2016 december 16-án ünnepeltük az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Kormán zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Régi szokás szerint, a nagy eseményeket, évfordulókat ünnepélyesen, terített asztal mellett ülve, méltó étkekkel koronázzuk meg. S nem volt ez másként 2017 január 29-én sem, Pilisszentivánon, a Csali csárdában sem.
Összegyűltünk, a Kormorán zenekar jelenlegi tagjai, szeretteik, sokan a Kormorán Baráti Körből, hogy ünnepeljünk. Volt mit… negyven évet, amelynek gazdag termése immár örökre beégett a magyar kultúra történetébe. Függöny választja el színpadot a nézőtértől, muzsikust közönségtől, de amikor véget ér a hangverseny, ideje lehet a szónak. Ennyi történt ezen a vasárnap estén. Terített asztalhoz ültünk, jókat beszélgettünk, jól éreztük magunkat.
Köszönet Koltay Gergőnek és valamennyi zenésztársának ezért a negyven esztendőért, azokért a dallamokért és gondolatokért, amelyek nélkül valamennyien sokkal szegényebbek lennénk. Köszönet mindazoknak a lelkes kobakos társainknak, akik megszervezték az ünnepi együttlétet!
Egy hozzászólás - “„Összegyűlnek álmaink. Összegyűlt az idő.””
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A fentiekhez szeretnék hozzáfűzni még egy dolgot. Igazából váratlanul ért, hogy pont engem kértek fel köszöntő mondására, rögtönöznöm kellett. Hiszen annyi mindent fel lehetett volna idézni abból a másfél évtizedből, amióta Kormorán koncertekre járunk, s részei vagyunk a Kormorán Baráti Körnek. Nem tudtam mást kinyögni, csak egy köszönetet mindenért; zavarban voltam, de eszembe jutott egy régen bemagolt köszöntő, amelyet még a pécsi évek alatt hallottam egy koncerten, úgy érzem, elég bénán mondtam el, így most leírom…
felriasztott falusi kuvaszkutya bőrébe
csimpaszkodó kullancsbogár
szemeiből kicsorduló könnycseppekben
megcsillanó régi rablólovagvár felvonóhídjából
kiálló rozsdás vasszögek
összetartják annak alkotórészeit
hát aképpen tartson össze bennünket is máma
a BARÁTSÁG és a SZERETET!
utolsó akkordjainál elájuló lányka
hangos sóhajtásától megrezdülő gyertyaláng
mellett silabizáló diákok
mandzsettájáért lamentáló háziasszony
ölében csipogó kiscsirkék által
szertekapart vakondtúrásra hull
a mindent megtermékenyítő eső,
hát aképpen hulljon
édes mindannyiunk fejére is az ÁLDÁS!”