Töredékes beszámoló az Első Kárpát-medencei Folk&Roll találkozóról

Örömmel keltünk útra, hogy részt vegyünk a találkozón, igaz tudtuk, hogy az Örökség hangverseny után el fogunk jönni, mert ugye hétfő, munkanap, hajnali ébredés… :-(, pedig szívesen meghallgattam volna az Ezüst-patak és a számomra mindeddig ismeretlen Virrasztók hangversenyét is.

A koncerteknek a Dürer-kert nagyterme adott otthont. Ahogyan bandukoltunk a helyszín felé, elmentünk a Szent István Gimnázium előtt… milyen fordulatokat tartogat a sors, alig másfél éve, amikor ott voltunk Kormorán koncerten, ki gondolta volna, hogy mit hoz a jövő…

Sajnos az árusok portékáit nem tudtuk szemügyre venni és az étkekből sem kóstoltunk, pedig nagy volt a kínálat. Ahogy beléptünk a terembe, kezdődött Kis Laca mondataival a megnyitó, majd színpadra lépett a Szkítia.

Szégyellem, de olyan régen hallottam élőben a zenekart, hogy már nem is emlékszem az utolsó találkozásunkra. Tudtam, hogy sok tagcsere történt és ezekkel még jobb lett a csapat; valóban immár két hegedűs, új énekesnő és dobos vált zenekari taggá, így már tíz muzsikus állt a színpadon. A repertoárt nagyon jól válogatták össze, mindhárom eddig megjelent albumról hallottunk néhány dalt, felcsendült három új, sokat ígérő és – gondolom – a negyedik albumot megalapozó ének is. A koncert vége felé fergeteges dobszólót hallhattunk, nagyon jó volt a két hegedűs együttes játéka is. A Szkítia remekül ráérzett az arányokra, hogyan kell ötvözni az ősi dallamokat a rockos elemekkel, nagyszerű az összhatás. Az előadásmód is kiváló volt, átütött a produkción, hogy rengeteg munka, gyakorlás állhat mögötte. Azt hiszem azok körében is nagy sikert arattak, akik esetleg tegnap hallották a zenekart először!

A szünetben, az átszerelés alatt Kis Laca megosztott közönséggel pár fontos információt, a – teljesség igénye nélkül – május 29-én lesz az A38-as hajón a Talentométer verseny keretében a Szkítiának egy nagyon fontos fellépése, hiszen eddig is a közönség vitte tovább a zenekart, kérik a segítségünket. A másik – nemcsak a Szkítiához kötődő hír – pedig a Pannónia Fesztivál közönségszavazásának a sikere, amely azt eredményezte, hogy lesz egy plusz nap a nemzeti rock számára, ahol a Szkítia, Ezüst-patak, Ismerős Arcok, Kiss Kata (?), egy felvidéki csapat mellett, talán az Örökség is színpadra léphet. (Kérlek Laca, hogy helyesbíts, ha valamit rosszul írtam volna.)

*
Hatalmas ováció fogadta az Örökséget, amikor színpadra léptek. A műsor a József Attilában hallott koncert egy valamivel több, mint másfél órás rövidebb változata volt, persze a kihagyhatatlan dalok mind felcsendültek. A bemutatkozás izgatott, felfokozott várakozással telt hangversenye után, minden a helyére került, igazi örömzene volt mind a muzsikusok, mind a közönség számára! Jókedvűen, felszabadultan szóltak a dalok, észre sem vettük, hogy elrohant az idő, a nyitódal (Reménység temploma) és a záródal (Quo vadis Domine) között. Nagyon jó koncertet adott az Örökség, alig várom az újabb találkozást Somogyváron, vagy Várpalotán!

*

Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Kis Lacát, aki kitalálta és megszervezte a tegnapi estét, minden elismerést megérdemel alkotó energiája és lelkesedése, amellyel fáradhatatlanul szervezi a rendezvényeket, nagyszerű koncertélményeket biztosítva ezzel kedvenc zenekaraink közönsége számára. Köszönet érte!

Miért írtam a címben, hogy „Töredékes beszámoló” ? Mindössze azért, mert a program felénél eljöttünk, akkor lenne kerek és egész, ha azok akik ott tudtak maradni, írnának pár sort A mi Pilvaxunk olvasói számára, hogyan folytatódott az est.