El sem merem mondani, már mióta megígértem Péternek, hogy írok néhány sort egy számomra fontos eseményről, de most már itt az ideje, hogy betartsam szavam, és bepótoljam lemaradásom.
Nagy örömömre én is végre kezemben tarthatom a kettős állampolgárságomat bizonyító okiratot, hiszen nem olyan régen behívtak a konzulátusra, hogy letegyük az esküt. Nagyon vártam már ezt a pillanatot, de hát ki nem közülünk? Az ünnepség gyönyörű volt. Bevallom őszintén, én sokkal szárazabb, sablonosabb szervezésre számítottam, de nagyon kellemes meglepetés volt, mikor belépve egy szép terembe, Bartók és Liszt muzsikát hallgatva várhattuk a nagykövetet. 🙂
Életemben nem hallottam szerintem ilyen, enyhén szólva szerényen énekelni a magyar himnuszt egy teremnyi embertől, de azt hiszem mégis ez a himnusz volt a legszebb számomra az elmúlt időben. Ott, akkor, abban a teremben mindenki örült, mert számunkra már biztos volt egy olyan tulajdon megszerzése, amelyet nem kézbe kaptunk, hanem a szívünkbe. Rövid beszéd, és az adminisztratív dolgok ismertetése után meghallgattuk a Szózatot is, valamint elénekeltük a Székely Himnuszt is, utána meg mindannyiunk külön vehette át oklevelét.
Kilépve a teremből pezsgővel koccintva ünnepeltünk és fényképeket készítettünk, amire néhányan már reagáltak is a facebook-on, hogy „te is magyar lettél?” Én erre csak annyit, hogy az is voltam eddig is, csak hát a formalitások…:-)
Köszönjük Ágica részletes válaszodat; igen a bürokrácia malmai lassan őrölnek és ez senkinek sem jó; másfelől azt jelzi a hosszú várakozás, hogy nagy igény mutatkozik a kettős állampolgárságra, ennek örülnünk kell, még akkor is, ha Trianon fényében szívfacsaró ez az egész…
Mindenekelőtt köszönöm szépen! 🙂
És a válaszok: Igen, innen tőlünk csak Csíkszeredában lehet letenni az esküt.
Ami pedig a papírok beadása és az eskütétel közötti időt illeti, szerintem nagyon sok, ugyanis általában mindenkinek fél évet kell várnia. Nem beszélve arról, hogy még időpontot kellett kérnünk arra is, hogy mikor vihetjük a papírokat, és azt is jóval több, mint félévre programálták. Mondjuk ez olyan, ahogyan én vettem észre, hogy ők nem sietnek, igénylő meg nagyon sok van, de aki ügyesebb, az meg tudja oldani, hogy sokkal gyorsabban haladjon. Nekünk amúgy ráért, de így tényleg hosszú. Mi úgy voltunk igazából, hogy tavaly márciusban felhívtuk, hogy mikor vihetjük a papírokat, és december közepére tettek, aztán az még kitolódott január elejéig is, mert nekem a vizsgák beleszóltak. Ott meg mondták, hogy kb. félév az esküig. Azt ki is kellett várnunk, aztán most a papírokra ismét kell várnunk legalább fél évet. Hogy pontosan mik lesznek azok, már nem igazán emlékszem, de tudom, hogy személyi nincs benne, talán lakcímkártya lesz, magyar keresztlevél(?), útlevelet igényelhetünk. Nem tudom, de nagyjából úgy van, hogy igényelni lehet bármit, személyit viszont csak akkor kapunk, ha ott élünk.
Az eskütétel gyakoriságáról nem sokat tudok, szerintem attól is függ, hogy időszakonként hányan nyújtják be a kérelmet. És ahogy most elnéztem, egyszerre kb. 30-40 embert hívnak be, úgyhogy ez alapján szerintem elég gyakran, hiszen jóval több a kérelmező 🙂
Jut eszembe Csepregről, az ottani Trianon-emlékhelyről most készült el egy film is, egyik délután levetítették a táborban. Ha a dvd-t nem is tudja mindenki megszerezni, de Vas megyében járva feltétlenül érdemes felkeresni az emlékhelyet!
A legfontosabb az, hogy Ágota ez előtt is ugyanúgy honfitársunk volt, mint immár, hogy papírja is van róla. Akik személyesen ismerjük őt, szeretjük, ezért vele örülünk!
Láttuk azt, hogy Felvidéken milyen volt a fogadtatása a kettős állampolgárságnak, amilyen hírek jönnek Erdélyországból, félek, már nem sok alkalmunk lesz hasonló beszámolókat olvasni…
Az itthoni fanyalgókon, rálegyintőkön, az idegenszívű, hazátlan bitangokon soha, semmi nem változtat. Pedig ők uralkodnak a magyarságon, gúnyhatáron innen és túl.
El kell menni Csepregre, ha érezni akarjuk, él még Csonka-Magyarország határain belül szórvány-magyarság…
Azért fontos, hogy megjelenjenek az ilyen és hasonló beszámolók, hogy a „fanyalgók”, a „rálegyintők” lássák, ez valóban jelentős momentum a magyar állampolgárságot megszerzők életében… Bár attól tartok, azok az emberek meg nem az ilyen honlapokat olvassák…
Mindenek előtt sok-sok szeretettel gratulálunk, másrészt köszönjük beszámolódat!
Néhány kérdést engedj meg ezzel kapcsolatban! Tudom, hogy Csíkszeredára utaztál esküt tenni, Székelyföldről mindenki odamegy? Mennyi idő telt el a papírok beadása és az eskütétel között? Körülbelül hányan voltatok? Milyen gyakran szervezik az eskütételt? Milyen igazolványt kaptál arról, hogy magyar állampolgár lettél (papíron is)? Gondolok arra, hogy személyazonosságit, vagy valami más – pl. magyar igazolványhoz hasonlót?
Azt hiszem ezekkel a részletekkel sokan nem vagyunk tisztában, ezért is örülnék a válaszodnak és esetleg pár fényképnek is.
Még egyszer gratulálunk és köszönjük!