„Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”
Mint akkor minden előfelvételis fiúhallgatót elvitték katonának, és mint tüzértiszt szerelt le. Sokszor hallgattam ízesen és igen finom humorral előadott katona történeteit, melyeken minden alkalommal nagyokat derültünk.
A sors iróniájaként a főiskolán is tanára voltam, és alkalmam volt látni, megfigyelni egy kiváló pedagógus kialakulását. Örömmel tanult, a vizsgáit könnyedén rakta le. Számára mint sajnos nagyon sokak számára a főiskola nem a bulit, hanem a tudás megszerzésének lehetőségét jelentette, amelyet megpróbált maximálisan kihasználni. Szakdolgozatát is nálam írta, amelynek témája természetesen a madárvédelem volt. Az általános iskolai biológia-földrajz szakos tanári diplomáját 1986-ban vehette át, és még abban az évben állást kapott volt alma materében a Kabay János Iskolában. Előbb csak, mint napközis tanár, majd később már egyre több szakmai órát is tarthatott.
Gyakran jártunk együtt táborozni, amelyek minden alkalommal felejthetetlen élményt jelen-tettek mindnyájunknak, és később Lajos életének meghatározó momentumává váltak több okból is. Itt, az egyik táborban ismerkedett meg az akkor még hetedik osztályos Megyeri Gabriellával, akit meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Mikor a kislány leérettségizett és Lajos diplomát szerzett, 1986 nyarán össze is házasodtak, és példásan boldog házas életet éltek. Bizonyítja ezt a három szép lánygyermekük is. A táborok és Lajos annyira egyet jelentettek, hogy a Nemzetközi Természetvédelmi és Ornitológiai Tábornak a TOT-nak már hosszú évek óta egyik fő szervezője és vezetője volt. Ebből eredően szinte az egész országból voltak barátai, mindenki szerette nyugodt, de határozott modoráért, derűs humoráért.
A Kabay János iskolában röviddel a munkába állása után bekapcsolódott, abba a környezeti nevelő munkába, ami a Bölcs Bagoly Természetvédelmi Oktatóközpontban folyt. Mindig volt egy-két szakköri csoportja, ahol a gyerekek rajongással szerették, és követték mindenhová. Foglalkozásai mindig nagy derültségek közt folytak, a volt szakköri tagok még évek múlva is szívesen vissza-visszalátogattak hozzá. Rendszeresen részt vett az oktatóközpontok találkozásain és továbbképzésein, ott volt a KOKOSZ – Környezet és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége – létrehozásánál, amely szervezetnek később, egészen a haláláig elnöke lett. Akkor vette át ezt a tisztséget, amikor a KOKOSZ komoly anyagi és szervezeti problémákkal küszködött. Humánus, de határozott vezetése mellett a szervezet úrrá tudott lenni a nehézségeken és rendezni tudta sorait. Halála a KOKOSZ számára is alig pótolható veszteséget jelent.
Olyan ember volt Szögi Lajos, aki nagyon sok helyen tudott helytállni. A családban a munkahelyén, a Madártani Egyesületben, a KOKOSZ-ban, az oktatóközpontban és mindenütt, ahol az élet az emberek valamit kértek tőle. Mert erős lelkű ember volt, aki két kézzel szórta a szeretetet és minél többet szórt szét, annál több volt neki. Küldetése volt köztünk, amelyet tudva, vagy tudatlanul, de maximálisan teljesített. Mi, akik ismertük és közel álltunk hozzá, azon leszünk, hogy emlékét az utókor számára is maradandóan megőrizzük.”
2006. november. 21.
Dr Legány András
Szögi Lajost ma öt éve, két leánya szeme láttára verték agyon Olaszliszkán elállatiasodott cigányok. Soha ne feledjük emlékét!