A Magyar Televízió magára talált és elkezdte betölteni azt a szerepet, amelyre mindig is hivatott volt: a magyar nemzeti kultúra szolgálatát, értékek közvetítését. Két adója, – a Duna Televízióval kiegészülve – szinte fölöslegessé teszi más csatornák nézését.
2010. októberében mutatták be Koltay Gábor filmjét Mindszenty József életéről. Alig több mint fél év múlva már adásba került és bár mindeddig nem vásároltam meg a korongot, ennek az alkotásnak mindenképpen szerepelnie kell gyűjteményemben.
Abban a hitben ringattam magam, hogy többé-kevésbé tisztában vagyok a kardinális életútjának főbb eseményeivel, tegnap este rájöhettem, hogy ez koránt sincs így. Engedjetek meg néhány gondolatot a film kapcsán.
Ha kategorizálni kellene az alkotást, talán a dokumentumfilmek közé sorolnám, bár jóval több annál. Miről szól a mű? Mindszenty József bíboros, hercegprímás életszentségéről. Koltay Gábor és munkatársai óriási munkát végeztek ahhoz, hogy ez az alkotás ebben a formában és ennyire hitelesen mutassa be a bíboros életét és annak epizódjain keresztül a förtelmes XX. század történelmét.
A film nagyszerűségének egyik titka, hogy Mindszenty József szülőfalujából indulva pontosan végigvezet bennünket életútjának valamennyi állomásán, úgy, hogy a forgatócsoport elment az eredeti helyszínekre és a szülőfalutól kezdve, egészen az esztergomi temetésig ott volt az életút oly’ sok állomáshelyén, hogy felsorolni is lehetetlen. A stációk felkeresésekor mindig megszólalnak korabeli, ma még élő szemtanúk, paptestvérek, időnként kortárs mai püspökök, történész és jogtörténészek értelmezik az eseményeket.
A gyermek-, majd gimnáziumi évek után következett a szeminárium, a pappá szentelés, majd a papi szolgálat állomásai. Először a nyilasok tartóztatták le és hurcolták Sopronkőhidáig, majd Veszprém püspökeként nagy lendülettel látott hozzá hatmillió katolikus országában az egyházi- és hitélet újjászervezéséhez. Döbbenetes volt, a celldömölki gyalázat, amikor a szentmise után a templomból kijövő hívőket és papságot, tűzoltókocsiból fekáliával locsolták le. Mindszenty feléjük fordult és megáldotta őket… 1947. októberében szentelték Esztergom érsekévé, Magyarország hercegprímásává. Óriási missziós munkába kezdett, járta az országot, tartotta az emberekben és a papságban a hitet, míg 1948. karácsony másnapján az ÁVH letartóztatta, és az Andrássy út 60-ba hurcolta, ahol borzalmas kínvallatások és tudatmódosító szerek alkalmazása után állították koncepciós perben vérbírái elé.
A film közben mutatja a helyszíneket, a püspöki palotát, ahonnan elhurcolták, az Andrássy út 60. kínzókamráit, a bírósági tárgyalótermet; közben folyamatosan látjuk a korabeli dokumentumokat, újságcímlapokat, fényképeket és filmbevágásokat, halljuk a tárgyalásáról sugárzott (és manipulált) rádióközvetítést; közben háttérmagyarázatként megismerjük a hatalom ördögi természetét: a bírói tanácsot egy volt keresztény, majd nyilas bíró vezette, Rákosinak nem halott, hanem megalázott Mindszenty kellett, ez volt a koncepció; az ítéletet a párt írta, a vérbíróra csak a jogi indoklás megfogalmazása maradt. Az ítélet életfogytiglani fegyház. A fellebviteli tárgyalás előtt Mindszenty visszavonja erőszakkal rákényszerített beismerő vallomását, így a másodfokon már nem lehetett jelen a vádlott… Követjük a Conti utcai börtönbe is, majd a folyamatosan változó fogva tartási helyekre. Megtudjuk, hogy akkor éppen a Gyűjtőfogházban raboskodott, amikor a kommunista Rajk Lászlót elvtársai bitóra küldték; a bíboros az ablakból halála előtt feloldozta.
1953 után enyhítettek rabságának körülményein, Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben volt szigorú őrizet alatt. Püspökszentlászlón magam is többször jártam, a kastélyt eredetileg valamelyik pécsi püspök építette. Csodálatos környezetben, a Zengő lábánál található, a községben nincsenek állandó lakók, a régi házak, többségükben szépen felújítva, nyaralóként működnek. A faluba még ma is rossz minőségű makadámúton lehet eljutni. A kastély mellett Szent László által alapított kis templom található, csodálatos arborétumban van az épület, első ottjártamkor (80-as évek közepén) idős szerzetesnők szociális otthona volt. Élt ott egy korosodó atya is, aki örömmel vezetett bennünket körbe az arborétumon, minden fáról, virágról és bokorról olyan szeretettel beszélt, mintha kedves unokáit mutatta volna be. Ma is ott alussza örök álmát az atya, szeretett fái árnyékában. Emlékszem, még akkor is csak suttogva beszélt arról, hogy Mindszenty bíborost egy ideig ezen a helyen tartották házi őrizetben.
Az 1956-os Forradalom híre Felsőpetényben érte a bíborost, Őrgróf Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy előbb Rétságra, majd Budapestre vitte diadalmenetben. Koltay Gábor kamerája pedig kíséri a bíborost, látjuk Felsőpetényt, Rétságot, a forradalmi Budapestet, átérezzük azoknak a napoknak a lelkületét. November 4-én az amerikai követségre menekítették, az épületben élt egészen 1971. szeptember 28-ig. A kamera objektívján keresztül láttuk, ha kinézett ablakán, a máig ott álló szovjet obeliszk uralta a látványt. 15 esztendő egy épületben, még belegondolni is szörnyű! 1971-ben a Vatikán megállapodott a pártállammal, kiengedték a követség fogságából, rövid római tartózkodás után, egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és halálig ott élt. Ez idő alatt a nyugati világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta híveit. Aktivitása a kommunista vezetés hatalmas tiltakozását váltotta ki, ezért 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. Mindszenty hat pontból álló kommünikét adott ki, s ebben a világ közvéleménye számára világosan megindokolta, miért nem mondhat le a magyar prímás ezekben a drámai időkben. (Lemondatása Kádárék követelése volt, s ennek fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt egyházi személyeket.) A Szentszék általi megaláztatás ellenére folytatta pasztorációs útjait. Közben betegsége elhatalmasodott rajta, Bécsben megoperálták, altatásakor egy rózsafüzér esett ki a kezéből. A műtőasztalon halt meg, 1975. május 6-án. (Koltay Gábor kamerája még a műtőbe is bevitt minket.)
Végakarata szerint Mariazellben temették el.
1991-ben hozták haza holttestét és helyezték örök nyugalomra az esztergomi Bazilika altemplomában. Koltay Gábor bemutatta a temetés részleteit, köztük Sinkovits Imrét, amint a ravatalnál a Szózatot szavalta. Szívszorító volt, szem nem maradt szárazon. Mindszenty József boldoggá avatási eljárása folyamatban van, óriási lelki többlethez jutna nemzetünk és egyházunk, ha ez belátható időn belül megvalósulna.
A film megtekintése után még órákig képtelen voltam elaludni. Koltay Gábor és munkatársai csodálatos alkotást készítettek. Ebben a filmben nemcsak egy szentéletű lelkipásztor küldetését, hanem ezen keresztül, egy borzalmas történelmi korszakot is úgy mutat be, hogy sikerült végtelenül lényegre törően, hitelesen láttatni velünk a közelmúlt történetét. Bár a témaválasztás tragikus sorsot és történelmi időszakot dokumentál, mégis átéljük katarzisát. Ahogyan vannak kötelező olvasmányok, úgy ezt a filmet az ifjúság számára is kötelezővé tenném. Azt gondolom, olyan kordokumentum született, amely évszázadok múlva is tökéletesen láttatja majd a szörnyű XX. század tragédiáját.
Soha, semmi nincs veszve, ha él bennünk a hit és a tevékeny hazaszeretet. „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől” – hirdette Mindszenty József.
Láttam a második felét.
Valóban. Ezen kívül sok olyan alkotás kellene, mint Koltay Gáboré, amely hitelesen tárja elénk nagyjaink életét.
Keveseknek adatik meg olyan életszentség, mint amilyet Mindszenty kapott az Úrtól. A közelmúlt vértanúira sem nehéz rátalálnunk és kortársaink között is bőven akadnak nagyszerű emberek, nemcsak a katolikus papság körében, hanem más egyházakban is.
A teljesség igény nélkül, mennyivel jobban ismernénk Prohászka Ottokár munkásságát, Márton Áron életét, Apor Vilmos vértanúságát ha róluk is készülne egy-egy, a Fehér vértanúhoz hasonló alkotás? Ki emlékszik már az Andrássy út 60. kazamatáiban, Recsken, vagy a Gulágon halálra kínzott, meggyötört, internált papokra? Koltay Gábor filmjében is elmondta az egyik ma még élő szemtanú: a Váci fegyházban számmal jelölték a börtönben meghalt papok sírhelyét. Sem név, sem egyéb adat! A büntetés letelte után vihették csak el szeretteik az elhunytak maradványait! Ördögi dolog!
Persze az egész papságot nem lehetett fizikailag megsemmisíteni, így megtörték őket! Békepapi mozgalom, állandó vegzatúrák, Isten háta mögötti helyekre történő száműzetések. Igen, a papság egy része behódolt, kollaborált. Mégsem törhetünk pálcát a fejük felett, hiszen az akkor még hatmillió katolikus országában, a mindennapi papi feladatok teljesítésén túl, esketni, keresztelni és temetni is kellett valakinek!
Itt vannak köztünk a szemtanuk, (sokan szót kaptak Koltay Gábor filmjében is). Olofsson Placid, aki megjárta a Gulág összes poklát, Kerényi Lajos, aki fáradhatatlanul eleget tesz kórházakban a betegek és haldoklók lelki támogatásának. (Döbbenetes volt Koltay filmjében, ahogy elmeséli kórházi találkozását Mindszenty vérbírójával és feloldozásának történetét!) Tucatjával lehetne sorolni a ma tevékenykedő, karizmatikus, erőt sugárzó papokat, elég például Böjte Csaba testvérre gondolni.
A mai idők új kihívások elé állítják az Egyházat. Ide kattintva olvashattok egy terjedelmes riportot Pannonhalma Főapátjával, érdemes rászánni néhány percet! A ciszterciták is újjászülethetnek a januárban megválasztott Dékány Árpád Sixtus zirci főapát vezetésével. A papság hatalmas munkát végez, egy-egy atya sok helyen 3-4 plébániát lát el. Újjászülethetnek az egyházi iskolák, kórházak, női szerzetesrendek és ezzel együtt a betegápolás.
Csak lenne egymillió imádkozó magyar, mert enélkül Isten szolgáinak is szűkebb a mozgástere! Bemásolom a pannonhalmi főapát gondolatát, amelyet a fenti hivatkozáson is megtalálhattok:
Én is láttam a filmet, sok ilyen tudós, pap, államférfi kéne a magyarságnak, mint Mindszenty József Érsek Úr volt…