Budapestnél ezekben az órákban tetőzik a Duna. Reméljük nem okoz tragédiákat a levonuló szennyes áradás, sajnos ezzel még nincs vége, nem lélegezhetünk fel! Akármi is történjék, ahogy ezekben a napokban összefogott nemzetünk, arra utoljára ’56-ban volt példa! Egyetlen szónak van helye: KÖSZÖNJÜK!
Megyeridoki barátom az imént készítette azokat a fényképeket amelyeket itt tekinthettek meg; Csaba testvértől is érkezett egy kép, amely önmagáért beszél, egy ima kíséretében, megosztom veletek. Köszönöm az árvízi helyzetet dokumentáló fotókat!
„Büszke örömmel látom a Duna gátján az égszínkék mezőben az aranyló napot és a holdat, a székely lobogót!! Igen jelképeinket bátran vállalva, a szeretet útján járva növünk bele mi Székelyek Európa szabad népeinek nagy családjába. Dolgos, becsületes emberekre mindig és mindenütt szükség van! Örvendek, hogy útra keltetek, hogy a több mind ezer kilométer ellenére a szolgáló szeretet mellett döntöttetek! Szívem minden erejével kérem munkátokra a jó Isten áldását!!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.”
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.”
Székelyek a gáton
Hiszem és remélem túl vagyunk a nehezén! Döbbenetes volt ahogyan a tengernyi víztömeg átfolyt hazánkon, miközben emberek százezrei sikerrel óvták meg a Duna körül értékeinket, legyen szó ártérbe épült kunyhóról, vagy Komáromról, Esztergomról, Szentendréről, Budapestről, Dunaújvárosról, Bajáról, Mohácsról!
Ezekben a napokban, minden fenyegetettség ellenére jó volt magyarnak lenni. Jó volt látni az önkéntesek és hivatásosok erőfeszítéseit; a települések elöljáróinak szervezőmunkáját; a vízügyi szakemberek hozzáértését; az ország vezetőinek hozzáállását,( bár csak azt tették amire felesküdtek, ám megtették) ahogyan szervezték a védekezést, és – minden gazdasági nyomorunk ellenére – a védekezéshez szükséges összes anyagi és nem anyagi erőforrás rendelkezésre állt. Ez nem politikai, hanem ténykérdés!
A köszönet, tisztelet és elismerés leginkább azokat illeti, akik állták a sarat a gátakon, végül, de nem utolsósorban az elszakított országrészekből érkezett segítő magyarokat. KÖSZÖNJÜK!
Bár nem történt katasztrófa, nem vesztettünk el egyetlen emberi életet sem, az anyagi kár a lehetségesnek csak töredéke, ám békeidőben kell megerősíteni a gátakat, készülni a legrosszabbra, mert – ki ne látná – ökológiai katasztrófa közepén élünk: áradások, tornádók, szárazság, márciusi tél, májusi „március”, perzselő forróság… Félek ez csak a kezdet, a természetet nem lehet büntetlenül kizsigerelni!
Én is feltöltök majd néhány beszédes árvízi képet……
Talán hála Istennek maradandó fennakadást valóban nem okoz majd!
AMIÉRT KÖSZÖNET AZ ORSZÁG MINDEN LAKÓJÁNAK!
De a fertőzés veszélye nem elhanyagolható és sürgő szúnyog irtásra is szükség lesz.
A Hajós Alfréd tervezte és ma nevét is viselő uszoda siralmas állapotban van.
Az aszfalt az utakon számos helyen szorul nagyobb javításra.
DE EMBERÉLETET NEM KÖVETELT A VÍZ!
Imáink meghallgattattak…….