Válasz érkezett… „Válasz” (ál)néven, hozzászólás formájában kaptam meg a Pilvaxban, a több mint egy hete várt írást. Nem más oldalakról kellett idemásolnom, csak címlapra helyeztem.
Most nem akarok semmi mással foglalkozni, mint a „rajongói blog” és a „bulvárinternet” kérdésével. Nem tudom, hogy a Pilvaxot valahol, valakik ebbe a kategóriába sorolják-e, de ez nem is annyira lényeges és – őszintén szólva – nem is érdekel már.
A fejlécen, az Oldalak között a „Honlapomról” pontban pontosan meghatároztam ennek a lapnak a célját. Emberek tucatjai ismerkedtek meg és kötöttek barátságokat a Kormorán Baráti Körben. Akkoriban volt Társalgó, volt Pilvax, ahol földhözragadt, hétköznapi témákban is szót válthattak egymással az emberek. Ez a lehetőség megszűnt, akkoriban ez volt a döntés. Nekem kezdettől fogva hiányzott, ezért egy szép napon leültem a számítógép elé és addig nem álltam föl, amíg meg nem tanultam, hogyan biztosíthatom elsősorban a magam, de barátaim, ismerőseim számára is a kávéházi asztal adta lehetőséget, a baráti beszélgetések továbbélésének színterét. Mi rossz van abban, ha a Világ a VB kapcsán lázban ég, akkor elbeszélgessünk a látottakról, végezzünk egy kis esélylatolgatást? Mi rossz van abban, ha beszélgetünk magyar borokról, borászokról, borkóstolókról? Mi rossz van abban, ha elmeséljük egymásnak milyen könyvet olvastunk legutóbb? Mi rossz van abban, ha szólunk magyar hagyományokról, népszokásokról? Ez volna a „rajongói blog”?
Van a honlapnak azonban egy soha ki nem mondott, le nem írt küldetése is, méghozzá az, hogy segítse a Kormoránt. Amikor a zenekar egy közönséges hétköznap estén Kabán adott hangversenyt, addig kutattam a világhálón, amíg nem találtam erről anyagot; azért publikáltam, hogy aki ott él Kabán, vagy a közelében ott lehessen, hallhassa a Kormoránt. Mindvégig ezt tettem, áthoztam ide is az Eseménynaptárat, hétről-hétre címlapra kerültek az előttünk álló koncertek beharangozói. Ha jószerencsém úgy hozta, hogy ott lehettem valamelyik hangversenyen, tudósítottam róla írásban, fényképekkel. Ha megjelent egy új zenealbum felhívtam rá a figyelmet, ha már eleget hallgattam, elmeséltem benyomásaimat. Sem én, sem a Pilvax vendégei nem mocskolódtak soha. Ez lenne az a bizonyos „bulvárinternet” ?
Átlapoztam a honlapot, a vezércikkeket. Megemlékeztünk – csak ezen a nyáron – Trianonról, Szent Lászlóról, a Pozsonyi csatáról, Horthy Miklós kormányzó úr születésének évfordulójáról; címlapra került a Kormorán pünkösdi erdélyi turnéja, beharangozóval, beszámolókkal, mert – jó ha tudjátok -, a Pilvaxba sokan járnak Erdélyből, Felvidékről és Délvidékről is. A választások első fordulója előtti hetet elneveztem Magyarország Nagyhetének és minden napra elhelyeztem egy-egy Kormorán dalt, a hazaszeretetről, a magyarságtudatról. Ez volna a „rajongói blog” és a „bulvárinternet”?
Minden barátunknak, „vendégünknek” köszönöm, hogy partnerek voltatok. Itt nem voltak csatározások, nem kellett soha senkit moderálni, kulturáltan, barátsággal beszéltük meg az esetleges véleménykülönbségeket is. A legutolsó hét eseményei sem szültek vállalhatatlan, mocskolódó, megosztó hozzászólásokat. Érzelmileg túlfűtött, aggódással teli hetet hagytunk magunk mögött és – érzésem szerint – még nem került pont a történet végére.
Éreztem én, hogy lazítanom kell a köteleken, nem azért vettem le a Kormorán logóját és a zenekar fényképeit a honlap külső megjelenéséről, mert bármi változott volna a művészetük iránt érzett szeretetemben, de van amikor az embernek súg a hetedik érzéke… azért ne legyenek ott, a rajongói blog vagy a bulvárinternet címoldalán…
Továbbra is a magam útját fogom járni, folytatom, amit megkezdtem. Amíg tudom, addig felhívom figyelmeteket a küszöbön álló koncertekre, eseményekre és ha sikerül eljutnom valahová, akkor beszámolok azokról. Továbbra is beszélhetünk bármiről, ahogy az barátok között szokás, megadva a mindenki által való láthatóságnak, olvashatóságnak a kellő tiszteletet. Azt soha ne felejtsük el, hogy aki világhálós hozzászólásra adja a fejét, az gondolja át, hogy minden szónak, minden mondatnak, minden írás- és hangulatjelnek különös súlya van. A jég vékony, könnyen beszakadhat, nemcsak meghülünk, hanem vastagon sárosak is lehetünk, elég hozzá egy félreérthető félmondat is.
A mi Pilvaxunkban béke van, szeretném, ha ez így is maradna. Van puska, ágyú, tank a falon és a kerthelyiségben, de fegyvert nem fogunk emberre, a bulvárinternet és a rajongói blog sokkal békésebb annál…
Péter, valami hasonló jutott eszembe nekem is, még azzal megfejelve, hogy talán épp a reménység templomának a falai állanak majd ott…
Lépjünk!
Valamiért ez a mese jutott eszembe.
Egy legény hivatalos volt a szomszéd faluba,mulatságra.El is indúlt szépen gyalog ,útja egy erdőn keresztűl vezetett,ahol is egy vadkörte fa állt.Az aljában érett vadkörték hevertek.A legényünkre éppen ráérett a kisdolog,s mivel gondolta a mulatságban annyit ehet,ihat,amennyit csak akar,hát szépen lepössentette a földön heverő gyümölcsöket.
Mikor a szomszéd faluba ért ,közölték vele ,a mulatság elmarad. Mit tehetett,éhesen szomjasan elindúlt vissza ,hazafelé.Egyszer csak odaért a vadkörtefához,és mivel nagyon éhes volt,hát elkezdte szedegetni a lehullott gyümölcsöt.Ahogy válogatta,ez mondogatta:ez sem pisás,ez sem pisás…
Szépen lassan, higgadtan és megfontoltan lépjünk eggyel tovább.
„Én keményfejű legény vagyok, aki, ha beleveri a fejét a falba, akkor nem ő esik össze, hanem a fal dől le.”
Megmondom, hogy én azt a falat egy gyönyörű épület részeként látom magam előtt. Ha a fal ledől, az épület összeomlik, a benn lévőket maga alá temeti. Lehet, hogy nem fogsz összeesni Gergő, de el ne hitesd Magaddal, hogy nem fog fájni!
Íme egy újabb látogatói statisztika, tegnap minden eddigi rekord megdőlt a kétszáz feletti egyedi látogatóval. Ezért is hangsúlyozom, hogy minden leírt szónak különös súlya van!
Szépen lassan, higgadtan és megfontoltan lépjünk tovább.
„…Nemrégiben arról szólt a zenekar kritikája, hogy unalmasak vagyunk, egysíkú lett egy-egy koncert. (…)”
Ha van időtök és kedvetek, olvassátok vissza a kritikát és döntsétek el Ti, hogy helytálló-e a fenti megállapítás.
Az azonban ténykörülmény, hogy amikor megtudtam, hogy annyira kevés az elővételben eladott jegy a pestszentimrei koncertre, hogy felmerült annak elhalasztása is, akkor elgondolkoztam azon, hogy vajon mi, a „rajongók”, mindent megtettünk-e a rendezvény népszerűsítéséért?
Szegény Geigi volt az, aki az első, év végi Körcsarnokban rendezett nagykoncertre menet végigállta az utat azon a panorámabuszon, amely csak Székesfehérvárról és környékéről szállította a közönséget. Hihetetlenül könnyű volt egy busznyi embert összeszedni, Geigi azért állt, mert nem volt elég ülőhely! Ebben Varga Janiéknak és nekem mindössze annyi szerepünk volt, hogy kibéreltük a buszt és szóltunk pár embernek, akik szintén szóltak pár embernek és már tele is volt a járgány! Ez nem a mi érdemünk volt, hanem a Kormorán vonzerejéé!!!
2010-ben is elkezdtem szervezkedni, emberek tucatjait hívtam telefonon, küldtem elektronikus leveleket… kizárólag kitérő, vagy elutasító választ kaptam. Ezért bátorkodtam kijelenti, hogy „baj van!”. Leírtam pár gondolatot arról, hogy szerintem mi lehet a gond, lehet, hogy rosszul láttam, lehet, hogy nem volt igazam, építeni és nem rombolni akartam.
Szép jó reggelt mindenkinek! Sorbaállnék én is azért a sok KV-ért!
Hajnali négy múlt, most értem a végére mindennek. De már-már ájulás szélén… Lazán és vidáman megyek aludni, és örülök, hogy a Pilvax él és virul!!! Reggel sok kávét készítsetek!!! (vagy inkább délelőtt)
Csizi, neked nem kell magyarázkodni.
Hogy vajon K. G. beleértette-e a Pilvaxot és/vagy Kriszta blogját a bulvár kategóriába, legyen teljesen lényegtelen. A sértődöttsége mellett némi lekezelő hangnemet is felfedezni véltem a levelében, amit ezek blogok nem érdemelnek meg. Ezért javaslom, ne keressük mindenáron magunkban a hibát. Csak magunkat marcangoljuk vele, és a legkevésbé erre van szükség.
Tehát: csak lazán és vidáman. Egyébként köszönöm a tanácsaitokat a nedűvel kapcsolatban.