Mi ébresztő kiáltás helyett, suttogunk csak a szélben
Valami itt korcsosul… hol nemzet süllyed el… Bon-bon-si-bon
Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
A sírt, hol nemzet süllyed el…
Bon-bon-si-bon
Végállomás…
2 hozzászólás
Két hét leforgása alatt két aktívan praktizáló házi gyermekorvos kollégám halt meg Székesfehérváron.
Emléküket kegyelettel megőrizzük.
Gyűlölöm a háttér- e-maileket, gyűlölöm a háttértelefonokat és gyűlölöm, hogy ennek a honlapnak ilyenné kellett válnia. Gyűlölöm azt is, hogy ami számomra magától értetődő, azt másoknak magyarázni kell…
De tessék, közkívánatra, megpróbálom, bár aki nem érzi, a szavak úgysem segítenek. Hogy jön össze Hieronymus Bosch, Cseh Tamás, Szeleczky Zita, az Európa Kiadó és a fejfák? Hát úgy, hogy valamennyi ugyanarról szól: a pusztulásról. De ez a halál nem könnyű kis szívszél, nem amerikai nukleáris bomba robbanásábnak hője, sugárzása, nem gyors golyózápor… nem, ez száz éven át senyvesztő rákbetegség, fájdalmas, csigalassúságú kínhalál…
A festő, Hieronymus Bosch a XV. század végén, a XVI. század elején élt. Nézzétek meg a képet! A központban egyetlen emberalak, szörnyek marcangolják. A bal oldalon alul, kiszipolyozott emberi tetem. Bosch a jövőbe nézett, amit látott lefestette… Cseh Tamás megénekelte, hogy valami itt korcsosul, lassan 30 éve már. Nem vagyunk már tízmillióan sem, jogos a kérdés, „száz év múlva ki tud majd itt magyarul?” Amit Bosch látott, Cseh megénekelte, fájdalommal, mégis elegáns, csibészes mosollyal, talán tudta, már nem ő fogja végigcsinálni… Vörösmarty is látta a jövőt, Szelecky Zita – minden idők egyik legnagyobb magyar színésznője – tolmácsolja nekünk… de tolmácsolhatná akár Latinovits, Sinkovits is… akkor is a Végzet látomása. Az Európa Kiadó pedig a mai kor hangja, bon-bon-si-bon… a Blahán…
Végül a fejfák. Ezek lógnak ki a sorból. Mert nekünk nem lesz ki fejfát emeljen, nem lesz ki gondozza a sírunk, nem lesz ki mécsest, gyertyát gyújtson! A szörnyek, ahogy Bosch megfestette, Cseh elénekelte, Vörösmarty versbe, az Európa Kiadó dalba szedte… a szörnyek nem kegyelmeznek. Bevégeztetett.
Aki ezzel nem tud, nem akar szembe nézni, ne jöjjön többé a A mi Pilvaxunkba. Olyan lett amilyen, tükör semmi más…
Két hét leforgása alatt két aktívan praktizáló házi gyermekorvos kollégám halt meg Székesfehérváron.
Emléküket kegyelettel megőrizzük.
Gyűlölöm a háttér- e-maileket, gyűlölöm a háttértelefonokat és gyűlölöm, hogy ennek a honlapnak ilyenné kellett válnia. Gyűlölöm azt is, hogy ami számomra magától értetődő, azt másoknak magyarázni kell…
De tessék, közkívánatra, megpróbálom, bár aki nem érzi, a szavak úgysem segítenek. Hogy jön össze Hieronymus Bosch, Cseh Tamás, Szeleczky Zita, az Európa Kiadó és a fejfák? Hát úgy, hogy valamennyi ugyanarról szól: a pusztulásról. De ez a halál nem könnyű kis szívszél, nem amerikai nukleáris bomba robbanásábnak hője, sugárzása, nem gyors golyózápor… nem, ez száz éven át senyvesztő rákbetegség, fájdalmas, csigalassúságú kínhalál…
A festő, Hieronymus Bosch a XV. század végén, a XVI. század elején élt. Nézzétek meg a képet! A központban egyetlen emberalak, szörnyek marcangolják. A bal oldalon alul, kiszipolyozott emberi tetem. Bosch a jövőbe nézett, amit látott lefestette… Cseh Tamás megénekelte, hogy valami itt korcsosul, lassan 30 éve már. Nem vagyunk már tízmillióan sem, jogos a kérdés, „száz év múlva ki tud majd itt magyarul?” Amit Bosch látott, Cseh megénekelte, fájdalommal, mégis elegáns, csibészes mosollyal, talán tudta, már nem ő fogja végigcsinálni… Vörösmarty is látta a jövőt, Szelecky Zita – minden idők egyik legnagyobb magyar színésznője – tolmácsolja nekünk… de tolmácsolhatná akár Latinovits, Sinkovits is… akkor is a Végzet látomása. Az Európa Kiadó pedig a mai kor hangja, bon-bon-si-bon… a Blahán…
Végül a fejfák. Ezek lógnak ki a sorból. Mert nekünk nem lesz ki fejfát emeljen, nem lesz ki gondozza a sírunk, nem lesz ki mécsest, gyertyát gyújtson! A szörnyek, ahogy Bosch megfestette, Cseh elénekelte, Vörösmarty versbe, az Európa Kiadó dalba szedte… a szörnyek nem kegyelmeznek. Bevégeztetett.
Aki ezzel nem tud, nem akar szembe nézni, ne jöjjön többé a A mi Pilvaxunkba. Olyan lett amilyen, tükör semmi más…