Ismét elrohant egy év, ismét elszaladt az adventi készület négy hete… Sok jókívánság érkezik élőszóban, telefonon, elektronikus levélben, túl sokat ezekhez már nem lehet hozzátenni, így ezúttal egy Kormorán koncertről írt beszámolóval kívánok áldott Karácsonyt mindenkinek.
Mióta részesei lettünk a Kormorán-varázsnak, alig telt el úgy esztendő, hogy ne lettünk volna adventi koncertjükön. Voltak közöttük „nagykoncertek” a Körcsarnokban, vagy a Nagycirkuszban s voltak családiasabbak, mint a MOM kupolatermében. A hangulatot azonban soha nem a hely, vagy a közönség létszáma, hanem a színpadról áradó dalok szabták meg.
2018-ban koncerthelyszínnek a Duna Palotát választotta a zenekar, a gyönyörű színházterem hangulatos otthont adott a hangversenynek. Milyen volt a koncert? Nagyszerű, mint mindig! Sikerült egyensúlyt találni a régebbi, legrégebbi, újabb és legújabb dalok között, jó volt a megszólalás és a színpadkép. A hangulat sokszor felforrósodott, különösen a jól ismert dalok hallatán.
Úgy elszállt a két óra, hogy szinte észre sem vettük. Két nappal Szenteste előtt, a Kormorán hangversenye felgyújtotta szívünkben a karácsonyi fényeket, köszönet érte!
Hajnalonként roráté mise… az az igazi adventi készület! Prohászka írásai, csend, elmélyedés, magunkba és gondolatainkba fordulás, koszorún égő gyertyák, melyekből hétről hétre több fény árad.
Az adventi forgatag „Black Friday”-től Újév napjáig kínálja portékáit, vegyél, szerezz, költs, ródd a plázákat, hogy mire eljő a csendes éj, hullafáradtan rogyjál az ünnepi asztal mellé. Nem mondom, hogy nem esnek jól advent fényei, a vásárok hangulata, egy korty forró puncs, de nem ezekben van a lényeg!
Alighanem 2002-t írtunk, amikor Isten ujja megérintett, s ott lehettünk a MOM Kupolatermében, hogy először halljuk koncerten muzsikálni a Kormoránt, egyúttal találkoztunk a Kormorán Baráti Kör tagjaival. Gyönyörű adventi este volt, akkor megértettem, hogy nem lehetünk egyedül. Nagyon sokan vagyunk, akik hasonlóan gondolkozunk Istenről, hazáról, nemzetről, családról, múltról és jövőről. Tiltott dalok tiltott hangszereken zenébe és dalszövegbe öntve erősítették, s mindmáig erősítik hitünket. A szél fölkapott, nem volt megállás, elvitt a Napba Öltözött Leányhoz Erdélyországba, koncertekre Somogyvártól Kisrozvágyig, Budapesttől Szombathelyig. Gyönyörű idők voltak!
Azóta elszaladt immár tizenhat esztendő. Advent első vasárnapja van, de mi ugyanúgy várjuk a Megváltó Csillagát, s a tavaszi feltámadást! Aligha volt olyan advent, hogy a Kormorán zenekar ne köszöntötte volna koncerttel. Így lesz ez az idén is, nagyon várom az év legrövidebb napját, a napfordulót, hogy ott lehessünk az Új időszámítás kezdetén! Addig is mindenkinek csendes adventi készületet kívánok!
Éjszakákon átsegít, ha álmod fel a Holdra száll Melléd bújik, simogat a csillagarcú kék leány. Könnyít ő a lelkeden, ruhája nincs, csak holdsugár Ne kívánd, ne tudd nevét, a csillagarcú kék leány.
Om mani padme hum (8x)
Nem látható, nem hívható, ő hegy és völgy és vad virág Ő a múlt és mi várható, a csillagarcú kék leány. A pusztulás, ha végleges, milliók imája száll Ősi dallal hívja őt, a csillagarcú kék leányt.
Om mani padme hum (8x)
Om mani padme hum (8x)
Közösségi fényképmegosztó oldalon Kékleány idézte emlékezetembe a Kormorán koncertek elmaradhatatlan énekét… Om Mani Padme Hum, zenéjét és szövegét Koltay Gergő szerezte. Sodró lendületű dal, míves munka! Emlékezetem mélyéről elemi erővel törtek rám az emlékek, s nem nosztalgiából. Az a rengeteg Kormorán dal, amelyeket meghallgatni akár Erdélyországba is képesek voltunk elzarándokolni, mind jelentett valamit, talán mindenkinek kicsit mást, s lelkünk apró rezdülései jelezték ezt. Sokáig magam sem tudtam, hogy mit jelent a címben és a refrénben szereplő négy szó!
„Nézd csak a drágakövet a lótuszban!” a mantra jelentése szó szerinti fordításban, azonban kicsit elmélyedve a kérdésben mélyebb tartalom bontakozik ki.
Laár András így foglalja össze:
„Ez a buddhista vallás legalapvetőbb mantrája, amely magában hordozza a buddhizmus lényegét. Hat szótagból áll: OM – MA – NI – PAD – ME – HUM. Mindegyik szótag a Létezés egy-egy világát szólítja meg. Az OM az istenek világát, a MA a félistenekét, a NI az emberekét, a PAD az állatokét, a ME a szomjazó lelkekét, a HUM pedig a poklok lakóinak világát. A buddhisták szerint az egész Létezés e világok szerint oszlik meg. Minden lény, aki létezik, ezek közül, valamely világban létezik, a fentieknek megfelelően. Amikor az ember az Om Mani Padme Hum-ot mondja, avval mind a hat világba jóindulatot, szeretetet, békét küld a mantra másik értelmének megfelelően. Ha ugyanis szavak szerint értelmezzük ezt a formulát, a jelentése magyarul: Om, Ékszer(Drágakő) a Lótuszban, Hum! Az Om és a Hum lefordíthatatlanok, nincs rájuk magyar szó, jelentésüket csak körülírni lehet. Az Om ebben a megközelítésben a legfelsőbb tudati dimenziót, az Eredetet jelenti, a Hum pedig az itt és most világát, tehát a hétköznapi anyagi valóságot. Az Ékszer a Megvilágosodott Tudatra utal, a Lótusz pedig a Testi valóságra. Ugyanakkor az Ékszer a Férfi istenség teremtő erejét is jelképezi, a Lótusz pedig a Női istenség befogadó, megvalósító képességét, amely kettősség itt éppen egyensúlyban, a legnagyobb egységben, teljes harmóniában jelenik meg. Ennek megfelelően a mantra egyszerre jelenti a férfi-női polaritás legnagyobb harmóniáját, és a testi-szellemi lét legteljesebb egységét. Ha tehát ezt a mantrát ismételgetjük, azzal éppen minden létező világba elküldjük ezt a beteljesedett harmóniát. Minden létező lény felé azt küldjük, ami éppen neki kell ahhoz, hogy ezt a beteljesedést megvalósíthassa. Ez tehát az Egyetemes Jóindulat mantrája.” Forrás
„Nagyon jó, ha gyakran ismételjük az Om Mani Peme Hung mantrát, de miközben ezt tesszük, figyelnünk kell a jelentésére is. Arra a hat szótagra, amely nagyszerű és egyben hatalmas is. Az első az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Peme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Peme Hung hat szótagja azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.”
A mantrát Koltay Gergő dalba öntötte, a Kormorán varázslatos muzsikáját hallgatva érezhetjük az Egyetemes Jóindulat áradását, amelyet magunk is továbbíthatunk az arra szomjazóknak!
Úgy terveztem, ott leszek, beszámolok róla, de azután az Élet másképp rendezte… Annyit tudok, jól sikerült, szép este volt, vendégként fellépett Tóth Reni, Margit József és Makrai Pál. Jelen voltak a kobakosok is.
Fájdalom és keserűség tölt el, hogy távol maradtam és nem tudok nektek semmit, még egy fényképet sem mutatni. De ha esetleg valaki ott volt, benéz ide, ha érez némi késztetést, hogy pár mondatban megossza mindazt, amit azon estén átélt, számomra gyönyörű karácsonyi ajándék volna…
Fiam iskolája, az abai Atilla Király Gimnázium, 2017 május 23-án ünnepelte névadóját. Erre az alkalomra, már január végén meghívták Koltay Gergelyt, a Kormorán zenekar vezetőjét, aki első szóra igent mondott. Izgalommal vártuk a találkozást! Szilasy György igazgató úrtól én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy néhány kérdést fogalmazzak meg, amely a beszélgetés vezérfonala lehet.
Miután bemutattuk az iskolát, majd bejártuk Gergővel, a jurta melletti árnyat adó fa tövébe telepedtünk, kört alkotva ültünk. A diákok muzsikálásával kezdődött a találkozó és a beszélgetés. Kísérletet sem teszek arra, hogy részletesen idézzem mindazokat a gondolatokat, amelyeket Gergőtől hallottunk. Elmesélte pályájának indulását, ahogyan gyermekszínészként kezdte, majd zenét tanulva eljutott a Kormorán megalapításáig, elmondta, hogy milyen hatások vezették a folk-rock műfaj irányába. Szó esett rockoperákról és filmzenékről is. Amíg ezeket felidézte, számtalan fontos gondolatot osztott meg velünk. Körbejártuk Bálint Elemér oroszhegyi polgármester „Hivatásunk magyarnak lenni” mondatából miként született dal, majd zenealbum, hogyan tehetünk eleget feladatunknak. Ha jól belegondolunk, mit jelent ez a három szóba sűrített mondat, csodálatos világ tárul fel előttünk… Szó esett még Lámpás Emberekről, Táltosok Fiairól, őseink világáról. Még órákig tudtuk volna folytatni a beszélgetést, de időnkbe ennyi fért bele.
Elnéztem a diákokat, nagy figyelemmel, nyitott szívvel és ésszel fogadtak be Gergő szavait. Ebben az iskolában, ahol tanár, diák hivatása magyarnak lenni, ahol a muzsika, a tánc, a népi kézműves mesterségek művelése a mindennapok része, hiszem, ők megértették Gergő szavainak mélyebb értelmét. Bizonyára mindannyian lélekben gazdagodva búcsúztak el vendégüktől. Befejezésül még elénekelték Gergőnek az iskola Himnuszát, majd íjászattal folytatták a napot .
Felemelő perceket éltünk át, köszönjük Gergő, hogy megajándékoztál minket jelenléteddel, szavaiddal, gondolataiddal!
Isten áldja meg a magyart, Tartson neve míg a Föld tart. Paradicsom hazájában, Éljen örök boldogságban. Éljen örök boldogságban!
Töltse békében napjait, Egyezve lássa fiait. Tatár, török, s más ellenség, Minket meg ne rendíthessék. Minket meg ne rendíthessék!
Isten áldja meg a magyart, Tartson neve míg a Föld tart. Isten áldjon meg bennünket, Minden igaz magyar embert. Minden igaz magyar embert!
2016 december 16-án ünnepeltük az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Kormán zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Régi szokás szerint, a nagy eseményeket, évfordulókat ünnepélyesen, terített asztal mellett ülve, méltó étkekkel koronázzuk meg. S nem volt ez másként 2017 január 29-én sem, Pilisszentivánon, a Csali csárdában sem.
Összegyűltünk, a Kormorán zenekar jelenlegi tagjai, szeretteik, sokan a Kormorán Baráti Körből, hogy ünnepeljünk. Volt mit… negyven évet, amelynek gazdag termése immár örökre beégett a magyar kultúra történetébe. Függöny választja el színpadot a nézőtértől, muzsikust közönségtől, de amikor véget ér a hangverseny, ideje lehet a szónak. Ennyi történt ezen a vasárnap estén. Terített asztalhoz ültünk, jókat beszélgettünk, jól éreztük magunkat.
Köszönet Koltay Gergőnek és valamennyi zenésztársának ezért a negyven esztendőért, azokért a dallamokért és gondolatokért, amelyek nélkül valamennyien sokkal szegényebbek lennénk. Köszönet mindazoknak a lelkes kobakos társainknak, akik megszervezték az ünnepi együttlétet!
