„Mindenki hozzon magával még egy embert. Még egy embert!”

Újabb vízválasztóhoz érkezünk két hét múlva, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazánkban országgyűlési választások lesznek. Ne áltassuk azzal magunkat, hogy bármi eldőlt, ne essünk bele 2002 csapdájába! Bár ez a honlap kimondva és kimondatlanul sem politikai vitafórum, ebben az időszakban kivételt teszünk.

„Mindenki hozzon magával még egy embert!” – hallottuk a kétségbeesett kérést 2002-ben, – akkor majdnem sikerült -, ám most… most nincs javítási lehetőség. A választás egyszerre nehéz és könnyű. Mert ha valaki nem akarja, hogy Kun, Rákosi, Kádár, Aczél, Münnich, Apró, Biszku, Marosán, Grósz (stb.) (jog)utódjai uralkodjanak felettünk, az tudja, hogy melyik az a karika a szavazólapon, ahová nem húzhat ikszet! Bár a többi kérdés sem lényegtelen, de ez a döntő! A felsorolt gazemberek késői utódai bizonyították: csak módszereik finomodtak, semmi jót nem várhatunk tőlük, nem érdemelnek több esélyt! Legégetőbb kérdés, hogy áldozunk-e 20-30 percet arra, hogy elmenjünk szavazni, valamint hozunk-e magunkkal m é g  e g y  e m b e r t !?!

Ne gondoljuk, hogy csak politikusokról, mandátumokról szavazunk! Nem. Gyermekeink jövőjéről, sorsunk alakulásáról, hazánk – mind a tizenötmillió honfitársunk – sorsáról! Vállunkon a felelősség. Ne csak mi menjünk el, hanem vigyünk magunkkal legalább még egy embert!

Április 6-ig visszatérünk még a választásokra. Először beszámolok az újabb Békemenetről, majd elmondom miért fogok a „Kormányváltók”-ra szavazni ;-). 7-én pedig vagy újra sporttal, muzsikával, az élet apró dolgaival, nemzeti örökségeinkkel és Örökségünkkel foglalkozunk, vagy… semmivel.

„Engedjék meg nekem, engedjétek meg nekem, hogy először is azt a gondolatot kell mindenhova eljuttatnunk, hogy Magyarország minden polgára tudhassa, hogy veszélybe került minden, amiért az elmúlt négy évben keményen megdolgoztunk. És itt kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, bármennyire is fárasztó, fel kell frissítenünk az emberek emlékezetét. Emlékezet nélkül nem fog menni. Mindenkinek emlékeznie kell arra, hogy 1998-ban, amikor bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, az alanyi jogon járó családi pótlékot és az ahhoz kapcsolt iskoláztatási támogatást, alanyi jogúvá tettük a gyest, és ismét bevezettük a gyedet, akkor az ellenfeleink ezeket nem szavazták meg, mindenhol gáncsolták, és ellenezték. Ezért mondhatjuk, hogy ezek ma ismét veszélybe kerültek. Mondjuk ki, mondjuk ki ismét bátran, nem az általuk elmondottakra hallgatva, hanem a saját tapasztalatunkra támaszkodva mondjuk ki ismét, hogy újra fenn áll a veszélye annak, hogy be fogják vezetni az egyetemekre és a főiskolára a tandíjat. Ezt mi eltöröltük, éppen jókor. Ma a tandíj évenként 200 ezer forint lenne koponyánként az egyetemeken és a főiskolákon. Ezt mi eltöröltük, és amikor a Parlamentben erről dönteni kellett – mindegy, most mit mondanak – akkor ott ez ellen szavaztak. Nem szavazták meg a tandíj eltörlését. Jó, ha figyelünk. Hasonló a helyzet a diákhitellel. Körömszakadtáig gáncsolták és akadályozták. Ugyanígy állunk a lakástámogatással és az otthonteremtéssel. Amikor az első lakás megvásárlásához bevezettük az illeték mérséklését, és a parlamentnek döntenie kellett, akkor azt nem szavazták meg. Amikor arról volt szó, hogy ismét ingyenessé kell tenni az országban a fogászati ellátást, nem szavazták meg. Amikor azt mondtuk, hogy csökkenteni kell a tb-járulékot, és csökkentettük is, akkor ellene érveltek, nem szavazták meg. Amikor a nyugdíjat emeltük, akkor a nyugdíj-emelést – Szűrös Mátyástól is tudhatjuk – nem szavazták meg. Ez az igazság! Soha nem támogatták a maffiaellenes törvényt, és nem támogatták a Büntető törvénykönyv kellő szigorítását. Nem támogatták és nem szavazták meg a kábítószer-fogyasztás ellen meghozott rendelkezéseket. Mindannyian, mindenkinek tudnia kell az egész országban, mindenkinek tudnia kell az egész országban, hogy a minimálbér emelését, ami 19 500 forintról két lépésben 50 ezerre emeltünk, nem szavazták meg, és nem támogatták. És bizony azt a szomorú igazságot is el kell mondanunk mindenkinek, hogy amikor hazánk bármilyen nemzeti kérdésben a nemzetközi porondon vitára és küzdelemre kényszerült, akár a románokkal volt vitánk, akár a szlovákokkal, akár az Európai Unióval, kettőt sem fordultunk, és mindig az ellenfél oldalán találtuk őket. Ez az igazság!

A helyzet tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, meglehetősen komoly, és az országban mindenkinek tudnia kell, hogy a helyzet komoly. Sőt, még annál is komolyabb, mint amit eddig elmondtam. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy milyen szavakat mondtak ki a Parlamentben, és nemcsak arról van szó, hogy milyen javaslatokra mondtak nemet az Országgyűlésben. A helyzet ugyanis az, hogy világosan, érthetően kibontakozik a szemünk előtt egy régi-új világ képe. Nem arról beszélek, ami 1990 előtt volt. Arról most nincs okunk beszélni. Aki tudja, az anélkül is tudja, hogy én erről beszélnék. Arra gondolok, arra a régi-új világra, amely 1994 és ’98 között már egyszer volt, és mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg. Ne kerteljünk! Ne kerteljünk kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim. Magyarország minden polgárának tudnia kell: ha a szocialisták alakítanának kormányt, akkor valójában Magyarországon a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt. Akik… Ez ellen nem tiltakoznunk kell, hanem tennünk. Akik ma itt vagyunk, akik ma itt vagyunk, ezt föltehetően mind tudjuk. De talán az országban sokan vannak, akik előtt ez nem ilyen világos. És nekik ezt meg kell tudnunk magyarázni. Szeretnék adni önöknek egy példát arra, hogy hogyan tudjuk megmondani mindenkinek, Magyarország minden polgárának, hogy mi is készül itt. Elegendő arra gondolnunk, hogy mi történik vasárnap óta a tőzsdén. Szárnyal a magyar olajipari részvénytársaság árfolyama, és részvényeinek ára óráról órára emelkedik. Mitől lett ilyen értékes hirtelen? Nos, hát tisztelt hölgyeim és uraim, akik hallották korábban a szocialisták vezetőinek nyilatkozatait, azok tudhatják, megmondták: első lépésként jelentős gázár-emelés történik majd. Ezt már korábban is követelték arra hivatkozva, hogy a Mol részvényeseinek nem elegendő a hasznuk. Nos, hát, tisztelt hölgyeim és uraim, csak hogy megértsük, csak hogy megértsük: miközben egyik oldalról azt mondják, hogy majd 13-ik havi nyugdíjat fognak adni a nyugdíjasoknak, azt valójában azért adják oda, hogy utána legyen miből kifizetni a megemelt gázárakat, amiknek a haszna mindannyian tudjuk, hova megy. Ne legyen illúziónk! Mindenhol, az egész országban és az egész gazdaságban újra ez történne, ahogyan egyszer már megtörtént.”

(Orbán Viktor, 2002 április 9.)