…több szempontból is. „Burn out” állapotban vagyok… „A jövő előttünk romokban hever és ha nem akarjuk, nem jön el” – énekelte Menyhárt Jenő és az Európa Kiadó.
Súlyos helyzet – gondolhatnátok, de egyelőre még talán nem annyira. Hihetetlenül nehéz, többnyire örömtelen hétköznapok, iszapbirkózás a mindennapok dagonyájában, semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Felütsz egy újságot, megnézel egy hírportált, vagy pusztán nyitott szemmel jársz-kelsz a világban… nem látsz mosolyt, nem látsz örömöt szinte senki arcán. Így hát keressük a jó pillanatokat, megyünk koncertekre, meccsekre, egyre kevesebbszer íjászversenyekre, leveleket írunk néhány barátunknak és olykor választ is kapunk rájuk… próbálunk valami értéket teremteni, a világhálón naplót írunk, kevés, még meglévő örömünkre fókuszálva. Nyomja vállunkat az elrohant évek terhe…
Keressük a menekülést, erre való a nyári szabadság, az utazás kalandja, a pihenés és kikapcsolódás reménye. Hamarosan útra kelünk, először Cserépváraljára, negyedik alkalommal leszünk együtt íjászbarátainkkal és talán újra megtanulunk mosolyogni…
Onnan egyenesen hazamegyünk imádott Székelyföldünkre, a Madarasi Hargita lábához. Egyik helyen sem leszek világháló közelében, de ha úgy adódik, benézek azért A mi Pilvaxunkba. Nézzétek el nekem, hogy elmarad a programajánló, hogy nem emlékezünk meg Nagyboldogasszony és Szent István ünnepéről a márványasztalaink mellett… gondolatban, lélekben igen.
Elszaladnak a hetek, szeptemberben újra kezdődnek az örömtelen, gennyes hétköznapok. Jó lenne addig feltöltődni, kipihentnek, mosolygósnak lenni… talán A mi Pilvaxunk folytatásához is kedvet érzek majd… így, ha gondoljátok, nézzetek majd be! Ég Veletek!
Úgy döntöttem, hogy székelyföldi beszámolómat több részletben teszem közzé, mert mind a fényképek mennyiségét, mind az írott szöveget tekintve egyben túl hosszú volna.
Később majd összefésülöm ezeket egy fejezetbe és felkerül a címsorba, az „Erdélyben (és más tájakon)” részbe.
752 km. Ennyit vezettem tegnap, ottani idő szerint reggel fél hatkor indultunk, itteni idő szerint délután fél négykor érkeztünk meg Székesfehérvárra. A tegnapi este a kicsomagolás mellett a fényképek nézegetésével telt, az íjásztáborral együtt 2,6 GB-nyi anyagot kell feldolgoznom.
Idén is szeretnék néhány gondolatot írni tanévkezdés alkalmából, azután 2-án Csókakőre jönnek az Ismerős Arcok… Ha elrendeztem fényképeimet, megírom székelyföldi utazásunkról is a beszámolót, de ehhez több időre van szükségem.
Akkor következzék egy nyelet áfonyapálinka, ha már egyszer újra kávéházi márványasztal mellett merengek… 🙂
Ennek is vége… ma megérkeztünk. Nem elképzelhetetlen, hogy utazásunkról írok majd beszámolót, de… el kellene rendezni a fényképeket… idő, idő, idő… egyre fogy…
Benézek bizony – már amikor én is netközelben leszek! 🙂
Addig is jó feltöltődést kívánok Nektek!
(Európa Kiadóról jut eszembe, hogy másnap tudtam meg, hogy adtak itt a szomszédos ördögkatlan fesztiválon léptek fel, ha időben ocsúdok, jó kis névnapi ajándékkal lephettem volna meg magamat!)