„Digitális felületen” böngészve találtam egy olyan publicisztikát, amelynek tartalma tökéletesen tükrözi álláspontomat. Amikor Huxley megírta a „Szép új világ” című művét, vagy Orwell az 1984-et, erre ők sem számíthattak… Ha valaki nyitott szemmel jár a világban, észreveheti, hogy valami nagyon nincs a helyén!
A minap túlszámlázás miatt reklamáltam egy szolgáltatónál. Közel negyedórába telt, mire a számbillentyűk nyomkodása végén, emberi hang jelentkezett. Igazam van, valóban, tévedtek, küldenek jóváíró számlát. Pár nappal korábban banki felületen nem tudtam utalni, mert hó végén a számlámon másfél ezerrel mínuszba csúsztam, ezért a tartozás fejében néhány órára lefoglalták cégem teljes havi bevételét. Reklamáltam, itt is igazam volt. Mindkét esetben azzal magyarázták a szolgáltatói és banki tévedést, hogy ezeket a műveleteket gépek végzik…
Olvassátok el a hivatkozott cikket! Nézzetek körül a tömegközlekedési eszközökön, alig van valaki, aki ne egy telefon, tablet, monitorját nyomkodná, ne izolálná magát a világtól, fülébe dugott parányi hangszóróval. Magunktól zárkózunk be, vagy a gépek zárnak be bennünket? A végeredmény a lényeg. Már a hatvanas években is „elidegenedésről” papoltak, pedig hol voltunk akkor még ettől?
A virtuális együttlét színterévé a közösségi hálók léptek elő. Nyilvánvalóan, egynyolcad részt teljesen felszínes, felületes „kommunikáció” folyik, egy feltöltött fényképet bőven elég „lájkolni”, és a chat ablakban a szavaknál többet mondanak a hangulatjelek. Már nem kell gép elé ülni, telefonon, tableten is folyhat az „élet”…
Közben… mindent elveszítünk. A családi élet, barátság, szerelem nem működhet személyes kommunikáció nélkül. Hol vannak a közösségi terek, az éjszakába nyúló kártyapartik, sakkmeccsek, baráti borozgatások, nagy sörözések. Halkan kérdezem: hol vannak a koncertek? Persze, nem haltak ki, de mérhetetlenül leredukálódtak. Nagyon rosszul élem meg, hogy fontos megbeszélnivaló helyett, pár szavas SMS érkezik. Hiányzik az újság semmihez sem hasonlítható illata, pedig járatjuk a napilapot, de én is inkább a táblagépen olvasom, mert folyton frissül, percrekész.
Nem lehet az árral szemben úszni, de a még megmaradt közösségi tereket meg kell tartanunk! Nekem ilyen az íjászat, a borkóstolók, mások más formában találják meg.
Szabados Balázs – a hivatkozott írás szerzője – írja:
„Nemrég láttam egy táblát egy kricsmi előtt, amire a következő volt írva: Nincs wifi, inkább beszélgessetek!”
Csatlakozom: inkább beszélgessetek :-)!
Bejegyzésem az Örökség Vendégkönyvbe azóta sem jelent meg. Az a gyanúm, hogy nem a tartalma miatt moderálták, hanem egyszerűen nem is törődik senki ez idő szerint az Örökség honlapjával…
Ezzel együtt Csizi, Te valóban ne írj le semmiféle kérdést, mert én valami pesszimista felvetésre gyanakszom részedről 🙂 Én inkább azt feltételezem, hogy gőzerővel dolgoznak az új CD-n.
Tavaly ilyenkor már vágtuk a centit az év végi koncert előtt. Idén néma csönd. Megfogalmazódik egy kérdés, ám egyelőre nem akarom leírni…
Sajnos mostanában a facebook-oldalukon sem jelenik meg semmi velük kapcsolatban… 🙁 A felvetésed amúgy jogos, már én is próbáltam párszor protestálni emiatt.
Épp most írtam be az Örökség Vendégkönyvébe, hogy a Facebook fiókjuk miatt e honlapjukat elhanyagolják, pedig a Facebook a Globális Világhatalom lakónyilvántartója, amelyen keresztül hamarosan az emberiséget ellenőrzi. Ráadásul minden adatodat te magad bocsátod önként ellenőrzőid rendelkezésére. Ma még persze az ellenőrzés (és ha kell büntetés – utolérés bárhol – bankszámlád letiltása, stb.) jellege még nem domborodik ki. Ma még a feltöltés, az emberek Facebookra kényszerítése történik, pl. bizonyos, csak ezen a módon elérhető kedvezmények, szolgáltatások által. Aztán majd, ha beindul tervezett rendeltetésének megfelelően, lesz sírás és fogcsikorgatás!