Harmadik legmagasabb hegycsúcs a világon, a nepáli Kancsendzönga, 8586 m magas. Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutottak oda, úgy tűnik, örökre ottmaradtak. Nem mentek a legtetejéig, elvégre a helyiek hite szerinti Szentek birodalmát nem akarták zavarni. „…vigasztaljon a tudat, hogy a Kancsendzönga, amelynek a neve azt jelenti: a hó öt kincse, igaz, kemény emberhez méltó temető.” – írja Lukács Csaba Ember a hegyen című publicisztikájában.
Kinek ne fájna, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter örökre ott maradtak? Ki ne szerette volna őket Ferihegyen virággal fogadni, tiszteletükre kibontani nemzeti trikolórunkat és a székely lobogót? Mondják, értelmetlenül haltak meg. Értelmetlenül? Felmásztak oda, ahová csak nagyon kevesek jutnak fel. 8000 m-en már alig van oxigén, dermesztő a hideg, bármikor jöhet orkán, hóvihar, lavina. Akadályok… de előttük a csúcs, ahová fel kell jutni! Onnan, messze a felhők fölött, már csak az ég kéksége, a Szentek világa és ki tudja mi látszik. Lefelé tekintve pedig…?
Értelmetlenül? Nem mi vagyunk azok, akik értelmetlenül élünk? Akik nézünk ki a fejünkön, miközben semmit sem látunk, akik belefulladunk közös fekáliánkba, egymás mocskába, saját nyomorunkba? Akik elfelejtettük, hogy mi a barátság, mi a szeretet, mi a hit, mi a remény, mi a haza; egyáltalán… mi az hogy élet, hogyan kellene ezt úgy csinálni, hogy érdemes legyen élni?
Erőss Zsolt és Kiss Péter láttak valamit, ami csak nagyon keveseknek adatott meg. Életüket adták ezért. Értelmetlenül?
Irigylem őket azért, hogy ők odafenn „élettelenül”, jobb helyen vannak, mint mi „élve” idelenn…
Nyugodjanak békében!
Fotó:magyartudat.com
Erőss Zsolt lélegzetelállító fényképeit láthatjátok itt.
„…Biztos vagyok abban, hogy a Csillagösvényen át a hegymászók mennyországába érve csupa mosolygó arcot látott. Elismerően rázták meg sziklától és fagytól kemény kezét. Ők igazán megértik Zsoltot, és örökre maguk közé fogadták. Az örök és kegyetlen hegyek áldozatai alkotják az ő társaságát már.
Erőss Zsolt gazdag örökséget hagyott ránk. Sem emberségét, sem tartását, sem jókedvét, sem akaratát, sem székely konokságát, sem eredményeit nem felejtjük. A legjobb magyar hegymászótól búcsúzunk.
Isten veled, Hópárduc!”
Pósa Árpád Erőss Zsolt emlékére: Isten veled, Hópárduc! című teljes írását olvashatjátok.