okt 132018
 

Éjszakákon átsegít, ha álmod fel a Holdra száll
Melléd bújik, simogat a csillagarcú kék leány.
Könnyít ő a lelkeden, ruhája nincs, csak holdsugár
Ne kívánd, ne tudd nevét, a csillagarcú kék leány.

Om mani padme hum (8x)

Nem látható, nem hívható, ő hegy és völgy és vad virág
Ő a múlt és mi várható, a csillagarcú kék leány.
A pusztulás, ha végleges, milliók imája száll
Ősi dallal hívja őt, a csillagarcú kék leányt.

Om mani padme hum (8x)

Om mani padme hum (8x)

Közösségi fényképmegosztó oldalon Kékleány idézte emlékezetembe a Kormorán koncertek elmaradhatatlan énekét… Om Mani Padme Hum, zenéjét és szövegét Koltay Gergő szerezte. Sodró lendületű dal, míves munka! Emlékezetem mélyéről elemi erővel törtek rám az emlékek, s nem nosztalgiából. Az a rengeteg Kormorán dal, amelyeket meghallgatni akár Erdélyországba is képesek voltunk elzarándokolni, mind jelentett valamit, talán mindenkinek kicsit mást, s lelkünk apró rezdülései jelezték ezt. Sokáig magam sem tudtam, hogy mit jelent a címben és a refrénben szereplő négy szó!

„Nézd csak a drágakövet a lótuszban!” a mantra jelentése szó szerinti fordításban, azonban kicsit elmélyedve a kérdésben mélyebb tartalom bontakozik ki.

Laár András így foglalja össze:

Ez a buddhista vallás legalapvetőbb mantrája, amely magában hordozza a buddhizmus lényegét. Hat szótagból áll: OM – MA – NI – PAD – ME – HUM. Mindegyik szótag a Létezés egy-egy világát szólítja meg. Az OM az istenek világát, a MA a félistenekét, a NI az emberekét, a PAD az állatokét, a ME a szomjazó lelkekét, a HUM pedig a poklok lakóinak világát. A buddhisták szerint az egész Létezés e világok szerint oszlik meg. Minden lény, aki létezik, ezek közül, valamely világban létezik, a fentieknek megfelelően. Amikor az ember az Om Mani Padme Hum-ot mondja, avval mind a hat világba jóindulatot, szeretetet, békét küld a mantra másik értelmének megfelelően. Ha ugyanis szavak szerint értelmezzük ezt a formulát, a jelentése magyarul: Om, Ékszer(Drágakő) a Lótuszban, Hum! Az Om és a Hum lefordíthatatlanok, nincs rájuk magyar szó, jelentésüket csak körülírni lehet. Az Om ebben a megközelítésben a legfelsőbb tudati dimenziót, az Eredetet jelenti, a Hum pedig az itt és most világát, tehát a hétköznapi anyagi valóságot. Az Ékszer a Megvilágosodott Tudatra utal, a Lótusz pedig a Testi valóságra. Ugyanakkor az Ékszer a Férfi istenség teremtő erejét is jelképezi, a Lótusz pedig a Női istenség befogadó, megvalósító képességét, amely kettősség itt éppen egyensúlyban, a legnagyobb egységben, teljes harmóniában jelenik meg. Ennek megfelelően a mantra egyszerre jelenti a férfi-női polaritás legnagyobb harmóniáját, és a testi-szellemi lét legteljesebb egységét. Ha tehát ezt a mantrát ismételgetjük, azzal éppen minden létező világba elküldjük ezt a beteljesedett harmóniát. Minden létező lény felé azt küldjük, ami éppen neki kell ahhoz, hogy ezt a beteljesedést megvalósíthassa. Ez tehát az Egyetemes Jóindulat mantrája.” Forrás

A Wikipédia szerint:

„Nagyon jó, ha gyakran ismételjük az Om Mani Peme Hung mantrát, de miközben ezt tesszük, figyelnünk kell a jelentésére is. Arra a hat szótagra, amely nagyszerű és egyben hatalmas is. Az első az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Peme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Peme Hung hat szótagja azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.”

A mantrát Koltay Gergő dalba öntötte, a Kormorán varázslatos muzsikáját hallgatva érezhetjük az Egyetemes Jóindulat áradását, amelyet magunk is továbbíthatunk az arra szomjazóknak!

jún 112018
 

Élet úr kegyetlen rabszolgatartó… rövid ideje még gyakran indultunk koncertre, s mi tagadás, az Ismerős Arcok fellépései voltak az elsődleges célpontok. Művészetük iránti rajongásunkon túl, rengeteg koncertjüknek köszönhetően, a zenekarral máig nem nehéz találkozni. Sajnos tavaly júliusban, Csepregen voltunk utoljára nemcsak Arcok koncerten, de egyáltalán koncerten.

Nagyon örültem, hogy tőlünk tíz perc autóútra, a jól ismert dinnyési helyszínen lépett fel a zenekar. 2010. május 31-én adták át a szabadtéri színpadot, a székelyföldi TransylMania zenekar felejthetetlen koncertjével, amelyről A mi Pilvaxunkban részletesen beszámoltam akkor.

Majd’ egy év eltelt a csepregi találkozás óta, ám mi sem változott! Illetve… helyi szinten erős volt a rendezvény promóciója, az egyik székesfehérvári kereskedelmi rádióban még koncertjegyeket is lehetett nyerni, a helyi lapnak interjút adott Galambos Nándor, javaslom, hogy olvassátok el!

Nyilatkozatában elmondta, hogy a majd’ húsz éves zenekar régebbi alkotásait is elővették, a nyári fellépéseken az agárdi műsor adja a koncertek vázát. Véleményem szerint, az Ismerős Arcok dalaiból több, egész estét betöltő válogatást lehetne előadni a mindenkori közönség teljes megelégedettségére! Így óhatatlanul kimaradnak fontos alkotások, ezzel együtt sincs hiányérzetem, a régi és újabb dalok pontos keresztmetszetét adták a tizenkilenc esztendőnek, a repertoárral nagyon jól sikerült eltalálni az arányokat, mindvégig izgalmas, figyelmet ébren tartó volt ez a koncert is. Egyáltalán nem éreztem fáradtságot, vagy fásultságot, pontos, nagyszerű előadás volt! Köszönet érte!

Remélem sikerül felvenni a fonalat, s legközelebb talán Somogyvár, hiszen fantasztikus koncertélményeim vannak arról a szakrális helyről,  a Kormorán jóvoltából.

feb 042018
 

„Így a táncház – kifejezve egy nemcsak a magyarság, hanem az emberiség számára szükséges, természetes életérzést, modern életfilozófiát – világszerte példaként szolgál(hat) az eltűnőfélben lévő vagy „ki tudja mivé” átalakuló tradicionális kultúrák megfelelő, a jövőben is alkalmazható elemeinek továbbéltetésére. Ilyen felfogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó egyetemes világkultúra között ma még fennálló feszültségek feloldásához és egy működőképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nem hipotézis, hiszen a táncházmozgalom eddigi gyakorlatából származó hazai és külföldi tapasztalatok, visszajelzések összessége.” – Halmos Béla

Az idézet forrása

Ismét sor került fiam középiskolájában a hagyományos néptáncbemutatóra. Az általános iskolából érkező diákok számára az első évfolyamban kötelező a néptánc, ezt követően a gyermekeken múlik a folytatás, aki kedvet kapott a tánchoz, végig kísérheti az a gimnáziumi évek alatt. Az egy tanéven át tartó ízelítő sokukat folytatásra ösztönzi. Nemcsak a néptánc kerül így figyelmük fókuszába, hanem a hangszeres muzsika, a népi kéz- és iparművészet, ezeken a területeken is kiteljesedhetnek a diákok. A néptánc átnyúlik gúnyhatárok fölött, ezen a bemutatón felléptek a szamosújvári testvériskola diákjai is!

Talán joggal felmerülhet a kérdés, hogy a szinte befogadhatatlan mennyiségű tananyag elsajátítása mellett, van e létjogosultsága a felsoroltakkal is foglalkozni. A válasz egyértelműen igen! A tánclépesek megismerésével együtt, nő a közösséghez tartozás élménye, hiszen párjukhoz, majd valamennyi színpadon lévőhöz, a muzsikához alkalmazkodniuk kell. A gyönyörű viseletek megszépítenek mindenkit. Kellő gyakorlás után, a nézőtérről áramló elismerés és szeretet valamennyi ifjú önbizalmát növeli. A fiú-lány, férfi-nő kapcsolat is új dimenzióba emelkedik táncot ropva.

A tánc megtanulása sokszor gyötrelmes. De még a csetlő-botló diákok is képesek elsajátítani azt, ezzel áttörhetik korlátaikat. A viseletek felkelthetik a varrás, hímzés iránti érdeklődést; nemezelés, fafaragás, cserepezés, batikolás (stb.) mind javítják a kézügyességet, képzelőerőt, sikerélményt adnak.

Az iskolai szalagavató bálon pedig olyan felszabadultságot érezhettünk, amely röviddel az érettségi és felvételi vizsgák előtt kevés diáknak adatik meg. Az ifjú emberek arcán boldogságot láttunk, ez még a legmélyebb tantárgyi ismereteknél is jóval több útravalót ad a további élethez. Köszönet illeti az iskola pedagógusait, hogy mindezeket lehetővé teszik gyermekeink számára, így őrizve Atilla király szellemiségét is.

Rövid részlet a 2017-es Fölszállott a páva döntőjéből

nov 252017
 

A Föld egyes szegleteiben fehér, másutt fekete a gyász színe, az utoljára született Arcok albumok borítóinak minimalista stílusát ez a két színvilág uralja.  2015-ben jelent meg a “Csak a zene” című album, hófehér külsővel. Annak a zenei anyagnak a születése különleges volt, hiszen a zenészek a világ zajától távolra vonulva, közös munkával leheltek életet a korongba. Tudatosan nem írtam arról az albumról, mert némileg kilóg a korábban megszokottak által megrajzolt világból, két év után is nehezen tudnám szavakba önteni azokat a gondolatokat és érzéseket, érzelmeket, amelyeket előhívnak belőlem. Tudom, az album fogadtatása megosztó volt, magam – minden elfogultság nélkül – akkor is az egyik legjobb Ismerős Arcok lemeznek tartom, ha amúgy kicsit kilépett a korábbról jól ismert szöveg- és zenei világból.

A kép forrása

 

Eltelt két esztendő, iszonyatosan sok fellépéssel, megjelent a fekete borítású “Csak a szöveg” című album, azonban a külcsínen kívül nem sok folytonosságot érzek a két évvel korábbival. Művészet mindig tükröt állít életünk elé, s aligha akad két ember, aki teljesen egyformán ítélné meg a Föld, Európa, Kárpáthaza és benne a saját életének változásait, éppen ezért, kockázatos tükröt állítani, hiszen mindenki mást szűr ki a visszaverődő fényből. Azonban a művésznek nincs más választása, formába kell öntenie mindazokat a rezgéseket, amelyeket a nehéz mindennapok során megérez. Ezen a ponton a fekete szín telitalálat, mert abban sokan egyetértünk, hogy baljós árnyak vetülnek ránk. Az külön balszerencse, ha saját életünk történéséi meghatványozzák ezeket a rossz érzéseinket.

A fekete borítójú album egy olyan zenei anyagot zár magába, amely az Ismerős Arcok zenekar művészeinek a mai világ szülte gondolatait, érzéseit tükrözik. A zenei- és szövegvilág nem tér el a legfőbb csapásiránytól, ám nagyon sok helyen nem csak egyszerűen keserűség, hanem már reményvesztettség is megjelenik,  de ez nem is baj, hiszen – halkan megkérdezhetném – mióta nem ültetünk már fenyőt? Ez egy ilyen világ, lehettek reményeink, vágyaink, várakozásaink, de úgy tűnik délibábot kergettünk. S ha ezt a művészet tükrözi, csak a dolgát teszi.

Bár idestova két hónapja jóformán csak ezt az albumot hallgatom, nem kívánok belemenni a részleteibe. Főleg azért nem, mert nem lehettem ott a lemezbemutató hangversenyen (Csepregen láttam utoljára színpadon a zenekart), talán 9-én Székesfehérváron és 30-án Révkomáromban némileg pótolhatom az elmulasztottakat. A koncertbeszámolókig szóljon kedvenc dalom a “Csak a szöveg” című albumról.

 

Júl 082017
 

Általában kevés időt töltök a televízió előtt, immár 25 éve sugározták a Twin Peaks című amerikai sorozatot, amely annyira tetszett, hogy olykor ügyeletet cseréltem, hogy megnézhessem a következő epizódot is.

Azt gondolom, az akkori televíziós sorozatok műfajában valódi különlegességet kaptunk. Isaura bárgyúsága, a Dallas milliomosainak konfliktusai nem érték el ingerküszöbömet, de Twin Peaksben lenni teljesen más volt. A történetet nyugodtan tekinthetjük kriminek, elvégre Laura Palmer meggyilkolásának nyomozását követhetjük, amelybe a helyi rendőrség mellett bekapcsolódik az FBI is, Dale Cooper ügynök személyében. A történet egyszerre több szálon fut, néha belegabalyodtunk a forgatókönyvbe, maradtak bőven elvarratlan fonalak a sorozat végére. Mit láttunk? Nyomozást, amelyben sorra bukkannak fel a kisváros jellegzetes figurái. Folyik a cselekmény, ám a történetet átszövi egyféle misztikus homály, megelevenedő álmok, olykor már a sci-fi világát súroló történések. Kiváló karaktereket, remek színészek elevenítik meg, az események olykor váratlan fordulatot öltenek, figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat. Mindezeket megkoronázta Angelo Badalamenti filmzenéje, amely tökéletesen festi alá hangulatilag is a cselekményt. Végül, egy ismeretlen dimenzióban, túl a vörös függönyön, a meggyilkolt Laura Palmer Cooper ügynök fülébe súgja: “…találkozunk 25 év múlva…”.

Eltelt 25 év, a Twin Peaks 2017 címen sugározzák a történet folytatását. A 18-ból 8 rész ment eddig, számomra hatalmas csalódást okoztak az eddig látottak! Ez egész elképesztően vontatottá vált, a cselekményben iszonyatosan nehéz bármilyen koherenciát találni, bátran leírom, hogy összefüggéstelen! Egy-egy régi szereplő ugyan feltűnik pillanatokra – például a két különböző színű szemüveglencsét viselő pszichiáter (akit alighanem valós személyről, vagy elmegyógyászok halmazáról mintáztak…) – ennyi elég is ahhoz, hogy lássuk, hogy 25 év, jó esetben egy emberi élet harmada, mekkora rontást ejt rajtunk… A nyolcadik részben vagy 20 percig csak színes ködfelhők villódznak a képernyőn, eljutunk egy 1945-ben végrehajtott kísérleti atomrobbantáshoz – a film fekete-fehérre vált – majd ugorva az időben, 1956-ba kerülünk, ahol egy eddig ismeretlen szereplő, szintén ismeretlen embereket gyilkol. A kép teljesen szétesett, úgy tűnik, Twin Peaks belehalt a huszonöt évbe… Persze 10 epizód még hátra van, lehet, hogy a kaleidoszkóp formái a végére összeállnak,  de tegnap este közel jártam ahhoz a ponthoz, hogy megszakítom a film nézését! Figyelni fogom, lássuk a végét, s ha mégis érdemtelenül bíráltam volna, javítani fogom.

 

máj 242017
 

Fiam iskolája, az abai Atilla Király Gimnázium, 2017 május 23-án ünnepelte névadóját. Erre az alkalomra, már január végén meghívták Koltay Gergelyt, a Kormorán zenekar vezetőjét, aki első szóra igent mondott. Izgalommal vártuk a találkozást! Szilasy György igazgató úrtól én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy néhány kérdést fogalmazzak meg, amely a beszélgetés vezérfonala lehet.

Miután bemutattuk az iskolát, majd bejártuk Gergővel, a jurta melletti árnyat adó fa tövébe telepedtünk, kört alkotva ültünk. A diákok muzsikálásával kezdődött a találkozó és a beszélgetés. Kísérletet sem teszek arra, hogy részletesen idézzem mindazokat a gondolatokat, amelyeket Gergőtől hallottunk. Elmesélte pályájának indulását, ahogyan gyermekszínészként kezdte, majd zenét tanulva eljutott a Kormorán megalapításáig, elmondta, hogy milyen hatások vezették a folk-rock műfaj irányába. Szó esett rockoperákról és filmzenékről is. Amíg ezeket felidézte, számtalan fontos gondolatot osztott meg velünk. Körbejártuk Bálint Elemér oroszhegyi polgármester “Hivatásunk magyarnak lenni” mondatából miként született dal, majd zenealbum, hogyan tehetünk eleget feladatunknak. Ha jól belegondolunk, mit jelent ez a három szóba sűrített mondat, csodálatos világ tárul fel előttünk… Szó esett még Lámpás Emberekről, Táltosok Fiairól, őseink világáról. Még órákig tudtuk volna folytatni a beszélgetést, de időnkbe ennyi fért bele.

Elnéztem a diákokat, nagy figyelemmel, nyitott szívvel és ésszel fogadtak be Gergő szavait. Ebben az iskolában, ahol tanár, diák hivatása magyarnak lenni, ahol a muzsika, a tánc, a népi kézműves mesterségek művelése a mindennapok része, hiszem, ők megértették Gergő szavainak mélyebb értelmét. Bizonyára mindannyian lélekben gazdagodva búcsúztak el vendégüktől. Befejezésül még elénekelték Gergőnek az iskola Himnuszát, majd íjászattal folytatták a napot .

Felemelő perceket éltünk át, köszönjük Gergő, hogy megajándékoztál minket jelenléteddel, szavaiddal, gondolataiddal!

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
Éljen örök boldogságban.
Éljen örök boldogságban!

Töltse békében napjait,
Egyezve lássa fiait.
Tatár, török, s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék.
Minket meg ne rendíthessék!

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
Minden igaz magyar embert.
Minden igaz magyar embert!

máj 072017
 

Régi olvasóink talán emlékeznek, hogy A mi Pilvaxunk fennállása óta, amikor csak tehettük, beszámoltunk a TransyMania székelyföldi folk-rock zenekar koncertjeiről. Sajnos a csütörtöki budapesti fellépésükön nem lehettem ott, de Székely György barátom jóvoltából, néhány fénykép erejéig részesei lehetünk mi is a koncertnek.