Azokban a percekben, amikor ezek a sorok megjelennek, lezárják az urnákat, megkezdődik a szavazólapok feldolgozása. Fogalmam sincs mi lesz az eredmény, mit tartogat a jövő, de jó alkalom ez arra, hogy utam vége felé haladva átgondoljak és megfogalmazzak néhány kívánságot.
Ha a családra gondolok, elsősorban az egészség jut eszembe. Mert ha egész-ség nincs, semmi sincs. Nincsen olyan alagút, amelynek ne lenne fény a végén… Szeretném, ha valamennyi gyermekem, nemcsak a vér szerinti, hanem azok is, akiknek a doktorbácsija vagyok és voltam boldogan élnének, az ő gyermekeiknek is legyen majd doktornénijük, doktorbácsijuk az utánunk jövőkből…
Ha a hazára gondolok, szeretném, ha békében élhetnénk. Békében önmagunkkal, családunkkal, szomszédainkkal, munkatársainkkal… Szeretném ha lelkiekben és javainkban gyarapodnánk, ha keményen dolgoznánk, úgy hogy közben élvezhessük munkánk gyümölcsét! Szeretném ha csodálatos nemzeti kultúránk az idők végéig fennmaradna, úgy, hogy közben minden korosztály hozzátenné a sajátját. Ha forogna a film, szólna a dal, ünnepet hozna a tánc, a vers, a színház… Ha továbbra is a legsikeresebb sportnemzetek között maradnánk…
Ha Istenre gondolok, szeretném, ha parancsai szerint élnénk, bűneinkkel nem bántanánk, halk imáinkkal kérnénk, hogy egyengesse nemzetünk és benne saját életünk útját. Ha megvalósulna Pio atya próféciája: “Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” (Lejegyezte Pio atya)
KÖSZÖNJÜK MAGYARORSZÁG! Hétfő van, új hét kezdete. Kezdődjék (folytatódjék) a munka, minden más majd azután 😉 !
Azóta megtörtént a szavazatok összeszámlálása, és hivatalosan „előzetesnek” nevezett eredmény született. Akkora győzelem, amire – valljuk be – senki sem számított!
Amint mentem le az aktivisták eredmény váró összejövetelére A Kapos szálló éttermébe, az általad már múltkor is idézett Pio atya jóslata jutott eszembe. Gyorsan felnéztem az égre, és kértem Magyarország hatalmas őrangyalának oltalmát, hogy ne menjen tönkre mindaz, amit a jelenlegi kormány vezetésével felépítettünk, és ne kellejen muszlim bevándorlók martalékává lennünk. Úgy látszik, meghallgatott… 🙂 Hála legyen érte Istennek (és Pio atyának, hogy felhívta a figyelmünket erre a lehetőségre)!
Azért azt javaslom, egy halk köszönetet mormoljunk el Márki Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesternek is. Szerintem az ő választási győzelme sokakban felébresztette az aggodalmat, hogy mindaz, amit felépítettünk 8 év alatt, egy pillanat alatt elveszhet, ha az ellenzék alakít kormányt. Az emberek elindultak hát, hogy megvédjék. Ez valami olyasmi volt, mint a 2010-es fülke forradalom, vagy amiről Bayer Zsolt a szekszárdi nyilvános Sajtó Klubban beszélt: Lúdas Matyi konzervatív forradalma. Most mi is elmondhatjuk: háromszor vertük a balliberális „Döbrögiken” vissza a 2002 és 2010 közötti országrombolást és a 2006-os meggyalázott ’56-os megemlékezést!