2010 ősze, tele előtt volt egy álmunk. Édes álom, keserű ébredéssel, amely majdnem semmivé foszlott, árván, elhagyatottan, csalódottan és végtelenül szomorúan nyíltak fel szemeink. Mégis, kisvártatva, az ÉBREDÉS nagybetűs szóvá változott, hiszen levél érkezett, kézen fogott és visszavitt álmaink világába. Úgy ébredtünk fel, hogy mégis tovább álmodhattunk.
Gyönyörű érzés volt elmenni Angyalföldre, az Örökség első hangversenyére, még a fák is virágba borultak örömükben! Voltunk a Dürer-kertben, Somogyváron – ahol minden idők legfergetegesebb hangversenyét hallhattuk -, majd fellépés az Ismerős Arcok táborában Csepregen, szintén leírhatatlan hangulatban. Jött Advent – persze addig is számtalan sikeres fellépés kísérte a zenekar útját, bemutatkozott Székelyföldön, később Felvidéken is. Megtörtént az Ébredés Adventkor a MOM-ban, végre felcsendültek az oly’ nagyon várt új dalok! Ugyanekkor több tucatnyian Nyilatkozatban deklaráltuk Örökössé válásunkat.
A koncert filmfelvételei felkerültek a világhálóra, hamarosan várjuk a MOM koncerten forgatott anyag megjelenését, majd az első zenealbumot. Közben újabb írás – Köszöntő – született, eljő’ a tavaszai virradat, amikor újra nagykoncert részesei lehetünk, (hamarosan megindítjuk honlapunkon a visszaszámlálást) megindítottuk a visszaszámlálást :-).
A stílus maga az ember, mondják. Az Örökség elköszönt a más utat választó Gáspár Álmostól, akinek virtuóz hegedűjátéka nemcsak zenésztársainak, hanem nekünk, a közönségnek is hiányozni fog. Lám el lehet válni emberi, baráti módon is, ahogyan az az alább olvasható „Köszöntő„-ben le vagyon írva!
„Kedves Barátaink!
Egy nagyon szép évet tudhatunk magunk mögött, sok csodálatos koncerttel. Ezalatt az egy év alatt lassan kezdett kialakulni a saját utunk, a saját arculatunk, az elképzelésünk jövőnkről. Azontúl, hogy szeretünk együtt zenélni, erőt adott az is, hogy itt vagytok Ti, akik szeretnek minket. Ez végtelenül jólesik nekünk, és mi is nagyon szeretünk Benneteket!
Az elmúlt év azonban a szépsége mellett sem volt könnyű, s némi változás történt a kezdeti induláshoz képest, s ezt szeretnénk megosztani Veletek, már csak azért is, mert voltak akik érdeklődtek, hogy mi lett Gáspár Álmossal. Mivel Gáspár Álmos és Zsoldos Tamás a Kormorán zenekarban is muzsikált, így sokszor nem tudtak velünk jönni a mi koncertünkre, ha a két zenekar ugyanaz nap szerepelt valahol, s így helyetteseket kellett keresnünk. Dulai Zoltán és Kovács Marci személyében fantasztikus hegedűsöket ismertünk meg, akik néha erőn felül teljesítve, kiválóan helytálltak, s ugyanezt mondhatjuk el Talabér Lászlóról és Horváth Károlyról, akik a basszusgitár kiváló mesterei. Nagyon köszönjük nekik, hogy velünk voltak, és együtt zenéltünk!
Ez a helyzet azonban, így igen bizonytalan volt. Év végére az adventi koncert előtt szerettünk volna egy állandó Örökség „csapatot” kialakítani, akikre mindig számíthatunk. Sajnálatos módon Álmos ezt az állandóságot nem tudta vállalni, így történt, hogy már nem őt, hanem Kovács Marcit láthattátok a tavalyi évben utolsó koncertjeinken. Ettől függetlenül a jó barátság és a kapcsolat megmaradt közöttünk, és nagyon köszönjük az együtt töltött szép időt, ötleteit, s csodálatos virtuóz hegedűjátékát.
Új barátokra leltünk a HuNKuN DaNCe tánccsoport táncosai és vezetőjük Torma Zsolt személyében, akik reményeink szerint egyre többször lesznek láthatóak koncertjeinken, emelve fantasztikus táncukkal a látvány színvonalát.
Hamarosan megjelenik az adventi koncert DVD-nk, s további új dalokon is munkálkodunk. Terveink szerint ebben az évben már biztos megjelenik első albumunk „Ébredés” címmel.
Nagyon boldog, sikeres Új Évet kívánunk Nektek, és sok szeretettel várunk Benneteket idén is koncertjeinkre!
A mielőbbi viszontlátásig,
az Örökség csapata„
(Forrás: azorokseg.hu)
Részemről befejeztem ezt a témát – is.
Mindkettőtökkel egyetértek, én is jobban örültem volna, ha Álmos az Örökséggel marad inkább, másrészt viszont mi valóban nem dönthetünk mások helyett…
(Picit off: csak ahogy kezdted, Sándor, az nem igazán tetszett – bár lehet, hogy félreértettem -, de amit én írok, az semmiképpen sem tekintendő-tekinthető akként, hogy „hivatalból” történő helyreigazítás volna. Bármennyire is kedvelem, szeretem az Örökséget, nem kívánok soha senkinek a „szócsöve” lenni, kizárólag a magam véleményét, gondolatait közlöm!)
Sándor, bizonyára sokan szeretnénk Álmost az Örökség tagjának tudni, de a hozzánk írott levélből egyértelmű, hogy az ő döntése volt, hogy más utat választott. Emberi módon vált el a zenekar és hegedűse. Azt megtanulhattuk 2010. őszén, hogy írhatunk akár petíciót, telefirkálhatunk vendégkönyveket, nyomulhatunk rajongói blogokon, ez a világon semmin nem változtat! Azt hiszem senki sem örülne, ha kívülről beleszólnának családi döntésekbe idegenek. Tudomásul kell vennünk a helyzetet, nekünk rajongóknak – még inkább Örökösöknek – hiszen a hozzánk írott levélben pontos tájékoztatást kaptunk.
Lehet persze álmodozni, lehet formál logikával teóriákat gyártani, ám meg lehet állni a realitások talaján is, talán nem is nagyon érdemes szembe fordulni a száraz tényekkel.
Remélem március 10-én – mához két hétre – újabb hatalmas élménnyel leszünk gazdagabbak az Örökség hangversenye után!
No, igen.
Helyreigazítani tudni kell.
Hivatalból meg – kell is.
Csak hát azért vegyük már észre,
hogy én azt is odaírtam,
hogy formál logikával.
Az pedig, hogy én annak örülnék,
személy szerint,
hogyha Álmos ezen a térfélen állna a színpadon
és nem a másikon –
talán nem olyan nagy vétség
és mégcsak az ÖRÖKSÉG ellen sem szól.
Különben meg március 10.19 h -ig meg sem tudod cáfolni.
Mit is ír itt a visszaszámláló –
még 15 napig.
Én nem pont ezt olvasom ki a levélből, meg a plakátból, hanem azt, hogy az Örökség zenekar 2012-től 7 tagból áll. Mellettük mindig volt (és minden bizonnyal lesz is) egy hegedűs a színpadon, az utóbbi időkben Kovács Marci volt az „állandó(suló) közreműködő”,aztán ki tudja, tán egyszer-egyszer tényleg felbukkan még Álmos is…
A levelet elolvasva háttérinfomációkat kaptunk ahhoz,
amit egyébként a nézőtérről magunk is láthattunk –
így szinte teljes a kép.
Ami a multat illeti.
Itt van viszont a Tavaszköszöntő koncert plakátja,
ami már napjaink dokumentuma,
és egy jóvőbeni eseményt előlegez meg.
A fellépő művészek névsorát látva, és az alpján,
egyszerű formállogikával élve kijelenthető,
hogy hegedűs ezúttal nem játszik a zenekarban,
nem lép fel a színpadon.
Úgyhogy eddig a dátumig, 2012. március 10.-ig,
hadd bízzak én továbbra is abban,
hogy újra Gáspár Álmost láthatom, hallhatom
föllépni az Örökséggel.
Hogy ezúttal nem Álmos az áldozat –
hanem mondjuk éppen a Gergely naptára…..
Úgy legyen.
Már csak egy a kérdés (no persze számomra azon kívül, hogy vajon el tudok-e menni): lesz-e Örökösök találkozója aznap! 😉