Földes László nyilatkozatai alapján voltak előzetes elképzeléseim arról, hogy mire számíthatunk ezen a ködös keddi estén, a Művészetek Palotájában, ám az előadás messze felülmúlta várakozásaimat. Ifjúságom idején Hobo Blues Band koncertek tucatjain voltam, ezen felül könyvek, irodalmi estek, prózában és megzenésítve előadott versek, színházi produkciók, filmek Hobo művészi pályafutásának mérföldkövei. Arra számítottam, hogy a felsoroltak keresztmetszetét láthatjuk, hallhatjuk a Művészetek Palotájában, így történt, mégis lényegesen többet kaptunk ennél. Muzsika, irodalom és vizuális kultúra nem pusztán összeadódott, hanem új, nehezen meghatározható, magasabb minőségben egyesült.
Korábban soha nem voltam a Művészetek Palotájában. A Bartók Béla Hangversenyteremben tartották az előadást, a hatalmas tér zsúfolásig megtelt! Stúdió minőségű hang- és fénytechnika, remek akusztika, a színpad felett óriási kivetítő biztosították azokat a feltételeket, amelyek nélkül elképzelhetetlen a mai kor igényeinek megfelelő színvonalú előadás.
Hobo fantasztikus zenészekkel állt színpadra: ifj. Tornóczky Ferenc – gitár, Póka Egon – basszusgitár, Szakadáti Mátyás – dob, Fekete Kovács Kornél – trombita; amit a négy zenész produkált, az egyedülálló! Szenzációs volt az összhang közöttük, virtuozitással, csodálatos improvizációkat varázsoltak hangszereikből. Többször színpadon állt a magyar dzsesszművészet egyik ikonja, Babos Gyula, majd az előadás végén Tátrai Tibor is beszállt, a többszöri újrázás során a három zenész olyan gitárpárbajt produkált, amelyhez hasonlót még soha nem hallottam. Az előadás zenei alapja tökéletes volt.
A műsor két részből állt, a szünetig Viszockij, Pilinszky, Villon, József Attila, Jim Morrison, Tom Waits, Ginsberg, (talán) Kerouac szövegeinek megzenésítését és dalaikat adta elő Hobo és Bandája. Nekem különösen nagy élmény volt, a költők vetített portréinak látványa a színpad fölötti hatalmas vásznon, rendkívül kifejező fényképek voltak. Akadt egy csöpp hiányérzetem, hiszen ebből a blokkból kimaradt Baksa Soós János és Cseh Tamás, viszont a Nagyon fáj! és a Hetedik című József Attila versek előadása kárpótolt mindenért.
Szünet után Történelmi lecke fiúknak címmel néhány új szerzemény mellett, Hobo eddigi pályafutásának keresztmetszetét hallhattuk, láthattuk. Nem kevés keserűség áradt a színpadról, hiszen a „Másik Magyarország, félek tőled” ma is épp annyira aktuális, mint volt a dal születéskor. Hobo jó érzékkel emelkedett felül nemzetünket megosztó politikai szekértáborokon, volt, hogy összemosódott egymással az összemoshatatlan, ennek ellenére, az előadás végén elmondott négysorosa pontos látleletet adott életünket mérgező és már-már lehetetlenné tévő helyzetről: „Magyarország nagybeteg, rágja belülről a gyűlölet…”. Messzire vezetne ennek elemzése, nem akarok belemenni, de azt hiszem, Földes Lászlónak igaza van, rátapintott minden bajunk alapvető okára! A megoldás nem lehet más, mint a szeretet ősi parancsának elfogadása és gyakorlása, ahhoz, hogy visszataláljunk a helyes útra, kellenek az ilyen előadások is. Kellenek, mert elgondolkoztatnak, mert az a művészet, amely zene, irodalom és vizuális kultúra szintéziséből egy magasabb minőséggé alakul, megoldást nem, ám gyógyírt adhat mindennapjaink keserűségére.
“Táncolj Matilda”! A koncert egyik forró pillanata volt!
5 hozzászólás - “„Ars Bluesica, avagy az Árvák örökbefogadása” – Hobo a Művészetek Palotájában”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Alig akarom elhinni… Hobo oldalán találtam a fenti írásromra mutató hivatkozást… nagyobb megtiszteltetésben A mi Pilvaxunknak még soha nem volt része, köszönjük!
Úgy érzem, a beszámolóm címéhez illő némi magyarázatot fűzni, mert nem biztos, hogy mindenki olvasta a Törzsasztal mellett született bejegyzésemet. Hobotól idéztem néhány gondolatot, ezekre utal az írás címében az “…Árvák örökbefogadása…”.
Még egy nagyon fontos dologot nem említettem. Az előadáson Hobo szólt Deák Bill Gyuláról, aki sokkal jobban van! (A szakszerű orvosi ellátás mellett, ehhez szükség volt a Póka Egon által vadászott fácánokból készült fenséges húslevesre is :-)!) További jobbulást kívánunk Deák Bill Gyulának!
Sajnos Pécsett nem tudtam megnézni az előadást, épp aznap este volt a fiaim iskolájának Cecília-hangversenye, ahol a kórusban egyikük énekelt is, de talán még lesz alkalom rá, hogy ha nem is pont ugyanezt, hanem egy hasonlót meghallgathassak. Sok szépet írtatok róla, kedvet kaptam hozzá!:)
Teljes mértében egyet tudok érteni, és örülök, amikor valaki ilyen összefogottan leírja azt,amit én is gondolok és érzek. Én már voltam a Müpában, de a keddi élmény mindent felülmúlt. B sor 11 széken ülve minden apró mozdulatot, és minden kisebb sóhajt hallhattam. A számomra nagybetűs Ő, pedig felülmúlt minden várakozást, egyetlen dalon kivül, minden sort ismertem az elhangzott versekből és dalokból, mégis olyan élmény volt, mintha most hallanám először. De ezt már Hobotól megszoktam, meglep mindig Kapolcson is, nem beszélve az előadóestekről, ahova, mint pl. a Villon estre kb. 10 éve, még a gyerekeimet is elvittem, és elvittem őket a Circus Hungaricus szolóestjére is. Hogy lássák, van örök érték. Ha utazom, két dolog biztos a böröndben van :József Attila, és a dupla cd Idegen tollak. A hang minősége nagyon jó volt, és a kivetítőn megjelenő képek is “ütöttek”. A vége valódi öröm zenélés volt, és nem bírván tovább ülni, felállva köszöntem meg az élményt. Kívánom magamnak és másoknak is, hogy még sokáig és sokszor szerezzen nekünk örömet Földes László Hobo, még sok kapolcsi délutánon hallgathassam anekdotáit, és véleményeit és még sok koncerrten üvölthessem (50 évem ellenére) a dalait. Kivánok egészséget, erőt a további fellépésekhez!
Ez az előadás utoljára még ma tekinthető meg Pécsett. Remélem egyszer megjelenik akár film, akár hanglemez formájában, hogy mindenki láthassa, aki nem lehetett ott!
A Művészetek Palotáját mindeddig csak kívülről láttam, őszintén szólva, építészetileg nem nyerte el tetszésemet. Ellenben belülről varázslatos, hatalmas jól összefüggő terek, csodálatos enteriőr ékesíti a kultúra szentélyét!
A hangversenyterem négyemeletnyi belmagasságával, kiváló világításával, akusztikájával, jó szellőzésével, kényelmes ülőhelyeivel biztosítja, hogy a közönség jól érezhesse magát. Egyedül a mélygarázzsal nem voltam kibékülve, szűk fél óráig tartott, amíg nagy nehezen a felszínre evickéltünk. Az autók megközelítése is nehézkes volt, a liftek előtt csődület várta, hogy lejuthasson.
Ezek azonban nem árnyékolták be ezt a gyönyörű estét, hitvesemmel feltöltődve, lélekben gazdagabban indultunk haza.