„VOLT EGY ÁLMOM
Volt egy farmom Afrikában – így kezdődik Sydney Pollack zseniális filmje: a Távol Afrikától, mely Karen Blixen élete alapján készült. Az írónő szavait magamban felülírtam:
VOLT EGY ÁLMOM, EGY FARM AFRIKÁBAN.
és
VAN EGY ÁLMOM A KORMORÁN
Tisztelettel kérek mindenkit, engedjen álmodozni! Engedje meg bárki, hogy a döntéseimet magam hozzam meg, ahogy a Trójában leírtam és Priamosz király elénekelte:
VOLT EGY ÁLMOM TRÓJA SZABADSÁGA…
Ha meghallgatnátok, vagy megnéznétek a rockoperát, talán rájönnétek, hogy ebben a darabban minden benne van, ami körülöttünk történik. Hazaszeretet, hősiesség, önfeláldozás, szerelem, átváltozások – szellemi és emberi fejlődések. Trója nem pusztul el, hanem felmagasztosul. Achilleusz vademberből, szerelmes ifjúvá változik. A világ így működik. Párizs, aki az aranyalmát Aphroditénak ítélte, elhitte, hogy övé lesz a világ legszebb asszonya. Én is sok mindent hittem. Mert nekem is voltak és lesznek álmaim. Trója a belső szabadság szimbóluma és csupán annyi köze van a Kormoránhoz, hogy Szűts István a zenekar billentyűse szerezte a zenét, magam pedig a szöveget írtam Pintér Tibor színész-rendező barátunk felkérésére. Ha nem lettek volna aláírt szerződéseink, akkor Tóth Renáta játszotta volna Brisszéiszt. Az a Tóth Reni, akit magam biztattam szólólemeze elkészítésére.
Lehet buta és nevetséges módon kritizálni a „magyarkodásunkat”, lehet fél-információk és gyűlöletkampányt szítva szétverni azt, ami felépült. Az emberiség csődje a butaság!
A Kormorán 34 évvel ezelőtt kezdett épülni. Ti akkor talán még meg sem születtetek. Egy olyan világban kezdtem el a köveket egymásra tenni, amit nem kívánok ma senkinek. Mert volt egy álmom. Ehhez csatlakoztak időről időre zenésztársak. Ki ezért, ki azért.
De aztán történt valami. Megszólalt, feléledt a háló és elkezdődött valami, amire soha nem gondoltam volna. Megszületett a Kormorán Baráti Kör. Hihetetlenül örültem. A Kobak akkori tiszta vízében jó volt megfürödni. Ma már rég nem arról szól, aminek indult. Értelmes, jóarcú, tiszta gondolkodású emberek elkezdtek egy közös ösvényt találni zavaros világunkban. Valamit felismertek, amitől mindenkinek az arcán megjelent egy kicsi fénysugár. Annak a fénynek kicsiny része, amit a Kormorán eszmeisége képvisel. Több, mint nyolcvan muzsikus énekelt, muzsikált az együttesben. Bejártuk a fél világot, de volt, aki alkalmas volt a közösségre, volt, aki nem. Akkoriban még mindenki a zenét és a dalszövegeket szerette. Nem alakultak a Hálón fan clubok. Készültek az újabb és újabb albumok. Magam fel tudom sorolni az összes gitárosunkat, dobosunkat, énekesünket, mert mindenki valamilyen módon a szívemhez nőtt. Ki hullatott könnycseppeket Margit József, Jenei Szilveszter, Patai Tamás, Csillag Endre, Németh Gábor, Makrai Pál, Hetényi Zoltán és még sok-sok muzsikus után? Akik frontemberek voltak!
TÖRTÉNT EGY CSODA.
A Jóisten adta, nem kértem, jött magától. Megszületett a Baráti Kör. Sokan voltunk, mára kevesen maradtunk. Ma a bulvár sajtó szintjén olvasom a beírásokat a vendégkönyvben. Mert megtettem azt a szívességet mindannyiotoknak, hogy elolvastam.
Amikor Kennedy elnököt megölték, az amerikai televíziókban órákon keresztül csupán egy felirat jelent meg: SHAME azaz SZÉGYEN.
Ezzel a gondolattal mindenki tegyen azt, amit tud.
Egy vezetőnek döntenie kell, dönteni maga és mások sorsáról. Dönteni kell, merre tovább, akár egy zenekar, akár egy ország, akár egy nemzet jövőjéről van szó. Nem vagyok hajlandó elmerülni a bulvár internet posványába. Lehet rám tücsköt-bogarat mondani, lehet belefullasztom a muzsikusokat a „magyarkodás” mocsarába, de tessék szíves tudomásul venni: én megyek a magam útján. Aki jön velem, azt bepakolom a hátizsákomba és cipelem ameddig bírom. De ne gondolja senki, hogy az un.: rajongói tábor ( már a kifejezéstől is feláll a hátamon a szőr ) döntheti el mit reggelizzek, mit írjak, milyen dalok, zenék szülessenek meg a fejemben, melyiket adjuk elő a hangversenyeken. Én keményfejű legény vagyok, aki, ha beleveri a fejét a falba, akkor nem ő esik össze, hanem a fal dől le. Nekem nem rajongók kellenek, hanem értelmes felnőtt, magyar nyelven beszélő, tisztességes emberek, akik megértik a Kormorán gondolatait, akik azért járnak el egy-egy hangversenyre, hogy feltöltődjenek és mi is feltöltődhessünk általuk.
Egy házasságban ha feszültség van, lehet ordibálni, de lehet szelíden kérni is.
Nemrégiben arról szólt a zenekar kritikája, hogy unalmasak vagyunk, egysíkú lett egy-egy koncert. Most követelőzések vannak, kiállások, tüntetések. Gratulálok!
Ez nekem Magyarország!
Csak valamit eltetszettek felejteni. Nem az a hét-nyolc „megmondó ember” irányítja a zenekart, hanem az a sok ezer hallgató faluról falura, városról városra. Hihetetlen jó kritikája van utolsó albumunknak Ausztráliában és az Egyesült Államokban. A Tüzek előtt tüzek után dalai népszerűek a Vajdaságban, Kárpátalján, Erdélyben és a Felvidéken. Tettünk valamit az összmagyarság egybetartozásáért. Hiba volt? Mellettünk volt a határainkon kívül élő művészeken kívül, Kalapács Józsi, Varga Miki, Sebő Ferenc és Halmos Béla. Hiba volt?! Talán erről kéne beszélgetni!
Nemrég együtt voltunk egy hangverseny után Takler úrral, aki hosszasan mesélte milyen nehézségekkel hozta össze a vállalkozását. Azt is elmondta, nap mint nap mennyit kell küzdeni a fennmaradásért. Nem engedett senkinek, ment a maga útján. Elérte célját. Próbálták gáncsolni, próbálták feljelenteni, próbálták kijátszani, de kitartott igaza mellett. Lehet következő életemben szőlőt fogok termelni, borász leszek.
Talán vissza kellene térni arra az elfelejtett ösvényre, amit néhány éve kitapostunk együtt: zenekar és hallgatóság ( nem rajongói blogok ). A múltkoriban beszállt egy darázs az asztalom elé, aztán neki az ablaknak és majdnem halálra verte magát, akkor én kinyitottam az ablakot és szabadon engedtem. Ne ütögessétek a fejeteket egy átlátszó ablaküvegbe. Inkább kinyitom az ablakot, bár nagyon sajnálnám, ha elszállnátok. Talán már el is szálltatok, elrepültetek, mert ez már nem a Kormorán Baráti Kör.
Tudjátok én nem védekezem, nekem egy helyre van elszámolásom, de az vagy nagyon fenn van, ahogy a szentképeken ábrázolják, vagy nagyon belül a lelkekben. Nem kell védekeznem, esélyt nem adok újabb bulvársajtóba illő mocskolódásoknak. Nekem ott van az a több százezer hallgató, iskolák, kórusok, előadók, akik a dalaimat éneklik. Ott vannak azok a levelek, amiket nap mint nap kapok. Nekem ez olyan, mint egy védőháló, mint az amerikai Science Fiction filmekben, amikor egy hatalmas sugárpajzs védi az űrhajót. Védekezzen az, aki kiadja a belső információkat, aki egy tárgyalás egy megbeszélés anyagát nyilvánosságra hozza. Az, aki egy zenekari buszban való megbeszélés szövegét másnap kirakja a hálóra.
Hát ilyen Magyarország! Vannak vérszerződések és vannak az Egri Csillagokból ismert Hegedűs hadnagyok.
És a jövőről. Igen, sok művésszel tárgyaltam és tárgyalok egy új albumról, mely a Kárpát-medencei énekeseket és muzsikusokat hozza össze. Terveim vannak. Új időket élünk néhány hónapja, új az időszámítás és az „Új idők új dalokat” kívánnak. Nagy levegőt kéne venni és teleszívni a tüdőnket azzal a friss széllel hozott illatokkal, amikről talán már el is feledkeztünk.
Nekem nyugodt a lelkem, háborogjon azé, aki nyugtalanul alszik.
A kagylóba kis piszkot szórnak és létrejön az igazgyöngy.
Egy angol filozófustól:
A szabadság, szabadság.
Nem egyenlőség, nem tisztesség,
nem igazságosság,
nem emberi boldogság vagy nyugodt lelkiismeret.
Amúgy, ha az Isten megsegít és erőnk lesz, mindenkit szeretettel várok tavasszal a Tatabányától a Don kanyarig tartó hosszú koncertturnéra, melyen végigjárjuk a Második Magyar Hadsereg útját, meg-megállva egy-egy helyen a hazai katonai hagyományőrzők kíséretével.
Lesz puska, ágyú, tank, lehet ismét célozni rám, de nehogy véletlenül magatokat találjátok el.
Mert tudjátok vannak sárdobálók, de vannak még álmodozók, akik velem együtt hisznek egy új világban, egy új Magyarországban. Mert ideje van a vetésnek és ideje van az aratásnak.
BÉKESSÉGET A FÖLDÖN A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK!
Üdvözlettel:
Koltay Gergely
a Kormorán zenekar alapítója és vezetője”
„Csizi, lehet ilyet megoldani, hogy mondjuk aki két évvel ezelőtt elhitte, hogy van beleszólása bármibe is a Kormorán, kobak kapcsán, az az oldalon kattintson az ” Igen”, aki meg nem, az kattintson a “NEM” gombra????”
Technikailag bizonyára megoldható lenne, csak kellene egy alkalmas bővítményt keresni, de változtatna a szavazás már bármin? Én a „NEM” gombot nyomnám meg…
Helyesbítek.
Két évvel ezelőttől napjaikig.
És az eredményt lehetne csatolni a vendégkönyvben, hogy a bulvársajtó felmérése szerint……
Vakvágányon vagyunk már régen, hahó…….
nem, juszt se fogalmazok konkrétabban 😛 ….
Csak kérdezek, hamár kikívánkozik a konkrétum…
Legyen akkor szavazás…ha van rá lehetőség persze
mert legyen akkor bulvárblog, ha úgyis az let ráhúzva…hisz a piacvezető médiától is látunk ilyet:
Csizi, lehet ilyet megoldani, hogy mondjuk aki két évvel ezelőtt elhitte, hogy van beleszólása bármibe is a Kormorán, kobak kapcsán, az az oldalon kattintson az ” Igen”, aki meg nem, az kattintson a „NEM” gombra????
nem lázítok, csak érdekelne…
de mostmár tényleg.
A tiszakécskei koncert még június legelején volt, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy a közönség ne szeretné továbbra is a Kormoránt – így, ahogy van.
És való igaz az is, hogy a döntés egyvalakié. Ezt amúgy korábban is tudtuk, csak kisebb-nagyobb mértékben elhittük, hogy ennek során tekintettel van akár még ránk (közönségre, rajongókra, a baráti körre – kinek hogy tetszik) is…
„Én nem hezitálok, nekem is ez a kilenc muzsikus a Kormorán, szeretném őket még sokáig így, együtt látni a színpadon, de azt is elismerem, hogy a döntés joga ebben kizárólag a zenekarvezetőé és nem az enyém, nem a megmondóembereké, nem a rajongói blogoké és nem a bulvárinterneté 🙁 ! ”
Ettől függetlenül az élet sem nem fekete, sem nem fehér, hanem közötte ott van a szürke ezernyi árnyalata. Nem mondom, hogy a zenekarvezető levelében nem írt le sok igazságot is, csak ugye a stílus és az arrogancia ezekre árnyékot vetett.
Amit például „magyarkodás”, kifejezéssel kapcsolatban megfogalmazott, azzal szívemből szólt. (Félreértések elkerülése végett: a zenekari Vendégkönyvben és nem nem a rajongói blogokban íródott le az a szó.) Abban is igaza van, hogy továbbra is élvezi a közönség szeretetét (nemcsak ő, hanem ők kilencen, így együtt), elég csak megnézni a fenti, Tiszakécskén forgatott anyagot! De ezek már csak mellékszálai az ügynek, ha itt leragadunk, vakvágányon állunk.
Leírom, Péter…bár lehet, beszélnünk kéne, mert az írás nem mindig jó, hisz félreértehtő.
Úgy láttam hozzászólásaidban, hogy néha ennek az oldalnak adsz igazat, néha meg annak, hisz szíved mindkét oldalhoz húz. Ezért írtam, amit.Mert az én értelmezésemben olyannak tűnt.
Ezért fogalmaztam így.
Ha tévedtem, akkor elnézésedet kérem.
A lónak is négy lába van, mégse asztal.
😉
😉
Kíváncsi lennék rá Andy, hogy melyik hozzászólásom alakította ki Benned ezt a véleményt? Ha az itt fenn olvasható 8. számú, arra azt mondom, hogy idestova két hete, két dolog fut párhuzamosan.
Az egyik az, hogy mi van, mi lesz a Kormoránnal? A kérdést Zentai László vetette fel és Koltay Gergely választ adott rá. Igaz nemcsak a feltett kérdésre…
A másik dolog a történtekre adott „rajongói” reakciók. Na erre írtam azt, hogy szeretném ha már vége lenne, mert egy helyben topogunk és gyanítom, hogy a zenekari tagok sorsát, a világhálón folyó vita, aligha befolyásolja.
Nyervi írta talán a legmagvasabb, legértelmesebb választ, ezt én is publikáltam, hozzátéve, hogy mélységes egyetértésem jeléül! Én nem hezitálok, nekem is ez a kilenc muzsikus a Kormorán, szeretném őket még sokáig így, együtt látni a színpadon, de azt is elismerem, hogy a döntés joga ebben kizárólag a zenekarvezetőé és nem az enyém, nem a megmondóembereké, nem a rajongói blogoké és nem a bulvárinterneté 🙁 !
„Mert adott egy fogalmazni nagyon jól tudó, szintén magasan képzett elme, aki ír, néha így, néha úgy.
A nagyon alacsony szinttől a fennkölt magasztosságig.
Ez sok embert tud nehéz helyzetbe hozni, hisz választani kéne, s oly nehéz a választás.” – írod. Igazad van.
„Ugyanakkor adott pár, szintén valamilyen szinten képzett elme, akik mondják a maguk gondolatait. És mivel sokan vannak, a nagy számok törvénye miatt az őáltaluk kimondott gondolatok súlya ugyanakkora tud lenni, mint a nagy elme által leírtak….” – folytatod. Ebben is igazad van. A legnagyobb különbség az, hogy a Nagy Elme van döntési helyzetben.
Amit el lehetett magamban dönteni, azt már eldöntöttem. Itt ad koncertet a zenekar a jövő héten, a tőlünk 15 percre lévő Várpalotán és én már nem leszek ott azon. Pedig a jövő héten még itthon vagyunk…
A tér pedig a Tiétek…
Csizi…vagy inkább Péter…hadd osstorozzalak téged is kicsit….. 😉 😆
Hisz akit megismertem, magasan képzett orvostudor,ugyanakkor értelmes,okos ember akinek van véleménye, s tudja hol a helye, és ezt reálisan látja is.
S most azt látom, hezitál… abban, kinek akarjon megfelelni.
Hát senkinek.
Mert adott egy fogalmazni nagyon jól tudó, szintén magasan képzett elme, aki ír, néha így, néha úgy.
A nagyon alacsony szinttől a fennkölt magasztosságig.
Ez sok embert tud nehéz helyzetbe hozni, hisz választani kéne, s oly nehéz a választás.
Ugyanakkor adott pár, szintén valamilyen szinten képzett elme, akik mondják a maguk gondolatait. És mivel sokan vannak, a nagy számok törvénye miatt az őáltaluk kimondott gondolatok súlya ugyanakkora tud lenni, mint a nagy elme által leírtak….
Csizi…ne akarj dönteni.
Mert nem feladatod, itt és most. Itt csak adj teret.
Nem fog senki kárhoztatni emiatt.
Most szeritem menj el. Töltődj.Élj.Meg se nyisd az oldalt.
Az majd formálja magát.
Alakul majd,hidd el.
Kormorán a színfalak mögött – ezt nézzétek meg!
Ha már Kis Herceg:
„A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket… „
Én azért ebben a két dologban nem vonnék párhuzamot…
Igen, de a beletörődésről mindig az jut eszembe, amit anno Gyurcsány mondott a Kossuth térrel kapcsolatban: „majd megunják és hazamennek…” És ettől aztán nem hagy nyugodni tovább az a rebellis lelkem…
Én már csak arra vágyom, hogy legyen ennek az egésznek végre vége. Eljutottam odáig, az sem érdekel, hogyan ér véget. A legfontosabb gondolatok – pro és kontra – megszülettek, publikálásra kerültek. Egy helyben topogunk. Kár tiltakozni, kár lázadozni, vége van és kész.
Andy…igen, ez nagyon igaz!
Vezérfonalanak:
Én nem tudok a Trójából idézni, mert nem láttam.
Én könyvet olvastam. Elég régen.
De megmaradt egy gondolata vezérfonalnak, kicsit átfogalmazva:
”
Akit megszelídítesz, azért életedben felelősséggel tartozol.”
Tudjátok, Kis Herceg.
Megjelent máshol is, jelenjen meg itt is.
Pár gondolat kimaradt ugyan…de azt meg gondoljátok hozzá.
”
Nyervi, nem elhallgattunk..legalábbis én nem…csak fogalmaztam, rágtam a mondanivalót….
mert vannak emberek, akiket nem szeretnék bántani…mert igaz,ebben a témában így vagy úgy, de értetlenül álltam hozzászólásukhoz vagy hallgatásukhoz,de másrészt viszont barátomként szeretem és tisztelem őket.
És így kicsit nehéz leírni úgy dolgokat, hogy érthetőek legyenek…
Ennek tükrében több nap tépelődés és fogalmazás után az alábbi szösszenet született.
Ha vannak benne ismerős gondolatok, akkor ne csodálkozzatok. Írásakor nem olvastam még minden hozzászólást, mégis úgy érzem, hasonló problémák piszkálják csőrünket.
” SHAME azaz SZÉGYEN.”
Valóban az.
Tudom, legjobb védekezés a támadás. De azt azért tényleg nem hittem, hogy megannyi megírt patetikus hangvételű levél, elmondott mondat, annyi év rutin után ehhez a legolcsóbb megoldáshoz nyúljon valaki, s ennyire átlátszóan.
Szégyen.
Az bizony, Gergő. Az, mert lett volna lehetőség arra, hogy mindez ne fajuljon idáig. Időben ki lehetett volna állni egy válasszal, le lehetett volna írni egyszerű, emberi szavakkal a történetet, hogy igen, beszélgettünk, ez kikerült, ebből ennyi az igaz, ennyi a nem igaz..kész.
Nem történt meg.
Utólag sokkal egyszerűbb kikérni dolgokat magadnak, magasröptű gondolatokat írni arról, mennyire irritálnak a rajongók, azok véleménye, írásai.
Csak tudod, a rajongók azok, akik megveszik lemezeidet, elmennek a koncertekre, keresnek, hívnak, írnak, várják megnyilvánulásaidat. S akikből-akiktől valahányad részben, valamilyen formában, de ÉLSZ.
S akiket mostani válaszoddal semmibe veszel, porig alázol, csak azért, mert azt tették, ami szerintük jó: aggódtak valamiért, amit szeretnek, magukénak éreztek,érdeklődni mertek hogyléte felől…
mert az elején CSAK ÉRDEKLŐDTEK, s szépen kértek,….
mint a házasságban
és várták a választ.
De mivel kérdéseik süket fülekre találtak, elkezdtek hangosabban érdeklődni. Egyre hangosabban, ki így, ki úgy, vérmérséklete szerint.
Tudod, mint a házasságban…
csak azt a végén úgy hívják, hogy veszekedés…
Itt ez „ követelőzés, kiállás, tüntetés ”
– Tudom, mindig is ódzkodtál attól, amit ma úgy hívnak, rajongói tábor. De az a bizonyos háló ezt is magával hozta a jó dolgok, ismertség, nézettség, keresettség, és még sok más egyéb mellett… –
És bizony, ha tetszik, ha nem, ők azok, akik éneklik dalaidat iskolákban, kórusokban. Ők az a „ több százezer „ hallgató. Viszont egy nagy különbség van köztük, és az utóbbi napokban írni merészelő emberek között:
Az az úgymond több százezer hallgató, kórista, egyéb valahogy mintha nem tolongana ott a koncerteken, és mintha annyira igazából nem érdekelné, mi van a zenekarral, vagy Veled.
Avagy több százezer beírás született a vendégkönyvbe, vagy ennyi levél íródott az utóbbi napokban ellenkező hangvétellel, hogy „ Hajrá Gergő, jól csinálod, így kell ezt! „ ?
Meghallgatja, elénekli dalaidat…aztán megy tovább, hallgatja más zenéjét,énekli azt is.
Az előbbiek viszont képesek voltak időt, anyagiakat nem kímélve menni szeretett zenekaruk után.
Na, őket bántod most, és őket vesztheted el.
Írásodból úgy tűnik, pont ők nem számítanak…
Lelked rajta..
mert ugye
„Egy vezetőnek döntenie kell, dönteni maga és mások sorsáról. Dönteni kell, merre tovább, akár egy zenekar, akár egy ország, akár egy nemzet jövőjéről van szó.” Így van…szép szavak.
Vagy párszáz, párezer emberről, aki szereti.
Avagy azok nem számítanak??
Miért érzek némi ellentmondást?.
Kobak. Már az se a régi, ez nem az a kobak…
Nem bizony.
Csak hát, ugye azt is írod, hogy olyan ember vagy, aki nekimegy a falnak, s ledönti, mert nem szereti a korlátokat.
S amikor a KoBak ilyen volt, épp Te voltál az, aki szépen terelgetve célzott rá, hogy ezt se kéne, azt se kéne, ez se tetszik, az se tetszik. S szépen felálltak a falak…de azokat nem volt szabad döntögetni.
Újabb ellentmondás. De sebaj
Aki mégis olyan volt, hogy irritálták a korlátok, az szép lassan kikopott onnan. Jött helyette más. Valaki, aki úgy érezte, itt szeretett zenekarának RAJONGÓI vannak…a fenébe, megint itt ez a nemszeretem szó….ejj…
De spongyát rá, ők nem döntögetnek legalább..vagy mégis?? hisz most is szólni mertek…
Viszont az eltávozottak között voltak olyanok, akik azért még mindig szerették a zenekart, zenét, és nem tudtak hátat fordítani sem annak, sem a megismert barátoknak. Ők létrehozták ugyanazon a hálón saját kis oldalukat, közösségeiket…
Ezek lennének a fan clubok, bulvároldalak?? Szerintem PONT nem azok….
de azért üssünk rájuk is, ők is jártatták szájukat.
„ Mindent, mindenkit támadni, aki szólni mer, mert mindenki fogja be a száját, az az egy igaz és üdvös, amit én teszek, ezt bírálni nem lehet, aki mégis megteszi, reszkessen haragomtól ”
Ismerős hozzáállás, mert én nem huszonéves vagyok, éltem régebben is, emlékszem ilyenre.
Csak azt úgy hívták diktatúra.
Vagy ez az új idő, új időszámítás? Mert akkor meg régen rossz.
És:
Szégyen.
Szégyen, kedves úgymond „KoBaK”, meg néhány őskobak, vagy mittudoménmimár,hogy mindezeket hallva és olvasva, tisztelet a kivételnek, de a nagy többségnek egy szava sem volt ehhez a hangvételű íráshoz, a mellébeszéléshez, az indokolatlan támadáshoz, sőt, éljeneznek s hajráznak.
Hadd gratuláljak én is!!!!
Gyönyörű.
„ Kikérjük magunknak, hogy magukat Kobakosnak kikiáltó emberek lealacsonyító kritikákat fogalmazzanak meg, de ugyanakkor egyetlenegy rendezvényünket sem lelkileg, sem tettekkel, sem részvétellel nem támogatták. Többet nem fogjuk hagyni , hogy idáig fajuljanak a dolgok, hogy beszennyezzék azt a szellemiséget, amit képviselünk.
A Kormorán Baráti Kör (röviden KoBaK) nem más mint egy 2002 őszén összejött baráti társaság, akik a Kormorán együttes dalainak üzenetét megértve, szellemiségével azonosulva, tenni akarnak annak érdekében, hogy minél több magyar ember átélje, megértse hogy mit is jelent magyarnak lenni.
Céljaink:
– Nemzetünk kultúrájának, történelmének terjesztése és megismertetése magukat magyarnak valló emberekkel, hogy felismerjék magyarságukat és merjék vállalni azt.”
TEHÁT:
Ezek szerint amiket beírtak páran azok csak lealacsonyító kritikák, amiket el kell nyomni minden eszközzel.
Magyarnak lenni meg annyit jelent ugyebár, hogy szótlanul,lehajtott fejjel tűrjük, ha lealáznak, lepocskondiáznak, semmibe vesznek, csak azért, mert mindezt szépen csomagolt, magasztos szavakkal tudja mondani nekünk valaki pár oldalon keresztül.
Ezt,meg a NAGY SEMMIT. Sőt, kilökjük magunk közül, aki fel merné emelni a szavát.
Érdekes, ilyet nem olvasok :
„ És kikérjük magunknak azt a hangnemet, és vádaskodást is, ami a válaszban megfogalmazódott, mert úgy érezzük, rendezvényeinkkel, tetteinkkel, gondolkodásunkkal lehetőségeinkhez képest, sőt néha azon is túl próbáljuk támogatni azt a szellemiséget, viselkedést és magatartást, amit a MAGYARSÁG jelentett! „
Nem, ilyen beírás nincs.
Ilyen se:
„ Mi, Ős-Kobakosok, kikérjük magunknak az általánosítást, mert…”
Ehelyett hallgatás van napokig, lapulás. Mint a NAGY Tanító is teszi….
Neeem, nem azonnali fellépés, hanem mély kuss.
Aztán utólag persze ki lehet állni itt is a fentebb idézett nyilatkozattal, hisz simán vállalható, mert Mi így gondoltuk ám, csak eddig tartott megfogalmazni……
„Megszületett a Kormorán Baráti Kör………
Értelmes, jóarcú, tiszta gondolkodású emberek ….„
Csak kicsit mintha lassú lenne a reakcióidejük, nem?
Na persze úgy könnyű tisztán gondolkodni, ha megmondják, hogyan, miről gondolkodjanak, hisz megvan a vezérfonal s a korlátok is, eddig, ne tovább….
Lovak álma….
na igen.
De akkor hadd idézzek én is, ugyanonnan:
„ A Lovak álma a szabadság. Zabla nélkül élni.”
Pro és kontra, Peti.
Értelek, és ugyanakkor nem…
Ne haragudj.
Hát tudjátok….tényleg csak GRATULÁLNI tudok.
Mert valóban..ilyen a magyar…most. És ha minden így marad, akkor ilyen is lesz.
Azt ugyan nem tudom, bajvívó, országokat leigázó, öntudatos eleink mit szólnának mindehhez.
Valószínűleg égne az arcuk a szégyenpírtól. Helyettünk.
Én is szívesen bemásolnám a kormoránblogra, de egyelőre a szerver nem engedi. Szerintem is nagyszerűen megfogalmaztad sokunk érzéseit.
no, akkor hozzá sem kell szólnom….pedig most akartam….
Köszönjük Nyervi a Kormorán honlap Vendégkönyvébe írt gondolataidat, mélységes egyetértésem jeléül, írásodat ide is bemásolom.
„Volt egy álmom…igen, nekem is.
Egy álom, ami 9 zenészről (akik megfogták egymás kezét) és az őket körülvevő közönségről szólt…
egy nagy családról…szeretetről, egymás megbecsüléséről, elhivatottságról és arról, hogy „jó lesz magyarnak lenni”.
Amikor a Kormorán felállt a színpadra, az soha nem csak egyszerű koncert volt, amiről úgy mentünk haza jó volt, szép
volt, itt is voltunk….mert olyankor mindig megérintett valamiféle varázslat, amiből napokig, hetekig lehetett
táplálkozni…és ezt az érzést nemcsak az elhangzott dallamok, énekek adták, hanem azok az emberek is, akik ott
álltak előttünk és el tudták hitetni velünk, hogy igenis vannak még csodák.
Most ez az álom kezd szétpukkadni, mint egy kis szappanbuborék.
Lehet most meg kellene köszönnöm Koltay úrnak, hogy leereszkedett közénk és megtette ezt a szívességet…elolvasta
gondolat ainkat.
Azt is meg kellene köszönnöm, hogy tudatta, aggódásunk valamiért, amit szeretünk csak buta és nevetséges
okoskodások áradata a szemében. Senki nem akart megmondó ember lenni, beleszólni reggelikbe, dalokba stb…
a legtöbb ember, akinek volt „képe” hozzászólni a történésekhez, nem rosszindulatból tette….inkább a megrökönyödés,
vezérelte….majd az ijedség, hogy ez megtörténhet…és minél inkább nem érkezett válasz, annál nagyobb lett a
félelem és gyakoribb, hangosabb a kérés: Gergő mondjon végre valamit.
Meg kellene köszönnöm, hogy a válasz is megérkezett….amiben ugyan a sok kérdésre nem kaptunk választ, de legalább van….
Most már azt is tudjuk, hol a helyünk ebben a családban.
A legutóbbi koncerten még „kedves barátaim” voltam, akinek a világ legjobb zenekara muzsikált…mára már csak egy
fröcsögő idióta, aki feltételeket akar szabni.
Nem, nem akarok feltételt szabni senkinek, elvégre csak egy mezei Kormorán „rajongó” (brrr) vagyok, aki valami
furcsa indíttatástól vezérelve minél több emberrel szerette volna megismertetni és megszerettetni a „csodazenekart”,
amit imád. A fórumokon pedig (az utóbbi időben) galád módom megpróbáltam mellé állni azoknak, akiket EMBERként is tisztelek és úgy éreztem sérelem érte őket. Ha ez bún,akkor bűnös vagyok…vállalom.
Igaz, nem sirattam meg Margit Józsit, Jenei Szilvesztert és a többieket….talán csak azért, mert a jelenlegi Kormoránt ismertem és szerettem meg…és szeretem a mai napig azóta, hogy 2005 augusztusában egy felvidéki kis kultúrházban meghallottam Tóth Renit énekelni: „Volt apám, volt anyám….”. Ott és akkor a Kormorán zenéje teljesen magával ragadott, elvarázsolt, ami azóta is tart.
Elnézést kérek érte!
Rendben, nem kell a „szőrfelállító” rajongótábor…de azért azt sem kellene elfelejteni, hogy ezek az emberek azok,
akik nemcsak azért vannak ott egy-egy koncerten, mert az éppen helyben van és ha már ott van, megnézik, meghallgatják.
Ezek az emberek képesek sok mindenről lemondani azért, hogy eljussanak egy-egy a koncertre, megvehessék az albumokat, dvd-ket…bármit, ami a „nagy családról” szól.
Akik ezek szerint nem „értelmes felnőtt, magyar nyelven beszélő, tisztességes emberek”, mert szólni mertek valamiért.
Kiálltak valamiért.
Igen, annyira buta és nevetséges vagyok, hogy még mindig próbálom elhinni, nem szűnhet meg ez a varázslat.
Azt amiben eddig hittünk, nem veszi el tőlünk senki egy jól irányzott kézmozdulattal.
A blogok és a rajongói oldalak, vagy nevezzük bárminek…mindig is a zenekart támogatták, még ha néha előfordultak is kisebb-nagyobb morgolódások az ott beszélgetők között. De mindegyik szeretetből készült…leginkább azért, hogy az internet csúnya világában minél több emberrel ismertessék és szerettessék meg a Kormoránt…koncertélményekkel,
képekkel, időpontokkal….Ha ez is bűn, akkor tényleg nem tudom mit kellene gondolnom.
„Új időket élünk néhány hónapja, új az időszámítás és az „Új idők új dalokat” kívánnak”
…ebből tényleg mindenki gondolja ki saját maga, hogy mit ért alatta.
Én csak azért aggódom, hogy ez a sok új dolog ne kívánjon új zenészeket is a régiek helyett…(bár most ennek kevés esélyét látom, ami elkeserít)
Igen, SZÉGYEN!
A kérdés csak az, kinek a szégyene?
Nem az a legnagyobb baj, hogy kiszivárogtak dolgok innen-onnan….sokkal nagyobb az, hogy volt minek kiszivárognia.
Mert akár elbúcsúzni is lehet..ha szépen teszi az ember…
Megsértődni pedig a világ legegyszerűbb dolga…
Most állunk és várunk….
vajon „meghal a szó?…meghal az ének?”
Mert kövezzen meg érte bárki, nekem az álmot és a Kormoránt ez a 9 zenész jelenti….”
A „mesémet” akár ide is írhattam volna,még talán annyit hozzátéve,hogy úgy érzem magam,mint az a lepössentett vadkörte.