2003 Adventjén vezérelt egy láthatatlan kéz a MOM Kupolatermébe életünk első Kormorán koncertjére. Talán akkor hallottuk először azt a szót, hogy „KoBaK”. Itt kezdődött a máig tartó varázslat, hiszen a muzsika kiteljesedett azzal, hogy sokunkat akiket megérintett, közösségé kovácsolt.
Kobakos életünk négy síkon folyik. A hétköznapokat a Kobaknet jelenti, ahol fontos hírek megjelenésén kívül beszélgetések, viták zajlanak. A második dimenzió a klubélet, gyökerei mélyre nyúlnak. Első emlékeink a Lónyay utcából vannak, három eseményre emlékszem pontosan. Gyermeknapkor a Farkas Zsolt-Várnagy Andrea házaspár adott elő négykezes zongoradarabokat gyerekeknek. Az Ismerős Arcok zenészei felejthetetlen Wass Albert estet alkottak és volt egy alkalom, amikor Koltay Gergely dedikálta a vele megjelent riportkötetet. A klubok sorozata folytatódott a Rokolya utcában, számtalan összejövetelre emlékszem, Mikulás, Március 15-ék, Október 23-i ünneplések. Ezeknek a rendezvényeknek legemlékezetesebb délutánjai, amikor Lámpás Emberek érkeznek közénk, hogy elméjük fénye utat mutasson az egyre sötétebbé váló világban, Papp Lajostól Balczó Andráson át, a magyar szellemi élet számos nagyságát hallhattuk. Most is egy ilyen délután áll előttünk.
Közösségi életünk harmadik síkja a hosszabb-rövidebb találkozások egymással: koncertek előtti, utáni kézszorítások, kirándulások – tavaly pl. Pongrátz Ödönhöz – és táborozásaink: Sümeg, Bugac, Gárdony. A negyedik sík pedig a háttérbeszélgetések, a Kobakban megismert emberekkel szövődött barátságok, kapcsolatok elmélyítése. Arról nem beszélve, hogy megadatott az is, hogy ott legyünk kobakosok esküvőjén és örvendhessünk gyermekük születésének!
Nagyon várom a vasárnapi újabb találkozást!
Kapcsolódó esemény,december 20-án Somorján egy ökumenikus Ádventváró gyerekrendezvény keretében fellép Écsi Gyöngyi,ez esetben bábszínházozni fog.
Akit érdekel,szívesen látott vendég!
Nehezen öntöm szavakba, mindazokat a gondolatokat, érzelmeket, amelyeket a vasárnapi találkozás indított el bennem. Olvasom Koltay Gergely sorait:
„Milyen jó lenne visszatalálni egymáshoz, milyen jó lenne egy jót beszélgetni egy-egy kiállításról, könyvről, színházi előadásról, a családi kincsekről. Ismét készíteni lekvárt, befőttet a téli napokra, kézzel írni leveleket és nem e-maileket küldeni, időt szakítani egy-egy közös kirándulásra, szóval úgy igazából emberként élni.”
Tökéletesen egybecsengenek mindazzal, ami vasárnap délután történt. Klubunk a Rokolyában otthonra talált, rég nem voltunk ott és hiányzott. Bea és Kohus Peti kedvesen invitáltak, biztosak voltunk abban, hogy erőt adó és feltöltő találkozás lesz egy újabb Lámpás Emberrel – ezúttal a Felvidékről.
Écsi Gyöngyi előadása dallal kezdődött. Csodálatos énekhangján Gömörvidék, Zoboralja üzent számunkra. Énekelt imádság szólt, a lélek legmélyéből áthozva nekünk a régi ottani világot. Ablak nyílt, amelyen keresztül a múltba pillanthattunk, amikor egyházi énekek népénekké váltak, a nép lelkébe, szívébe záródva őrződtek meg a mának. Écsi Gyöngyi elment ezekért, elment gyűjteni, leírta, rögzítette, megtanulta és Isten adta tehetségénél fogva közvetítette nekünk. A dalok közben mesélt, olyan a hitünkből fakadó tanulságos, olykor mulatságos meséket, amelyektől többé váltunk. Két zenealbumánál is többet hoztunk magukkal haza: fényt, hogy bevilágítsa ezt az egyre sötétebbé váló világot.
Örvend a lelkünk, hogy Bea, Kohus Peti szervezése, a plébánia otthont adó nyitottsága lehetővé tette ezt számunkra. Jó volt találkozni Veletek kobakosokkal, megízlelni a finom falatokat, Blaniék varázsolta felejthetetlen ízeket.
Néhányan visszataláltunk egymáshoz.