„Talán néha nem kell más, csak az, hogy valaki melléd áll,
S hogy számíthatsz rá minden időkön át…”
AZ ÖRÖKÖSÖK NYILATKOZATA
„Legyen tudtára minden mostani, s minden eljövendő léleknek, akik a jelen írást megtekintik, meghallgatják vagy olvassák, minthogy a Természet és Isten rendje szerint is, amint valami fontosat elveszítünk, elárvulva lévén mégis megmarad a remény, és az összetartás ereje, amelyből építkezni lehet, úgy őrződött meg számunkra az elmúlt idők megcsalatottságát és kilátástalanságát követően Az Örökség. S mivel ezt Az Örökséget mindahányan magunkénak tudjuk, mivel ez így és ezáltal a miénk, ekként teljes joggal nevezhetjük magunkat ÖRÖKÖSÖK-nek.
Örökösök alatt pedig érteni kell mindenkit, aki úgy érzi, kapott, kap valamit Az Örökség által. Hálásak vagyunk a mi Örökségünkért, örömmel nyitjuk ki a szívünket befogadni az üzenetüket, ám egyúttal feladatunk is van: óvni, őrizni ezt Az Örökséget, és mindazokat az értékeket, amelyeket velük és általuk kaptunk. A legfontosabbak pedig ezek közül is az őszinte szeretet és egymás tisztelete.
Örökös mindenki, aki ezt átérzi, függetlenül attól, hogyan éli meg eme szeretetet, függetlenül attól, részt kíván-e venni közösségi programjainkban, kávéházi beszélgetéseinkben, esetleg csupán a koncerteken szeretné megélni az együttlét varázsát, vagy zenéjüket hallgatva osztozik ebben.
Örökös mindenki, aki lélekben velük és velünk van, függetlenül attól, jelen van-e a deklaráció alkalmával, aláírja-e nyilatkozatunkat, mert valljuk, mindenkinek szabadsága és hatalma, akár a többiektől eltérően, másképpen is kifejezni érzéseit és gondolatait, hiszen egyvalami biztos és örök, s ez a szeretet. A szeretet, amelyet nemcsak Az Örökség, hanem egymás, szűkebb vagy tágabb atyafiságunk, e „nagy család”, hazánk, nemzetünk, hagyományaink, Teremtőnk iránt érzünk.
S mivel már régi jogunk rendje óta, az öröklés általános szabályai szerint is – ellenkező rendelkezés hiányában – az egy sorban álló örökösök mindig egyenlő hányadban örökölnek, ezért kijelentjük, hogy a mindenkori örökösök között, nyíljék meg számukra ez az út korábban vagy időben később, legyen bár kifejezésmódjuk különböző, nincs és nem is lesz semmiféle különbségtétel, hanem mindannyian e megnevezéssel élhetvén egy és ugyanazon szabadsággal rendelkezzenek. Nincsenek kisebb örökösök vagy nagyobbak, régi jog szerintiek vagy újak. Boldogok vagyunk, ha minél többen részesülünk Az Örökségünkből, muzsikájukból, az ebből áradó szeretetből, erőből, élményből.
Mi mindannyian, jelen levél aláírásával emlékezetül adván és kifejezvén ezennel ama egyetértő elhatározásunkat, akaratunkat és óhajunkat, hogy ez így maradjon ÖRÖKÖSEN, örökkön-örökké!”
Kelt Budán, Xavéri Szent Ferenc Ünnepén, az Úr kettőezer-tizenegyedik esztendejében.
