok. Vasárnap Cseh Tamás emlékkoncerten voltunk (tervezem, hogy beszámoljak róla); rákerestem a Tidalon, az általam ismert összes albuma elérhető, hallgatható, letölthető.

Karácsony előtt megjelent egy zenealbum, szintén tervezem bemutatni. Ez lesz életemben az első olyan, amit nem vásárolok meg, nem fogom fizikailag birtokolni, mégis teljesen jogtisztán, annyiszor hallgathatom, ahányszor csak akarom. Őszintén szólva, a CD korongokat már nem nagyon van hová betolni… Azt hiszem ez a jövő, a zenék felhőkben laknak, némi pénzt áldozva azt és akkor és ott hallgathatjuk, amikor csak akarjuk. Igaz ez a rádiókra is, a világhálón olyan tematikus adókat találhatunk, hogy akár rockzenét sugárzót is hallgathatunk. Az FM-en meg szóljon Boney M. és a retró világ…

Fotó: Unsplash

„Csak a szöveg” – néhány gondolat az új Ismerős Arcok zenealbum kapcsán

Szerző: Csizi - 18:38 2 hozzászólás »

nov 252017

A Föld egyes szegleteiben fehér, másutt fekete a gyász színe, az utoljára született Arcok albumok borítóinak minimalista stílusát ez a két színvilág uralja. 2015-ben jelent meg a „Csak a zene” című album, hófehér külsővel. Annak a zenei anyagnak a születése különleges volt, hiszen a zenészek a világ zajától távolra vonulva, közös munkával leheltek életet a korongba. Tudatosan nem írtam arról az albumról, mert némileg kilóg a korábban megszokottak által megrajzolt világból, két év után is nehezen tudnám szavakba önteni azokat a gondolatokat és érzéseket, érzelmeket, amelyeket előhívnak belőlem. Tudom, az album fogadtatása megosztó volt, magam – minden elfogultság nélkül – akkor is az egyik legjobb Ismerős Arcok lemeznek tartom, ha amúgy kicsit kilépett a korábbról jól ismert szöveg- és zenei világból.

A kép forrása

Eltelt két esztendő, iszonyatosan sok fellépéssel, megjelent a fekete borítású „Csak a szöveg” című album, azonban a külcsínen kívül nem sok folytonosságot érzek a két évvel korábbival. Művészet mindig tükröt állít életünk elé, s aligha akad két ember, aki teljesen egyformán ítélné meg a Föld, Európa, Kárpáthaza és benne a saját életének változásait, éppen ezért, kockázatos tükröt állítani, hiszen mindenki mást szűr ki a visszaverődő fényből. Azonban a művésznek nincs más választása, formába kell öntenie mindazokat a rezgéseket, amelyeket a nehéz mindennapok során megérez. Ezen a ponton a fekete szín telitalálat, mert abban sokan egyetértünk, hogy baljós árnyak vetülnek ránk. Az külön balszerencse, ha saját életünk történéséi meghatványozzák ezeket a rossz érzéseinket.

A fekete borítójú album egy olyan zenei anyagot zár magába, amely az Ismerős Arcok zenekar művészeinek a mai világ szülte gondolatait, érzéseit tükrözik. A zenei- és szövegvilág nem tér el a legfőbb csapásiránytól, ám nagyon sok helyen nem csak egyszerűen keserűség, hanem már reményvesztettség is megjelenik, de ez nem is baj, hiszen – halkan megkérdezhetném – mióta nem ültetünk már fenyőt? Ez egy ilyen világ, lehettek reményeink, vágyaink, várakozásaink, de úgy tűnik délibábot kergettünk. S ha ezt a művészet tükrözi, csak a dolgát teszi.

Bár idestova két hónapja jóformán csak ezt az albumot hallgatom, nem kívánok belemenni a részleteibe. Főleg azért nem, mert nem lehettem ott a lemezbemutató hangversenyen (Csepregen láttam utoljára színpadon a zenekart), talán 9-én Székesfehérváron és 30-án Révkomáromban némileg pótolhatom az elmulasztottakat. A koncertbeszámolókig szóljon kedvenc dalom a „Csak a szöveg” című albumról.

Az Ismerős Arcok dedikálta új albumát – „Csak a zene”

Szerző: Csizi - 18:50 4 hozzászólás »

okt 022015

Nem tudom, helyes volt-e a majd’ egy hónapig tartó záróra, de akárhogy is, túléltünk már egyet-mást, folytassuk, vagy legalábbis játsszuk el, mintha folytatnánk… Egy zenekar életében, új album megjelenése mindig mérföldkő, többé-kevésbé lezár egy korszakot, nyit egy újat. 2012-ben jelent meg az Ismerős Arcok utolsó sorlemeze, bár közben születtek új korongok, de ezeken a korábbi alkotásokat hallhatjuk átdolgozva. „Csak a zene” kizárólag új dalok gyűjteménye.

Hagyománnyá vált, hogy annak megjelenésekor, a zenekar dedikálja új albumát. Idén a Mozaik Teaház galériája fogadta be a zenekar tagjait és közönségüket. Mi már a kezdetek kezdetén, 16 órakor ott voltunk, gondolom 19 óráig sokan éltek azzal a ritka lehetőséggel, hogy dedikált albumot birtokolhassanak.

Nagyon örülök, hogy hitvesemmel ott lehettünk, úton hazafelé máris megkezdődött az album ronggyá hallgatása, azonban korainak gondolom, hogy bármit is írjak, akár csak az első benyomásokról. Tudjuk, hogy az Ismerős Arcok mindig mívesen kidolgozott, kiérlelt alkotásokat jelentet csak meg, amelyek teljes befogadásához hetek, hónapok, egyes esetekben akár évek kellenek. Alighanem az október 30-i lemezbemutató koncert után lesz érdemes akár „első benyomások” szintjén visszatérni az albumhoz.

Hópihék

Szerző: Csizi - 18:56 3 hozzászólás »

jan 242015

„Vajúdnak a hegyek, de egeret szülnek” – érzem ezen a télen, már ami az időjárást illeti. Gyermekkoromban, a három téli hónap alatt többször fedte fehér lepel a várost mint nem, a közeli Kis-Svábhegyen kiválóan lehetett szánkózni. Ma reggel végre elkezdett szakadni a hó, Benedeket vittük Csókakőre, a Vértes oldalába felkúszó községet komoly hótakaró fedte, a falu közepén már gyülekeztek a vállalkozó kedvű turisták, hogy részt vegyenek a 15 km-es Vincézés – Pincézés teljesítménytúrán, ahol a Móri borvidék pincéibe is be lehet térni útközben. De délutánra elvékonyodott a hóréteg, inkább gyenge havas eső, mint igazi téli hózápor fogadott, amikor elmentünk gyermekünkért.

Ebben a semmilyen időben, jól eső érzés, beülni egy kávéházba és elmorfondírozni néhány dolgon, amelyek az elmúlt napokban foglalkoztatnak…

1. Levelet hozott a posta, avagy az igazi Csíki sör…

Minap, egyik kedves barátom a fent látható képpel lepett meg 🙂

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor első székelyföldi látogatásunk alkalmával, a hosszú utazást követően Geigivel behatoltunk a szentegyházi kocsmába, majd gyorsan ledöntöttünk 1-2 (?) korsó sört. Csíkszeredára is a Sörgyár mellett vezetett utunk, ittuk a Ciuc nevűt, bár tudtuk, ez is a H. multi terméke, de legalább Székelyföldön főzik!

A képet látva először – én a naiv – azt gondoltam, hogy megkapta a sör az őt megillető nevet, de azután kiderült, hogy ez bizony nem a H. konszern terméke, hanem Csíkszentsimonban, manufaktúrában főzik. Van e körül mindenféle jogi, már-már politikai bonyodalom, de ha a szerencse újra Erdélyországba vezérel, én bizony csak az igazi Csíki sört fogom keresni 🙂 !

2. Merlot vakteszt…

Ha sörről esett szó, beszéljünk borról is! Kedvenc vinotékám vaktesztet szervezett, ahol merlot-k versenyeztek egymással. A 100 pontos bírálati rendszer alapján, valamivel több mint húszan – nem avatott ítészek – értékeltünk kb. 10 tételt, szekszárdi, villányi, egri, soproni neves termelők borait. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe száz pontos rendszerbe, a lényeg az, hogy a bor küllemét, illatát, ízét és még pár tulajdonságát pontozzuk, ha minden tökéletes, akkor a bor 100 pontot kap, igaz ilyenre még soha nem volt példa. De bortól és a pontozó ízlésétől függően, nagyjából 70-90 pont közötti tartományban oszlanak az értékek, majd a több mint húsz résztvevő egyes borokra adott pontszámait átlagolják, így alakul ki a végső sorrend. Természetesen azért „vakteszt”, mert nem tudjuk melyik pincészet borát kóstoljuk éppen.

A rossz nyelvek szerint 🙂 Villányban azt gondolják, hogy Szekszárd klimatikusan már túl északi fekvésű ahhoz, hogy jó vörösbor készüljön 🙂 , hogy Szekszárdon ugyanezt gondolják-e Sopronról, vagy Egerről arról nem szól a fáma… Hatalmas meglepetésre Szőke Mátyás 2009-es évjáratú, Amerlot nevű bora meggyőző fölénnyel győzött, nagy vörösborvidékek, nagy borait utasítva a sorban maga mögé. Mátraalja pedig elsősorban nem a vörösborairól híres..

A borról további információkat itt olvashattok. Még annyit, ez igazából egyfajta játék, de azért érdekes, hogy több mint húsz borkedvelő, köztük néhány hölgy, akiknek a véleményére mindig érdemes odafigyelni, szinte egyhangúan ezt a bort értékelte legtöbbre. Pedig… nem is vörösboros borvidéken termett a szőlő, mely ennyire ízletes borrá változott…

3. „Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói”…

…címet olvasva, ugye felcsigázza érdeklődésünket? Itt találjátok, hogy tizenegy rockzenei újságíró véleménye alapján milyen kép rajzolódott ki, de nem érdektelenek az olvasók hozzászólásai sem!

Tekinthetjük ezt is egyféle játéknak, de azt hiszem megosztó végeredmény született! Az Ördög álarcosbálja című Syrius album vezeti a listát, nem vitás, hogy az Ausztráliában felvett alkotás valóban a magyar rocktörténet egyik legfényesebb gyémántja, de nehezen hasonlítható össze az LGT, a Beatrice, vagy az East zenei világával. Az én ízlésemhez legközelebb álló East és Mini két-két albummal is szerepel a listán, azonban komoly hiányérzetem van, mert szerintem ha az underground zenei világát nézzük, az Európa Kiadó bármelyik albuma kihagyhatatlan, ugyanaz a véleményem a folk-rock tekintetében: nagyon sok Kormorán album bőven beleférne a legjobb harmincba, én talán a Forrás felé címűt tenném fel elsőként a listára.

A „legjobb” zenekarok húszas listája is alighanem megosztó, bár sok olyan szerepel közöttük, amelyeknek – zenei ízléstől függetlenül – valóban ott a helyük, ha sorrendbe akarjuk állítani azokat. A hangzatos cím: „Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói” mellé oda kellene írni, hogy „tizenegy szakújságíró szerint”… Ebben talán az a jó, hogy ahány ember, annyi zenei ízlés, még nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy igazából kikristályosodjék, hogy melyek a magyar rocktörténet időtálló értékei. Minden esetre, ha egy lakatlan szigetre kellene költöznöm, nagyrészt nem a cikkben említett előadók alkotásait és albumait vinném magammal.

4. Végül, de nem utolsó sorban… ismét koncertváró hangulatban

Pénteken este a Barba Negrában nagyszabású Ismerős Arcok koncert keretében ünnepeljük Práder Vilmos művész úr ötvenedik születésnapját! Illő ott lenni, hiszen pont egy hónap elrohant Révkomárom óta…

The Endless River – megjelent az utolsó Pink Floyd album

Szerző: Csizi - 09:19 Vélemény? »

nov 112014

Tegnap – 2014. november 10-én – jelent meg a Pink Floyd utolsó zenealbuma, The Endless River címmel. Nagy meglepetéssel olvastam a hírt, a hivatkozáson megtalálhatjátok az album születésének körülményeiről szóló legfontosabb információkat, amelyek olvashatók a zenekar honlapján is.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már a megjelenés estéjén többször meghallgathattam a dupla albumot, miközben ezeket a sorokat írom, halkan szól fülembe a muzsika. Mit mondhatnék egy frissen megjelent, ám több évtizedes gyökerű hanganyagról? Egyszerűen tökéletes, nagyon jó hogy a Divison Bell című albumról lemaradt zenei anyagot átdolgozva, kibővítve kiadták! Óriási élmény, mert keresztmetszetét és összefoglalását nyújtja a zenekar öt évtizedes munkásságának. Egy dal kivételével instrumentális zenét hallhatunk, amely megjeleníti azt a zenei világot, amelyet a Pink Floyd alkotott meg, vagy legalábbis úttörője volt. Ha ismeretlenül, véletlenszerűen hallgatunk bele, azonnal felismerhető, hogy ez a Pink Floyd muzsikája. Még mielőtt az album kapcsán néhány gondolatot kifejtenék, javaslom hallgassátok meg a tegnap megjelent zenefilmet is!

Egy év híján öt évtizedet ölel fel a Pink Floyd munkássága. Mit jelentett számunkra, a kádári vasfüggöny mögé zárva? Elképzelhetetlenül sokat! A nyugati slágerzenéken kívül, minden tiltott gyümölcsnek számított akkoriban, de a falakon voltak rések! Három évente, ha a hatalom kegyes volt, el lehetett utazni a legközelebbi bécsi lemezboltig, másik – könnyebb – beszerzési forrás akkori déli szomszédunk, Jugoszlávia volt. Egy-egy mikrobarázdás lemez körbejárt, kazettákon osztódott, másolódott, végül mindenkihez eljutott! Az URH CCIR normás rádiókészülékek megjelenésével a Dunántúl nyugati harmadán kiváló minőségben lehetett az osztrák Ö3 állomást hallgatni, a Szabad Európa Rádió rövidhullámon, szinte élvezhetetlen minőségeben, de sugározott zenét.

Természetesen nemcsak a Pink Floyd, hanem számos igen míves, az idő próbáját kiálló zenekart hallgattunk, a teljesség igénye nélkül: Santana, Genesis, Emerson Lake and Palmer, Queen, Supertramp… Folyamatosan szólt a muzsika, kamaszkorunkban és azon túl… A Pink Floydnál maradva: olyan albumok sorával ajándékoztak meg bennünket, mint a The Dark Side Of The Moon, Wish You Were Here, Animals, talán a legfontosabb a The Wall, amelyet akár a berlini fal leomlása előképének is tekinthetünk, és iskolarendszerünk megalkotóival és végrehajtóival naponta meghallgattatnám!

Koncertekről álmodni sem mertünk, hatalmas áttörést jelentett, amikor a Népstadionban magam is ott lehettem a Queen, Genesis, U2, az MTK pályán pedig Peter Gabriel hangversenyén. Friss világútlevelemmel 1989. június 23-án élőben hallhattam a Pink Floydot Linzben, mennyire érdekes, megtaláltam a koncertről megjelent anyagot, képekkel, tárgyi emlékekkel… íme! A kaposvári IBUSZ indított egy buszt, reggel mentünk, a koncert után azonnal indultunk vissza, soha nem felejthető élmény volt!

Hol vannak már ezek az idők? Aki nem élte át, az nem is értheti, de talán jobb is így! Tegnap megjelent az utolsó Pink Floyd album, én pedig másnap írhatok róla, ám ez is felvet néhány gondolatot és kérdést! Nem reklámnak szánom, elvégre köztudott dologról van szó. Telefonon, táblagépen elérhető a Spotify nevű program, amelyen havi néhány euróért, jogtisztán, zenealbumok millióit hallgathatjuk meg. Jó ez így? Nyitott kérdés, mert az egész lemezkiadás gyökeres átalakulásával állunk szemben! Számomra egy zenealbum több, mint maga a zenei anyag. Egy jó borító, grafika, fülszöveg, a korong kézbevételének érzése rengeteget hozzáad egy hanglemezhez. Talán megerősíti ezt, hogy a The Endless River-rel a zenekar emléket állít Storm Thorgerson grafikusnak is, számos Pink Floyd lemezborító alkotójának, aki tavaly hunyt el. Bár jó minőségű fülhallgatóval, kiválóan szólnak a dalok, mégis egészen más hangszórón, vagy útközben, autóban hallgatni azokat.

Amíg lesz lemezkiadás, kedvenc előadóim albumjait továbbra is megvásárolom a jövőben is.

Ismerős Arcok koncert a Barba Negrában

Szerző: Csizi - 08:59 5 hozzászólás »

dec 082013

A MOM-ban tartott szimfonikus koncert óta rövid időn belül, harmadszor lehettem Ismerős Arcok hangversenyen. A Mikuláskor tartott előadás több szempontból is különlegesnek ígérkezett. Az együttes Kerítést bontok című zenealbuma aranylemez lett, ennek ünnepélyes átadására került sor; megjelent a szimfonikus koncert lemeze, amelyet a zenészek dedikáltak; a magyar rockzene olyan legendái mint Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor, és Németh Gábor együtt muzsikáltak az Ismerős Arcokkal.

Felfokozott várakozással készültünk az estére, nem csalódtunk. A Barba Negra Music Club tökéletesen alkalmas koncerthelyszín, hatalmas színpaddal és küzdőtérrel, kiváló hang- és fénytechnikával. Számomra úgy tűnt, hogy rengetegen voltunk, mindvégig remek volt a hangulat, a közönség éppúgy része volt a koncertnek, mint a zenészek.

Az előadás első harmadában az utóbbi időben megszokott repertoárt hallhattuk, majd sor került az aranylemez ünnepélyes átadására. Ezután színpadra léptek a vendégművészek, egy Skorpió és egy Dinamit dal után közreműködésükkel eljutottunk a koncert csúcspontjára. A kilenc muzsikus az Árnyéknak lenni című dalt adta elő, úgy, hogy Németh Gábor és Kovacsik Tamás közös dobszólója életre szóló, felejthetetlen élmény volt valamennyiünk számára.

A koncert befejező részében is a megszokott Arcok dalok szóltak, visszatapsolás után az Eső mossa, majd a Nélküled következett. Éreztük , hogy ezzel még nincs vége… valóban újra színpadra léptek a zenészek és vendégeik, az egykori Dinamit Tinédzser dalával fejeződött be az előadás.

Nehéz szavakat találni, hiszen a négy koncert eggyé forrt bennem. A MOM-ban tartott emelkedettségével, a CLUB202 és a FEZEN lendületével, a Barba Negrában hallott pedig ünnepélyességével teljesítette ki a zenekarról bennünk élő képet. Nagyszerű koncertsorozat volt, és ha minden terveim szerint alakul, akkor lesz még egy idén, amelyről újra olvashattok A mi Pilvaxunkban.

Bár nem tartozik szorosan a koncerthez, de felfokozott várakozásom azt eredményezte, hogy már 19 órakor a helyszínen voltunk, mert azt hittem, 8-kor kezdődik… metsző, hideg orkán fújt, ezért beültünk a Fehérvári úton egy pizzériába, ilyen jó pizzát utoljára a napfényes Itáliában ettünk :-). Öröm volt néhány ismerőssel találkozni, Szötskével, Macitappancsékkal, Smidiékkel. Sajnos a dedikálást nem tudtuk megvárni, így is jóval éjfél után érkeztünk haza Székesfehérvárra.

A zenekar jövőre lesz 15. éves. Azt hiszem – ebből a szempontból – nagyszerű, élménydús év áll előttünk .-)!!!

Háromszor ÖRÖKSÉG!

Szerző: Csizi - 14:19 7 hozzászólás »

jan 142013

Először: Ahogyan tavaly, úgy idén is biztosíthatunk fellépési lehetőséget szavazatainkkal az Örökség zenekarnak, a 2013-as Pannónia Fesztiválon! A mi feladatunk rém egyszerű: ide kattintva érvényes e-mail címmel 100 pontot oszthatunk szét öt nekünk tetsző zenekar között! (Tekintettel arra, hogy egy zenekarra nem lehet 100 pontot adni, nincs más, mint 60 az Örökségé, a többi meg ízlés szerint!) A HATÁRIDŐ JANUÁR 20., tétovázásra semmi ok!!!

***
Másodszor:

„Drága Barátaink!

A nemrég megjelent „Ébredés” CD és a már régebben kapható „Ébredés” DVD a koncertjeink mellett a következő helyeken kapható és rendelhető:

Stereo Kft. – http://www.perifericrecords.com/
Rockdiskont – http://www.rockdiszkont.hu/
MindZene Áruház – http://www.mindzene.hu/

Hallgassátok, énekeljétek, szeressétek… :-)”

Harmadszor (még mindig aktuális…)

A Fehérvári Zenei Napok (FEZEN) ugyan látszólag még odébb vannak, ám idén a Deep Purple mellé, lehetőség van a közönség kívánságának megfelelő zenekarok meghívására is!

Kedves Örökösök és Barátaink! Itt az alkalom, hogy tegyünk valamit kedvenc zenekarunkért, mindössze egy kattintásra van szükség! Rajtatok is múlik!

A mi Pilvaxunk