Korábban A mi Pilvaxunkban gyakran írtam borkóstolókról, az „Étkek és borok” rovat vezető témája volt. Szeretjük bejárni borvidékeinket és szívesen részt vettünk azokon a Vinotéka szervezte kóstolókon, ahol egy-egy pincészet mutatkozott be. Később ezek a borkóstolások – rajtunk kívülálló okok miatt – sokkal ritkábbá váltak, talán most, hogy a Vinotéka megtalálta a megfelelő üzlethelyiséget, új lendületet kapnak. Ennek jeleként vehettem részt tegnap este Merlot kóstolón.
Azt viszont már a helyszínen tudtam meg, hogy számomra rendhagyó esemény részese lehetek! Összesen kilencen voltunk, a borkóstolókról jól ismert arcokat láttam. Kaptam egy több táblázatot tartalmazó lapot, amelyen értékeltük a borokat. Kezdtem izgalomba jönni, hiszen társaim között én voltam a kakukktojás abban a tekintetben, hogy sokkal kevésbé vagyok tudatos borfogyasztó, mint ők. Nálam – és a rendszeres, vagy alkalmi borfogyasztóknál – a fő szempont a bor élvezeti értéke, vendégváráskor az ételekkel való harmóniája, de a bor finom részleteinek elemzését nálam az összkép mindig felülírta.
A táblázatban láttam azokat a paramétereket, amelyeket a hivatásos ítészek is figyelnek a borversenyeken, a borbírálat során. 100 pontot érhet el egy bor, a kapott pontszám jó közelítéssel adja meg egy bor minőségét. Ha vettek egy pillantást az évről évre megjelenő Borkalauz című könyvre, ott is feltüntetik ezeket a pontszámokat a borok mellett. Természetesen az egyes jellemzők megítélése teljesen szubjektív, azonban… de erre még visszatérek.
Lássuk mire figyel az ítész egy bor bírálata során! A négy fő tényező a megjelenés (ezen belül: tisztaság, szín); az illat (ezen belül: intenzitás, karakter, minőség); a zamat (ezen belül ugyancsak: intenzitás, karakter, minőség); és az összbenyomás. Összességében tíz jellemző kerül értékelésre, azonban a különböző tulajdonságok az adható pontszámok tükrében más-más súllyal esnek latba: legmagasabb pontszám – 22 – a bor zamatának a minőségére adható, de a bor színe, illatának minősége és az összbenyomás is döntőek lehetnek. Az összpontszám alapján a bor elégtelen, megfelelő, jó, nagyon jó és kiváló minősítést kaphat, utóbbi 86 ponttól jár.
A bírálattal egybekötött kóstolás úgy történt, hogy a palackokat becsomagolták, sorszámmal látták el azokat – vagyis „vakon” kóstoltunk. Egy „belövő” borral kezdtük, amely nem vett részt a versenyben, viszonyítási alapul szolgált. Sorra jöttek a tételek, a felsorolt paramétereknek megfelelően pontoztuk azokat, majd mindenki bemondta az általa megállapított pontszámot. Ha valaki átlagon alul, vagy felül pontozott, elmondta annak indokát, pár mondattal mindegyik bort is értékeltük szóban. Ez így ment mind a tizenegy tételnél. A borsor végigkóstolása után átlagoltuk a pontszámokat, így alakult ki a végső sorrend, amely összevethető volt a saját magam pontozásával. A nyertes tétel kapta nálam is a legmagasabb pontszámot. Itt megállhattunk volna, de tovább játszottunk: az első öt helyezett bort visszakóstoltuk és újra pontoztuk. Bár a győztes bor megőrizte helyét, második körben több bor helyezése megváltozott!
Ezt követően felszállt a fehér füst, megtudtuk, hogy mit kóstoltunk :-). Volt két délszláv tétel és Magyarország legkülönfélébb borvidékeinek ittuk különböző évjáratú Merlot-it, a legidősebb 2003-as, a legfiatalabb 2009-es évjáratú volt. A nyertes? Egy villányi borászat 2003-as tétele volt a Kopár dűlőről! Figyelembe véve a bor korát, ez különösen tiszteletreméltó eredmény, hiszen képes volt megőrizni ragyogó tulajdonságait ilyen hosszú időn át!
Számomra nagyon kellemes és tanulságos este volt a tegnapi. Játékot játszottunk – szerintem A mi Pilvaxunkon kívül – sehol sem kap publicitást, ennek a „verseny”-nek az eredménye. Először is a borozgatásnak, borkóstolásnak mindenképpen van közösségteremtő ereje. Egy asztalhoz ültet embereket, akik elkezdenek a bor okán beszélgetni egymással, előkerülnek anekdoták régi kóstolásokról, borvidékeken tett kirándulásokról. Nekem nagyon sokat segített abban, hogy tudatosabban figyeljem az asztalunkra kerülő borok tulajdonságait. Játéknak sem volt utolsó, hiszen mindenki viszonyíthatta a saját megítélését, másik nyolc emberéhez.
Egy dolgot sajnálok csak, hogy nem készültem fel kellően a Merlot-ból, mert akkor talán még tudatosabban figyeltem volna a fajtajelleget, az egyes tételek megízlelése során. Utólag azért lehet ezt is pótolni. (Ha érdekel kattints az alább található „Continue reading”-re!)
„A merlot, francia eredetű, már a 14. századtól ismert minőségi borszőlőfajta, feltételezetten, a biturica[1] fajta természetes mutációja. A fajta legelső komplett leírását 1784-ben egy bordeaux-i borász tisztviselő készítette, aki a Libournais helyi termesztésű szőlőiből készített borok között a merlot-t a legjobbnak ítélte. Olaszországban, 1855-ben Velencében tesznek említést a bordò elnevezésű fajtáról. Svájcban, Ticino megyében, 1905-1910 között jegyzik először, mint bordeaux-i fajtát. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1990-es évek során terjedt el.
Magyarországon a filoxéravész után, már az 1960-as évektől kezdték termeszteni, de nagy kiterjedésű – 100 hektárt meghaladó – ültetvényei csak az utóbbi 15-20 év borászatát jellemzik. Napjainkra hazánk hatodik legelterjedtebb vörösborszőlőjének tekinthető, dűlőit a szekszárdi, egri, villányi, tolnai és a balatonboglári borvidékek déli, dombos fekvésű részein találjuk. Általános, világfajtává fejlődését annak köszönheti, hogy viszonylag egyszerűen, igen jó, megbízható minőségű, gyümölcsös zamatú, lágyan savas bor készítésére alkalmas fajta.
A University of California (Davis) kutatói, akik a fajta genetikai jellemzőit vizsgálták úgy vélik, hogy a merlot a cabernet franc leszármazottja, így a cabernet sauvignon és a carmenère testvére.
A szőlőfajta elnevezése a francia merle, merleau, jelentése: „feketerigó” szóra vezethető vissza. Az elnevezés feltételezett háttere, a szőlő bogyóinak szép sötét színe, illetve egy másik magyarázat szerint az, hogy a feketerigó igen kedveli ezt a szőlőfajtát. (…)
Bora mélyvörös, telt, sajátos, zamat- és ízgazdag, fekete ribizlis, szilvás tónusú, bársonyosan savas, gyorsan fejlődő, száraz minőségi vörösbor. A késői szüretelésű szőlőből finom illatú és zamatú, a fajta minden szépségét hordozó kiváló bor lesz. Illatában és ízében gyakran a cseresznye-, az eper- és málna-aroma érezhető, néha zöldségek (olíva, gomba), a föld (humusz, fű) és fűszerek (tea, eukaliptusz, menta, oregánó, rozmaring, kakukkfű) illata is felfedezhető. A hosszabb hordós érlelést vaníliás, túlérett kék szilvára hasonlító zamattal hálálja meg. Tölgyfa hordós érleléssel karamell, csokoládé, kávébab ízjegyek is megjelennek. Hosszan eltartható, olykor 10-15 év múltán is kiváló minőségű bor marad.
Gyakran házasítják a cabernet fajtákkal, mert lekerekíti, lágyítja azok erős tanninos ízét. (Szinte valamennyi bordeaux-i cuvée bor kisebb-nagyobb részben tartalmaz merlot-t.)
Az ételek és borok párosításában a merlot igen sokoldalú. Lágyabb, gyümölcsösebb, vagy fiatalabb (alacsonyabb csersavtartalmú) változatai remekül illenek a tengeri halakhoz, lazachoz, vagy gombás, zöldséges ételekhez. A kicsit testesebb merlot borok a kagylók, rákok, de a fehérjedús húsos szalonna vagy füstölt sonka méltó kísérője. A hűvösebb termőterületeken készített savasabb, vagy hosszabb hordós érlelésű borai kitűnően illenek a marha-, borjú-, vad-, és bárányhúsokhoz. A csípős ételekben megjelenő kapszaicin felerősíti a merlot borok alkoholosságát, mellettük íze savasabb, kesernyésebb. Egyetlen ételcsoport van, amelyekhez kifejezetten nem illik: az erős, érett sajtokhoz, főként a kéksajtokhoz nem ajánlott, mert ezek a sajtok tönkreteszik a bor gyümölcsös ízét.”
A képek és az idézett szöveg forrása a Wikipédia.
Akkor pár szó a tegnap esti Cabernet Franc kóstolóról. Ismét 11 tételt „bíráltunk”, ezúttal azonban 12-en voltunk zord, ám igazságos ítészek :-). A bírálat menete ugyanaz volt, mint legutóbb, pontoztuk a borok különféle jellemzőit, vakon kóstoltunk, az első kör első öt helyezett borát visszakóstolva ismét pontoztuk. Átlagoltuk a pontszámokat, így alakult ki a végső sorrend.
Azt elöljáróban megállapíthatom, hogy a Merlot sokkal közelebb áll hozzám, mint a Cabernet Franc (CF). A Merlot-ban több kedvesség van, játékosabb, simább, gyümölcsösebb. Ez persze teljesen szubjektív megítélése a két fajtának, szó sincs arról, hogy a tegnapi CF tételek nem ízlettek volna!
„A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal.[7] Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. A tölgyfahordós (barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén különleges aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba, és föld illat jelenik meg.” (További részleteket itt olvashattok a fajtáról.)
Magyarországon a villányi és a szekszárdi szőlőhegyek adják a legszebb CF borokat, a tegnapi 11 tételből 9 innen származott, két kakukktojás volt, egy csopaki és egy mátrai tétel. Az első körben nálam Takler Reserve 2006 nyert, Vylyan 2007-es tétele volt a második, a társáság átlagpontjai szerint az első két helyezett sorrendje fordított volt ehhez képest. Nagyon érdekes, hogy a második körre nálam is Vylyan lett az első, az átlagpontok alapján a második körben sem változott a sorrend, Vylyan lett az első, Takler a második és a fiatal villányi borász, Kiss Gábor 2008-as CF-ja lett a harmadik. (Ha valakit esetleg érdekel, itt megnézheti a pontozólapomat.)
Jövő héten újbor kóstoló lesz, már 2011-es tételeket fogunk ízlelgetni! Hiába, rohan az idő, közeledik Márton-nap :-)…
Hajrá, íjászok! Még pár év, és megnőnek a fiúk, akkor aztán lesz jó dolgunk! :)))
Meg kell mondjam, ha már itt borokról beszélgetünk, hogy újabban szinte egyáltalán nem iszom vörösbort, csak fehéret és rozét. Valahogy mostanában nem kívánom a vöröset, hanem a jó kis könnyű borokat.
Van egy szörnyű friss élményem is borral kapcsolatban.
A Chardonnay igazán nem tartozik a kedvenceim közé, de már hónapok óta porosodott a bortartón egy Chardonnay barrigue a spanyol navarrai borvidékről. Nagyon kellemes csalódás volt nekem a bor, nem számítottam ilyen remek összhatásra, cseppet sem érződött savasság rajta, ami egyébként ebben a fajtában zavarni szokott. Csak óvatosan iszogattam belőle 1-2 pohárkával, mondván, ezt mással is meg kell kóstoltatni, milyen finom. Gondoltam, bár bontott már, azért csak magammal viszem ezt is, amikor a családdal Sanyi fiam szülinapját ünnepeljük. Hát, nagyon pórul jártam! A féltve őrizgetett palackot még néhány holmival együtt a konyhapulton hagytam egy szatyorban, amíg készülődtem az induláshoz, ám azok nem akartak megmaradni a helyükön, és egy óvatlan pillanatban a csomag leugrott a konyhakőre… Mondanom sem kell, a borosüveg ripityára tört, és a csodált nedű némi sütőtökkrémlevessel és tejjel elkeveredve lötyögött a táskában. No, akkor fakadtam majdnem sírva! Ráadásul nem emlékszem, honnan volt a bor, hol vettem, pedig valószínűleg amúgy nem volt egy nagy különlegesség, biztosan valami multinál szereztem be, de valahogy annyira ízlett most, talán illett a hangulatomhoz, vagy nem is tudom, egyszóval borzasztóan sajnáltam.
Enyhén szólva elszúrtam… Cabernet Franc lesz terítéken, elírtam a hozzászólást. De arról is mesélek, igaz holnap festés lesz nálunk, holnapután meg Szekszárdra megyünk íjászversenyre. Milyen jó lenne egy kis borbeszerzés, de én leszek a sofőr, Bendi vezetni nem tud, a borkóstoláshoz meg még kicsi ;-). Ja és az autóvezetéshez is. Viszont piszok jó íjász!
Remek bor,szombaton egy szerkszárdi pince 2008-asát vettem meg.Nem túl vad,inkább letisztult ízek jellemzték,illata ugyanilyen,nem túl intenzív jellegű volt,a színe szép,sötét,de nem fekete-vörös volt.
Azt hiszem,jól választottam.
Holnap este Pinot noir kóstoló, a múlthetivel azonos módon; felkészültebben megyek, lesz majd beszámoló is! 🙂
No, akkor megvan máris, mivel töltsd az idődet a hoemopátia-kurzus befejezését követően! 🙂
Igen Kriszta ez mindenképpen érdekes kaland lenne, de most, hogy belevágtam a homeopátia tanulásába, aligha tudnék időt szakítani rá.
Kohus Peti, amit a pillepalackokról írsz, elgondolkoztató, hiszen az üzletek polcain az így csomagolt borok a „koccintós” kategóriát képviselik, a hajléktalanok italát. Borkóstolókon sokszor hallani, hogy azok a borászatok, akik megvásárolták a palackozáshoz szükséges gépsort, gyakran segítenek a feltörekvő, kisebb pincészeteknek a palackozásban. Még mikor gyakrabban jártunk Villányba, a gazda, akitől a bort szoktam hordómintából vásárolni – Kriszta tudja kiről van szó – mindig azt mondta, hogy a pillepalack jó a tárolásra, csak mindig legyen tele, na hagyjuk a bort darabban. Persze a bolti eladhatóság alapkövetelménye a megfelelő üveg, címke, kapszula. Olaszországban viszont láttam dobozos bort is… (kóstolni nem mertük.)
Bock, Takler… igen vannak akik beengedik boraikat a szupermarketekbe, de nem kell a nagy nevek előtt hasra esni! Százával találni pincészeteket, amelyek hasonló minőséget tudnak, elérhetőbb áron.
Köszönöm a kimerítő hozzászólást.Még annyit kéne magyarázatként hozzátennem,hogy valóban a reduktív termelés a zöldszüretről szólt a műsorba,de ez a kifejezés nem hangzott el,vagy ha mégis,akkor én már ezt nem hallhattam.
Ja,és még egy érdekes megjegyzés a bor árával kapcsolatban-forrás ugyarraól az adóról,de más időponban és valószínűleg más termelőtől:
…léteznek kiváló minőségű borok,de a termelő nem tud anyagi feltételeket biztosítani a palackozásra,ezért nem üvegpalackozva,hanem műanyag flakonba árulja a borát…
Na most látlak a lelki szemeimmel,ahogy mosolyogsz és csóválod a fejed.Megnyugtatlak,szerintem ez nem így működik.
Egy teljesen friss forrás,saját tapasztalatból:
Takler,Bock és más komoly borok a Spar-katalógusban már 1350-1950 Forintokért,akciós áron áron kaphatók voltak.A híres Pinceátlag is köztük volt.Az ABC-ben már külön polcon voltak a komoly borok,persze az áruk 3000 Ft felett kezdődött.Csak legeltettem a szemem a gyönyörű palackokon,ahogy olvastam az évjáratokat.2003,2008,2009,hajaj.De egy palack azért hazakerült…
Csizi, ha még közelebbről is érdekel a dolog, merném Neked ajánlani a Villányi Borász Akadémia okleveles borbírálói képzését (és még bizonyára másutt is vannak ilyenek, valószínűleg Hozzátok közelebb is)! Tudom, hogy inkább élvezetből-szórakozásból foglalkozol a borokkal, de maga a tanfolyam is érdekes, sok újat tud adni. Pár éve Sanyi is elvégezte, nem azért, mert aztán azzal kívánt volna foglalkozni, hogy versenyeken borokat minősítsen, hanem szintén csak passzióból. Emlékszem, sokat mesélt a kurzuson elhangzottakról és az élményekről, közvetetten még én is tanultam belőle! 🙂
Peti azt nyomatékosan hangsúlyozom, hogy nem vagyok a kérdés szakértője, amit a borokról beszélgetve leírok, az azokból a tapasztalatokból és ismeretekből ered, amelyeket borkóstolókon és borvidékek felkeresése során szereztem és megpróbálok továbbadni A mi Pilvaxunk márványasztalai mellett.
Amit leírtál a Bikavérrel kapcsolatban, hogy nem volt bizalmad a négyféle közül választani, teljesen jogos! Nálunk is van a kamrában két olyan üveggel, amin balatonboglári címke van és Akasztón palackozták… :-(. Ha Bikavér az csak két borvidék szülöttje lehet: Szekszárdé és Egeré. A Szekszárdi Takler pincészet honlapján az alábbiakat találtam a Bikavérrel kapcsolatban:
„A Bikavér egy különleges cuvée, azaz több borfajta társításából jön létre. A cuvéet alkotó borokat külön-külön érlelik, majd házasítják. Az így kapott bor tovább érlelése során alakul ki a bikavér jellegzetes szín, íz, – zamat- és illatvilága. A XX. századig szinte kizárólag a Kadarka és változatai alkották a Bikavért, de mára ez az összetétel megváltozott. A Kadarka mellett a Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir adják a Szekszárdi borvidék eme különleges nedűjének alapját. Szekszárd borainak igazi értékét a Bikavér jelenti, melyet gyümölcsösség, érleltség, ízmélység, savegyensúly és fűszergazdagság jellemezi.
(Benyák 2003).”
Borásztól hallottam azt is, hogy vannak rossz évjáratok, amikor nem készít Bikavért, mert az évjáratból eredő gyengébb minőséggel nem kívánja a Bikavér – és saját pincészete – reputációját rontani. Szekszárdon egyébként megkövetelik, hogy a Bikavérnek kell kadarkát tartalmaznia, valamint megszabják, hogy milyen más kékszőlőfajták használhatók fel. A borok külön forrnak, majd kerülnek házasításra. Ezt követően meghatározott ideig élnek együtt hordóban, majd további hosszas palackos érlelés után kerülhetnek forgalomba. Egy pincészet két különböző évjáratú Bikavére is lehet teljesen más fajtaösszetételű. Vannak tehát kötöttségek, de a ezek betartásán túl a borásznak végtelen szabadsága van a Bikavér készítésében. A fentiekből az is látható, hogy nem jelenhetnek meg a polcon idén 2010-es évjáratú Bikavérek, azok most még hordóba, palackba zárva fejlődnek! Természetesen a forgalomba kerülésig a pincészetnek benne áll a tőkéje, hiszen a metszéstől a palackozásig – sőt azon túl, hiszen a marketing sem olcsó – a bor nem hozza meg az előállításának költségét! Éppen azért, azt gondolom, 2500-3000 Ft-os palackár alatt ne nagyon keressünk valódi Bikavért!
Peti van egy félmondat a hozzászólásodban: „Tegnap a Kossuthon hallottam egy borásztól,hogy minőséget csak reduktív módon lehet elérni…”, a mondat második felében ott a magyarázat. Egyértelmű, hogy a „reduktív” szó alatt a riportalany a terméskorlátozásra gondolt. Ez az jelenti, hogy a szőlész tudja, hogy egy tőkén mennyi az az optimális szőlőmennyiség, amely minőségi bor alapanyagává válhat. Éppen ezért van a zöldszüret, amikor arról a tőkéről, amely akár 8-10 fürtöt is képes lenne felnevelni, 5-6 (vagy akár még több) fürtöt még a fejlődésének legelején leválasztanak. Valóban, ezután a tőke apait anyait a megmaradt fürtökbe pumpál. Kisebb lesz ugyan a terméshozam, de a minőség akár nagyságrendekkel jobbá válhat. Emlékszem, az egyik etyeki borász mesélte, amikor megvette a szőlőbirtokot és először végeztetett zöldszüretet, a szőlőmunkások azt kitték, hogy meghibbant… Attól kezdve a borait igényes palackozásban, csúcsminőséget adva hozta forgalomba, a kannásbor abban a pincészetben a múlt részévé vált.
Viszont az idézett első félmondatban van egy áthallás, mert a „reduktív” mód alatt nem a terméskorlátozást értjük, hanem ez egy olyan technológia, amikor a must ellenőrzött hőmérsékleten és nyomáson, de oxigéntől elzárva érik borrá, szemben a hagyományos oxidatív móddal! A reduktív borok általában nagyon jól megőrzik a szőlő jegyeit, frissek, fiatalosak, nagyon jól ihatók, de sokkal kevésbé időtállók, mint a hagyományos, fahordós érlelésű borok.
Még egyszer mondom, ha jó bort akartok inni, akkor azt vagy a termelőktől, vagy szaküzletektől vásároljátok!
Bikavért,hogy ne hazudjak,legalább 4 fajtát láttam az utóbbi hónapokban a polcokon,főleg multikban.Nem merem bevállalni egyiket sem,mert fogalmam nincs,melyiket érdemes megvenni,túl savas borra meg nem vágyom.Egyszer egészen megjártam egy üveg Bikatorival…Azt hiszem,köze nincs a minőségi borhoz és a Bikavérhez .
Ha tudnál egyszer kicsit részletesebbem írni a Bikavérről…
Szóval,a bor kvalitása tényleg a szőlőben dől el.Tegnap a Kossuthon hallottam egy borásztól,hogy minőséget csak reduktív módon lehet elérni-maximum 1-1,2 kg szőlőt érlelnek,nevelnek ki tőkénként,hogy a bogyóban minden zamat benne legyen fajtájából.Tehát nem a rekordhozam hektókban,hanem a minőségi bor termelése,előállítása,vagy ha szebben hangzik,megalkotása a cél.
Egyet kell értsek ezzel a filozófiával.Meg nem közelítem a borhoz értő,illendőképp hozzá alázattal viszonyuló szakembereket,de még csak a borkedvelőket sem,de arra rájöttem,hogy nincs nemesebb ital a bornál.
Csizi,kérlek látogasd erőssen a pincéket ezutás is és osztjad meg velünk az ott tapasztaltakat továbbra .
Örülök, hogy ízlett a Pinceátlag, a szekszárdi Eszterbauer szőlőbirtok egyik csúcsbora.
Ami pedig a cuvée kérdést illeti – (már az elnevezést sem lenne szabad használni, így döntöttek az EU fura urai, de van rá magyar szó: házasítás) – nemrég a Káli-medencéből érkezett borász szájából hallottam, hogy a dolgok a szőlőben dőlnek el. Ebbe beletartozik a metszéstől kezdve, a növényvédelmen, terméskorlátozáson át a szüret idejének megválasztásáig ezernyi dolog. Ha a szőlész kiváló alapanyagot szállít, a borásznak is könnyebb a dolga.
Azt gondolom, hogy először érdemes megismerkedni a szőlőfajták borainak alaptulajdonságaival, ezek fényében a házasításokat már másképp értékelheti a fogyasztó. Ugyanis a cuvée-k készítése a borász számára a kombinációk kimeríthetetlen tárháza. Vörösborban gondolkozva, talán a Bikavér – legyen egri, vagy szekszárdi – amelyik a csúcsminőséget képviseli, nem utolsó sorban, valódi hungarikum. Kár, hogy a kommunisták – mint annyi mindent – a tömegtermeléssel a Bikavért is prostituálták, de mára már kiváló és ellenőrzött minőségűek, pontos szabályai vannak annak, hogy mikor lehet egy bort Bikavérként forgalomba hozni.
Ha nem tévedek,akkor a Tőled kapott Piceátlagban is volt Merlot.Egyébként nagyon finom,friss,vidám borocska a Pinceátlag,abból is sok minden zamat feltör.
A cuvée hozta ki ezt belőlem,ha már a mester megemlítette…
Egy ismerősöm a Párkány környéki dombokon több fajta kék szőlőt tart,kis mennyiségben.Annyira kevés fajtánként,hogy nem érdemes külön-külön borokat készíteni belőlük,ezért egy kádba rakva érleli,majd darálja és préseli ki a mustot,amelyből remek,zamatos bor születik meg.
Nem árulják,amiért „kevertbor” készül, csak saját élvezetükre kezdik meg a hordót.Nekem volt szerencsém megkóstolni,szinte szégyenkezve magyarázzák a bor eredetét,de biztos vagyok benne,hogy kiváló,zamatos,illatos bort termelnek.Pincátlagot.Ha tudtukon kívül is.
Bár nem tartozik szorosan a tegnap estéhez, hiszen „vakon” kóstoltunk, egy nagyon fontos dologról nem szabad elfelejtkeznünk, ez pedig a palack, a kapszula, a címke és a dugó!
Sok igazság van abban a szólásban, hogy „Jó bornak nem kell cégér”, de a mai világban ez azért már nem egészen igaz. Bizony a bornak el kell tudnia adni magát! Tudomásul kell venni, hogy a fogyasztók túlnyomó többsége a szupermarketekbe jár vásárolni (sajnos). Nagyon sokszor tudatalatti tényezők befolyásolják a választást, ezekre hat a palack összképe.
Nem egy borásztól hallottam, hogy nem engedi be borait a szupermarketekbe, egyszerűen azért, mert nem megfelelőek a tárolás körülményei, a bor károsodik. Való igaz, még ma is látni 2008-as, 2009-es rozékat a polcokon, nem mondom, hogy ezek mind ihatatlanná válnak, de azt az üdeséget, frissességet amelyek a rozék sajátja, nyilvánvalóan elveszítik.
Érdemes a borok vásárlását szaküzletekben, vinotékákban elvégezni, ahol sok segítséget kaphatunk a választáshoz. Egy borvidéken tett kirándulás, beszerzéssel egybekötve pedig semmihez sem fogható élményt nyújthat!