Búcsúzunk Makovecz Imre építésztől, 76 éves korában távozott közülünk.
Évek óta, ha meghallottam nevét, mindig a csíkszeredai templom jutott először eszembe, majd magam előtt láttam egy gyönyörű magyar arcot, amelyről sugárzott a fájdalom és a keserűség. Makovecz Imre régóta tudott olyan dolgokat, amelyeket mi csak manapság kezdünk sejteni. Mégis, ne a megkeseredett, szomorú Makovecz Imre képe éljen bennünk, henem csodálatos hagyatéka, legyen szó akár a csíkszeredai, vagy paksi templomokról, a Tákoson árvíz sodorta házak helyén újjáépített otthonokról, egész életművéről.
Újra szomorúság és csak szomorúság marad nekünk, akik itt maradtunk. Makovecz Imre halála fájó sebet ütött bennünk, a magyarságot ért veszteség felmérhetetlen.
Rövidesen részletesebben is megemlékezünk életművéről.
Kedves Barátom!
Született egy terv, segítsük megvalósulni!
Támogatás kérés egy Makovecz épületterv megvalósításához
Budapest, 2011. október 20., csütörtök (OS) –
Az Emese Kis Csillaga
Közhasznú Kulturális Alapítvány felhívással fordul a cégekhez,
intézményekhez, civil szervezetekhez és minden jószándékú emberhez, hogy
adományaikkal járuljanak hozzá a Mesék Háza megépítéséhez.
Makovecz Imre elkészített, és örökül hagyott ránk egy olyan
épülettervet, amelynek megvalósítása minden állampolgár számára
jelentőséggel bír. Ez a terv bárki számára elérhető a
http://www.nepmesemuzeum.com oldalon. A Mesék Háza azonban nem egyszerűen csak
népmese múzeum lesz. Sokkal többre hivatott: A magyarországi organikus
építészet kimagasló alakja számára olyan emlékhely lehet, amelyben mindaz a
szellemiség, amelyet Makovecz Imre egész életében képviselt, nem csak
magában az épületben van jelen, hanem abban a tevékenységben is, amelynek
helyt ad. A megalkotásra kerülő egész intézménnyel, illetve az
intézményben folyó munkával a hagyományok, a természetes környezet
megismerése és tisztelete, a kulturális értékek megőrzése, és legfőképpen
mindezeknek a jövő generáció számára történő átadása a célunk. Amikor
Makovecz Imre átadta az épület tervét, ezt mondta: Ennek a háznak már régen
meg kellett volna valósulnia .
Kiadó: Emese Kis Csillaga Kultúrális Alapítvány
„Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”
(Makovecz Imre)
Köszönet az idézetért annak a barátomnak, aki elküldte elektronikus levélben.
Makovecz-cel akár a Reménység temploma is felépülhetett volna, de ő elment, mi itt maradtunk; árván, magunkra hagyottan… soha, de soha nem fog felépülni a Reménység temploma, mert a terv ugyan készen van, de más nem maradt…
Érdemes nagyon figyelmesen elolvasni Lovas István írását, amely a mai Magyar Nemzet Online-ban jelent meg forrás ide kattintva érhető el.
Építeni
Lovas István jegyzete
2011.10.05 11:39
„Kedden reggel angyal szállt el a XI. kerületből, egyenesen az ég felé. Makovecz Imrének hívják. Hívják. Nem hívták.
Egész életében épített és harcolt. Harcolt – teljes sikerrel – azért, hogy hazája szebb legyen, és azért – korlátozott sikerrel –, hogy minél kevesebbet tudjanak ártani itt azok, akik ennek az ellenkezőjét akarták. Az utóbbiak így „búcsúztatták” (Hvg.hu): „Orbán »kormányzói jogköre« és a központivá vált zsidókérdés: Makovecz Imre politikai portréja”. Õ volt, aki megtervezte Magyarország csodálatos pavilonját a sevillai világkiállításra, amelyről azok egyik szószólója, akik kitépték magyar kézből a világkiállítás megrendezésének lehetőségét – a Népszabadság –, azt hazudta, meghalt két ember az építkezés során. Mert jót nem akart írni.
Ettől az égből jött és égbe visszatérő építésztől a kenetteljesség nagyon távol állt. A Heti Válasz tavalyi, karácsonyi számában adott interjújában így idézte a világ másik, már 1926-ban meghalt, szintén a nép lelkéből fakadó és a mennyek sugallatából épületeket formáló mesterének, Antoni Gaudínak halála előtti szavait fő alkotásáról, a Barcelonában naponta látogatók ezreit vonzó templomáról: „A Sagrada Familia maga a katalán nép. Ha nem folytatjátok, megdöglötök.”
Magyarország legnevesebb építésze, csodák megalkotója itthon, a trianoni Magyarországon és azon túl, éppen Budapesten nem építhetett. És azok, akik ma könnyeket vagy műkönnyeket ejtenek a jobboldalon, ne feledjék: édeskeveset tettek azért, hogy Makovecznek állhasson épülete a magyar fővárosban, noha kilenc és fél éven át jobboldali kormány irányította az országot.
Lehet, szubjektív ítélet, de talán vannak, akik egyetértenek vele. A világnak három legcsodálatosabb épülete közül csak egy áll befejezetten. Renzo Piano kulturális központja Új-Kaledóniában. A Sagrada Familia 1882 óta épül, és ma is dolgoznak rajta – lázasan.
A harmadik csak terv. Ez Makovecz Imre felső-krisztinavárosi temploma.
Makovecz az említett interjúban azt mondta, tíz év alatt felépíthető.
A könnyek helyett vagy mellett fogjunk azonnal munkához!
Magasabbra a tetőt, ácsok!”
(Lovas István jegyzete)
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/05/02/16/Ami_megtortent_es_ami_megtortenhetett_volna__Makovecz.aspx
Makovecz Imre életét méltatta a a Financial Times is.
http://www.civilosszefogas.hu/component/content/article/1-friss/233-bucsu-makovecz-imretl.html
Makovecz Imre életművéről nem könnyű megemlékezni. Építész volt és közéleti személyiség. A két hivatása között nincs határvonal, hiszen tervrajzaiban, épületeiben, elképzeléseiben éppúgy megtalálható a világról alkotott képének tükre, mint közéleti munkásságában. Bár számtalan épület hosszú ideig emlékeztet majd megálmodójára, isteni tálentummal megáldott ember számára tragédia lehetett látni, ahogyan elsivárosították épített környezetünket, ahogyan tízezrével épültek normális emberi életre alkalmatlan betonkolosszusok…
Az ember tragédiája, a Falanszter jut minderről eszembe.
„AZ AGGASTYÁN
Rendetlenül hagyád el műhelyed.
MICHELANGELO
Igen, mert mindig széklábat csináltam,
És azt is a leghitványabb alakra.
Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,
Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,
Nem engedék. Kivántam változásul
A szék támláját, mindent hasztalan.
Megőrüléshez voltam már közel,
S otthagytam a kínt, ott a műhelyet.
AZ AGGASTYÁN
E rendbontásért a szobába mégy,
S nem élvezed e szép meleg napot.
ÁDÁM
Michelangelo, mily pokol lehet
Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. –
Óh, mennyi ismerős mindenfelé,
És mennyi szellem, mennyi őserő.
Ez vélem harcolt – az mártírhalált halt,
Ez szűknek érzé a világtekét,
S mi egyformára, mily törpére szűrte
Az állam. Óh, Lucifer, jőj, jerünk;
Nem bírja lelkem e látványt tovább. -„
Makovecz Imre miután önálló tervezőirodát nyitott, nem „széklábakat” faragott, 1977-81 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként dolgozott – mintegy önkéntes száműzetésbe vonulva. Mindenhol azt lehet olvasni munkásságáról, hogy az organikus építészetet képviselte, amely nem más mint „az építészet azon irányzata, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület „természetesen” nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, „szerves” egységet mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából. Ezért mondják, hogy az organikus építészet inkább filozófia, aminek megnyilvánulásai annak épületei.” (Wikipédia)
Íme Csíksomlyón a Hármashalom-oltár, a fentiek bizonyságául:
Az újjáépített tákosi házak:
A paksi katolikus templom:
A siófoki evangélikus templom:
Az építészről elnevezett ravatalozó Farkasréten:
Számtalan épületet tervezett a felsoroltakon kívül is, pl. Makón a Hagymaházat, az egri uszodát, sok más mellett.
„Konzervatív közéleti személyiségként is ismert, ez a tevékenysége a rendszerváltás után lett intenzívebb. Különböző közéleti civil egyesületeket alapított. A konzervatív politikusok tanácsadóként véleményét gyakran kikérik. Az Országépítő Alapítvány egyik alapítója (1988), azóta kuratóriumának elnöke. 1993-98 között a Herendi Porcelángyár Rt. Igazgatótanácsának elnöke, 1996-98 között pedig a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt. A Balassi Bálint-emlékkard díjazást odaítélő Balassi Kuratórium elnöke. A konzervatív, jobboldali közéleti személyiségeket, tudósokat, művészeket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalom vezetője. 2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában.”
Makovecz Imre nemcsak az organikus építészeti irányzathoz tartozó tervező volt, hanem képes volt arra, amely keveseknek adatik meg: az általa tervezett épületeknek lelkük van, önálló életet élnek. A formaviláguk kifejezi az évezredes magyar múltat, anyagukba szőtte történelmünket, hitünket és reményeinket. Épületei őrizik emlékét és reméljük tanítványai tovább viszik alkotóerejét, tudását és szemléletét.
Köszönjük Makovecz Imre életét, alkotásait! Pünkösdkor, a Hármas-halom oltár előtt, amikor összegyűlik a világ magyarsága, mindig mondunk majd egy fohászt alkotójáért.
Tiszteletadás Makovecz Imrének.