Szerelmi Álmok – Liszt-emlékév 2011.
Ideje van annak, hogy A mi Pilvaxunk márványasztalai mellett szó essék Liszt Ferencről, hiszen 2011. Liszt-emlékév, október 22-én lesz születésének kétszázadik évfordulója. Ünnepi események sokaságára kerül sor egész évben, igyekszünk ezekről időnként hírt adni.
Amikor arra készültem, hogy Liszt Ferencről beszéljünk, sok anyagot átnézve, életútjáról a legrészletesebben és a legszebb veretes magyar nyelven megfogalmazott írást, az 1893-1897. között íródott Pallas Nagy Lexikonában találtam ezen a helyen, a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain. Terjedelmi okok miatt az egész cikk az alábbi pár sor végén található hivatkozásból érhető el. Olvassátok el, mert nemcsak Liszt Ferenc életét ismerhetitek meg részletesen, hanem elmerülhettek a több mint száz évvel ezelőtt használt gyönyörű magyar nyelvezetben, az írás önmagában is óriási kultúrtörténeti értékkel bír!
„Liszt Ferenc, zongoraművész s zeneköltő, szül. Doborjánban (Sopron) 1811 okt. 22., megh. Bayreuthban 1886 jul. 31. Atyja, L. Ádám, Esterházy herceg uradalmi hivatalnoka, fia első zeneoktatásával maga foglalkozott, de már a gyermek 9 éves korában be kellett látnia, hogy rendkivüli genialitásának s rohamos haladásának nem képes irányt szabni. Szorosabb baráti viszonyban állván Haydn Józseffel és Hummel Nep. Jánossal, azok tanácsára s rábeszélésére elhatározta fiát a művészeti pályára kiművelni. Fokozta ez elhatározását az a fényes siker, amelyet a kilenc éves Ferenc első nyilvános fellépése aratott Sopronban, mikor általános bámulatot keltett Ries és Hummel versenydarabjának előadásával. E sikert csak fokozta második nyilvános hangversenye Pozsonyban, mely alkalommal a gyermek sorsa is véglegesen eldőlt. Több főúri család ugyanis, mint a herceg Esterházy, gróf Apponyi, gróf Amadé és Kinszky mágnás-családok elégséges évi segélyt biztosítottak az apának, hogy fia kiművelését Bécsben eszközölhesse. L. Ádám ekkor családostól a császárvárosba költözött, hol Czerny Károlyt, az akkoron nagy hirben állott zongoratanárt kérte fel fia kiképzése vezetésére, ki azt – tekintettel a fiu rendkivüli tehetségére – minden díj nélkül el is vállalta. L. mint világhirű művész sem feledte el soha Czerny e nemes tettét s egész életében mindig hálás elismeréssel emlékezett meg felőle. Czerny vezetése alatt a 11 éves L. csakhamar elérte a technika ama szinvonalát, melyen tul az akkori álláspont szerint alig volt már fokozat. E mellett a művészet többi ágában sem maradt tétlenül. A zeneszerzés tudományát Salieri udv. karnagy s az akkori kor egyik leghiresebb operairója s zeneszerzője oldala mellett tanulmányozta, ki elismervén a fiu lángelméjét, azt a pedagógia rendkívülibb rendszere mellett igyekezett is kifejteni. Aránylag rövid idő alatt nemcsak kész harmonikus, kontrapunktista s zeneiró lett, hanem bámulatos gyorsasággal elsajátította a vezérkönyvolvasást is. Beethoven, ki már sokat hallott a gyermek géniuszáról, magához kérette, meghallgatta s nemcsak hogy fényes jövőt igért neki, hanem 1823. nagy sikerü bécsi búcsuhangversenyében meg is jelent s a közönség szine előtt a kis L.-et megölelte, homlokon csókolta s a művészet hivatott felkentjének jelentette ki.”…Folytatás… teljes cikk
15 hozzászólás - “Szerelmi Álmok – Liszt-emlékév 2011.”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A Liszt-emlékév egy hét múlva véget ér. Azt gondolom, nem volt haszontalan Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója kapcsán elmélyülni életművének megismerésében. A mi Pilvaxunkban is bőven foglalkoztunk a Mesterrel, találtunk róla írott verseket, sikerült eljutnunk koncertekre és beszámolnom róluk. Az emlékév vezérelt bennünket Doborjánba, ahol megnéztük szülőházát.
Honlapunk történek első riportja is az emlékév kapcsán született, a párizsi Krisztus-oratórium bemutatásáról, sógorommal, Rezsnyák Róbert operaénekessel.
A Liszt-emlékévtől lassan búcsúzunk, de Liszt Ferenctől és életművétől nem, a kapocs közöttünk erősebb, mint valaha. Az alábbi zenefilm, amelyet eddig közel 2 200 000-en tekintettek meg, – akár az angol nyelvű feliratok segítségével – a Magyar Rapszódia dallamára, emlékeztessen bennünket a Mesterre! Kívánom, hogy huszonöt, ötven, száz, vagy ezer esztendő múlva Liszt Ferenc magyarsága, életműve, muzsikája ugyanúgy dobogtassa meg az utánunk jövők szívét, ahogyan a miénkkel tette 2011-ben! A Szerelmi álmok pedig valósuljanak meg akkor is, most és mindörökké…
Nem tudom, hogy 2012. kinek az emlékéve lesz, de A mi Pilvaxunk az előttünk álló esztendőt Wass Albertnek fogja szentelni, ahogyan történt a Mester, Liszt Ferenc emlékére is.
Tegnap – Liszt világnapján – egy nagyon magas fiatalember,
nagyon magas szinvonalú zongorakoncertjét volt alkalmunk meghallgatni.
Végig egyenletesen, meghökkentően virtuóz volt,
Liszt Ferenchez méltóan.
Igazán tűzbe mégiscsak akkor jött a közönség velünk együtt,
amikor a magyar motivumok kerültek sorra:
A Két csárdás,
abból is a Büszke csárdás !
Doborján
Utunkat Doborján, Liszt Ferenc szülőfaluja felé folytattuk. Kópházánál léptük át a gúnyhatárt és szűk negyed óra múlva már ott voltunk a községben. Ez is elgondolkoztató… minden idők legnagyobb magyar zenevirtuózának szülőfaluja, Trianon miatt, ma Ausztria egy kis eldugott zugában van, ott kanyargott nem messze Rákosi és Kádár vasfüggönye… egykor Sopron, Kismarton, Bécs és Pozsony közelsége miatt nem volt ez annyira eldugott falucska…
Liszt szülőházában mindössze három helyiségből álló meglehetősen szegényes tárlat van berendezve, néhány festmény, fénykép, partitúrák vitrinek alatt, két hangszer… ennyi. A szülőház mellett építészetileg igen modern koncerttermet építettek az osztrákok. Vettünk egy „Best of Liszt” hanglemezt, nem a rajta lévő darabok miatt, inkább emlékül. A maguk módján az osztrákok is megemlékeznek a Liszt-emlékévről.
Adós vagyok még csütörtök esti élményünk elbeszélésével, Székesfehérvár Bazilikájában mutatták be Liszt Ferenc Esztergomi mise című alkotását. A nagyívű zeneművet az esztergomi Székesegyház szentelésére írta Liszt, ha valakit érdekelnek az alkotás születésének részletei itt olvashat róluk.
A zsúfolásig telt templomban az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, Drahos Béla vezényletével, Fodor Beatrix, Gál Erika, Mukk József, Jekl László, valamint az Alba Regia és a Primavera Vegyeskar közreműködésével mutatták be a művet.
Korábban még nem hallottam Liszt Ferencnek ezt a monumentális alkotását, azt hiszem a fent említett zenekar, kórusok és énekesek méltó módon tolmácsolták azt.
Számomra ez az este azért is nagyon emlékezetes marad, mert három művészeti ágnak: építészetnek, képzőművészetnek és zenének szintézise volt. A Bazilika hatalmas belmagassága, az oldalhajók rendkívül jó akusztikát teremtettek a muzsika élvezetéhez, a templom barokk szobrai és festményei pedig tökéletesen illettek hozzá, felerősítették a varázslatos muzsika hangulatát.
Sajnos a Harmonia Albensis koncertsorozatnak csak az utolsó két előadására jutottunk el, ezeknek különös jelentőséget adott a Liszt-emlékév. Így, hogy mélyebben megismertem Liszt Ferenc életét, elmentünk szülőházába és koncerteken hallhattam alkotásainak egy részét, még inkább motivált vagyok arra, hogy minél többször halljam, akár korongokról, akár hangversenyeken.
A Liszt-emlékévnek még közel sincs vége!
A magyar nemzet géniuszainak panteonjában Liszt Ferenc helye vitathatatlan, az emlékév elsősorban arra jó, hogy figyelmünket életművére irányítsa. Nem elég azonban csak olvasni, beszélni, írni róla, vagy jobb esetben korongokról hallgatni, érdemes időt szánni arra is, hogy hangversenyeken találkozzunk műveivel.
Számunkra tálcán kínálja a lehetőséget a Harmonia Albensis koncertsorozat, amely idén Liszt Ferenc műveit tűzi műsorára. Csütörtökön este a Ciszterci templomban Liszt és kortársai címmel tartott hangversenyre sikerült eljutnunk, hatalmas élmény volt! A Debreceni Kodály Kórus és Somogyi Tóth Dániel orgonaművész – Pad Zoltán karmester irányításával – másfél órás műsora során keresztmetszetet mutatott be, a korszak zeneszerzőinek műveiből. Csodálatos előadás volt, mind a kórus, mind az orgonajáték fantasztikus volt! Bár nemcsak szakrális műveket hallottunk, a zsúfolásig telt templom hangulata és akusztikája méltó volt a muzsikához és nagyszerű előadóihoz.
Július 28-án (csütörtökön), a székesfehérvári Székesegyházban 19:30-kor Liszt Ferenc Esztergomi miséje hangzik el, remélem azon is ott leszünk.
A Harmonia Albensis 2011. hangversenysorozat keretében Székesfehérváron két templomban is hallhatjuk Liszt Ferenc műveit:
Július 21-én a ciszter templomban Liszt és kortársai címmel tartanak koncertet Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész és a Debreceni Kodály Kórus közreműködésével, Pad Zoltán vezényletével.
A templomi koncertek sorát július 28-án a Szent István-bazilikában Liszt Ferenc Esztergomi miséjének az előadása zárja az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, Drahos Béla vezényletével, Fodor Beatrix, Gál Erika, Mukk József, Jekl László, valamint az Alba Regia és a Primavera Vegyeskar közreműködésével.
Virtuális séta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem falai között, ide kattintva indulhattok el, jó nézelődést!
(Köszönet Székely Gyurinak a hivatkozás elküldéséért.)
Liszt Ferenc és Wass Albert… zene, irodalom és fotóművészet csodálatos szintézise az alábbi felvételen:
(Köszönet Sztamassznak a figyelemfelhívó levélért.)
Május 22-én, vasárnap nagyon érdekesnek ígérkező egész napos program lesz a budapesti Millenárison, „Liszt maraton” címmel. Az előadássorozat elsősorban az ifjabb generációt szeretné megszólítani, további részleteket ide kattintva olvashattok az eseményről.
Boldog II. János Pál pápánk emléknapját október 22-re, azaz Liszt Ferenc születésével azonos naptári időpontra tűzte ki az Egyház. Ami itt lenn egyszer elkezdődött, az odafönn egyszer összeér… számomra ez nemcsak elgondolkodtató, hanem reményt adó is egyben.
Ne féljetek!
Liszt Ferenc nevét viseli ezentúl a Budapesti Nemzetközi Repülőtér.
„Ó, én dicsőséges és drága Magyarországom, kerüljön bár sok erőfeszítésembe, méltó leszek hozzád, és tihozzátok, szeretett honfitársaim” – írta 1840-ben Liszt Ferenc. Magyarország szülöttjének vallotta magát, de nyitott volt számos más európai ország kultúrája iránt is, s mindenütt jelentősen hozzájárult a zenei kultúra fejlődéséhez. E hatást hivatott összefoglalni a Müpában megtekinthető „Liszt! Minden tekintetben. Életút-kiállítás 2011”, amely hat témakör köré csoportosítva ad ízelítőt egy maradandó hatású művész világából.
Liszt Ferenc a 19. század egyik legnagyobb zongoraművésze, merészen újító zeneszerző, karmester, pedagógus és zenei író. 200 éve, 1811. október 22-én született a Sopron vármegyei Doborjánban, az évforduló alkalmából meghirdették a Liszt-évet, és Európa-szerte különböző programok keretében tisztelegnek művészete előtt. A jubileumi kiállítások sorát hazánkban a Művészetek Palotájának életút-kiállítása nyitotta meg.
Kezdetek és pályatársak
Liszt Ferenc hatéves volt, amikor kiderült kivételes zenei tehetsége. Apja, Liszt Ádám tanította zongorázni, majd Bécsben Carl Czerny tanítványa volt. Először 1820 októberében lépett nyilvánosan a közönség elé Sopronban, 11 éves korában már nyilvános hangversenyeket adott. Egy évvel később – a család Nyugat-Európába indulása előtt – búcsúkoncertet tartott Bécsben, ahova meghívták Ludwig van Beethovent, aki az ifjú művész egyik példaképe volt. Emellett Liszt olyan pályatársakat és barátokat tudhatott maga mellett, mint Friedrich Chopin, Hector Berlioz, Robert Schuman és Richard Wagner. Első, nyomtatásban megjelent kompozíciója, egy variáció Anton Diabelli témájára 1824-ben Bécsben keletkezett.
„A zongorám én vagyok”
A Párizsban élő Liszt 1832-ben Paganini hegedűkoncertjein fellelkesülve lázas gyakorlással fejlesztette technikáját. Virtuóz játékával és lenyűgöző egyéniségével meghódította Európát. Az ünnepelt művész először 1839–1840 fordulóján látogatott haza Magyarországra, ahol Pest-Budán, Győrben és Sopronban adott koncertet. Mindenütt óriási lelkesedéssel fogadták. 1846-ban hosszabb hazai koncertkörútján Erdélybe is eljutott. Kolozsvárott négy hangversenyt adott. Körútjai során Liszt Európa szinte valamennyi országába eljutott, s olyan távoli tájakra is, mint Cork, Gibraltár, vagy épp Isztambul. Koncertműsorain dalátiratok is szerepeltek. Schubert műveiből több mint 50 átirat készült az 1840-es években. Ezek az eredeti daloknál is népszerűbbek volt.
A szimfonikus programzene mestere
Liszt már 1842-ben elnyerte a weimari nagyhercegtől a rendkívüli szolgálatban lévő udvari karmester címet. 1848. január végén le is telepedett a városban és több mint egy évtizedig ténylegesen ő irányította a város zenei életét. Már korábban is komponált néhány művet zenekari kísérettel, a szimfonikus zene azonban weimari karmestersége idején, az 1850-es években került munkásságának előterébe. Egytételes zenekari programdarabjaival, a 12 szimfonikus költeménnyel új műfajt teremtett. A weimari évek gyümölcse a Faust-szimfónia, a h-moll szonáta, valamint számos orgonamű és dal is.
Az egyházi zene szolgálatában
A vallásos érzület Lisztet egész életében végigkísérte, 1835-ben már cikket közölt az egyházi zene megreformálásáról, majd főként az 1860-as években – Rómába költözve – foglalkoztatta ez a téma. Két oratóriuma (Szent Erzsébet legendája, Krisztus), négy miséje, rekvieme, zsoltárai, motettái a szent szövegek mélységes átéléséről tanúskodnak. Az ősi hagyományokat ötvözte az új harmóniavilággal és formai újításokkal.
Mester és tanítványai
Apja halála után (1828) a fiatal Liszt zongoraoktatással kereste kenyerét. Ismert művésszé válásától kezdve azonban mindig ingyen tanított. 1835-ben a genfi konzervatóriumban is, weimari karmester korában kiváló muzsikusok pályakezdését segítette. 1869-től haláláig Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg életét, mindenütt tanítványok vették körül. 1857-ben alapító elnöke és tanára lett a budapesti Zeneakadémiának, és szolgálati lakásában tanított. A 14. Magyar rapszódiát Liszt legkedvesebb tanítványának, Hans von Bülow-nak, későbbi vejének ajánlotta, aki mint karmester, tanár, zeneszerző és zenekritikus is ragyogó pályát futott be.
„Mint magyar hazámnak hű fia”
Liszt Ferenc élete nagy részét távol töltötte szülőföldjétől, mégis ragaszkodott magyar állampolgárságához és hazájához. Anyanyelve német volt, de legszívesebben franciául írt és beszélt, ám számtalanszor kinyilvánította, hogy magyarnak tekinti magát. Az 1838-as pesti árvíz híre Velencében érte, amelynek kapcsán így írt: „Ó, én távoli vad hazám, ismeretlen barátaim! Széles nagy családom! Fájdalmad kiáltása visszahívott hozzád.” A művész Bécsben 24 ezer aranyforintot gyűjtött össze az árvízkárosultak javára. 1839–1840 fordulóján már ünnepelt virtuózként látogatott hazájába, ahol életre szóló fogadtatásban volt része. „Mindenütt máshol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok” – írta Festetich Leó grófnak 1840. március 22-én. Lipcséből, majd decemberben Manchesterből írt levelében így fogalmaz: „Minél inkább múlnak a napok, annál jobban növekszik a haza emléke a szívemben. Ó, én dicsőséges és drága Magyarországom, kerüljön bár sok erőfeszítésembe, méltó leszek hozzád, és tihozzátok, szeretett honfitársaim.”
Műhelytitkok
A kalandos életút legfontosabb állomásainak ismertetése mellett a látogató betekintést nyerhet a művész mindennapjaiba, magánéletébe: a kiállítást Liszt Ferenc emlékezetes pillanatit felelevenítő képek színesítik, láthatjuk pályatársait, magánéletének meghatározó szereplőit. Emellett találkozhatunk kéziratokat, zongorakivonatokat, eredeti kottákat bemutató felvételekkel. Egy-egy kiemelkedő fontosságú tárgy is felbukkan, mely a zenei zseni műhelytitkaiba ad betekintést: ezüst kottatartója, vagy épp úti zongorája, melyen lázasan gyakorolt koncertkörútjai során. Nagy hangsúlyt kap Liszt Ferenc kreativitásának érzékeltetése a kiemelt művek által, valamint hatása az utókor zenei kultúrájára, ezen belül a magyar zenei kultúráért kifejtett tevékenységének bemutatása. A kiállítás ugyanakkor nosztalgikus visszatekintés egy korszakra, melyben a magyar nemzet ügyének szolgálata kiemelt jelentőségűvé vált. Számos személyiséget említhetnénk, akik életük során elkötelezettek voltak hazánk iránt, közéjük tartozik Liszt Ferenc is, aki műveiben folyamatosan vallott hazafias érzelmeiről, életművével pedig nem múló dicsőséget hozott Magyarország számára.
A kiállítás helyszíne: Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Megtekinthető: 2011. január 22. – május 31.
Pálffy Renáta – MNO.hu
Vörösmarty Mihály
LISZT FERENCHEZ
Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?
Sors és bűneink a százados baj,
Melynek elzsibbasztó súlya nyom;
Ennek láncain élt a csüggedett faj
S üdve lőn a tettlen nyugalom.
És ha néha felforrt vérapálya,
Láz betegnek volt hiú csatája.
Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
Rég ohajtott hajnal keletén,
Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A kihalt vágy s elpártolt remény:
Újra égünk őseink honáért,
Újra készek adni életet s vért.
És érezzük minden érverését,
Szent nevére feldobog szivünk;
És szenvedjük minden szenvedését,
Szégyenétől lángra gerjedünk;
És ohajtjuk nagynak trónusában,
Boldog – és erősnek kunyhájában.
Nagy tanítvány a vészek honából,
Melyben egy világnak szíve ver,
Ahol rőten a vér bíborától
Végre a nap földerűlni mer,
Hol vad árján a nép tengerének
A düh szörnyei gyorsan eltünének;
S most helyettök hófehér burokban
Jár a béke s tiszta szorgalom;
S a müvészet fénylő csarnokokban
Égi képet új korára nyom;
S míg ezer fej gondol istenésszel;
Fárad a nép óriás kezével:
Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól,
S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba a halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
Hozva áldást a magyar hazára,
Szégyent, átkot áruló fiára.
És ha meglep bús idők homálya,
Lengjen fátyol a vont húrokon;
Legyen hangod szellők fuvolája,
Mely keserg az őszi lombokon,
Melynek andalító zengzetére
Fölmerűl a gyásznak régi tére;
S férfi karján a meggondolásnak
Kél a halvány hölgy, a méla bú,
S újra látjuk vészeit Mohácsnak,
Újra dúl a honfiháború,
S míg könyekbe vész a szem sugára,
Enyh jön a szív késő bánatára.
És ha honszerelmet költenél fel,
Mely ölelve tartja a jelent,
Mely a hűség szép emlékzetével
Csügg a múlton és jövőt teremt,
Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Hogy szivekbe menjen által a dal;
S a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni tűrni egyesűljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon.
S még a kő is, mintha csontunk volna,
Szent örömtől rengedezzen át,
És a hullám, mintha vérünk folyna,
Áthevűlve járja a Dunát;
S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,
Lelkesedve feldobogjon e föld.
És ha hallod, zengő húrjaiddal
Mint riad föl e hon a dalon,
Melyet a nép millió ajakkal
Zeng utánad bátor hangokon,
Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.
1840. november, december eleje
Gondolatébresztő végigolvasni Liszt Ferenc életútját. Vajon milyen véletlenek kellettek ahhoz, hogy a kis őrvidéki községből indulva már kilenc évesen helyt álljon a hangversenyteremben, vajon hogyan ismerték fel a kisgyermek zsenialitását?
Liszt Ferenc magyar volt. Magyar útlevéllel járta be Európát. Akkor is magyar, ha örök álmát német földben alussza. Olvashattátok, hogy mennyi mindennel járult hozzá szülőföldje felvirágoztatásához. Amikor mindent vitt a Duna szennyes áradása, Liszt Ferenc is ott volt a gáton! A nevét viselő Zenetanoda – ma Zeneakadémia – megalapításával pedig évszázadokon átívelően megteremtette a zenész- és zenetanár képzést!
Fantasztikus volt a XIX. század! Pár napja még a Himnusz születésére emlékeztünk, Kölcsey, Erkel… Széchenyi Akadémiát alapított és hidat épített, Arany, Vörösmarty, Petőfi verseket, Jókai, Gárdonyi, Herczeg regényeket írt. Klapka, Görgey, Gábor Áron a honvédelem területén alkotott maradandót, miközben Munkácsy képeket festett, Eötvös Lóránd a Ság-hegyen kísérletezett a torziós ingával és Semmelweis Ignác a magyar édesanyák megmentőjévé vált.
Liszt Ferenc volt a rügy, amelyből a magyar Életfán kisarjadt Bartók és Kodály, az ágak messzire nyúlnak, Doborjántól Csángóföldig, egy-egy levél a gallyakon az autentikus magyar népzene és népköltészet minden akkordja és verssora!
Mennyire igaza volt Bakay Kornélnak, amikor papírra vetette: “Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!”
Évszázadok óta próbálnak bennünket ettől az érzéstől megfosztani, ellenséges, nemzetünkön tort ülő megszállók, végtagjainkat letépő nagyhatalmak, napjainkban minden vérünket kiszipolyozó globalizmus. Akkor lesz végünk, ha már képtelenek leszünk fejünket felemelve, egyenes derékkal állni, ha végképp elvágják múltunkhoz fűződő gyökereinket. Nem tudnak soha legyőzni bennünket, ha kézen fogjuk gyermekeinket és elvisszük őket múzeumba, színházba, koncertterembe; ha kezükbe adjuk a Költő verseit és az Író regényeit, ha megbecsüljük tanítóinkat, akik ismerik és tudják a Kodály-módszert, megszerettetik gyermekeinkkel a muzsikát. Romokból kell mindent újjáépítenünk, de semmi sincs veszve!
Liszt Ferencben megkapaszkodhatunk, a Liszt-emlékév jó alkalom számvetésre, arra, hogy elöntse szívünket a nemzethez tartozás büszke öröme, a hit, hogy nemcsak jó lesz, hanem jó magyarnak lenni!
Juhász Gyula: Liszt Ferenc emlékezete
Emlékezés, te halvány szőke nemtő,
Sírok fölött borongó géniusz,
Kinek tanyája csöndes cipruserdő,
Hisz élni szép és emlékezni bús!
Ó légy ma vídám, ujjongó, szökellő,
És ajkad zengjen, mint a zongora,
Rapszódiát dalolj ma égi nemtő,
Mely visszhangot ver s nem szűnik soha:
Mert bár sok század száll és tűnik ezred,
El nem viszi hírével Liszt Ferencet!
Ó nagy világnak hírhedett zenésze,
Kinek csodás és gazdag húrokon
A legnagyobb költő hódolt szerényen,
Lélekben és zenében oly rokon;
A kései kor bánatos művésze,
Hogy emlékezzék méltón vissza rád,
Ki egykor lázban és gyönyörben égve,
Világot járva hódítál hazát
S míg arany és taps váltakozva csengett,
Magyarnak tudták ott künn Liszt Ferencet!
S ha bús hazád sorsán könnyítni kellett,
Könnyet törülni, vigaszt önteni,
Te jöttél s mély zenéd összhangja mellett,
Uj Amphion, épültek kövei,
Tanúk rá Pest, Pozsony, Szeged, amelynek
Vészét túlzengte büszke zongorád,
Mely szabadságot hirdetett s szerelmet
S bánat nyomán művészet mámorát.
És a magyar, mint hálás, árva gyermek,
Rajongva hódolt a hű Liszt Ferencnek!
Művész hazája széles e világon
Minden táj, hol megértés fénye ég,
Ó téged is tárt karral várt a távol
S ölelt a szabad, dús emberiség
S te tékozoltál lelked aranyából,
De messze nép hítt bár s idegen ég:
Magyar rapszódiák költője, bátor
Hittel hirdetted a magyar zenét
S távol világban te el nem feledted,
Hol ringatták bölcsőjét Liszt Ferencnek!
Áldott művész, ki bennünket szerettél,
Dicsőségedből ó tekints ma ránk,
Melyet világhír karján nem feledtél,
Nézd: büszkén épül, szépül kis hazánk.
Magyar művészet: lelkünk boldog éke,
Ragyogni kezd, erős, szép, fiatal,
A népek nagyszerű hangversenyében
Új indulót próbál ma a magyar!
S hódító és örök zenéje mellett
Ünnepli első hősét: Liszt Ferencet!