Adventi Ébredés

„…Ami volt, az nem lehet más, mint egy rossz álom…”

I. Ébredés – ádventi Örökség koncert

 

Nehezen találom a szavakat… részletes beszámoló helyett inkább érzések, benyomások olvashatók alább…

Gyönyörűen megújult a MOM Művelődési Ház, odabenn rengeteg ember volt, sok ismerős, közöttünk járkált a Mikulás bácsi, pont olyan, amilyennek réges-régen, amikor még gyermek voltam, elképzeltem. Puttonyából bárki választhatott minden jót :-). Kézszorítások, mondatfoszlányok, évek óta nem látott ismerősök, barátok… elröpült a koncert kezdetéig hátralévő idő.

Az elsők között ültünk be a nézőtérre, rövidesen zsúfolásig megtelt a színházterem. Gyermekek hozták el fényt közénk, égtek a gyertyák, felgördült a függöny és kezdetét vette a majd’ három óra hosszan át tartó varázs. Nagyon szép volt a színpadkép, a táncbetétek alatt az énekesek emelvényen álltak leghátul, elől a nyitódal lüktető ritmusára, táncosok mozogtak táltosdobokkal. Ők később is időnként visszatértek, hol lángoló botokkal, hol íjakkal járva a táncot vált eggyé muzsika és táncművészet.

Szóltak a dalok, elmaradhatatlan réges-régi énekek és az újak, amelyekre ugyanúgy rezonált a közönség, mintha már ezerszer hallotta volna. A jövőre nézve ez sokat ígérő! Első benyomások alapján nem tudok az új énekekről sokat írni, gyönyörű dallam- és szövegvilággal kápráztattak el minket, a dalok önálló életre keltek, a jövőben még nagyon sokszor fogjuk azokat együtt énekelni a zenekarral. Csodálatosak voltak az Örökség zenei stílusához alakított ősi népdalok, Mizsér Attila öttusázó megzenésített szövege, amelyből jövőre Londonban, erőt meríthetnek nemzetünket képviselő olimpikonjaink.

Om Mani Padme Hum… azt hittük lassan véget ér a varázs, ám nem, még egy ráadás, utána Kriszta felolvasta, majd átadtuk a zenekarnak az Örökösök Nyilatkozatát, amelyet korábban több tucatnyian szignáltunk. A Karácsony hangulatát a befejező dal, Móra László, Karácsonyi imádság című megzenésített versének dallamaival vittük haza szívünkbe zárva.

Nemcsak Ébredés, hanem ádventi újjászületés volt a tegnapi este. Köszönjük a mi Örökségünknek a varázslatos hangversenyt, hogy vannak, dolgoznak, muzsikálnak és hogy megmaradtak nekünk! Ennél szebb ajándékot aligha kaphattunk volna!

***

II. Az Örökösök találkozója

 

A Makk hetesben három órakor kezdődött az összejövetel. Folyamatosan érkeztek az Örökösök, régi barátok és új ismerősök. Komoly szervezőmunka előzte meg a találkozót, ám kishitűek voltunk, nem számítottunk ekkora érdeklődésre, a különterem szűknek bizonyult, így a később érkezőknek már csak a nagyteremben jutott hely. Ettünk, ittunk, beszélgettünk és szignáltuk az Örökösök Nyilatkozatát.

Az étlap kínálatából osztatlan sikert aratott a rántott borjúláb, amellyel sokan most ismerkedtek meg először :-). Megerősíthetem: aki ezt rendelt, nem halat evett  😀 !!!

Fontos összejövetel volt, jól telt az idő, pedig legtöbben lélekben már a koncerten voltunk. A leglényegesebb az, hogy mint akaratunkkal mindenben megegyezőt, elfogadtuk az Örökösök Nyilatkozatát. Ebben benne van a lehetősége – a zenekar támogatása mellett – az újabb együttléteknek, táboroknak, kirándulásoknak. Megnyílt egy kapu előttünk, hogy hányszor lépünk be a mögötte lévő világba, egyedül rajtunk – Örökösökön – múlik.

„Örökösök alatt pedig érteni kell mindenkit, aki úgy érzi, kapott, kap valamit Az Örökség által. Hálásak vagyunk a mi Örökségünkért, örömmel nyitjuk ki a szívünket befogadni az üzenetüket, ám egyúttal feladatunk is van: óvni, őrizni ezt Az Örökséget, és mindazokat az értékeket, amelyeket velük és általuk kaptunk. A legfontosabbak pedig ezek közül is az őszinte szeretet és egymás tisztelete.”

Jó volt a Makk Hetesben együtt lenni, várjuk a folytatást!