Fotó:Vimola Ágnes
Damjanich János imája
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Damjanich Emíliának vigasztalásul
Ady Endre
Október 6
Túl október 6-án… Mint arról már 2009-ben beszámoltam, megadatott, hogy láthattuk a világosi fegyverletétel helyszínét, az aradi vesztőhelyen felállított obeliszket, amely alatt elrabolt magyar földben nyugszik vértanúink többsége… bár én már egy reményvesztett, hitehagyott, megkeseredett ember szemszögéből nézem a világot – tapintható ez a metamorfózis, amint A mi Pilvaxunk kávéház lassan ravatalozóvá válik – mégis néha elgondolkozom néhány dolgon…
1848. március idusától a versailles-i Trianon kastélyig vezető úton… Ha végiggondolom a huszadik század vérzivataros történelmét, sok nagy formátumú személyiséget sorolhatnék, de senkit nem tartok olyan nagyra, mint Vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját. Tehetsége, emberi tisztessége a legnagyobb magyarok sorába emeli, tragédia, hogy abban a korban kormányozta nemzetünket, amikor jó döntést nem hozhatott, csak rosszat és kevésbé rosszat. Kompországot kormányozni… Vannak hőseink, ötvenhatosok, Don-kanyarban maradottak, bombatámadások civil áldozatai és az elszakított országrészekben a mai napig magyarként élők… Francia Kiss Mihály, Prónay Pál, Mädersprach Viktor, Héjjas Iván, akik nem engedték, hogy a magukfajták elvegyék Sopront tőlünk…
Hogy jönnek mindezek Aradhoz? Talán azért, mert Trianon gyökerei Aradig nyúlnak…
Van egy könyv, augusztusban kaptam hitvesemtől ajándékba. Horthy Miklós emlékiratai. A kormányzó portugáliai száműzetésében írta. Kezemben a könyv és a kormányzó szól hozzám, ahogyan a mondatokat alkotó szavak képeket hívnak elő elmémből… Horthy Miklós Aradon, a református templomban fogadott örök hűséget hitvesének, fogadalmát a sírig tartotta. Horthy Miklós éveken át Ferenc József szárnysegéde volt, emlékirataiból átérzik a tisztelet az akkor már agg császár iránt. Haynau – persze…, de mégis a vérbírók őfelsége, a császár nevében ítélkeztek, aki akkor tizenkilenc éves siheder volt… befolyásolható, fiatalember… mégis, kaphatott felmentést Isten ítélőszéke előtt ?
Mit vétettünk Istenem? Miért az aradi vesztőhely, miért Trianon és miért nincs velünk Horthy Miklós, Magyarország kormányzója? Miért kell a magyar nemzetnek lassú kínhalállal, kimúlni, miért nem érdemes gyermeket nemzeni a Kárpáthaza ölelő karjai között? „A sírt, hol nemzet süllyed el…” – Vörösmarty Mihály már akkor tudta mindazt, amit ma élünk át, gennyes hétköznapjaink során…
„A teljességhez tartozik, hogy a tizenhármakat már megelőzte egy honvéd főtiszt, Ormai Auffenberg Norbertet augusztus 22-én végezték ki, szintén Aradon. A szomorú város tizenötödik áldozata október 25-én Kazinczy Lajos lett, Kazinczy Ferenc nyolcadik, legkisebb fia… Az aradi várbörtönben volt Lenkey János, a fogságban megbomlott legendás huszártábornok is. 1850-ben halt meg a cellájában.” – írja Pilhál György a Magyar Nemzet mai számában. A gyakran említett vértanúk sorába illenek ők is.
Érdemes az egész cikket elolvasni, mert tényszerű pontossággal emlékezik az Aradon történtekre.