„Legyen úgy, mint régen volt!” – írtam az Örökség somogyvári fellépésének beharangozójában. Bárcsak minden kívánságom így teljesülne máskor is!
Mártival keltünk útra, Szabadbattyánnál felvettük Geigit és meg sem álltunk Somogyvárig. Korán megérkeztünk, pár percet még várnunk kellett, hogy megvásárolhassuk a belépőjegyként szolgáló karszalagot. Rövid idő múlva Kriszta is befutott, előrementünk a színpadhoz, ahol már javában folyt a beállás. Bőven volt mit mondanunk egymásnak, közben egyre több régi-régi ismerős tűnt fel, kézszorítások, ölelések… 🙂 A programsorozat csúszása miatt, a mi Örökségünk is negyven perccel később kezdhette műsorát, a polgármester úr rövid köszöntőjét követően.
Zsoldos Tamást a Mr.Basary Group-ból Talabér László, Gáspár Álmost pedig a Szkítiából Dulai Zoltán helyettesítette, méghozzá tökéletesen! (El tudom képzelni, mennyi próba állhat emögött; remélem nem tévedtem a zenészek személyében.)
Mielőtt a koncertről írnék, pár kép az előzményekről (tudjátok, a diák fekete keretére kattintva az oldal elhagyása nélkül is elindul a vetítés!):
Ha jól értettem ez volt zenészeink sorrendben nyolcadik fellépése Somogyváron; fantasztikus hangversenyeket hallhattunk évről-évre, igaz számunkra az utolsó kettő – amikor Reni bokája kibicsaklott és a Kupaváron kívül rendezett, már baljós árnyak feltűnésekor tartott – kimaradt, ám a többin ott voltunk.
Mi Somogyvár varázsa? Az nem lehet véletlen, hogy évről évre, négy égtáj irányából tucatnyian elzarándokolunk a kis somogyi községbe. Lassan már közhelyes leírni: a helynek csodálatos, szakrális kisugárzása van, gyönyörű a környezet és nagyszerűek a koncertek.
Zenészeink az Örökség megalakulása óta először -és nagy valószínűséggel nem utoljára – léptek színpadra, a Szent László Napok keretében. Nehéz erről a koncertről úgy írni, hogy ne tűnjek elfogultnak, az vagyok, nem tagadom. Tárgyilagosságra törekedve sem írhatok mást, mint hogy varázslatos volt! A zenekar láthatóan jókedvűen, oldottan, élvezettel muzsikált; élt, lüktetett a színpad. Nem agyoncsigázott, elgyötört, túlterhelt muzsikusokat láttunk, hanem vidám, felszabadult embereket, akik az átvezető szövegekben olykor sziporkáztak; nem hiányoztak a komoly pillanatok sem, de amikor felpörgött a koncert, kavargott a színpad. Sokszor írtunk arról a bizonyos láthatatlan energiaáramlásról, amely a zenekar és a közönség között alakul ki, Somogyvár szakrális kisugárzása meghatványozta ennek erejét. Nem hiányoztak a zászlók sem, a sok-sok kisgyermek a színpad legelején, a hangulat fantasztikus volt. Hiába a változások, ismét fényesen beigazolódott, hogy mennyire jó döntés volt az öt muzsikustól, hogy együtt maradtak és felvállalták az örökséget. Ők is, mi is többé lettünk ezáltal.
Nemcsak a teltházas hangverseny ad okot a bizakodásra, hanem elhangzott a színpadról, hogy születőben vannak az Örökség dalok, év végén megjelenik majd a zenekar első albuma, tele vannak a zenekari tagok ötletekkel, kreativitással. Ez több, mint biztató! Lehet azon fanyalogni, hogy „csak” Kormoránt játszanak, de a repertoárt képező dalok többségét az Örökség tagjai szerezték, annak pedig a magam részéről nagyon örülök, hogy nem kellően kiérlelt új zenei anyagokat most még nem mutatnak be, elvégre jó munkához idő kell!
A záródal a Somogyvár volt, színpadra lépett a zenekarral Móring József Attila polgármester úr is, akit ezer köszönet illet azért, hogy az Örökség mellé állt és velük folytatta Somogyvár hagyományait. Ha Szent László lepillantott Csaba királyfi csillagösvényéről, miközben Himnuszaink felszálltak hozzá az égbe, öröm tölthette el szívét. Egy maroknyi magyar odalenn ebben a zord világban, tudja, hogy magyarnak lenni jó, lehajolt Somogyváron a Lovagkirály örökségéért és szeretettel szívébe zárta azt.
Az idő vonata rohan tovább, következik Csepreg, az Ismerős Arcok tábora, ahol újra találkozhatunk a mi Örökségünkkel, aki pedig teheti, ne hagyja ki a mai biatorbágyi fellépésüket sem!
Íme a koncertfotóim:
Ránéztem egy fényképre,
helyesbítenem kell.
Tehát a somogyvári kikötő a templom északi falára merőleges irányban –
a monostor felöli oldal legszélén (kicsit észak-nyugatnak, a fonyódi dombfelé).
Itt ma is szintkülönbség van és bokrok szegélyezik azt a platót,
amin az egész leletegyüttest találjuk.
Röviden arról,
hogyan ittak itt a kupavári kupákból a középkorban szigligeti bort ?
Hát úgy, hogy dereglyéken hozták a bort Szigligetből.
A kikötő a templom hajójától nyugatra volt.
Nem olvastam.
Megmutatta dr.Bakay Kornél a helyet.
Biztos tudjátok – ő tárta föl a somogyvári műemlékegyüttest.
Sok videó látható a vasárnapi koncertről a videómegosztó portálom, íme az egyik: http://youtu.be/tYfkVU2dlU8, jobb oldalról elérhető a többi is.
Nos, sikerült valami kis beszámolócskát összeütnöm, sajnos nehezen írok mostanság. Biztos a könyv teszi. 🙂
Elnézést Kriszta, hogy a korábbi hozzászólásod nem jelent meg azonnal, de a rendszer a spamok közé vágta és csak most vettem észre és állítottam helyre.
Juculino, ez A mi Pilvaxunk legfőbb célja, hogy legyen egy hely, ahol megoszthatjuk egymással az élményeinket! Az pedig nagyon nagy dicséret a képeinknek, hogy láttukra megszólaltak Benned a dallamok :-)!
Egy-két „műhelytitokba” azért beavatlak Benneteket. Ami a fényképezést illeti, ezúttal nem volt nehéz dolgom, mert kiváló volt a színpad megvilágítása. 450 felvételből válogattam ki azokat, amelyek végül láthatók a honlapon!
Már majdnem éjszaka egy óra volt mikor ágyba kerültünk, aznap reggel héttől este hétig ügyeletes voltam, bevittem a fényképezőgépet, a notebookot és mivel elég gyér volt a betegforgalom, volt időm a képek között válogatni, illetve még azon melegében megírni beszámolómat.
Kriszta, hogy ezzel megnehezítettem a dolgodat? Aligha… több szem többet lát, Benned már leülepednek az élmények, mire majd leírod azokat :-)!
Ami pedig a készülő Örökség albumot illeti, annyi hangzott el a színpadról, hogy év vége körül jelenik meg. Bár erről nincs semmiféle „hivatalos” információm, azt gondolom, hogy hosszabb alkotói folyamat gyümölcse érik, amelynek zárása lesz a stúdiómunka, a korongok gyártása, marketingje, a borító, (stb.). Az idő egyáltalán nem sürget, igaz örömmel tenném sok-sok barátom karácsonyfája alá majd az Örökség első lemezét, nem is szólva egy év végi lemezbemutató nagykoncertről 🙂 Ám ne a vágyaink irányítsanak bennünket, bízzuk a zenekarra, mikor érik meg a zenei anyag publikálásra!
Köszönet a részletes beszámolóért!
Külön jó hír, hogy készül az album! 🙂
A képeket nézve pedig bizonyos mozdulatokat látva a dalok is a fülembe csengenek! :):)
Csizi, Geigi, én is nagyon örülök, hogy találkoztam Veletek, megint nekem lesz nehéz dolgom, hogy ezen kívül mi mindent tudok majd írni a „lesz újra szép” oldalára, de hát magamra vessek, miért nem voltam gyorsabb! 🙂
Fotóm nekem is van egy rakás, de még én sem láttam őket, most töltöm fel a gépre. Közzétételükre holnapnál előbb biztos nem vállalkozom.
Nem sokat tudok hozzátenni a Csizi által leírtakhoz. Rendkívül jó hangulatú koncertnek lehettünk részesei, a színpadról sugárzott a felszabadultság és a jókedv.
Adós vagyok még az elhangzott dalokkal:
Reménység temploma
Segítő szellemek
Fehér fény
Csillagok csillagok
Látó vagyok
Hazafi
Angyalok vigyáznak ránk
Isten ujja megérintett
Európa közepén
Zöld szemű rózsa
Ne sírj kedves
Sivatagi vihar
Kell meg egy szó
Áldott kenyér
Jöhet meg bármi
Kalotaszegi hajnali zsoltár
Jöjj velem
Meddig várjunk még?
Magyarországon születtem
Három határ
Om mani padme hum
Záróvers
Somogyvár
Csepreg előtt is lesz még három Örökség hangverseny, Monorierdőn, Üllőn és Vésztőn, természetesen a jobb oldalon, a Programajánlóba beírom majd azok időpontjait is. Biatorbágyon ma este 20:00-kor kezdődik a koncert.