Egy este Csaba testvérrel a Budai Várban

325 éve halt meg Kájoni János „a ferences polihisztor” – erre emlékezve gyűltünk össze tegnap este a Mátyás-templom plébániájának dísztermében. Kájoni Jánosra tekintve, Erdélyország lelkisége áradt szét, hiszen Böjte Csaba testvér, a csíkszeredai Role zenekar, a Balassi Bálint Intézet budapesti Márton Áron Szakkollégiumában tanuló csángóföldi diák: Gál Emilia (Magyarfalu) gondoskodtak erről. Hatalmas volt az érdeklődés,  sokan a termen kívülre szorultak.

Rövid bevezető után, Papp Ágnes zenetörténész előadását hallottuk Kájoni János munkásságáról, közben Gál Emilia idézeteket olvasott, kivetítve láthattuk Kájoni életútjának színhelyeit. Ezt követően a csíkszeredai Role zenekar szólaltatta meg  Kájoni-zsoltárok feldolgozását, majd  mikrofon mögé lépett Csaba testvér, Kájoni Jánosról emlékezve, olyan gondolatokat osztott meg velünk a máról, amelyeket hazahozhattunk, továbbgondolhattunk.

Nem hallottunk cirkalmas körmondatokat, elvont filozofálást, hanem az apostolok egyszerűségével, két lábon a földön állva, színesen, humorral, anekdotákkal átszőve beszélt. Párhuzamot vont Kájoni életművének tanulságai és mindennapjaink bajai között, bennem legerősebben az a gondolata fogant meg, hogy nem siránkozni, panaszkodni és jajgatni kell, hanem felvenni az elénk dobott kesztyűt és felépíteni elsősorban magunkban, szűkebb és tágabb környezetünkben, hazánkban mindazokat, amelyeket mások leromboltak! Egy kicsit nézzünk magunkba, tegyük fel a kérdést: nyitottak vagyunk arra, hogy  észrevegyük azt a rengeteg jót, amely életünket kíséri? Elmesélte a dévai „árva” lány történetét, aki fiatal felnőttként közösségi oldalon találta meg édesapját, ezért  az Úrnak hálából, 300 km-t görkorcsolyázott hazáig, nemsokkal később már édesapját ápolta kórházi ágyán… Vagy az autóstoppos atyafiét, ki mikor beült mellé, csúnya jelzővel illette feleségét; Csaba testvér legszívesebben kiszállította volna, azután meggondolta magát, csak annyit kért, hogy egyetlen egy jó dolgot mondjon az asszonyról! „Jó palacsintát süt” – hangzott a válasz, hosszas gondolkozás után. Maradhatott az autóban, mikorra kiszállt, addigra az asszonyságot szinte egekig dicsérte! Ismerte a jót, mégsem látta meg. Biztos nem volt puszta véletlen, hogy azon az esős napon, éppen Csaba testvért intette le az út szélén állva! Van szemünk a látásra, hogy észrevegyük a rengeteg szépet, jót körülöttünk? Tudunk örülni mindannak, amelynek örülhetnénk?

Csaba testvér gondolatai után a Role zenekar muzsikáját élvezhettük az est hátralévő részében.

Visszatérve Kájoni János életéhez, felbecsülhetetlen jelentőségű mindaz, amit alkotott! Részletesen itt olvashattok róla. Nagyon érdekes a Kájoni-kódex hánytatott sorsa!

„A kötetet a 17. századtól folyamatosan a csíksomlyói ferences könyvtárban őrizték. A múlt század elején Kolozsvárra került, ahol 1944-ig tartották. A második világháború után nyoma veszett és rejtélyes sorsáról csak 1985-ben szerezhettek tudomást a kutatók.

A csíksomlyói ferences kolostor ebédlőjének falában elrejtett Kájoni-kódexet 1985. április 11-én találták meg 123 kézirattal és ősnyomtatvánnyal együtt. Ezt a felbecsülhetetlen értékű könyvleletet a Bukaresti Központi Állami Könyvtár laboratóriumában restaurálták a többi Kájoni kézirattal az Organo-Missaléval és a Sacri Concentusszal együtt.

A kéziratot, amely egykor a csíksomlyói ferences könyvtár állományához tartozott, jelenleg a Csíki Székely Múzeumban őrzik.” (Wikipédia)

1 hozzászólás

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.