907. július 4-7. között zajlott a történelmi jelentőségű Pozsonyi csata, az alábbiakban erre emlékezünk.
 |
„Kr.u. 907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában).
A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy „… decretum..Ugros eliminandos esse..” azaz ” elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”.
Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, „biztosra mentek”.
Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő.
Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a ‘gyengébb’, kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton egy jó 45 ezres főerő az elit.
Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról.
A törzsszövetség egyesült főerejét – 40.000 lovas – négy részre osztotta.
Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élőerőben kb. 95%-os veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat, amelyek hatására az maradéktalanul elpusztult /40.000 ember/. A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg ‘orra előtt’ , éjszaka, tök csendben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni, mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.)
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt, majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni, de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék, de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csőbe futottak, mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober Enns – innen a meséink ‘Óperenciás tengere’/ valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István idején először, de akkor ugyanígy jártak, csak akkor a Vértes hegységben./
Árpád fejedelem két (három) fiát vesztette, és Ő maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt – a hazáért.
Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe – a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe – nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.”
További nagyon részletes leírás a csatáról itt található.
2010-ben a csata emlékére különleges obeliszket állítottak fel Gödöllőn.
„A történelmi esemény évfordulóján állítja fel az emlékművet a Történelmi Vitézi Rend, a Szent György Lovagrend és a város önkormányzata. Magyarországon mindezidáig nem emeltek a pozsonyi csatára emlékeztető méltó emlékművet.
Füredi Gábor fafaragó művész egy villámsújtotta 400 éves törökmogyoróból készítette az alkotást. A két tonna tömegű, 4 és fél méter magas oszlopon a magyar őstörténet és honfoglalás hiteles régészeti leleteit ábrázoló faragványok, jellegzetes honfoglaláskori ornamentika és a László Gyula régészprofesszor által rekonstruált, két honfoglaláskori öltözetű álló alak lesz látható. Az elölnézeti főmotívum a nagyszentmiklósi kincs 4. számú korsójának győztes fejedelmét ábrázolja, alá a honfoglaláskori tiszabezdédi fejedelmi tarsolylemez, fölé a szintén honfoglaláskori, turulos női hajfonatkorong kerül. A felület többi részét is jellegzetes honfoglaláskori ornamentika, tarsolylemezek, hajfonatkorongok, díszes öv- és ruhaveretek faragványai töltik ki. A rusztikus, obeliszkszerű oszlopot felül majd fémlemez kúptető védi. Legalul rovásírással tüntetik fel a pozsonyi csatát és évszámát.” (Forrás)
Köszönetnyilvánítás: ezúton köszönöm régi kobakos barátaimnak – Katicának és Magorrockernek -, hogy elektronikus leveleikben emlékeztettek a gödöllői emlékmű felállítására és a csata évfordulójára .