Régóta terveztem, hogy megírom beszámolómat, de az élet mindig fontosabb eseményekkel felülírta. Már május közepe óta koptatom az iskolapadot, beiratkoztam egy Székesfehérváron szervezett borismereti tanfolyamra, amelynek tematikáját itt találjátok.
A mi Pilvaxunk visszajáró vendégei jól tudják, hogy komoly érdeklődést mutatok a borok világa iránt, Kávéházunk különasztala mellett rendszeresen beszámolok borkóstolókról és borvidékeken tett látogatásainkról. Úgy gondoltam, hogy a nagyon tartalmasnak és informatívnak ígérkező képzésen az eddig „rám ragadt” ismereteket rendszerbe foglalhatom; egyetlen célom volt, a magyar borok mélyebb megismerése, tudatosabb kóstolása – egyszóval magasabb szintű borismeret. Bár a képzés még nem ért véget, máris kijelenthetem, nem okozott csalódást!
Nyolc héten át, heti egy alkalommal négy órát töltünk a csodálatosan felújított székesfehérvári Hiemer-házban, kiváló szakemberek előadásait hallgatva, 10-12 különböző bort kóstolunk, értékelünk minden egyes alkalommal. Természetesen a Tokaji borokról szóló előadás közben a borvidék boraival foglalkoztunk a gyakorlatban is. Még két nap van hátra, egyik alkalommal Fejér megye két borvidékéről, majd párlatokról lesz szó. A „pezsgős nap” tegnap volt, amikor kisbusszal elvittek a budafoki Törley Pezsgőgyárba. Az alábbiakban megosztom élményeimet veletek.
Az 1882-ben Törley József alapította Pezsgőgyár Múzeumának bejáratánál, több mint négy évtizede ott dolgozó Quirin Károly – Magyarország egyetlen pezsgő-nagymestere – köszöntötte osztályunkat, nálánál értőbb vezetőt aligha találhattunk volna. A Múzeum bejáratánál, a fogadótérben grafika mutatta, hogy a tárlat egy pezsgődugót, palackot és fekvő poharat formál. Nagyon szép gyűjteményt láttunk, a kezdetektől napjainkig repültünk az idő szárnyán. Volt olyan palack kiállítva, amely több évtizedet volt a föld alatt, valószínűleg egy korabeli alapkő letételnél került oda. A gyár történetének és tárgyi emlékeinek megismerése után bementünk a pincerendszerbe, ahol kellő alapossággal hallhattunk a pezsgőkészítés fortélyairól. A program harmadik részében következett a kóstolás, 14 tételt ízlelgettünk, gyakorlatilag megismerhettük a teljes termékpalettát. A terem, amelyben állva ismerkedtünk a különféle pezsgőkkel csodálatosan szép volt, hatalmas márványasztal előtt álltunk, egyik oldalon a pécsi Zsolnay-gyár csempéi varázsolták fölénk az élet napos oldalát.
Alább elhelyezek néhány hivatkozást, mert nem szeretnélek a részletekkel untatni benneteket, azonban néhány alapvetően fontos dolgot megosztok veletek. Számomra újdonság volt, hogy „pezsgő” elnevezés gróf Széchenyi Istvántól ered! Kóstolásának és fogyasztásának is vannak szabályai. A palackot kellő ideig, fokozatosan kell fogyasztási hőmérsékletre hűteni, nem véletlen, hogy jéggel teli pezsgősvödör a felszolgálásának elengedhetetlen kelléke. Minőségtől függ, hogy parafa- vagy műanyagdugó zárja el az italt a külvilágtól, amelynek eltávolításhoz is kell némi gyakorlat! Célszerű a dugót megfogva, a palackot az átellenes oldalon forgatni, nagyobb erőbehatást érhetünk el ezzel; éttermi palacknyitásnál hangja sem lehet, nem pukkannhat! Nagyon fontos a megfelelő kóstolókehely, a fényképeken láthatjátok ezeket, ma már kevésbé használatosak az alul keskeny, felfelé szélesedő, kürt alakú poharak; természetesen – akárcsak a párlatok vagy borok kóstolásához és fogyasztásához használatos kelyhek – ezek is talpas poharak, ott fogjuk, hogy ujjlenyomataink ne fedjék el a pohárban gyöngyöző buborékok csodálatos látványát. A töltésnek is megvan a technikája: a poharat mintegy 45 fokban megdöntve kell tartani és lassan önteni a pezsgőt. Az többször is elhangzott, hogy állófogadásokon még ma is gyakran látható széles szájú, nagy átmérőjű henger alakú üvegeszköz alkalmatlan pezsgő fogyasztására!
A bor ízleléséhez hasonlóan, a pezsgőnél is megtekintjük annak küllemét, szippantgatjuk illatát és figyelünk az ízhatásra. A szőlőlében oldott széndioxid már a száj nyálkahártyáján gyorsítja az alkohol felszívódását, így könnyen és váratlanul gyorsan mámoros állapotba kerülhetünk! A pezsgő szebbé teszi a világot, azonban fogyasztásakor mértékletesség ajánlott! Én aligha ittam egész este 2 dl-nél többet, így is éreztem egy enyhe mámort. Benedek fiam, aki velem tartott, néha belekóstolt a tételekbe, azonban van a Törley termékpalettáján alkoholmentes pezsgő is, amely nem cukros víz „kölyökpezsgő”, hanem a teljes gyártástechnológián átment pezsgőből valamilyen módon kivonják az alkoholt, így kerül forgalomba! Természetesen ezzel nemcsak gyermekek, hanem bárki, aki valamilyen oknál fogva nem fogyaszthat alkoholt, részesülhet a pezsgőivás élvezetében.
Gondolom várjátok, hogy írjak a kóstolt tételekről is. Nehéz helyzetben vagyok, mert magam még szilveszterkor sem szoktam pezsgővel koccintani, kimondom: nem tartozik kedvenc italaim közé. Kicsit reménykedtem, hogy a tegnapi kóstolás közelebb hoz az italhoz, ám nem így történt… teljesen egyéni az emberek ízlésvilága, nem a pezsgő hibája, hogy nem barátkoztam meg vele. De senkinek sem akarom kedvét szegni, a közelgő Múzeumok Éjszakáján díjtalanul lehet megtekinteni a Pezsgőgyár Múzeumát; találtam egy oldalt, ahol elmélyedhet a pezsgőgyártás titkaiban akit érdekel; a Pezsgőgyár honlapja is rendkívül informatív, akár a termékekről, a gyár történetéről, vagy magáról a pezsgőről szeretnétek egy kicsit többet tudni.
A mi Pilvaxunk asztalai mellett szívesen koccintok veletek, egészségetekre!
A „nagy diadalról” szóló sajtóbeszámoló, fényképekkel: itt található.
Tudósítás a helyi televízióban, a 14. perctől!
Virtuális kávéházunk tulajdonosaként talán kicsit „szakmába” vág, hogy tegnap sikeres vizsgát tettem a Borismereti tanfolyam zárásaként. Egyáltalán nem volt könnyű megmérettetés, a kitűnő eredmény mindössze kettőnknek sikerült. Az elméleti részen Botos Ernő professzor úrnál (Corvinus egyetem) adtunk számot tudásunkról, három elméleti tételt kellett kifejteni, majd a gyakorlati vizsgán elsősorban az étel-bor párosításokon és a borokhoz illő kelyhek felismerésén volt a fő hangsúly.
Székesfehérvár Önkormányzata a csodálatos Hiemer-házban biztosított teremmel és a legjobban vizsgázó hallgatónak adott ajándékcsomaggal járult hozzá a tanfolyam sikerességéhez. Mindenképpen szép gesztus volt, elvégre városunk Budapest árnyékában éldegél, ennek a kulturális élet szempontjából sok negatívumát érezzük nap mint nap. A borok iránti érdeklődés felfutóban van, Fejér megyében a huszonkettőből két borvidék van (Etyek, Mór), így nagyszerű dolog, ha ez a kezdeményezés folytatódni fog, egyre több emberből válik tudatos borkóstoló. Véleményem szerint elsősorban borvidékek, pincészetek meglátogatásával – vagyis a borok bölcsőjénél – érdemes az ismerkedést elkezdeni, nagyon jók a pincészetek szakemberei által vezetett borkóstolók, könyvek is bőséggel állnak rendelkezésre. A közmédiában is egyre több a borokkal, gasztronómiával foglalkozó műsor. Továbbra is azt mondom, hogy bort venni elsősorban a termelőtől érdemes, másodsorban pedig szaküzletben, vinotékában, ahol ahhoz kaphatunk tanácsot, hogy a fényesen terített ünnepi asztalra kerülő étkekhez mely borok dukálnak.
Igyekszem a tanultakat a mindennapokban is hasznosítani, ahogyan eddig is beszámoltam kóstolási élményeimről, remélem ezután még szakszerűbben sikerül majd írnom. Fogyasszátok a magyar borokat, agráriumunk és azon belül a szőlészet-borászat nemzeti kincsünk! Amit a szocialista tömegtermelés lerombolt, kezd újjáépülni, tehetséges fiatal borászok százai alkotnak országszerte. Mértékkel fogyasztott jó minőségű bornak egészségmegőrző hatása van.
Összegezve: egyáltalán nem bántam meg, hogy elvégeztem a tanfolyamot, sok új ismerettel gazdagodtam, mélyült és szintetizálódott az itt-ott rám ragadt tudás.