2013. február 10. – Évközi 5. vasárnap
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Íme Barlay Ö. Szabolcs atya lelkipásztori elmélkedése a vasárnapi Evangéliumról. Indítlak
„Te Péter vagy, azaz kõszikla és én erre a sziklára építem Egyházamat. A pokol kapui nem vesznek erõt rajtad. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is! Amit feloldasz a földön, feloldott lesz a mennyben is.” Egy nap sem telt el vasárnap óta, megtudom a hírekből, hogy XVI.Benedek pápa lemond trónjáról.
Vasárnap hallottuk, hogyan lett Péter emberhalásszá, azonnal felrémlik, hogyan vált sziklává, melyre az Úr egyháza épül. Február 11-ét írjuk, a Betegek Világnapját, amikor XVI.Benedek méltósággal bejelenti azt, amelyre az Egyház történetében eddig mindössze kétszer volt példa: lemond trónjáról. A szellem friss, a lélek erős, de a megfáradt test már nem engedi, hogy szándéka szerint teljesíthesse Krisztus apostolának küldetését. A keresztény világ köszönettel tartozik pápájának egész életművéért.
Elérkeztünk a nagyböjtöt megelőző utolsó naphoz, húshagyó keddhez. Holnap már hamvazószerda lesz, a húsvéti készülődés, a nagyböjti időszak negyven napjának kezdete. „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” – halljuk a paptól, miközben hamuval keresztet rajzol homlokunkra. A nagyböjt a testi-lelki megújulás, az újjászületésre készülődés, az elcsendesedés ideje. Olvasmányokkal, lelkigyakorlatokkal, bűnbánattal és jócselekedetekkel tölthetjük a várakozás idejét. XVI.Benedek hirdette meg a Hit évét, bizonyára azért, mert tisztán látta, hogy az emberiség előtt tornyosuló gondok csak az Úr erejével és hittel küzdhetők le. Húsvétig felszáll a fehér füst, elhangzik majd, hogy „Habemus papam!”
Készülődjünk barátaim, nagy dolgok vannak születőben!
A fenti írás elsősorban a nagyböjti készülődés alkalmából született, azonban XVI.Benedek lemondása, és a pápaság intézményéről szóló evangéliumi szakaszok, valószínűleg elhomályosították ezt a célt.
Talán nem vagyok egyedül, aki naponta kap különböző elektronikus leveleket és hivatkozásokat a pápa lemondásával kapcsolatban, illetve a megválasztandó utódjáról szóló „próféciákat”.
XVI.Benedek lemondásának okairól sok feltételezés kering. Elhiszem szavait, megfáradt teste már nem ad elég erőt ahhoz, hogy ellássa hivatalát. Ahogyan elnézem beiktatásakor készült és mostani képeit, idős emberből aggastyánná vált. Még a lemondás időzítését is találgatások övezik, azt gondolom, hogy a húsvéti szertartások sora – nagycsütörtöki liturgia, nagypénteki keresztút a Colosseumban, nagyszombati feltámadás, húsvéti mise, Orbi et urbi áldás és a háttérben zajló protokolláris események, még egy ereje teljében lévő emberre is óriási súllyal nehezednek. Nem kizárt, hogy fogyó erején kívül más is ösztönözte a pápai trón átadására, de az ezekről szóló írások puszta találgatások. A tényt lemondó nyilatkozatában olvashatjuk!
A megválasztandó pápával kapcsolatban az ószövetségi hangzású, ám XI.-XII. században élt ír Szent Malakiás próféciái a legfelkapottabbak, aki látomásait 1139-ben nyilatkoztatta ki, majd néhány évszázadnyi szünet után, 1590-ben jelentek meg könyv formájában. Az ezzel foglalkozó írások lényege, hogy az új pápa („Petrus Romanus”) lesz az utolsó: „…a Hét Domb Városa mindenkorra elpusztul, s a szörnyű Bíró ítéletet mond az embereken.” A Bibliában írva van: „Nem tudhatjátok sem a percet, sem az órát…”. Az egészben az a legborzasztóbb, hogy alig vagyunk túl a maja világvégén, máris újabbal mérgezzük lelkünket, gondolatainkat!
Az Egyház és a világon élő katolikusok milliárdjai számára alapvetően fontos kérdés, hogy az új főpásztor merre tereli majd a nyájat, mégsem mindent eldöntő! Voltunk II.János Pál idején, szerdai audiencián a Szent Péter téren, ám azt, hogy ki volt ő, valójában már jóval halála után, Krakkó szakralitásából éreztem meg valójában. Fontos minden, ami a Vatikánban történik, de számunkra az Anyaszentegyház karnyújtásnyira van! Mert egy éhező árva utcagyereknek, aki otthonra talál Böjte Csaba munkájának gyümölcseként épült házban, ahol nemcsak ételt, italt, fűtött szobát, hanem szeretet talál, számára lényegtelen, hogy ki ül a pápai trónon. A falu, a városnegyed plébánosa éppen úgy ellátja dolgát, misézik, gyóntat, keresztel, temet, esket, tanítja a hitet, vagyis helytáll, mint például Csaba testvér. Amikor Csíksomlyóra minden égtáj felől érkeznek a keresztaljak, nemcsak azért válunk eggyé, mert ugyanannak a nemzetnek tagjai vagyunk, hanem mert együtt érezzük a Szentlélek kiáradását és az Úr jelenlétét.
A Húsvét misztériumában bárki megtalálhatja a reményt és a biztatást, a nagyböjt pedig változatlanul a készülődés ideje!
A 93 éves Barlay Ö. Szabolcs atya, egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Professzorok Batthyány Körének tagja, c. egyetemi tanár nyilatkozata a Fejér Megyei Hírlapnak, a pápa lemondásáról.