Mit vitt 2009, mit hoz 2010?

2009 számunkra a halál ígéretét hozta. Ilyenkor minden átértékelődik, a fontosnak gondolt dolgok csip-csup ügyekké törpülnek, rájössz, hogy semmi sem az, aminek látszik. Ahogyan megérkezett a halál ígérete, ugyanúgy a megmaradásé is. A továbbélés esélye, a reményé, hité és az átértékelt szereteté. Életünk eddigi legborzasztóbb éve volt.

Egyéb dolgok is történtek. Nem temettünk, ellenben keresztelni fogunk, hiszen december közepén megszületett Bendi fiam tizenkettedik unokatestvére, épségben, egészségben. Egy új élet öröme is felülírhat annyi mindent…

Hivatás. Milyen ma házi gyermekorvosnak lenni? Jó. Minden nyűggel, bajjal, gonddal együtt örömöt hozó hivatás. Ott lehetsz a bölcsőnél, mikor hazatér egy újszülött és láthatod a nagyszülőt, – aki nemrégen még saját gyermekét hozta hozzád, ha az beteg volt – amint büszkén mutatja az unokát. Látsz gyönyörű családokat, nagyszerű embereket, aranyos és okos gyerekeket és látod az ellenpólust is: a mindent elborító nyomort és annak testi-lelki következményeit, az alkoholt, a fiatalon kihunyó életeket, az állami gondozásba vétel útját, az iskolakerülőket, EMO-sokat, tizenöt éves leány méhében fogant magzat elpusztítását … A környezeted folyamatosan vegzál, a finanszírozó tolvajként tekint rád, a szakmai felügyeletet gyakorló hatóság ellenséget lát benned, a konziliárius eleve hülyének tart mert az alapellátásban dolgozol; teljességgel értelmetlen adminisztrációs nyűgökkel nyomnak agyon, miközben nem veszik észre, hogy az egész történetnek a gyógyításról kellene szólnia… Látod magad körül a pusztulást: orvosgenerációk menekülnek külföldre, az ellátórendszer pedig ÖSSZEOMLOTT! Fél év egy szemészeti vizsgálat, három hónap egy ultrahang… mindez megmenthető emberi életek tízezreibe került Magyarországon 2009-ben! Ezért valakik felelősek, ezt valakik előidézték!!! Kiégett orvos, goromba nővér, részeg beteghordó – ezt látod, de kérdezd meg, vajon mi vezetett ide? Gyötrelmes, kibírhatatlan, keresni kell a menekülési utakat – magam is ezt teszem, de erről később.

Kormorán és KoBaK. Sokat beszéltünk róluk ezeken az oldalakon. Számomra az új album és a koncert a Nagycirkuszban nagyon sokat jelentenek. Sajnos az idén elmaradt számunkra Somogyvár és nem volt Családi Nap sem, miként KoBaK-tábor… Ellenben él a KoBaK-klub, örökké emlékezetes találkozáson lehettünk ott Écsi Gyöngyivel!

Íjászat. 2009-ben valamivel kevesebb versenyre jutottunk el, mint korábban. Ismét csodálatos helyeken szervezett viadalokon voltunk; sajnos szinte már csak 3D-re járunk és néhány örömíjász versenyre. Azért mondom, hogy sajnos, mert a történelmi versenyek általában nem ütik meg a kívánt színvonalat. Az év egyik legnagyszerűbb időszaka a második cserépváraljai íjásztáborunk volt, ahol új barátságok köttettek és nagyon jól éreztük magunkat (egykori) kobakos barátainkkal együtt. Számomra az íjászat nagyon sokat jelent: kapcsolatot a természettel, mozgást, a versenyzés örömét, gyönyörű tájakat, erdőket, de leginkább emberi kapcsolatokat, barátságokat.

Utazások. Télen egy hét Ausztria, ahol Bendi megtanulta a síelés alapjait, majd nyáron üdülés Visegrádon, íjásztábor, Adrián egy hét, a napfényes csodálatos Itáliában… ősszel Erdély, hazánk Tündérkertje, egy hét a székelyek között: erőt ad, feltölt… sokat meséltem róla itt is.

Lett egy cicánk, Hamvaska a neve és nagyon szeretjük, még Fifi a hajlott korú tacskó is (úgy-ahogy) befogadta őt.

Ennyi volt 2009…

2010. Izgalommal és félelemmel telve várom. Remélem, hogy egészséget, megmaradást hoz, nemcsak szeretteimnek, de hazámnak is. Nem lesz könnyű. Átgondoltam azt, hogy 1948-tól kezdve – vagyis pont egy emberöltőn át – ebben a honban más sem történt, mint agymosás. Kezdetben még csak Szabad Nép félórákon, az iskolapadokban, később már televízióval, majd annak elbulvárosításával. Tudatos lélekrombolás – emberöltő óta. Egyre kevesebben vannak, aki képesek tenni ellene – közéjük sorolom a Kormoránt is! Ami egy emberöltő alatt tönkrement, legalább ennyi idő alatt hozható helyre.

Szeretném, ha az egészségügy talpra állna, ehhez ma még megvan a szellemi muníció, miénk a felhalmozott tudás, tapasztalat. A legaljasabb módon, az anyagi erőforrások megvonásával pusztítják el az egészségügyet és ezen keresztül emberek tízezreit évente! Nem akarom az életemet teljesen erre áldozni, ezért elkezdtem az ősszel több mint három évig tartó tanulmányokat egy olyan gyógymód elsajátítása érdekében, amely világszerte elfogadott, bizonyítottan hatásos, ám az én egyetemi éveim alatt – politikai okokból – elhallgatott volt. Ez a gyógymód a homeopátia, nem lesz könnyű elsajátítanom, de nem is lehetetlen és kitörési pont lehet számomra a mai egészségügy nyomorából.

Ezeken kívül? Szeretném ha Bendi az ősszel már a nyolc osztályos Ciszterci Gimnáziumba járhatna; szeretnék sok-sok Kormorán, Ismerős Arcok, Transylmania, NemEZ zenét hallgatni, új korongokon, koncerteken. Szeretnék rengeteg íjászversenyre járni, ismét táborozni a barátaimmal és persze szeretnék újra Családi Napot és KoBaK-tábort is!

2010-ről beszélgetve kikerülhetetlen a parlamenti- és helyhatósági választásokról szólni. Szeretném, ha Magyarországot keresztény, konzervatív politikai erők irányítanák, visszatérve történelmünkhöz benne Alkotmányunkhoz; szeretném, ha Szent István Városa méltó kezekbe kerülne, hogy ez város élhető élet színterévé válhatna. Nem lesz könnyű, mert a kommunista jelen nem fogja csak úgy kiengedni a hatalmat a kezéből. Viharos hetek-hónapok előtt állunk, nagyon észnél kell lennünk. A jelenlegi politikán túlnézve, nekünk, magyaroknak szövetséget kell alkotnunk, csírája már itt áll előttünk…

Kívánhatnánk ezeknél többet, szebbet, jobbat?