„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!„
Imádság a Magyarok Nagyasszonyához
Hozzád fordulunk könyörgő imánkkal Isten dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya,szentséges Szüz Mária. Ezer éven át élvezett pártfogásodat megköszönve kérünk,hogy ezután se vond meg tőlünk anyai jóságodat. Első szent Királyunk előre látta népe árvaságát, és neked ajánlott minket.Mi tehát nem az idegen félelmével,hanem a gyermek bizalmával fordulunk hozzád,mert tudjuk,hogy sohasem hagytad cserben azokat,akik közbenjárásodért hozzád folyamodtak. Hatalmas szószólónk voltál szent Fiadnál a letünt századok alatt;csak így maradhattunk meg tengernyi ellenség között is kereszténynek és magyarnak. Anyai oltalmadban bízunk most is, az új idők viharaiban,amikor ellenségek vesznek körül és egyfelől az istentelenség,másfelől az új pogányság kerülgeti a hívő magyar lelket. Kelj,Nagyasszonyunk, néped védelmére,és eszközöld ki nekünk szent Fiadnál a hüség kegyelmét. Hüséget az ősi hithez,amelyért -ha kellett- életüket is feláldozták apáink. Hüséget szent Fiadhoz, és az Anyaszentegyházhoz, amely mint őseinket,minket is elkísér a bölcsőtől a sírig.Végül hüséget hozzád is, áldott Nagyasszonyunk,akinek erős hite, szelíd jósága és szeplőtlen tisztasága minden idők magyarjának örök eszményképe. Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hüséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint. Igaz,szívbéli töredelemmel viseljük a szenvedés keresztjét,amelyet büneinkért sokszorosan is megérdemeltünk, de mégis bizalommal fordulunk hozzád, engeszteld meg Fiadat,és kérjed, hogy a büntetés ostorát távolítsa el felőlünk; derítse ránk mielőbb a feltámadás napját, hogy minden magyar szív egyesülhessen majd szent Fiad és a mennyei Atya dicséretében. Amen.
(Köszönet Magorrockernek a régi húsvéti képeslapért!)
2012. április 8. – Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9