Soha többé kommunizmust! Soha többé kommunista utódpártokat! Soha többé Andrássy út 60-at! Soha többé azokat, akik 1956-os Forradalmunk ötvenedik évfordulóján vérfürdőt rendeztek Budapesten. Örökre elég volt belőlük!!!
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
*
*
Kedves Rudi! Elnézést, amiért a válaszod most jelent meg, de nem tudtam volna reagálni rá, ez az oka. Ismét hangsúlyozom, hogy nem szeretném, ha az oldal politikai vitafórummá válna, hiszen ötödik éve azon dolgozom, hogy a nemzettudat, a keresztény értékrend, a hazaszeretet és a magyar nemzeti kultúra „kávéháza” legyen. Az irántad érzett barátságom és tiszteletem okán, engedd meg, hogy pár gondolatot fűzzek hozzászólásodhoz!
Igyekszem ’56-ot is évről-évre az aktuálpolitikát kirekesztve megünnepelni. Szinte mindenben egyetértek Veled. Egyáltalán, azok az emberek, akik szívükben, agyukban, gondolataikban ’56-ot még ma is ellenforradalomnak tudják, mit ünnepeltek? Ha nem ünnepeltek, akkor miért a nemzeti ünnepre időzítették politikai nagygyűlésüket? Ott rikoltozott közöttük az, akinek tudta és – talán – akarata nélkül nem rendezhetett volna a karhatalom vérfürdőt 2006-ban! Ott dörmögött az az ember, aki az akkor csonttörésig vert Révész Máriuszt, „Mártíriusz”-ként gúnyolta a parlamentben! Ott volt Bokros, aki olyan csomagot akasztott a nyakunkba, hogy kis híján beledöglöttünk! Ne felejtsük: Bokros akkor a ruszkikat behívó kommunista utódpárt pénzügyminisztere volt! Úgy meggyűlöltette magát, hogy pártja „I love Lajos” feliratú pólókkal vigasztalta… A többi… Ez lenne ’56 szelleme, ők lennének ’56 politikai örökösei?
Végül, ha már beleszőtted Budaházy-t a mondandódba: azt gondolom, éveket töltött előzetesben, távol feleségétől, gyermekeitől, koholt vádak alapján, amelyekből – tudtommal – semmi nem igazolódott! Bizonyítani ma már nem vagyunk képesek, de erősnél is erősebb a gyanúnk, hogy a 2002-es választásokat elcsalták! Budaházy nem állt neki tökölni, fogta magát és társaival lezárta az Erzsébet-hidat. Ha akkor felsorakozunk mögötte, és elérjük pusztán a szavazatok újraszámlálását, akkor esetleg megmenekülünk attól a nyolc gennyes évtől, amely azután következett! Ezért állt bosszút a politika rajta. Kábán átadták a hatalmat, ám volt valaki, aki megpróbált tenni az igazságért! Ez akkor is elismerést érdemel, ha nem azonosulunk a nézeteivel, nem érezzük magunkénak személyét, módszereit!
A helyi ünnep végeztével én végigszenvedtem a TV előtt az MSZ(M)P 15. kongresszusát az Egyetem téren (kíváncsi voltam, na). A legcukibb az volt, amikor Bokros Lajos beszélt. Látszott az arcán, hogy magában azokat röhögi ki, akiknek beszélt. Ezekkel a birkákkal akarja kikapartatni a hatalomba való visszatérésének gesztenyéjét. Aztán még azt is mondta, hogy: „Ne várjuk meg, ameddig az újkommunista rezsimet csak forradalommal lehet megdönteni!” Természetesen az újkommunista jelzőt a Fideszre értette. Ő az 1954-es születésű közép-régi kommunista, aki egész vagyonát pártkapcsolatainak köszönheti. Ez persze hagyján, azt nevez újkommunistának, akit akar, de a mondat maga arra enged következtetni, hogy a jelképes szobordöntés után a sátánista ballib oldal a kormány erőszakos megdöntését is napirendre tűzte, ha a választást elveszíti. Budaházyt (akit egyébként utálok) 2010 előtt egy ilyen mondatért már bevitték volna „alkotmányos rend megdöntése előkészítésének” vádjával.
Jól mondta a miniszterelnök úr a Hősök terén: készülnünk kell a választásokra (és még ki tudja mire…).