Mit is írhatnék a balatonlellei Örökség-koncertről? Úgy értem olyat, ami kicsit új, ami megkülönbözteti a többitől. Hm… Na, belevágok, aztán majdcsak kialakul…
A kellemesen hűs este, és a rendezvény terét körülölelő vásár eleve jó hangulatot keltett az emberben. Elég szép számú nézősereg előtt zajlott a koncert, igaz előtte is voltak rendezvények a színpadon, de a közönség – becsületére legyen mondva – nem széledt szét, és szerintem senki nem is bánta meg! Érdekes volt látni és hallani, hogy az Örökség rajongói ezúttal „szigeteket” alkottak a közönség soraiban, nemcsak a színpad közvetlen közelében helyezkedtek el. Így egyszerre több helyen csattant fel spontán taps egyes számok alatt, s terjedt tovább a közönség egészére, mely fokozatosan egyre lelkesebb lett, s egyre közelebb húzódott a színpadhoz. A koncert kissé rövidebbnek tűnt az általam eddig látottaknál (Göd, Fonyód). Nem játszották például a „Kiálts velem a szélbe” című dalt (ami engem épp Gödön fogott meg), és elmaradt a „Falakon túl” is. A hangosítással ezúttal semmi probléma nem volt, még a Fonyódon tapasztalt egészen aprócska defekt sem.
Aminek nem örültem: Karcsit a hangolás alatt dohányozni láttam. Nem jó látni, ha egy fiatal ember mérgezi magát. 30 éves koromig én még csak ki se próbáltam (és 40 éves koromban abbahagytam). Előbb-utóbb nem lesz elég szuflája a basszusgitározás közbeni tánchoz, ami nagy veszteség lenne. Mr. Basary a koncert végére egy árnylattal fáradtabbnak tűnt, mint máskor, Géczi Erikát viszont szebbnek és üdébbnek láttam, mint valaha. A többiek „csak” a megszokott életöröm-kisugárzásos hangulatot árasztották, azt, ami miatt az ember nem tudja megunni az Örökség-koncerteket. Olyan, mintha minden számot most játszanának először. A „show” számomra eddig nem ismert látványelemekkel szolgált. A „lányok” egyes számok alatt nem a Mister két oldalán, hanem a színpad jobb oldalán, egymás mellett ropták a táncot. A népi szerelmes dalcsokor végén pedig, amikor Reni megriszálja a csípőjét, Mr. Basary olyan őszinte férfi-döbbenettel bámult utána még másodpercekig, mint akit életében először babonáz meg a Végzet Asszonya („tej, túró tejfel, döglött kutya kelj fel…!”).
A nagy meglepetést, a nyalánkságot tudósításom végére tartogattam (mert a valóságban is a koncert végén hangzott el). A „Záróversbe” még a Barba Negra-beli koncerten bekerült egy fergeteges basszusgitár szóló. Az utóbbi időben viszont a korábban megszokott dobszólóhoz tért vissza a zenekar. Most Lellén összemixelték a kettőt. Egy olyan „felelgetős” vegyes dob- és basszusgitár szóló lett belőle! Pár taktus basszusgitár játék után pár taktus dobszóló, három vagy négy alkalommal váltva, bizonyítván, hogy egy kis kreativitásért az Örökség zenészeinek még ma sem kell a szomszédba menniük. Mivel a „Záróvers” amúgy is az egyik kedvencem, ez úgy feldobott, hogy az álmosság legkisebb jele nélkül szálltam 23 óra pár perckor sötét pej kancám nyergébe, hogy a kb. egy órás hazautat megtegyem.
Számomra az idei nyár nem búcsúzhatott volna szebben-jobban, mint ezzel a koncerttel.
3 hozzászólás - “Balatoni nyárbúcsúztató Örökség módra”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Rudi! Ha kikívánkozott belőled, ne bánd, hogy leírtad, csak én nem szeretném, ha bárki valamiféle személyeskedésnek érezné, mert tudom, hogy nem ez vezette tolladat! Azt hiszem máris túltárgyaltuk a dolgot!
Ami ellenben az említett „növény”-t illeti, remélem Ibolya alulról történő szaglása esetén a nőre és nem a virágra kell asszociálnunk :-)))))!
Kedves Csizi! Természetesen eszem ágában sincs felelősségre vonni Karcsit, vagy akárcsak javasolni is azt, hogy ne dohányozzon. Annál is inkább mert mint leírtam, 30 és 40 (egy-két) éves korom között én is azt tettem, tehát erkölcsi alapom sincs erre. Azt is tudom, hogy a „rock életforma” velejárója ez (meg sok zenész esetében még ennél rosszabbak is). Igazad van, ezt a mondatot nem kellett volna beleszőnöm a tudósításba. Eddig még egyik tagot sem láttam káros szenvedélyt űzni, talán ezért váltott ki belőlem ilyen „heves reakciót” a jelenség. Úgyhogy ezennel elnézést is kérek érte (Karcsitól is, ha erre téved). Remélem, ő is inkább afféle „atyai” féltésnek tudja be. Bár tán annak is felesleges, hiszen ha Steven Tyler és Joe Perry (Aerosmith) példáját vesszük, akik együttesük első tündöklése idején nagyon súlyos kábítószer problémával küzdöttek (Toxic Twins) és abból visszatérve a mai napig aktív zenészek, akkor Karcsinak még dohányozva is jó esélye van még akkor is zenélni, amikor én már alulról szagolom az ibolyát. Na, ebbe jól belebonyolódtam, azt hiszem be is fejezem 🙂
A mi Pilvaxunk olvasói és a magam nevében is nagyon szépen köszönöm Rudi a beszámolódat! Bár a balatoni nyár lassan a múlt részévé válik, elnézve az Örökség szeptemberi koncertnaptárát, örömmel látom, hogy kedvenceink nem állnak meg, bőven lesz alkalmunk a színpadon látni őket ősszel is!
Egy gondolatot fűznék még beszámolódhoz, nehogy Karcsi, ha esetleg idetéved, mellre szívja (mint a cigifüstöt :-)) – szóval mindannyian kisebb-nagyobb hibákkal megáldott, gyarló emberek vagyunk. Bizony vizsgák előtt, stresszhelyzetben mi is rágyújtottunk olykor. A példád azt is mutatja, hogy kedvenc zenekarunk zenészei mennyire emberközelben vannak! Általánosságban persze teljesen igazad van, de ne füstölögjünk, inkább merüljünk el Erika szépségében és Reninek a Misztert is „lefagyasztó” színpadi mozgásában :-)!