2013. május 26., Göd. Jelen sorok írója sötét pej kancáján (így becézem az autómat) a helyszínre érkezvén meglepve tapasztalja, hogy az Örökség koncert helyszíne nem a korábban nagy nehezen felderített Feneketlen tó melletti sportpálya, hanem a tornacsarnok…
Maga a koncert számomra leginkább a „tanulságos” jelzővel illethető. Egy koncert esetében ez meglehetősen különös, de legalább nem elcsépelt minősítés. Az első tanulság a szervezőké: Tessék hinni a rádiós időjárás előrejelzésnek (északon nem várható eső), és egy szabadtérinek tervezett koncertet szabadtéren tartani! Mert „biztos, ami biztos” alapon sajna a tornacsarnokba helyezték át a rendezvényeket. Ez pedig akusztikai szempontból katasztrófa volt. Már az egyik előző műsorszám, egy népmesét feldolgozó bábjáték is élvezhetetlen – mert a visszhang miatt érthetetlen – volt. El lehet képzelni, hogy egy rock zenekar a maga összetett hangzásával milyen élményt nyújtott, főleg azoknak, akik esetleg itt találkoztak velük először. De a szervezők jó szándékához kétség sem férhet, a koncert ingyenes volt, s a szerintem meglehetősen szerény nézőszám ellenére az Örökség teljes értékű koncertet adott. Maximális lelkesedéssel, odaadással játszottak! Ez persze náluk természetes. Részben, mert a szó jó értelmében vett profik, részben pedig (és főleg) azért, mert élvezik, amit csinálnak. Tanulság lehet minden előadó számára, mert ellenpélda is akad…
A behangosítás meglehetősen gyorsra sikeredett – a hangmérnök a keverőpult mögött hamar rájött, hogy ezzel a hangtérrel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Így a koncert csak kis csúszással kezdődött. A terem visszhangosságának egyébként annyi haszna volt, hogy a taps hangerejét megsokszorozta. Ha valaki rádión hallgatta volna a koncertet, azt hihette volna, teltházas 🙂 Bár az is tény, hogy a közönség nagyon lelkes volt.
A többi tanulság…, hát bizony rám vonatkozik. Az első: akármilyen kis fényerejű lencsével megvert fényképezőgéped van, ne hagyd otthon, mert lehet, hogy nem is sötétben, mindenféle villogó fényeffektusokkal rendezik a koncertet, hanem natúr és teljes megvilágítással, ahol kiváló természetes képeket lehet (lehetett volna) készíteni a zenekarról. A következő: a CD-n az esetleg kevésbé tetsző számokat se ugord át mindig, mert koncerten egy rossz akusztikájú teremben esetleg nem fogod tudni beazonosítani őket. Így jártam a „Falakon túl” című számmal, melynek refrénjébe folyton a „Balaton” szót hallottam bele és teljesen új számnak véltem. A rossz akusztika amúgy – úgy vettem észre – leginkább Renit zavarta. Többször üzent a stáb valamelyik tagjával a hangmérnöknek, aki aztán – azt hiszem egy gitárszóló alatt – oda is ment a színpad széléhez Renivel konzultálni.
Az este folyamán az Ébredés CD minden száma elhangzott a „Kicsi gyermeken” kívül (vagy azt se ismertem fel) + néhány Kormorán örökzöld, mint a „Gyere ki Te gyöngyvirág”, a „Magyar rapszódia”, a „Kell még egy szó” az „Adjon az Isten”, az „Isten ujja megérintett” és a „Három határ”. A koncert a „Záróverssel” zárult, ráadásként pedig a „Házi áldással” bocsátottak utunkra, ezt már „csak” a Himnusz közös eléneklése követte. Az utolsó hangok lecsengésekor én úgy éreztem, hogy a zenekar tagjai is megilletődtek, s nemcsak a Himnusz magasztosságától, hanem valahogy mindenki – ők is – úgy érezte, a hangzás viszonylagos tökéletlensége ellenére ez egy jó koncert volt.
Amolyan impresszionista stílusban még néhány színfolt. Mr. Basary ezúttal igencsak szerény sikerrel próbálta megénekeltetni a közönséget. A „vékonyra” sikeredett kórus teljesítményt ő nem kis jóindulattal a rossz teremakusztikának tudta be. Valójában eléggé nyuszik voltunk, és hát, nem voltunk elegen. Amióta Karcsi bekerült a zenekarba róla nem lehet nem szólni. Őt nem lehet nem észrevenni. Egy energiabomba, egy „ördögfióka”! Virtuóz basszusgitáros és magával ragadó egyéniség. Frontembernek is elmenne bármelyik rock zenekarban. Marcitól viszont egyre jobban hiányolom a hegedűszólót. Úgy emlékszem, korábban művelt ilyesmit. Valamelyik dalba bele kellene már szerkeszteni egyet. A „Kiálts velem a szélbe” című dal új dimenzióban tűnt fel előttem, illetve a helyére került bennem. CD-n hallgatva bevallom, az volt az érzésem: ezt a dalt nem Erika hangjára szabták. Nem a hangterjedelmére gondolok, hanem a hangja „színezetére”. Tisztán művészeti szempontok alapján vizsgálva valahogy „kevésnek”, „amatőrnek” éreztem a hangját ehhez a dalhoz (a hangsúly az „ehhez” szón van!). Most a koncerten hallgatva azonban rájöttem, hogy ebben éppen ez a zseniális. Ez a dal nem egy ária, hanem egy hétköznapi, kedves, szerelmes tini lány éneke.
A végső tanulság? Sok-sok Örökség koncertre kell elmenni. Minden koncertnek megvan a saját egyéni hangulata, természetesen a hagyományos Örökség-életérzésen belül. Sok jó ember vesz körül, szép dallamokat, és gondolatokat hallhatsz kiváló muzsikusok előadásában. Ha Örökség koncerten vagy, biztos lehetsz abban, hogy jókor vagy jó helyen!
– rudipapa –
A hangzás tényleg borzalmas volt.Kinek melyik szám tetszik az egyén függő, nem érdemes megvitatni. A közönség kevés volt,nagyrészét az „ÖRÖKÖSÖK” tették ki.
Akkor vegyük sorba:
– Bár nem nyitottunk vitát, de az aki egyáltalán vállalta, hogy beszámol a koncertről „sületlenségeket ír”, pedig mindössze megfogalmazta saját véleményét egy dal előadásával kapcsolatban, ráadásul olyan kontextusban, hogy saját korábbi álláspontját változtatta meg, pozitív irányba. Amúgy nincs az a zenekar, amely minden tekintetben valamennyi kedvelője igényét, ízlését képes lenne kielégíteni, mivel nincs két egyforma ember, ez nem is lehet cél!
– Ahogyan azt Kriszta is leírta: „Csak hát, tudvalevő, hogy ezen a fránya neten olyan könnyű egymást félreérteni!”, a világhálós megnyilvánulások bizony táptalajai a félreértéseknek.
ahogy írtad is beszámolódban –
egyedül ezt helyesen:
egyszerűen Zseniális.”
Ahhoz nem kell kommunikációs szakembernek lenni, hogy belássuk ez így, ebben a formában nem egyértelmű, félreérthető!
– Senki nem állt senki mellé és senki ellen, elvégre vitáról szó sincs.
Azt pedig – Virág elvtárs ide, Virág elvtárs oda – mindig nyomatékosan hangsúlyoztam, ez a honlap nem vitafórum, hanem virtuális kávéházi beszélgetések színtere. Míg egy személytelen fórumban tetszőlegesen lehet destruálni és személyeskedni, kávéházba nem opponenseivel, hanem barátaival jár az ember, ha esetleg véleménykülönbség merül fel a beszélgetés során, akkor vagy tiszteletben tartjuk, hogy valakinek más a véleménye, vagy megpróbálhatunk békésen konszenzusra jutni!
Mivel ennek a honlapnak én, vagyis dr. Csizmazia Péter (alias Virág elvtárs) vagyok az egyedüli alkotója és tulajdonosa, fenntartom a jogot arra, hogy ne engedjem, hogy bárki pöcegödörré változtassa, elsősorban azért, mert ha bedobjuk a követ a szarba, nem biztos, hogy az abba az irányba fog fröccsenni, amerre szeretnénk!
Mint ahogy Sándor által minden eddig küldött Örökség koncertvideót, beharangozót köszönettel közzétettem, úgy Rudipapának is hálás vagyok, amiért vette a fáradtságot és megírta a beszámolóját. Ezt általában Kriszta és/vagy én szoktuk megtenni, nem azért nem vagyunk ott minden koncerten, mert nem akarunk ott lenni, (így sokszor elmaradnak a beszámolók), de talán az is belátható, hogy a Club202-ben adott hangverseny nem tegnap volt. Sok Örökösnek, Örökség-kedvelőnek ezek a beszámolók talán jelentenek valamit, határon innen és főleg azon túl…
Nahát, gratulálok mindannyótoknak !
Ha jobban megfigyelitek, ha már ‘ vitáról ‘ van szó –
Rudi papa önmagával vitatkozott a videó megjelenése után,
én csak vígasztaltam volna egy kicsit
és csak megerősíteni próbáltam.
Na ez volt egyszer.
Másrészt.
Amelyik blogban nem nyitnak vitát,
az a Virág elvtárs blogja
(a Tanu c. filmre gondolok, a további félreértések
elkerülése érdekében.)
Remélem, hogy nem a mi Pilvaxunk.
De én sem nyitok vitát,
egyszerűen ex katedra kijelentem,
mert kétszer is hiába céloztam rá,
hogy Rudi papa sületlenségeket írt le egy dallal kapcsolatban.
Aztán másodszorra ezt sikerült neki úgy féreértenie,
mintha írása egészéről lenne szó.
Több mondanivalóm érdemben nincsen.
Annyit még elmondanék,
hogy ezen megnyilvánulásokból az mindenesetre kiderült,
hogy ki ki mellé áll, persze szigorúan elfogolatlanul….
Szerintem egyedül Kriszta volt elfogulatlannak mondható,
sőt talán még támogatott is egy kicsit.
Köszönöm neki.
Neki köszönöm.
nyervi meg személy szerint köszöni, hogy valaki beszámolt a koncertről, mert már lassan notorikus „koncertlemaradónak” számít :O De legközelebb végre megérem, hogy kedvenceim jönnek ide 😀 Ne veszekedjetek, örüljetek h ott lehettetek…mondja ezt az „Örökösök” tán legelfogultabbika 🙂
Sziasztok! Mindenekelőtt köszönet mindhármótoknak az elfoglalt bloggerinától. Csizinek, mert jó érzékkel vette észre (nem volt mondjuk nehéz:)), hogy a lesz újra szép blogon egyre kevesebb bejegyzést tudok írni, koncertbeszámolót meg aztán pláne nem, mivel január óta nem jutottam el Örökség koncertre, és ezért itt igyekszik ezt is pótolni! Rudipapának azért, mert megírta nekünk ezt a beszámolót – és külön örülök annak, hogy ő is mindig szubjektív és ennek ellenére elfogulatlan, meglátja a jót, de ha valamiről kritikus a véleménye, akkor azt is megosztja velünk! Sándornak pedig köszönet a felvételért, hogy mi is bepillanthatunk ezáltal a koncertbe, a koncerthangulatba.
Ami a vitát illeti, az valóban felesleges, de nem hiszem, hogy komoly: azzal mindenki egyetértett, hogy a csarnok igen csengett-bongott, és – mivel mások is meséltek nekem a koncertről – megerősíthetem, hogy ha saját tapasztalataim ugyan nincsenek erről, a hangzásról mindenkinek ez volt az egybehangzó állítása (mellesleg szerintem az itt leírtak is ezt támasztják alá).
Abban pedig nem feltétlenül kell egyetérteni, hogy valakinek a Kiálts velem a szélbe tetszett-e a lemezen, vagy sem. Sándor félreérthetően is fogalmazott másodjára itt kissé, hogy „egyedül ezt” írta volna Rudipapa a beszámolóban helyesen, hogy Erika zseniális – nyilván ez alatt azt értette, hogy neki már eredetileg is nagyon tetszett ez a dal, úgy ahogy van, és úgy, ahogyan a lemezen szól. Csak hát, tudvalevő, hogy ezen a fránya neten olyan könnyű egymást félreérteni! Tényleg ne legyen így! Még akkor sem, ha egyikünknek-másikunknak ez vagy az a dal, annak az előadásmódja jobban vagy kevésbé tetszik. Hisz én is mindig azt mondtam, milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák, és milyen jó, hogy a mi fórumainkon, blogjainkon le lehet írni nemcsak azt, hogy mi az, ami különösen tetszik, hanem azt is, ami nem annyira.
Én már korábban leírtam a véleményemet erről a dalról, arról, miért tetszett meg annyira, de egyébként azt is be merem vallani, amikor legeslegelőször hallottam, nekem sem tetszett minden tekintetben az éneklésmódja. Ettől még nagyon szeretem ezt a számot, Erikáról nem is beszélve, és nem jelenti azt sem, hogy kétségbe vonnám a tehetségét, vagy nem tartanám őt fantasztikusnak! 🙂
Talán nem titok, hogy Rudi kérésemre, az első szóra beleegyezett abba, hogy megírja koncertélményét honlapunkra, ezért köszönettel tartozunk! Az, hogy ő hogyan élte át az előadást, némiképpen szubjektív, aligha van két ember, akiből ugyanaz a koncert ugyanazokat az érzéseket, impressziókat hívná elő. Az is benne van, hogy a színpad előtt esetleg kevésbé zavaró a visszhang, mint a csarnok más pontján. De ebből értelmetlen vitát generálni.
Akik itt írásban megnyilvánulunk, nagyrészt szeretjük az Örökséget, a legfontosabb szempont, hogy szerény lehetőségeinkhez mérten támogassuk a zenekart. Jól emlékszem a néhány évvel ezelőtt, egy másik honlap fórumán zajlott – ahhoz az oldalhoz is teljesen méltatlan – személyeskedésig fajuló vitákra, amelyeknek magam is gyakran részese voltam. Ezerszer megbántam.
Primum nil nocere!
Kedves Sándor!
Én azt írtam le, amit akkor tapasztaltam és éreztem. Örökség rajongó létemre próbáltam elfogulatlan beszámolót írni. Talán nem kellett volna erre vállalkoznom. Egy koncert engem mindig magával ragad, a realitás érzékem csökken. Ami jó, azt nagyon jónak érzem, ami zavaró, az viszont nagyon irritál. A hallásomról sajnos tudom, hogy 45-48 éves korom óta fokozatosan romlik.
Amiben esetleg tévedtem, azért elnézést kérek! Ha tételesen felsorolod, mi nem úgy volt, akkor tételesen mindegyikért. A fanatizmussal azonban nem tudok mit kezdeni. Abból én már kezdek kinőni.
Azért hallani a visszhangot –
a konferálásnál talán inkább zavaró,
mint amikor szól a zene.
( Mert az annyira szól, hogy az ember igazából már nem is tudja,
mi a baja, ha van.)
Emlékezz rá,
amikor Mr.Basary megköszönte Rozgonyi Péternek,
hogy állandóan visszhangosítja a hangját.
Szerintem ‘ gyöngéden ‘ a teremre utalt.
( Mert hát milyen is legyen egy ilyen tornaterem,
betonfalakkal, mindenféle akusztikus burkolat híján.)
Nos, a hangfelvétel az különben stabilan jó.
Erika pedig,
ahogy írtad is beszámolódban –
egyedül ezt helyesen:
egyszerűen Zseniális.
Na, most akkor mit szóljak? Sándor videó felvételén a hanggal semmi baj, a dalszövegek is érthetőek. Ki fogja mostmár elhinni nekem, hogy ahol én ültem – meg még hátrébb – ott csengett-bongott, visszhangzott a terem? Egy darabig egymás mellett ültünk, aztán ő előre ment, s amint látszik is, közvetlenül a színpad előtt készítette a felvételt. Ami a röhely, hogy ahányan voltunk, el is fértünk volna mind a színpad előtt, és akkor ezek szerint sokunknak kellemesebb hangélményben lett volna része. Alighanem újra végig kellene néznem-hallgatnom a koncertet ezen a videón, hogy valós élményem legyen, de akkor lehet, hogy kissé át kellene írnom a beszámolót 🙁 🙂 …és hát melyik élmény a valós?
Máris megkaptam Sándortól az első koncertrészletet, köszönet érte, fogadjátok szeretettel!
Kedves Rudi papa !
Amit itt Erikáról és a Kiálts velem a szélbe című daláról leírtál –
avval magam teljesen egyetértek,
nevezetesen, amikor azt írod, hogy
ZSENIÁLIS.
A többi néma csönd…….
Nagyon szépen köszönöm A mi Pilvaxunk olvasói, az idelátogató Örökösök és a magam nevében beszámolódat! Egyben le a kalappal, hogy a Kaposvár-Göd-Kaposvár távolság és a bizonytalan időjárás nem tartott otthon!
Mivel „igazolatlanul”, de távol voltam, csak néhány általános gondolatot fűznék írásodhoz. Nagyon régi tapasztalat az, hogy a sport- és tornacsarnokok többsége egyszerűen alkalmatlan zenei rendezvények tartására. (Sokszor eszembe jut, hogy a régen épült, patinás iskolák némelyikében volt u.n. színházterem, a kulturális műsorokat nem a tornatermekben tartották.) Rossz akusztika a legjobb koncert értékét is csökkentheti, pedig az Örökség hangmérnöke ugyanolyan profi, mint a zenekar; biztos, hogy a lehető legjobb minőséget hozta ki, persze a lehetőségek határain belül.
Az is régi tapasztalat, hogy amikor a koncert egy falunap, gulyásfesztivál… stb. kísérő rendezvénye, általában nincs sok néző, illetve ennek megítélése a színpad előtti tér nagyságától is függ. A tavalyi agárdi Pálinkafesztiválon adott Örökség koncerten zsúfolásig tele volt.
Egy pillantást vetve az Örökség hivatalos koncertnaptárára, ti is láthatjátok, hogy júniusban öt fellépése lesz a zenekarnak :-), legközelebb a felvidéki Nádszegen láthatjuk színpadon az Örökséget.