Csurka István már húsz esztendeje világosan látta, leírta hogy mi lesz azoknak a folyamatoknak a végük, amelyek már akkoriban kezdtek körvonalazódni. Európa megszállás alatt áll, s hogy Magyarországot ez mindeddig alig érintette, leginkább a jelenlegi politikai hatalom ellenállásának köszönhető. Ám „demokrácia” van, az urnák elé járulhat a nép, hogy hálából elkergethesse őket. A talaj előkészítve, sajtómunkások, közéleti szereplők, a közösségi háló éber cenzorai, az NGO-k munkatársai (és sokan mások) megtették ami rajtuk állt, nincs más hátra, mint Kádár népét az urnákhoz terelni… Ami Trianonban még nem volt elég, az április 8-án, a szavazófülkék magányosságában megvalósul, így fejeződik be Magyarország felszámolása.
Isten óvjon bennünket, benneteket!
” A végső cél a Magyarság kipusztítása.
Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.
Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.
A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.
A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.
Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták.
A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz. itt a Kárpátmedence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.
Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”
Csurka István, 1998. február 8.
6 hozzászólás - “Magyarország felszámolása”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A vízhiány is egy nagyon fontos ok, az okok sorában.
Még egy dolog.
A migránsok szándéka nem az, hogy az ottani szegénység és a háborúk elől menekülve leljenek otthonra Európában.
Az igazi indok a már most meglévő vízhiány, ami pár év múlva csak súlyosabb lesz.
Ez jó, én is hasonlóan átlagoltam a hetvenes években a Szabad Európától a Radio Tirana magyar nyelvű adásáig (na az volt csak a kaland, színtiszta maoisták voltak). Egyébként akkor még az átlagot a BBC magyar nyelvű adása hozta, az Amerika Hangja a SZER-nél szélsőségesebb volt, pedig ugyanabból a kézből ettek.
Ami pedig a vasárnapi voksolást illeti, vitatom, hogy a problémák szőnyeg alá söprése történne. A kormányfő világosan megmondta, hogy most nincs javítási lehetőség. Lehet nyolc éven át böszmeséget csinálni, hazudni reggel délben meg este, az korrigálható (még úgy is, hogy mind a böszmeség, mind a korrekció levét az átlagember issza meg); de ha ránk engedik a migránsokat, nem lesz mit korrigálni! Az oszmánok 150 évig megelégedtek adóbeszedéssel, nem akartak téríteni. Ezek viszont nem veszik emberszámba a hitetleneket, a nőket… Senki sem állítja, hogy minden rendben van amúgy az országban, de a veszély most felülír mindent. Végtelenül szomorú, hogy nincs egyetlen olyan váltópárt, amely a legalapvetőbb nemzeti érdekeinket a sajátjának érezné. Talán ezért is durvult el ennyire a politikai élet.
Ami pedig a köszvényes ízületi gyulladást illeti, továbbra is úgy vélem, ezt nem ügyeleti időben kell gyógyítani/gyógykezeltetni, mert biztos hogy nem rövid idő alatt alakult ki, még akkor sem, ha a hazai gyógykezelés kudarcos volt. (Nagyon sokszor egyébként vízhajtók tartós szedése provokálja ezt a betegséget.)
A linken felsoroltak miatt is írtam, hogy tisztában vagyok vele, hogy tette is a dolgát – a többit nem ragozom tovább.
Nincs bajom a határzárral, a bajom ezzel az (és nem vagyok egyedül), hogy egy nagy szőnyeg, ami alá söprik a többi problémát is. Van két lehetőség látszólag: a jelenlegi kormány, és a muzulmán hordák, a halál. Gondolkodás nélkül szavaznék a Fideszre (és nem vagyok egyedül), ha a „zsurnalisztikai fordulatok” száma kevesebb lenne. Ha nagy ritkán politikáról akarok olvasni, akkor végignézem a 444-től a kuruc.infóig bezárólag az összeset, aztán átlagolok, sajnos mindenhol mesteri szinten megy a propaganda, illetve az ilyen-olyan lobbik.
Az egészségügyi sztori úgy történt, ahogy leírtad: már előtte kapott gyógyszert Magyarországon (injekciót is), a hétfői délutános műszak egy „nagyon fájt a lábujjam hétvégén” mondattal indult. Péntekre úgy bedagadt neki a folyamatosan szedett orvosságok ellenére, hogy sántikálva tudott csak menni, emiatt volt kénytelen ügyeletet látogatni. Én csak amiatt mentem vele, mert fogalma sem volt, mennyire lesz képes utána hazavezetni, illetve mit csinálnak vele. Az otthon kapott orvosságokra azt mondta neki az osztrák doktornő, hogy megelőzésre jók, de amikor már ilyen állapotban van, akkor már nem. Tisztában vagyok vele, hogy orvosként praktizálsz, emiatt is írtam ezt a példát. Megkérdezhetem, hogy megvannak-e még a papírok, amiket kapott, nekem két képem van róla, amin bekötött infúzióval üldögél mellettem 2018.01.19 23:53-kor.
Érthető nagyon sok felvetés, különösen a mérhetetlenül eldurvult, vagdalkozó kampányról írottak.
„…de sajnos a mindenkori hatalom (mindegy, melyik, pont) ahelyett, hogy érvekkel, tényekkel, legfőképp eredményekkel bizonyítana, csak a már-már tényleg arcpirító vagdalkozásban mutatja meg tehetségét, és elég neki az a másfél millió ember, ami a megfelelő számú szavazathoz kell, a többi nem érdekes.”
Ezzel nem értek egyet. Az itt felsorolt tényeket aligha lehet vitatni, nemcsak a saját szavazótábort hanem valamennyi érintett állampolgárt kedvezőbb helyzetbe hozta.
A lopás, korrupció és egyéb vádak pedig akkor állnak, ha konkrét bizonyítékok vannak. „XYZ, ekkor és ekkor, ennyi és ennyi közpénzt tett zsebre” de általánosságban leírva a „lenyúlás” nem más, mint zsurnalisztikai fordulat.
A haza valóban nem egyenlő párttal (pártokkal), de a választás arról szól, hogy a saját világnézetemhez legközelebb állókat választom. Hívőként eleve kizárt, hogy ateista pártra szavazzak, miként az is, hogy valami eszement felfogás alapján azokat válasszam, akik feltartott kézzel szabadítanák az országra a hódító muzulmánokat. Ezzel elértünk a 2018-as választások valódi tétjéhez.
Ami pedig az egészségügyi történetet illeti, 31. éve a magyar ellátórendszerben dolgozó orvosként reagálok. Pontosan látom belülről, hogy tízezer sebből vérzünk, még akkor is, ha az elmúlt nyolc évben bőven megháromszorozódott a jövedelmem, annak ellenére, hogy nem kellett vizitdíjat beszednem 300 Forintonként… és nemcsak az anyagiak terén érzek pozitív változásokat.
Tudjuk, hogy az osztrák ellátórendszer sokkal jobb, mint a hazai, de… az említett példa számomra azért sántít, mert egy köszvényes ízületi gyulladás nem órák alatt alakul ki, mint például egy akut has; ergo nem későn este, ügyeleti időben kellene ellátni, mi több, alapvetően háziorvosi kompetencia a húgysavszint megmérése, az azt csökkentő gyógyszeres és diétás kezelés beállítása! Ehhez azonban az kell, hogy az érintett páciens akkor és ott kopogtasson, amikor és ahol indokolt! Nem vitatom azt sem, hogy egy köszvényes roham lehet súlyos állapot (a leírás alapján itt nem erről lehetett szó), de ezzel rögtön, és nem egy átdolgozott délutános műszak után kellene orvoshoz fordulni, nem vitatva az akut ellátáshoz való jogot!
Pontosan látom, hogy milyen sokan fordulnak krónikus, vagy szubakut panaszokkal a sürgősségi (ügyeleti) ellátáshoz, ami nemcsak azért probléma, mert fölöslegesen terhelik az ellátórendszert, hanem megakaszthatják az igazán sürgősségi ellátásra szorulók gyógykezelését. Ezen elsősorban az emberek egészséggel kapcsolatos tájékoztatásával lehetne javítani!
Nagyon óvatosan próbálom meg a véleményemet megfogalmazni, mivel elég egy párt, netán politikai (vagy abban részt vevő, ám ezt titkolni próbáló) személy nevét kritikával illetni, és rögtön szikra kerül a puskaporba – mindegy, melyik oldalon. Magam a „szavaztam már a FIdeszre, illetve ellene is” táborba tartozom. Keresztény vagyok, ugyan nem mondanám magam különösebben vallásosnak, viszont törekszem arra (nyilván hibákkal), hogy ember legyek. Elöljáróban ennyit.
Uraim, én úgy látom, annak a Magyarországnak, amit például a Kormorán énekelt meg, vége. Még mindig többen vagyunk, akiknek „nem kellett tanulni, hogy a zászló mit jelent”, de sajnos a mindenkori hatalom (mindegy, melyik, pont) ahelyett, hogy érvekkel, tényekkel, legfőképp eredményekkel bizonyítana, csak a már-már tényleg arcpirító vagdalkozásban mutatja meg tehetségét, és elég neki az a másfél millió ember, ami a megfelelő számú szavazathoz kell, a többi nem érdekes.
Tisztában vagyok vele, hogy a jelenkori kormány sokat tett egy romokban lévő ország jobbá tételében, csak – és pár százezer, netán millió ember véleményét leírva – sajnos el is puskázott lehetőségeket, és közel kerülve a kondérhoz bizony merített is magának bőven. Ugyan vannak illúzióm, de tudom, hogy ez mindenhol így megy, csak éppen a mérték a nem mindegy.
Rengetegen vagyunk, akik nyugalmat, biztonságot, anyagi biztonságot, szeretnénk, de a nagy szavak kevesek ehhez. Az nem fogja meggyőzni az embereket, ha a másik (egyébként ugyanúgy ember, ráadásul magyar ember) semmibe vételével, egyebekkel próbáljuk mismásolni a problémákat. Nekem a tettek számítanak, és lehet valaki a nevében keresztény, ha nem úgy viselkedik. „A hazugság akkor is hazugság, ha soha nem derül ki” – írta az Ismerős Arcok, és bizony a lopás is ilyen. Nem kéne semmi, csak kiállni, hogy ez, és ez emiatt van így, csakhogy nyilván egyszerűbb tudomást sem venni az egészről, bujkálni, majd arrogánsan visszatámadva elfelejteni az egészet. Felelős nincs, mehetünk tovább.
Másodszor írom, mindegy, ki van hatalmon. Nekünk ez úgy látszik, csak így megy. Azon kéne elgondolkodni, hogy a haza nem egyenlő a párttal, és újabb álom: attól, hogy valamelyik párt kormányom van, még lesznek olyan emberek, akik nem értenek velük egyet, és pont őket kéne meggyőzni. De nem, nálunk ez nem így működik, futjuk ugyan azokat a köröket, és gyűlölködünk tovább, meg ugye tömjük a zsebünket. Csak a módszerek változnak, netán finomodnak, de még ki tudja, hol a vége, elég megnézni a szinte lincshangulatot, amit gerjesztenek a határon túli magyarok szavazati joga miatt.
Nem érdekel a politika, véleményem van, de igyekszem tiszteletben tartani a másikét.
Egy kis egészségügyi történettel zárnám remélhetőleg nem túl kusza soraim: Ausztriában, egy kisvárosban élek, 10000 fő körüli lakossal. Egy magyar kollégám köszvénnyel küszködött a lábujján, pénteki napon délutános műszak után kénytelenek voltunk bemenni a kórházi ügyeletre kb. 22:30-kor. Elkérték tőle az E-cardját, megkérdezték ki a háziorvosa itt, majd nagyjából tíz perc várakozás után szólították, vettek tőle vért, kielemezték (erre várni kellett fél órát, ment vizitelni a doktornő), ez alapján írt fel neki gyógyszert (közben kapott egy infúziót), majd negyed egykor távoztunk. Nem tartozom a divatból kis hazánkat szidók közé, de azért meglepődtünk. Valami ilyesmi szintet kéne otthonra is, és meg is lehetne, de ehhez talán észre kéne venni, hogy a másik is ember, és akarhat mást, mint mi, csak jót akarjon. Meg persze azok a fránya prioritások…