„Még, tovább!” Mindent felülíró Kormorán hangverseny – az árvízkárosultakért !!!

„Tisztelt Kormorán Baráti Kör!
Kedves Barátaim!

Jó pár évvel ezelőtt kezdődött a „nagy menetelés”. A MOM-tól a TF-ig, a Körcsarnoktól az Arénáig. Ott voltatok mindenhol, a legkisebb faluban is, a sportpályákon, a fesztiválokon, a csarnokokban. Jó volt érezni, hogy együtt vagyunk. Nehéz éveket kellett átélnünk, de most úgy tűnik, tisztul a levegő, lehet nagyokat kortyolni, felszabadult tüdővel egy új világ érzéséből.
De az élet néha felülírja az elképzeléseket, átigazítja az időszámítást. Készültünk sok hónapja a nyári hangversenyre. Pestszentimre, Sportkastély. Az elmúlt hetekben, napokban honfitársaink tízezrei rettegésben éltek és bekövetkezett a tragédia. Emberek ezrei, civilek, rendőrök, tűzoltók, maradék katonáink állnak kint a gátakon, hogy mentsék, ami a miénk, ami az övéké.

Amikor megkerestek a Duna Televíziótól, szinte természetesnek éreztem, hogy nekünk is segíteni kell. Volt már gyönyörűséges példa a székelyföldi árvíz kapcsán. Akkor tizenháromezer magyar úgy gondolta, hogy ha mással nem de a jelenlétével, a belépődíj árával segíteni tud a Sportarénában.
Kicsi, amit kérek, mégis hatalmas.
A Kormorán zenekar felajánlotta a bevételt az árvízkárosultaknak. Nem tudom, ki fogja megkapni, nem tudom, hogyan jut el azokhoz, akik rászorulnak. De biztos vagyok benne, hogy egy egészséges nemzet, egészséges öntudattal és segítőkészséggel áll mindenki mellett, aki elvesztette sok éven át megszerzett vagyonkáját, elvesztette házát… mindenét.
Aki tud, és lehetősége van rá, jöjjön el Pestszentimrére. Tegye hozzá a maga két, háromezer Forintját, ahhoz az alaphoz, mely talán visszaadja a bizalmat, azoknak az embereknek, akik mindent elvesztettek. Mi csak énekelni és muzsikálni tudunk, a budapesti rendőrök 44 órán át építették homokzsákokból a gátakat, 70 kilométer hosszan. Nem ettek, nem ittak. Tudták a dolgukat.
Tudta a dolgát Tóth Reni is, aki körbetelefonált mindenkit, akit ismer és összeszedett egy teherautónyi élelmet: kenyeret, kolbászt, vizet és pokrócokat, amit a mai napon leszállított Boldvára.
Ha jöttök, most ne egy egyszerű Kormorán koncertre gyertek, hanem arra, amit úgy hívnak nemzeti összefogás. Amiről szólnak dalaink, amit érzek, minden hangversenyen, egy-egy kézszorításban, egy-egy mosolyban, egy-két bíztató szóban.
Gyertek, mert bár a Jóisten nehéz hátizsákkal indította útjára az új világot, de hit, remény, szeretet nélkül nem lehet élni.
Legyünk együtt, fogjuk meg egymás kezét és fogjuk meg képzeletben azok kezét is, akik ma tornacsarnokokban alszanak, akiknek elveszett ágya, szekrénye, ruhája, ledőlt a háza. Akiknek nincs ivóvize, nincs drága biztosítása.
Lehet beszélni Trianonról, nemsokára testvéreink a határokon túl megkaphatják a magyar állampolgárságot. Szabadságharcunkat vívjuk. Nem lehet a víz az úr!

Várunk Benneteket! A Jóisten áldása legyen rajtatok.
Köszönöm, hogy elolvastátok levelemet.
Mert eljutottunk valahová, de:
MÉG TOVÁBB

Ölel Benneteket:
Koltay Gergő

PESTSZENTIMRE, SPORTKASTÉLY, 2010.JÚNIUS 13. 18.00″

Észrevétlenül peregnek a napok, hetek, hónapok, évek, egyszer csak azt vesszük észre, fogyóban vannak immár… Sok mindenről szó esett A mi Pilvaxunk asztalai mellett, gyásznapokról és ünnepnapokról. Pár hónapja gondolatok tódultak fel bennem az ellopott nyolc évről, minél mélyebbre ások lelkemben a közelmúlt emlékeit felidézendő, annál inkább rájövök egy dologra: hogy túléltem, hogy túléltük, ahhoz rengeteg minden kellett… varázslatos dolgok maradtak volna kívül az életemen, ha nincs ez az átkozott nyolc, ragadós, mocskos esztendő.

Isteni sugallat volt talán, amikor 2003 Adventjén elmentünk a MOM-ba? A Kupolateremben kilenc muzsikus zenélt, pár nap múlva lett egy nagy családunk, a Kormorán Baráti Kör, először csak néhány fórumbejegyzés, majd egyre több személyes ismeretség, barátság. Később jöttek a kirándulások, táborozások, vagy csak egy-egy kézszorítás hangversenyek előtt, után. Az élet koncerttől koncertig pergett. Vajon mi jelentett vonzerőt, hogy újra és újra elmenjünk élő előadásban is meghallgatni a Kormorán dalait, hiszen ezerszer hallottuk már azokat? A sötét kisrozvágyi éjszaka, a somogyvári tűzijáték, az év első előadásai a szombathelyi Don Bosco-ban; A Napba Öltözött Leány ősbemutatója Csíksomlyón; falunapok bokatörő színpadjai, az agárdi szélcsatorna és hosszasan sorolhatnám még… Nehezen megválaszolható kérdés, mégis úgy érzem, a vonzerőt az jelentette és jelenti mind a mai napig, hogy a Kormorán művészete olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyek lelkünkből fakadnak. Talán mindenkinek kicsit mást, számomra – számunkra – a dalokba szőtt hazaszeret, annak kimondása, hogy a világok világa Magyarország, hogy magyarnak lenni hivatásunk és hogy jó lesz magyarnak lenni. A koncerteken érezhető volt mindig az összetartozás, általában feltöltődve, lélekben megerősödve indultunk haza. Kormorán koncertek, KoBaK, pici dolgok az egészhez képest, de kellettek, nagyon kellettek, hogy kibírjuk!

A koncertek között mindig voltak különlegesek, kiemelkedően fontosak. Sokan bírálták a zenekart, hogy mindent elvállalnak, de Koltay Gergő megmondta, hogy ahová hívják őket, oda elmennek. Sokszor zúgolódtunk a méltatlan körülmények okán: kiábrándító hangosítás, színpad előtti sártenger, hangfal mögött, szélárnyékban hegedülő Gáspár Álmos… ugyanakkor a TF-en, Körcsarnokban, MOM-ban, a Budapest Kongresszusi Központban jó, sokszor kitűnő, a zenekarhoz méltó körülmények fogadták a közönséget.

Az alig elviselhető nyolc évtől indultam. Áprilisban felfoghatatlan dolog történt, talán örökre megszabadultunk azoktól, akik nyomorba és szenvedésbe döntötték nemzetünket. Az új hatalom soha nem látott felhatalmazást és erőt kapott kapott ahhoz, hogy helyre tegye a dolgokat. Hogy képesek lesznek-e rá, az még a jövő zenéje. Mégsem érzem környezetemben az örömöt, a megkönnyebbülést. Szennyes áradat mossa el el falvainkat, városainkat, iszonyatos gazdasági nehézségeket kell megoldanunk, azaz még, tovább kell mennünk! Továbbra is szükségünk lesz az írástudók, a művészek munkájára, a lelki támaszra, amelyet nyújtani képesek.

Úgy érzem, hálával tartozom a Kormoránnak, hogy segített átvészelni az elmúlt éveket. Fáj a Családi Nap elmúlása, de az előttünk álló vasárnap egy új korszak mérföldköve is! Hírek szerint Pestszentimrén, az új sportcsarnokban minden készen áll ahhoz, hogy ismét felejthetetlen élményben részesüljünk. Gyerek- és vidékbarát kezdési időpont, hatalmas parkoló, a színpad előtt nyílt tér azok számára, akik nem bírnak ülve maradni! Nagyszerű hangminőség, méltó körülmények. Miért maradnánk otthon? Nagy ünnepnap előtt állunk, vágjuk a centit, mert peregnek a napok, az órák és a percek…