Még a nyáron kezdődött Mexikóban. Mutálódott a sertéstakonyt okozó vírus, képessé vált emberek megbetegítésére. Jöttek a hírek: járvány, majd világjárvány. Nyár volt, alig láttunk beteget. Telt-múlt az idő, megkezdődött az iskola, majd az ősz. Papíron ősz, valóságban a nyár folytatódott, hogy három nap múlva már télies legyen az idő. Bolond világ…
Magyarországon az oltóanyagok gyártásnak komoly múltja van. Influenza elleni oltás évtizedek óta létezik, korábban betegebb lett tőle az oltott, mint a vírustól. Évtizedekkel ezelőtt. Azóta korszerűsödött minden. Tavaly száz fölötti beteget oltottam vele, mindenféle szövődmény, mellékhatás nélkül. Idén is elkezdték gyártani ezt az oltóanyagot, csak a vírust cserélték ki benne. Jöttek a hírek mikrochip beültetésére használt oltásról, akkora baromságokról, hogy az ember csak elképedni tudott. De nem zörög a haraszt…
A szakma is megosztottá vált. Volt aki pártolta, sokan a mai napig ellenzik. Érvek-ellenérvek. Közben belépett a politika is és amit a kormány szorgalmaz, az eleve nem lehet jó. Kormánypártiak oltáspártiak, ellenzékiek oltásellenzők. Tragikomédia, a roncstársadalom agóniájának egyik állomása.
Ukrajna. Közel van, a határőrökön szájmaszk. Tomboló járvány, csak azt nem tudjuk H1N1, vagy valami más ? Németországban sorok kígyóznak a patikák előtt. Oltóanyagért. Tömegpszichózis a javából. Járványveszély van. Oltóanyag van ellene, az eddigi tapasztalatok szerint nem igen okoz problémát a már beoltottaknál. Hatásos-e? Ha kitör a járvány – mert ki fog törni az ma már teljesen biztos -, ez a kérdés is eldől. A vírus vérzéses tüdőgyülladást okoz szövődményes esetben. Gyógyszer nincs ellene. A túlélők számának egyetlen mérőszáma a rendelkezésre álló lélegeztetőgépek száma.
Eltelik az őszi szünet, a gyerekek visszamennek az iskolába, óvodába. Hazavisznek egy papírt, ultimátumszerűen nyilatkozzon a szülő kéri, vagy nem az oltást. Kihez fordulhatna máshoz, mint háziorvosához. Az eredmény: egy nap 50-60 telefonhívás rendelés közben. Ott van a levetkőztetett beteg, az orvos képtelen ellátni a valóban rászorulóval kapcsolatos feladatát. Egy idő után már nem veszi fel a telefont, hogy dolgozni tudjon. Az emberek ismerik háziorvosukat, többé-kevésbé bíznak benne. Ő maradt az egyetlen hiteles forrás, miközben információs forradalom folyik a cybertérben… Mondhat bármit a (szak)politikus, a tisztiorvos … az emberek azt hiszik, már akkor is hazudik, ha kérdez.
Közben a Magyar Tudományos Akadémia Immunológiai Kollégiuma állást foglal: az oltás beadása fontos, az oltóanyag megbízható. Az eddigi oltási tapasztalatok is ezt igazolják.
Influenza, oltás, H1N1 – ezzel kelünk és fekszünk. Túléljük, vagy belehalunk? Szinte mindegy. Ekkora mértékű bizalmatlanság, bizalomvesztés a roncstársadalom halálos tünete. Súlyosabb, mint egy végzetes H1N1 fertőzés.
A kecskeinfluenza kiterjedésétől tart Hollandia
2009. december 17. 16:10
_____________________________________________
Ez a hír az MTI – nél jelent meg tegnap.
De csak egy szűk körnek küldi el táviratában.
Persze, nem rekesztenek ki senkit csak azért,
mert ők Magyar Távirati Iroda.
Pénzért bárki vehet tőlük híreket.
A HÍr Extra, úgy látszik, ad magára
és az MTI-re – és vevő volt a hírre :
http://www.hirextra.hu/2009/12/17/jon-a-kecskeinfluenza/
Madárinfluenza…
Disznóinfluenza…
Kecskeinfluenza …
Igazából melyik állat terjeszti ezeket ?
Talán kell lenni valahol egy köztesgazdának.
Ha még nincs újabb hír
és nincs újabb kommentár
a ‘világjárványt’ /ártány-járványt :)/ illetően –
akkor addig is ismerkedjünk a több,
mint egy hónappal ezelőtt hivatkozott verssel:
– József Attila –
(ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT…)
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll –
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg –
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.
S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit…
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva –
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!…
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín –
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.
1937. január
„Ős patkány terjeszt kórt…”
Sándor bátyám, engedd meg, hogy ne helyezzem el a színek között, ugyanis történetünk úgy ahogy van az ember tragédiája!
Az elmúlt két és fél napot Zalaegerszegen töltöttem intenzív gyermekgyógyászati továbbképzésen, így az itt hallott információk birtokában kialakítottam magamban is szakmai álláspontomat a kérdéssel kapcsolatban.
Témaindító szösszenetemnek azonban nem a járvány és az oltás volt az oka, hanem a mögöttük álló társadalom-lélektani jelenségek, azok gyökereinek mélysége és távolba mutató elborzasztó hatásai. Közelebbről: a közbizalom pontosabban annak hiánya.
Nézem a híreket, levágott marhafejeket, a szennycsatornába ömlő tejet és azon gondolkozom, vajon miért van az országlakosoknak bizalma a multik áruházláncaiban, a szlovák dobozos „tej”-ben, hiszen ha nem mennének be vásárolni, ha a gazdáktól vennék a pl. a tejet akkor azok rövidesen eltakarodnának innen, a fekália pedig mehetne a parkoló helyett a termőföldre. Miért vagyunk ennyire ostobák?
Igazad van Ági a Reménység templomában. A Tragédia is azzal végződik: „Mondottam Ember küzdj és bízva bízzál!” Van más választásunk?
Bár Sándor Bátyánk nem engem kérdezett de ha Ember
Tragédiája akkor egyértelműen római szín.
Perc tündöklés és fájdalmas bukások.
De Nekúnk ott „a reménység temploma.”
Miért is teljesen biztos, hogy kitör rajtunk az ártány-járvány, kedves Doktor úr ?
Amúgy a roncstársadalom igaz,
és mi teljesen bele vagyunk ágyazódva –
ám nemcsak mi magyarok, hanem az egész nemzetközivéééé lett multi-kulti.
És a fő baj az, hogy a roncstársadalom nem tudja
megvédeni sajátmagát. Gyenge az immunrendszere.
(Vagy nincs is).
Azért vegyük figyelembe, nem egyszerűen csak leromlott – szántszándékkal rontották le.
És hogy világjárvány ?
Hát egyenlőre még a világmédejja sem tud erről beszámolni- inkább csak előkészíti.
(Harangoztak ők madárinfuenzáról is mint világ-
járványról, de mintha az is elmaradt volna.)
Egyebekben miért is adna az átlagember hitelt
akár kormányszakértőknek is, amikor a számokból
– 50 millió+200ezer db oltóanyagot rendelt
a német, 6(4?) milliót a magyar kormány, stb.
A számokból lerí, hogy milyen hatalmas nagy gyógyszerüzletről van szó – a mindennaposon felül.
(Jó, tudom. WHO: a lakosság 60%-a beoltandó.)
A világsajtón keresztül szemlélve
mindenképpen furcsa, hogy mennyire érintettek
ebben a politikusok és maga a sajtó is,
hogy azokról ne is beszéljünk, akiknek ez extraprofitot jelent, s azokról sem, akik azt
kifizetik – bár ez szintén maga a roncstársadalom.
Aztán van itt még egy olvasata a ‘Világjárvány’-
nak…,de azt inkább már nem is feszegetném,
hiszen azt már a szerzőnk jól le is dorongolta.
Bár ki tudja.
Lehet, hogy nála is ott feszül a baromság
és a (nem zörög) a haraszt között.
Csak azt a véres tüdőt
és a sok – és mégtöbb pénzbe kerülő –
lélegeztetőgépet tudnám feledni !
Doktor úr,
te a madáchi ember tragédiájának melyik színébe
képzelnéd el ezt a jelenetet?
Ez egy szomorú kor és kórisme.
Mindannyian érezzük csak mégis más ha egy képzett
és tapasztalt orvos írja le.
Köszönet érte Péter.