Nyugati végeken
1. Nagycenk
A nemzeti gyásznapon nyugat felé vettük az irányt. Első állomásunk Nagycenk volt, ahol megtekintettük a legnagyobb magyar – gróf Széchenyi István – mauzóleumát. Az értő idegenvezetést vetítés is segítette. Számomra újdonság volt, hogy bár Széchenyi halálát főbelövés okozta, özvegyével mégis azt íratták alá a halotti bizonyítványon, hogy szívszélhűdés végzett vele, a döblingi tébolydában. Ezt cáfolandó, hitvese külön ereklyetartóban helyezte el Széchenyi koponyacsontjának a golyó által kitépett darabját. Aligha tudjuk meg, hogy a Habsburgok végeztek vele öngyilkosság látszatát keltve, vagy valóban maga húzta meg a ravaszt.
A mauzóleum megtekintése után megnéztük a Gróf szobrát, majd azt az emléktáblát, amely az 1921-es, a Rongyos Gárda fegyveres harcának eredményeképpen kivívott népszavazásnak állít emléket, mindössze négy nagycenki polgár akarta, hogy a legnagyobb magyar nyughelye osztrák fennhatóság alá kerüljön…
Itt álljunk meg egy pillanatra! Prónay Pál, Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály, Maderspach Viktor, Ostenburg-Moravek Gyula, akik akkor, amikor kapituláltunk, miután tort ült az első kommunista diktatúra, Kun és Szamuely és amikor már kiürítették Sopront és a környező falvakat – hősök voltak, akik az osztrák csendőrseget a stájerországi Hartbergig visszazavarták, vérüket ontották a hazáért. Istenem, ha lett volna akkoriban minden elszakított országrészben néhány ilyen férfi, mennyivel kisebb lenne fájdalmunk!
Az hogy ma Sopront Sopronnak és nem Ödenburgnak nevezik, a Rongyos Gárdának és parancsnokainak köszönhető, akik kiharcolták a népszavazást, Sopron és a környező falvak népe pedig magyar akart maradni és az is maradt! Örök hála és tisztelet ezért hőseinknek! (Érdemes elolvasni Somogyvári Gyula (Gyula diák) És mégis élünk című regényét, ha többet szeretnétek tudni az eseményekről.)
Utunkat Doborján, Liszt Ferenc szülőfaluja felé folytattuk. Kópházánál léptük át a gúnyhatárt és szűk negyed óra múlva már ott voltunk a községben. Ez is elgondolkoztató… minden idők legnagyobb magyar zenevirtuózának szülőfaluja, Trianon miatt, ma Ausztria egy kis eldugott zugában van, ott kanyargott nem messze Rákosi és Kádár vasfüggönye… egykor Sopron, Kismarton, Bécs és Pozsony közelsége miatt nem volt ez annyira eldugott falucska…
Liszt szülőházában mindössze három helyiségből álló meglehetősen szegényes tárlat van berendezve, néhány festmény, fénykép, partitúrák vitrinek alatt, két hangszer… ennyi. A szülőház mellett építészetileg igen modern koncerttermet építettek az osztrákok. Vettünk egy „Best of Liszt” hanglemezt, nem a rajta lévő darabok miatt, inkább emlékül. A maguk módján az osztrákok is megemlékeznek a Liszt-emlékévről.
Doborján után Felsőpulyán (Oberpullendorf) álltunk meg rövid pihenőre, kávé, fagyi, majd utunkat Léka vára felé folytattuk. A Kőszegtől 13 km-re lévő, Trianon előtt szintén Magyarországhoz tartozott várról ide kattintva olvashattok. Bebarangoltuk a várkastélyt, a kínzókamrától a fegyverraktáron át egészen a lovagteremig, ahol éppen egy esküvői vacsorához terítettek.
Vasárnap én egy meglehetősen különleges íjászversenyen vettem részt Sárváron, ha valakit érdekel, ide kattintva olvashat róla, Márti és Bendi pedig élvezték a fürdő kínálta lehetőségeket. Úton hazafelé beleszaladtunk egy hatalmas felhőszakadásba, de szerencsésen megérkeztünk.
Készülünk újra a nyugati végekre, hiszen rohamléptekkel közeleg Csepreg és az Ismerős Arcok tábora, Örökség koncerttel fűszerezve :-)!