Lehettem vagy 12 esztendős, édesapámat kísértük el egy pécsi orvoskongresszusra. A Széchenyi tér sarkán álltunk és életem első deja vu élményét éltem át – mintha már korábban jártam volna ezen a helyen. A Nádor szállóban aludtunk, sokkal többre nem is emlékszem.
Legközelebb már az egyetemi szóbeli felvételire mentem, a Tettyén laktunk. Gyönyörű nyári idő volt, este fentről sétálgatva néztük a várost, erős vágy kerített hatalmába: itt szeretnék élni. Szeptemberben már gólyaként léptem át az egyetem küszöbét, hogy következzenek életem talán legszebb évei. Meszesi albérlet után a Jakabhegyi úti kollégium lett otthonom, szemeszterek és vizsgaidőszakok követték egymást, közben barátságok, bálok, bulik, színházi előadások… Pécs otthonommá vált. Ott kaptam meg diplomámat, ott katonáskodtam, oda tértem vissza szakvizsgázni és ott született Benedek fiam. Nem tudok, ám nem is akarok tárgyilagos lenni, ha Pécsről van szó.
Pécset mindig pezsgő kulturális élet jellemezte. Színház, operaelőadások, balett, bábszínház; mozik, kertmozik, filmfesztiválok; galériák, koncertek. A Nádor kávéház márványasztalainál értelmiségiek, írók, hírlapírók ültek össze nap mint nap. Múltunk, történelmünk ezernyi helyről köszön ránk, ha Pécsett járunk. Hol ebben, hol abban a sportágban, mindig voltak kiemelkedő pécsi versenyzők. Figyelemre méltó a pécsi konyhaművészet, régóta fellelhető sváb jegyeivel – keressük fel egyszer a Tettye vendéglőt! -; Pécs Magyarország egyik jeles borvidéke; saját serfőzdéje (sörgyára) van. Fekvése álomszerű, Harkány felől érkezve látható igazán, ahogy a város a Mecsek déli lejtőinek ölébe kúszik. Éghajlata is egyedülálló, a szubmediterrán klímának köszönhetően tavasszal mindig Pécs borul elsőként virágba hazánkban. Pécsnek van egy sajátos, máshoz nem fogható hangulata, amely a felsoroltak összeadódásából ered. Egy rövid séta a pécsi Belvárosban minden nyitott kérdésünkre választ ad.
Még ha nem is vagyok tárgyilagos, akkor is azt gondolom, hogy méltó helyen van 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa! A Pilvax asztalai mellől igyekszünk nyomon követni az eseményeket, remélem néhány rendezvényre sikerül eljutnunk majd. Arra kérem pécsi törzsasztaltársainkat, amennyiben kedvük van és idejük engedi, időnként meséljenek egy-egy rendezvényről, előadásról!
Szeretnék 2010-ben újra pécsivé válni 🙂 …
Kriszta, javítottam a hivatkozást.
Hmmm… gyönyörű nosztalgiavonat…
Az az érzésem, hogy ide inkább egy ‘mennyei páncélvonat’
kellene már…
Meg is nézem, hogy is volt ez József Attilánál.
(Bár azt hiszem, hogy akkor éppen tényleg proletárköltőként írta azt a verset.)
Aztán a páncélvonattal lőni lehetne a lázadó monitorkat –
és különösen a nem lázadókat.
És a TV készülékeket.
Már mind a három milliárdot.
Hej burzsoá, hej proletár én is itt vagyok…
Mintha kezdenék radikalizálódni.
Biztos a sztrájk, meg a szmogriadó teszi.
De ne aggódjatok –
talán csak egy J.A. parafázisról van szó.
Kőlönben is Pécsett béke van,
tehát ne is vossatok.
Ott nem a Csonka Magyarországot csonkolják tövig,
hanem az EUrópai kultúrát kasírozzák.
Különben is – gondoljátok meg proletárok –
haza és haladás. Itt mi már EUrópa elébe vágtunk.
Befogadtuk – harag és részrehajlás nélkül a törököket.
(Na jó, spongyát rá, hogy nálunk 150 évig kérvényezték
és nem csak ötvenig és nem úgy.)
Dzsámi és minaret, Siklóson iszlám imaház.
És nem zúgolódik senki, hanem magáénak érzi.
Nem úgy, mint a francia-német EUrópai tandem.
Lásd pl. Köln.
No persze náluk nem egy ilyen történelmi és hazaivá
szublimálódott dzsámiról van szó, hanem egy akkoráról,
mint maga a kölni dóm.
Iyen frissiben mi sem tolerálhattuk túl jól egykoron.
Európa kultúrális fővárosa…
Igen.
Jól el lehetne magyarázni ezt a Csontváry múzeumban.
Hogy bizony úgy lett, ahogy a hang sugalta neki.
„Te leszel a világ legnagyobb Napút festője, nagyobb mint
Ráfáel.”
És a világból ezt már elég sokan tudják is.
Talán itthon is.
De a hivatalosság – inkább elmeállapotról beszél.
Meg Napút – asztrologizálás, brr.
(Csak meg ne tudjuk, hogy mi az a Vízöntő paradoxon –
pontosabban, azt amikor kihullunk az időből.)
Ha fölenged tavasszal a fagyott föld
és megindulnak a bulldózerek a Tubes ellen –
hát akkor mégis vége lesz a nyugalomnak Pécsett.
De ha EUrópa, akkor talán a NATO is ad egy évet.
Aztán ha már nem lesz Európa kultúrális fővárosa –
még mindíg megkaphatja a lokátorokat.
Ja, és a kulturális-főváros megnyitót sem láttam, épp a vonaton jöttem hazafelé, Budapestről, a KoBaK-klubból… Amikor hazaértem, épp a szétszéledő népet láttam, na meg a gyönyörű nosztalgiavonatot, amely nem sokkal később indult visszafelé, Budapestre.
A Vince-napi linket nem tudtam megnézni, de ha konkrétum van, szólj!!!
Lezajlott a megnyitó, televízión nézve nekem tetszett, elég jó áttekintést adott Pécs múltjáról, legfontosabb művészeti értékeiről.
Találtam egy ragyogó Vince napi rendezvényre meghívót Villányba !